Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-05-03 / 18. szám
7 Irta: GERÉI1 JÓZSEF Két héttel ezelőtt ebben a rovatban a hazafiság problémájával foglalkoztam. Rámutattam arra, hogy azt a magasztos, örökszép érzelmet, amit a “hazaszeretet” fogalma kifejez, az emberi kapzsiság mennyire meggyalázta. Most már nyilvánvaló, hogy ez a fogalom mást és mást jelent a különböző gondolkodású — de méginkább mást a különböző anyagi viszonyok között élő — csoportoknak éppenugy, mint egyéneknek. A “hazaszeretet” fogalmának igen nehéz megadni a pontos meghatározását mert a szótárakban talált definíciók nem fedik a fogalom minden árnyalatát. Már csaknem reményvesztve kutattam a mindenkit kielégítő meghatározás után, amikor egészen váratlanul maga az Egyesült Államok elnöke jött a segítségemre, amit itt köszönettel nyugtázok. Nehogy félreértsen az olvasó, ezzel a fogas kérdéssel nem én fordultam válaszért az elnökhöz, eléje került az akkor, amikor az acélbárók a nyers acél tonnájának árát felemelték hat dollárral. Mint emlékezetes, ez az áremelés az elnököt rendkívül felháborította, miután az acélkompániák és a munkások közötti bértárgyalásoknál hivatalával járó nagy befolyását felhasználta arra, hogy a munkások ne kérjenek béremelést s igy joggal gondolhatta, hogy az acélgyárak sem fogják felemelni az acél árát, ami rendesen megszabja mindenféle más ipartermék árát is. A hazaszeretet határai Az acélbárók azonban mitsem törődtek az elnök érzelmeivel, bejelentették az áremelést, mire Kennedy megindította az állami szerveket annak kivizsgálására, milyen törvényellenes cselekedeteket követtek el az áremelést útnak indító nagy acélcégek. Mint ismeretes, az eredmény az acél- bárók meghátrálása lett, visszavonták az áremelést, de Kennedy is abbahagyatta a mindenféle vizsgálatokat és ami még annál is fontosabb, nyil vánosan tett kijelentéseiben “megbocsátott” az acélbáróknak, mert “semmi értelme sem lenne a további bosszuállásnak.” Az acélbárók és az elnök között folyó rövid tusa alatt szóbakerült az elnöknek egy már előbb tett kijelentése: “Nemcsak azt kell kérdeznünk, hogy mit kaphatunk a hazától, hanem azt is, hogy mit adhatunk a hazának.” Ez a mondat valójában azt fejezi ki, hogy a hazaszeretet egyik véglete az, amelynél azt nézzük, hogy mit adhatunk a hazának, a másik pedig az, hogy mit kaphatunk a hazától. E két véglet között aztán megtaláljuk a hazaszeretet mindenféle válfaját és fokozatát. Természetes, hogy ez a megállapítás igen rosszul esett annak a csoportnak, amely mindig csak azt nézi, hogv mit kaphat a hazától. Miután az a csoport uralja teljesen az amerikai polgári sajtót, a válasz nem is maradt el és az elnök tanulhatott abból, ha éppen hajlama van a tanulásra. Gazdasági királyság Kennedy és az acélbárók rövid tusája emlékezetünkbe hozza F. D. Roosevelt azon esetét, amikor “megbocsáthatatlan nagy bűnt” követett el azon ajánlatával, hogy a háborúból senkinek sem volna szabad profitot huzni. Rettenetesen támadták ezért az állítólag az emberiség, a haza — de különösen az “amerikai életforma”-ellenes — kijelentéséért, mire Roosevelt azzal válaszolt, hogy a “gazdasági királyok” (economic royalists) kapzsisága veszélyezteti a háború “ikerét. Ez az “economic royalists” kifejezés tette Roose- veltet annyira gyűlöletessé a-' amerikai gazdagok körében. Siettek rámutatni, hogy hiszen Roose- vell maga is igen gazdag env er, tehát árulója a saját osztályának. Ezt Roosevelt nem tagadhatta és később sokszor hangoztatta: “Igen sokat tanultam e pár év alatt.” Ez nem olyan régen történt, igy olvasóink közül igen sokan emlékezhetnek még rá. Most arra hívom fel a figyelmüket, hasonlítsák össze ezzel mindazt, ami mostanában Kannedvvel történt. Ugyebár őt is hasonló eréllvel támadja ma az amerikai polgári sajtó? Itt is sietnek rámutatni, hogy Kennedy is “osztályáruié” lett. véve‘'vetett az amerikai életformának, a szabad vállalkozás (private enterprise) termelési rendszernek, holott annak a rendszernek a Kennedy-csalad egyik legnagyobb haszonélvezője. Régi elmélet A történelemirók között régi vita folyik, vajon a nagy embereket a nagy idők nevelik-e ki, avagy a nagy emberek aktivitása eredményezi a nagy időket? Nagy emberek alatt itt természetesen a politika mezején nagy sikereket elért egyéneket az úgynevezett “államférfiakat” értik. Hasonlít ez a vita ahhoz, hogy mi volt előbb, a tojás vagy a tyuk? Annyi bizonyos, hogy egyes nagy emberek fejlődtek koruk eseményeinek hatása alatt. Nagyon szépen mutatja ezt Lincoln története, aki mint habozó, ingadozó ember került az elnöki székbe még korának legégetőbb kérdésében is, de az események hatása alatt megszilárdult és a rabszolgák felszabadítását keresztülvitte még a polgár- háború ellenére is. Roosevelt is hangoztatta, hogy elnökségének első évei alatt igen sokat tanult. Ma az amerikai “világsajtó” Kennedyről mondja ugyanezt. Hogy mit tanult, vagy mit nem tanult az eddigi, immár másfélévi elnökségéből, azt csak ő tudná megmondani. Mi csak ismételhetjük azt, amit az úgynevezett “benfentes” újságírók felsorolnak. Sokat tanult állítólag a most egy évvel ezelőtt Kuba ellen intézett támadásból. Megtanulta például azt, hogy az Allen W. Dulles állal vezetett “Central Intelligence Agency” (CIA) teljesen hamis információt adott neki a kubai viszonyokról; elhitették vele, hogy Kuba népe milyen nagymértékben gyűlöli Fidel Castro adminisztrációját és az életbeléptetett födreformot meg egyéb újításokat,. Elhitették vele, hogy ha az elégedetlen kubaiakból kis haderőt szerveznek, amelyet az Egye sült Államok támogat, akkor mihelyt azok Kubában partra lépnek, a nép azonnal hozzájuk csatlakozik. De jaj, éppen ellenkezőleg történt. A felfegyverzett kubai nép hihetetlen lelkesedéssel védte meg az uj rendszert. , Eltűntek A kudarcot vallott támadás egyik eredménye Allen W. Dulles ur eltüntetése lett. Vele együtt eltűnt főasszisztense, Richard Bissel is. És a beavatottak szerint Lyman Lemnitzer generális is elvesztette befolyását s rövidesen csak a “volt” címzettek közé kerül. Kiderült és most már egyes újságírók meg is merik Írni, hogy ez a kémhálózat nem elégedett meg katonai titkok szerzésével, hanem szervezte az amerikai uralkodó osztálynak nem tetsző idegen kormányok elleni lázitást. (Egyszer talán még az is nyilvánosságra jön, milyen szerepet játszott Dulles ur szervezete az 1956-os magyar ellenforradalomban ?) És kiderült az is, hogy ez a szervezet terjesztette olyan állhatatosan a teljesen alaptalan “nem zetközi kommunista összeesküvés” eszméjét, mit az előző elnök papagáj módra állandóan hangoztatott. Előbb Kennedy is használta néhányszor, de ugylátszik rájött, hogy az ilyen tanácsadók mily nagymértékben izolálják az elnököt és látják el hamis információkkal, amint érdekük azt megkívánja. Mint tudjuk, ez az érdek jelenleg a hidegháború fenntartása, mert a közel 50 billiónyi hadi- költségeket csak úgy szavazza meg a kongresz- szus. Ebből a sok-sok billióból aztán a free-enter- prise hazafiak annyit követelnek maguknak, amennyit csak “felszámolni” tudnak. Mert ezek a hazafiak csak azt kérdik, hogy mit kaphatnak a hazától? Mit mutat a múlt? Az elnök “megbocsátó” gesztusa és az acélmágnások azon nyilatkozatai ellenére, hogy az acél árának felemelésére okvetlenül szükségük van, másképpen nem képesek felvenni a külföldi versenyt, igy az Egyesült Államok ipara visszaesik és egyszer csak a szovjet block csakugyan elhagy bennünket, mint ahogyan azt Kruscsev többször is hangoztatta, tehát az áremelés elsőrendű hazafias kötelesség, a múlt története egészen más képet mutat. Az acélmágnások hazafi ságira Drew Pearson, neves szindikált rovatiró az alábbi eseményekkel mutat rá: Az amerikai tengerészet (Navy) megerősítésére nagy csatahajókat építettek 1894-ben, amelyekhez az ágyulövegeknek ellenálló acéllemezeket a Carnegie-lllinois Steel Co. szállította. Az acéllemezeket azonban a próbáknál könnyűszerrel átfúrták az ágyulövegek, mert a lemezeket a rendelésben adott szilárdságon aluli, vagyis jóval olcsóbb anyagból készítették, amit a kongresszusi vizsgálatnál kénytelenek voltak elismerni. Az első világháborút megelőzőleg az amerikai acélgyárak hirtelen felemelték az acél árát, amikor már bizonyos volt, hogy az Egyesült Államok kormányától nagy rendelést kapnak a hadsereg és a Navy fejlesztésére. Ez az áremelés akkor igen felmérgesitette Woodrow Wilson akkori elnököt. Ez a dolog megismétlődött 1943-ban, tehát a második világháború ideje alatt is, amikor a szűk ségletnek megfelelőleg az acélkompániák nem voltak hajlandók nagyítani a gyáraikat, rákény- szeritették a kormányt az uj gyártelepek építésére, amelyeket azután a háború után csaknem semmiért vásároltak meg. Egy ilyen gyár — a Geneva (Utah) acéltelep — az adófizetők 191,326,000 dollárját emésztette fel. A háború végével a United Steel Co. 47 millió dollárért vásárolta meg, vagyis 144 millió dollárt kapott ennél az egy üzletnél. A tanulság Tömören irótt oldalakon át sem lehetne felsorolni azokat a példákat, amelyek bizonyítják, hogy az amerikai nagytőkések, a “free-enter- prise” termelő rendszer haszonélvezői, a hazafiak azon csoportjába tartoznak, akik mindig csak azt kérdezik, hogy mit kaphatnak a hazától. Ha Kennedy elnöknek van hajlamossága a tanulásra, ezt most megtanulhatta. A szabadvállalkozás védelmezői természetesen igen szépenhangzó frázisokkal álcázzák a rideg tényeket. Nagyszerű példát mutattak erre is, midőn az elnököt támadták az acélmágnások elleni felzúdulásáért. Henry R. Luce, a “Time”’ heti folyóirat, a “Look” és más kiadványok tulajdonosa, a reakciós sajtó egyik leghirhedtebb képviselője többek között ezeket mondotta: “Az egész világ szabadságért kiabál, holott csak igen kevesen tudják, mi is az a szabadság. A szabadság azt jelenti, hogy mindenkinek jogában áll birtokot (property) szerezni és azzal azt csinálni, amit akar. íme, most az elnök elvette a szabadságnak ezt az elemi jogát az acélkompániáktól, amikor megtiltotta nekik, hogy a tulajdonaikat — a gyáraikban előállított termelvénye- ket — az általuk megszabott áron árusítsák. Az ember azt hinné, hogy egy olyan nagyon gazdag ember, mint az elnök is, a szabadságjogot megbecsüli és mégcsak nem is gondol annak lerombolására.” Az elnök, ha tanulni akar, megtanulhatja azt is, milyen furfangos okoskodással és frázisokkal lehet védelmezni még a legdurvább profitharácso- lást is. És végre, ha csakugyan tanulni akar, megtanulhatja azt is — ha még eddig nem tudná, — hogy a hidegháborúnak, az őrületes fegyverkezésnek s esetleg az emberiségre váró legnagyobb katasztrófának, a végzetes harmadik világháborúnak egyetlen és igazi okozója az a határtalan nagy profitharácsolás, amit a hazafiság álcája alatt a free enterprise urai ma elkövetnek. A Magyar Sző előfizetője Egy jobb világ építője! 1 TÁRSASUTAZÁS | I UGYAIORSZáGBA! A QUEEN ELIZABETH hajón május hó 23-án! I Akik szívesebben repülnek, találkozhatnak a csoporttal. ha május 28-án indulnak repulőcsoportunkkal. — Érdeklődők írjanak Fodor Ernának a Magyar Szó irodájába, vagy forduljanak egyenesen a TRAVEL BUREAU-hoz 1GGG Fairfield Avenue, Bridgeport, Connecticut j ixvixli'l H VXil/ SZÉLJEGYZETEK Az acélbárók hazafisága. Mit tanult az elnök másféléves elnöksége alatt? Hihet-e az elnök a tanácsadóinak?
