Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-05-03 / 18. szám
® 60 éves Munkás Sajtó A Az igazi.bűnösök Nem hazánk biztonsága diktálja a Karácsony-szigeteken a robbantásokat A második világháború óta az emberiség reményteljes várakozással néz a nagyhatalmak felé, hogy valamilyen módot találnak a békés megegyezésre és megindítják az emberiség békés együttélésének folyamatát. Nehéz lenne itt felsorolni azokat az ajánlatokat, melyeket | a semleges országok, a népi demokráciák, a Szovjetunió, az; Egyesült Államok és szövetségesei tettek az elmúlt évek folyamán ennek a kérdésnek a megoldására. Mindegyiket kíi- lön-külön kellene megvizsgálni és azt a tényt is, hogy miért jutottunk odáig, hogy ismét robbantásokat vagyunk kénytelenek folytatni a Karácsony-sz'.eret ekén'. Kormányunk roppant propagandát fejt 1 i annak bizonyítására, hogy csakis a Szovjetunió a felelős a tárgyalások kudarcba fulladásáért, mintha mi mindig elfogadható ajánlatokkal mentünk volna a tárgyalásokra és a Szovjet volt az, amely meghiúsította a leszerelésre vonatkozó lépéseinket. A tények viszont arra mutatnak, hogy minden javaslatunk lehetetlenné tette a békés megegyezést. (Engedjék meg olvasóink, hogy felhívjuk figyelmüket lapunk 3. oldalán lévő a “Preventív háború fenyegetőd” c. cikkünkre.) Mi az oka annak, hogy a népek követelései, a tudósok érvelései, sőt kormányunk saját bevallása ellenére, hogy felszerelésünk elegendő, fegyvereink tökéletesek és képességünk, hogy azokat oda juttassuk, ahová a szükség megkívánja, kénytelenek voltunk a robbantásokat újból megkezdeni? Az Egyesült Nemzetek egyik kimutatása szerint é,vente 120 milliárdot (a világ össztermelésének 8—9 százalékát) fordítanak háborús eszközökre. Ez több mint az összes fejletlen országok egy évi összjövedelme. Több mint 50 millió azoknak a száma, akik hadseregekben, vagy hadifelszerelések gyártásában működnek. Ez kb. egész Nyugat-Németország lakosságával egyenlő. Nemrégiben az Egyesült Államok lefegyverzési bizottsága arról jelentett, hogy a lefegyverzés gazdaságilag kivihető anélkül, hogy nagyobb krízist vonna maga után. Az Egyesült Nemzetek egy bizottsága, mely szintén a leszerelés problémáit tanulmányozta, ugyancsak megállapította, hogy a leszerelés lehetséges és áldás volna az egész emberiség részére. Kinek a kezében van kormányunk? A Pentagon viszont nem akarja tudomásul venni ezeket a megállapításokat. Az az 21 milliárd dollár, amit kormányunk évente fegyverkezésre költ, túl nagy összeg ahhoz, hogy a husosfazék körül ülő monopolisták, generálisok és kiszolgálóik feladják azt, tehát minden békés megegyezést elgáncsolnak és minden békét célzó törekvést meghiúsítanak. A nagy monopolisták olyan nyomást gyakorolnak kormányunkra, hogy még a Pentagon által elavultnak nyilvánított hadi- felszerelések gyártását is ki tudják erőszakolni saját érdekeik előbbrevitelére. Csak néhány példát kívánunk felhozni állításunk alátámasztására. Egy kétéves tanulmány a U. S. Navy részéről 1961 nyarán azt eredményezte, hogy a Pentagon zárja le a bostoni, a philadelphiai és san-franciscoi hajógyárakat. Ez a titkos határozat valahogyan kiszivárgott, mire az érdekelt felek azonnal munkába kezdtek, hogy a Pentagont megpu- hitsák. Végeredményben elérték a határozat visszavonását, vagyis egy katonai szempontból hozott határozatot vissza lehet vonatni tisztára gazdasági szempontok figyelembe vételével és mindezt a nemzeti védelem nevében teszik. Egy másik eset a B-70 bombázókkal kapcsolatos. Mit sem használt McNamara hadügyminiszter ellenkezése a bombázók gyártásával kapcsolatban, amikor vagy tiz hatalmas társasággal találta magát szemben. S a politikai konfliktus nem a nemzeti és egyéni érdekeltségek között volt, hanem a hadsereg és a haditengerészet szállítói, valamint a légierő szállítói között. Vagyis ezek a nagyvállalatok versenyeztek az egy milliárd dolláros rendelésért. Csupán az amerikai népet zárták ki ebből a vitából. Bebizonyosodott, hogy a hatalmas monopóliumok érdekeit ismét összetévesztették Amerika nemzeti érdekeivel. A harmadik esetet az elnök maga szolgáltatta, amikor az üvegáru és szőnyeg vámját felemelte. Közvetlenül azután tette ezt, amikor olyan törvényhozást ajánlott, amely lehetővé tenné az európai közös piaccal való szorosabb együttműködést. Ebben az esetben az elnök úgy határozta meg a nemzeti érdekeket, mint amelyek a magas tarifa-politikával ellentétben állnak. Mégis képtelen volt ennek értelmében cselekedni, melyből világosan láthatjuk, hogy politikai hatalma milyen mértékben függ gazdasági életünk hatalmasságaitól. Még rengeteg adatot lehetne felsorolni annak bizonyítására, hogy a megegyezést célzó tárgyalások kimenetele nem a. nemzetközi tárgyalóasztalnál dől el, hanem a wall-streeti (Folytatás a 2-ik oldalon) Ént. as 2nd Class Matter Dec. 31, 1952 under the Act of March 2, 1879, at the P. O. of N. Y., N. Y. Vol. XI. No. 18. Thursday, May 3, 1962 NEW YORK, N. Y. A LÉGÜKBEN IS FOGUK KOBBINTAi A hulladékanyagok hatásának közvetlen veszélyével kell szembenéznie a világnak. Tömegek és kormányok tiltakoztak a Kennedy- kormány döntése ellen. Az 500 mér földes magasságban végrehajtott robbantás sem feledtetheti el az emberiséggel a kísérlettek káros hatását A Kennedy elnök által mintegy két hónappal ezelőtt bejelentett nukleáris robbantási kísérletek az elmúlt héten megkezdődtek. Április 25- én délelőtt 10 óra és 45 perckor (newyorki idő szerint) hullt le a robbantási kísérletek sorozatának első bombája a Karácsony-szigetek környékén. A Csendes-óceánban, Hawaii-tói mintegy 1,200 mér földre fekvő sziget felett meg jelent amerikai repülőgép egy “közepes méretű” nukleáris bombát dobott le a terület , fölé. (A közepes méret azt jelenti, hogy a bomba robbantási ereje 20,000 és 1 millió ; tonna TNT között van.) Április 27-én két újabb rob. bantás rázta meg a világot. Az egyik a Csendes-óceán fe- ! lett történt, mig a másik a föld alatt Névadóban. A két légköri robbantást húsz vagy 30 hasonló robbantás fogja követni a következő két v. három hónapban. Az Operation Dominic — ez a hivatalos elnevezése a most folyó robbantásoknak — tehát megkezdődött és három csoportba sorolhatók a végrehajtás a kerülő kísérletek. Az első csoportba tartoznak majd a próba kísérletek. A Polaris tengeralattjáró rakétáit és a szárazföldi interkontinentális rakétákat akarják kipróbálni ennek keretében. A hatást vizsgáló kísérlet keretében pedig azt akarják megvizsgálni, hogy egy esetleges “ellenséges nukleáris támadás” milyen hatással lehet az Egyesült Államok által elindított (Folytatás a 2-ik oldalon) IENIEBY ELNÖK IGYEKSZIK MEGNYUGTATNI AZ ÜZLETI MAGOT Kennedy elnök a United States Chamber of Commerce (Országos Kereskedelmi Kamara) előtt beszélt és igyekezett megnyugtatni a jelenlévőket, hogy esze ágában sincs megrendszabályozni az üzleti világot, illetve az árakat megállapítani. Az elnök minden igyekezetével arra törekedett, hogy eloszlassa a nagyipar keserűségét, amit az acélbárókkal történt epizód okozott, amikor a kormány az egész ország előtt megdorgálta őket az áremelésért, amit azután kénytelenek voltak visszavonni. A kereskedelmi kamara urait azonban ez sem elégítette ki, ők továbbra is neheztelnek, mert Richard Wagner, a kamara lemondás előtt álló elnöke szerint “most sokan azt hiszik, hogy az inflációt az üzleti világ kanzsi profit- szomja okozza.” (Mintha nem ez volna az igazság! Szerk.) Vagy 20 percig beszélt az elnök és kijelentette: “kormányának óhaja az, hogy az üzleti világ és a szakszervezetek egyaránt felelősséget vállaljanak, hogy felvehessék a versenyt a világkereskedelemmel és a hazai piacon is anélkül, hogy kormánybeavatkozásra volna szükség.” Kihangsúlyozta a privát érdekeltségek fontosságát és azzal men German S. Titov Glennel fog találkozni German S. Titov, a hires szovjet űrhajós, aki 17-szer kerülte meg földünket, vasárnap délután New Yorkba érkezett feleségével, Tamarával, hogy részt vegyen az űrhajózási kutatási bizottság ülésén. A hires űrhajóst U Thant, az Egyesült Nemzetek bizottsága főtitkára is meghívta. A repülőtéren vagy 300 tagú bizottság várta Titov őrnagyot. Az üdvözlők között Dobrynin szovjet követ és társasága mellett ott volt James G. O’Brien városi megbízott és Cyrus Eaton clevelandi iparmágnás feleségével, akik már többször ellátogattak a Szovjetunióba. Titov őrnagy találkozni óhajt John Glenn amerikai űrhajóssal, mert az a véleménye, hogy sok mondanivalójuk lesz egymásnak. Titov őrnagyon kívül még hét szovjet delegátus érkezett a washingtoni űrhajózási konferenciára. A virággal megrakott Tamara Titov, az űrhajós bájos felesége kijelentette, hogy szi vesen menne férjével a Holdba is, ha ez lehetséges volna, mert ott is biztonságban érez- né magát az ő oldalán. Titov és Glenn jelentést tesznek a washingtoni konferencián az űrhajózás fizikai hatásairól. A szovjet vendégek érkezésük után, rövid pihenőt tartva, városnézésre indultak New Yorkban. Többek között megnézték a Rockefeller Pla- zát és az Empire State Build- inget. tegette magát, hogy sokkal határozottabb állást foglalt el a munkássággal szemben, hiszen a Taft-Hartley törvényt is több ízben alkalmazta. Más szóval a kormány nagyon is vigyáz az üzleti érdekekre és arra, hogy a munkásság ne kapjon többet, mint amit a termelés emelkedésével az üzleti világ megadhat profitveszteség nélkül. Sőt arra is rámutatott, hogy mennyire ellenezte és ellenzi ma is a munkásság rövidebb munkaidőköveteléseit. Kennedy elnök olyan törvényhozásra tett Ígéretet, amely lehetővé teszi, hogy a nagyüzemeknek egy billió 800 millió dollárt elengedjenek modernizálás céljaira. Erre az egy ígéretére meg is tapsolták a kamara tagjai. Wagner válaszában ki is hangsúlyozta, hogy az elnök adóelengedési ígérete megnyugtatta, habár helyesebbnek tartaná, ha ugyanakkor a kormány leszállítaná a költségeit. Itt természetesen nem a hadifelszerelésekre való kiadást értette, hiszen az az üzleti világ zsebébe vándorol, hanem valószínűleg az amúgy is kevés népjóléti kiadások levágására gondolt, ha nem is említette ezt meg Mr. Wagner, a kamara visszavonuló elnöke. A Kereskedelmi Kamara tagjai a N. Y. Times hire szerint megegyeztek abban, hogy az elnök beszéde igen békéltető volt, de azért mégis haragszanak, hogy “nyers hatalmát” kimutatta az acélbárókkal szemben.
