Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-05-03 / 18. szám
2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ HUNGARIAN WORD Thursday, May 3, 1962 Készül az ‘Uj Magyar Remekírók’ kötet Egyre több és több olvasónk vonul a nyugdíjasok közé, ami azt jelenti, hogy ha kevesebb pénzzel is, de több idővel rendelkeznek. Egyesek ugy vélik, hogy nem elég számukra a hetenként egyszer megjelenő lap, bármilyen érdekes cikkeket tartalmaz is. Szeretnek jó irodalmat olvasni, de nem mindig jutnak elég könyvhöz. Évről-évre igyekszünk e hiányt némileg pótolni azzal, hogy évközben, naptárunk mellett, egy-egy könyvet is adunk olvasóink kezébe. így adtuk ki Geréb József kis könyvét és még 1955-ben a “Magyar Remekírókat”, amelyről olvasóink zöme a legnagyobb elragadtatás hangján irt nekünk annak idején. Ügyvezető bizottságunk tehát tárgyalás alá vette e kérdést és megfontolás után utasította lapunk munkatársait, hogy ismét adjanak egy jó könyvet olvasóink kezébe. Így kezdtük meg a IT. “Magyar Remekírók" kidolgozását és igyekezünk ezt még a nyár beállta előtt minden egyes olvasónkhoz eljuttatni. Az uj könyvben megtalálhatók a magyar humoristák legjobbjai. A régiek jólismert, az újak kevésbé ismert remekirók tollából. Külön-külön mindegyik kis remekmű a maga nemében. Olvashatjuk majd többek között Rákosi Viktor a hires “Sipulus” novelláit, Molnár Ferenc remekművét, a Liliom egy részletét; Tömörkény István, Mikszáth Kálmán, Karinthy Frigyes, Móra Ferenc, Móricz Zsigmond írásaiból emeltünk ki egy-egy gyöngyszemet. Gádor Béla, Tavaszi Sándor, Darvas Szilárd, Szentiványi István, Somogyi Pál, Tabi László és mások müveit közöljük az uj irók közül. A könyv technikai kivitele is nagyon szép lesz. Gyönyörű rajzok és képek ékesítik. Véleményünk szerint az I. “Magyar Remekírók” mellett méltó helyet foglal majd el minden olvasónk könyvtárában. AZ IGAZI BŰNÖSÖK ' (Folytatás az első oldalról) tárgyalótermekben, Washingtonban a Pentagonnál, s kormányunk nem a nép akaratát és követeléseit tartja szem előtt, amikor leül a tárgyaló- asztalhoz, hanem a roppant nagy társaságok és militaristák akaratát. A sajtó és minden propaganda eszköz éjjelnappal azt üvölti, hogy a robbantásokat a Szovjetunió kényszeritette ki. De ugyanakkor teljesen eltakarják az amerikai nép előtt azt a tényt, hogy a Szovjetunió minden érdeke azt kívánja, hogy a békés megegyezés által felszabadíthassa azokat a gazdasági erőket, amelyek a szocializmus építését évtizedekkel vihetnék előre egyetlen egy év alatt. Arról sem beszélnek, hogy a szovjet kormány és nép teljesen egy a békés megegyezés kérdésében, hiszen csak 17 évvel ezelőtt 25 millió emberáldozatot hoztak egy olyan háborúban, melyet a monopolisták és kartellek kénvszeritettek reájuk. Az amerikai kormány és az amerikai nép érdekei is a leszerelést kívánják. A gazdasági erőket országunkban is arra lehetne felhasználni, hogy a népnek bőséget és jólétet teremtsünk. Meg lehetne szüntetni a “slum”-okat, be lehetne ültetni a kifosztott erdőségeket, szabályozni lehetne a vad folyókat; építeni lehetne több iskolát, óvóAmerikai Magyar Szó Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East lGth Street, New York 3, N. Y. Telephone: AL: 4-039» Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952 under the Act of March 2, 1879, te the P. O. of New York, N. Y. Előfizetési arak: New York városában, az USA-ban és Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi országba egy évre $12.00. félévre $6.50. dát, kórházat, gondoskodhatnánk gyermekeink jobb ellátásáról, öregjeinknek szép öregséget biztosíthatnánk, a munkásoknak rövidebb munkaidőt nyújthatnánk; lehetővé tehetnénk, hogy a néger népnek ne kelljen a “freedom train”-eket igénybe venni, s általában elősegíthetnénk ugy a saját népünk, mint a világ emberiségének felemelkedését. Ez az igazi érdeke az amerikai népnek és kormányunknak. De társadalmunk rákfenéje, a monopóliumok, az imperialista érdekeltségek mást diktálnak és ezért folynak most a robbantások a Karácsony-szigeteken. Ha azt gondoljuk és kormányunk azt képzeli, hogy a világ népei mindezt nem látják tisztán, akkor nagy tévedésben élünk. A sajtójelentések arra mutatnak, hogy a világ népei tudják, hol van a hiba és miért nincs békés együttélés. Még évekkel ezelőtt az amerikai nép nem látta a tiszta valóságot, de ma már kezdi belátni és ez a világosság adja meg a lehetőséget arra az óriási békemozgalomra, mely országunkban kifejlődik. Az Amerikai Magyar Szó felhívja olvasótáborát, hogy bárhol éljenek is, csatlakozzanak minden olyan megmozduláshoz, amelynek törekvése a monopóliumok célkitűzésének meghiúsítása, hogy ezentúl az amerikai nép igazi érdekei határozzák meg kormányunk cselekedeteit. A MÚLT MÉG MINDIG KÍSÉRT Ma sem szűnt meg a gyermekmunka A biró megkérdezte a 8 éves Sisscak Helent: “Helen, hány órakor mégy dolgozni?” “Hat* óra 30 perckor minden este”, felelte Helen. A biró: “Mikor mégy haza a textilüzemből?” “Reggel 6.80-kor”, volt a válasz. “Mennyi fizetést kapsz, Helen?”, kérdezte a biró. “Három centet óránként, uram”, jött a válasz. A biró: “Ha számításom nem csal, eszerint 36 centet keres ez a kisleány egy egész éjjeli munkáért. Tehát valóban a kisgyermekek vérét, húsát változtatják pénzzé a gyárosok.” A fenti párbeszéd biztosan mindenkinek ugy hangzik, mint valami 19-ik századbeli regényvázlat. Charles Dickens novellájában találkozhatunk hasonlókkal. Ez azonban Pennsylvania államban történt, a valóságban 1911-ben és a kormány által most kiadott “Growth of Labor Law” cimii könyvben található. A könyv elég őszintén leírja, miképpen harcoltak a gazdagok, a hatalmasok hatalmuk minden kis megnyirbálása ellen. Nagyon is hívei voltak a gyermekek hihetetlen kizsákmányolásának. A munkáltatók és törvényhozóik váltig ismételgették, hogy “megnyomorítják, tönkreteszik az ország iparát, ha 10—12 éves gyermekek nem dolgozhatnak.” A gyermekmunka ma sem szűnt meg A kormány saját bevallása szerint még ma is rengeteg gyermek dolgozik, akiknek iskolában, vagy játszótéren volna a helye, ha nem lennének iszonyú szegény szülők gyermekei. “Ma sincs szövetségi, vagy állami törvény, amely megakadályozza a 10—13 éves gyermekek alkalmazását a farmokon, a kormány 1957 júliusában felvett adatai szerint. Az ország bérelt mezőgazdasági munkaerejének 10 százalékát ma is az ő munkájuk képviseli hihetetlen alacsony munkabérek mellett.” Ezek és velük együtt sok millió munkás részére ma sem alkalmazzák a minimális munkabér törvényt, pedig pontosan nekik volna a legnagyobb szükségük a törvény védelmére. A munkásbaleseti törvények sem vonatkoznak a földművelő munkásokra, akiket igen sokszor, mint az “elfeledteket” emlegetünk. Legtöbben azt hiszik, hogy Amerikában minden munkás kap munkanélküli biztosítást, holott ez messze van az igazságtól. 1961-ben közel 14 millió munkásra nem vonatkozott a munkanélküli biztosítás és éppen azok, akik a legkevesebbet keresik, kapják a legalacsonyabb biztosítási összeget, ha kapnak is néha valamit. A munkaügyi minisztérium által kiadott könyv, a “Growth of Labor Law in the United States” érdekes olvasmány; egy dollárért megrendelhető a következő címen: Government Printing Office Washington 25, D. C. VARSÓBÓL jelentik, hogy a szovjet, lengyel, kelet-német oljacsövek fele készen van. 218 mérföld hosszúságban lerakták és a lengyel, kelet-német olajcsövek fele készen van. szült a pumpáló állomás is. A légiírben is fogunk robbantani (Folytatás az első oldalról) rakétára vagy a védelmi felszerelésekre, mint pl. a radarhálózatra és a földalatti rakéta készletekre. Végül uj fegyvereket is kipróbálnak majd. A hulladékanyagok veszélye A Csendes-óceán felett, a bombák detonációja után keletkezett gombaalaku felhők képében uj veszély érzése nehezedik az egész emberiségre. A robbanások nyomán keletkezett hulladékanyagok mérgező hatása hamarosan jelentős lehet, mert a kísérlet a troposzférában történt. (A troposzféra a Földünket közvetlenül körülvevő legalsó levegőréteg neve.) Az Egyenlítő közelében, ahol a kísérlet végbement ez 10 mérföld vastagságú. A hulladékanyagok egy jelentős része ebben a legalsó levegőrétegben marad és az itt uralkodó szél következtében elterjed az egész világon, így a káros anyagok hónapokon belül a föld felszínére jutnak az Egyenlítőtől északra eső félgömbön, kb. 3,000 mérföldes övben. Tehát a legsűrűbben lakott földrészeket sújtja a robbantás pusztító hatása. Kennedy elnök március 2-i nyilatkozatában azt állította, hogy “az Egyesült Államok robbantásából keletkező radioaktiv kisugárzás hatása nagy jából 1 százalékát fogja kitenni annak a természe tes kisugárzásnak, aminek az emberek mindig ki vannak téve.” Az Atomenergia Bizottság magyarázata szerint a természetes kisugárzás mennyisége alatt azt értik, aminek egy ember átlagosan ki van téve egész élete folyamán. A kísérletek után azonban az Atomenergia Bizottság nem zárta ki annak a lehetőségét, hogy a hulladékanyagok hatása jóval nagyobb lehet ennél az előre feltételezettnél. Mint ahogy a múltban is, a robbantások után mindig felülmúlta a radioaktiv hatás a feltételezett természetes kisugárzásét. A múlt szomorú tapasztalatai azt mutatják, hogy a hulladékanyagok mennyiségével kapcsolatos előzetes feltételezések nagyon sokszor hibásnak bizonyultak. A legsúlyosabb következményekkel ezek között a Bikini-i robbantás járt 1954 március 1-én. A Fukuryu Maru nevű japán halászhajó 85 mérföldre volt a robbantás színhelyétől és a kísérletek folytán lezárt területen kívül tartózkodott, mégis az “uránium 237„ hamuesőjébe került. A hajó személyzete súlyosan megbetegedett a radioaktiv kisugárzás következtében, sőt az egyik közülük meg is halt röviddel ezután. A már végrehajtott robbantások káros hatását az sem csökkenti, hogy a kísérletek kivitelezésével megbízott szakértők kijelentése szerint az Egyesült Államok az űrben, 500 mérföldes magasságban a Csendes-óceán felett is robbant majd hidrogénbombát. Azt állítják, hogy ez a robbantás kiküszöböli a Földet körülvevő radioaktiv kisugárzást okozó Van Allen-övet. Lehetséges, hogy az u. n. Van Allen-övet megszünteti, de nem szünteti meg a kísérletek káros hatását az egész emberiségre. Mindenütt tiltakoznak az emberek Az amerikai kísérletek megdöbbentették az egész világot. Kormánytagok és népek egyaránt hevesen tiltakoztak a levegő megfertőzése miatt, így többek között a japán kormány tiltakozását fejezte ki Washingtonban. A nép hatalmas tömegei pedig az amerikai követség előtt tüntettek. A brazíliai külügyminisztérium is elitélte a Kenne- dy-kormány tettét és még a polgári Journal de Brazil is az emberiségnek okozott kárnak nevezte ezt. Indiában kétségbeesést váltottak ki a Csendes-óceán felett robbanó bombák és a béke veszélyének tartják ezeket. A Tass szovjet hírügynökség “az emberiség elleni legsúlyosabb bűnnek” nevezte az amerikai kormány döntését. Az Izvesztia, a szovjet szak- szervezetek lapja pedig a Kennedy-kormányt teszi felelőssé, “hogy semmibe veszi a világ közvéleményét”. A genfi leszerelési konferencián Zorin szovjet megbízott az Egyesült Államok döntését “agresz- sziv cselekedetnek” nevezte, amely újból a világra zuditja a nukleáris fegyverkezés versenyét és a “világot még közelebb taszítja az atomháború szakadékéhoz.” Az Egyesült Államokban is jelentős tömegek mozdultak meg és fejezték ki tiltakozásukat a Kénnedy-kormány nukleáris kísérletei ellen. így New Yorkban az ENSz épülete előtt és Washingtonban a Fehér Ház előtt tüntettek számosán. A washingtoni tüntetésben Linus Pauling Nobel- dijas tudós is részt vett.
