Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-11 / 2. szám
í2 AMERIKAI MAGYAli SZÓ Thursday, January 11, 1962 tAJudbomrwuu/ ás technika #VVWWW«VWWVWX#U%#WVVVV»vVVVVWWWVVVVlA#VVVWVWVWVVVWWVWVWWWVVVVVVWWVVWVVVVVVVWVVW52Al AZ ŰRREPÜLÉS JÖVŐJE AZ ŰRKUTATÁSI KÍSÉRLETEK VÁRHATÓ MENETRENDJE Négy év óta vagyunk tanúi annak, hogy az ember birtokába veszi a Föld körüli teret, automata- hírnökéit pedig a Naprendszer távoli tájaira is elküldi. E négy esztendő tudományos eredményei minden korábbi elképzelést túlszárnyaltak, és minőségileg uj adatokkal gyarapították az emberiség ismereteit. Ennek a cikknek nem az a célja, hogy méltassa mindazt, ami 1957 október 4-e óta, vagyis az első szputnik fellövése óta az űrkutatásban történt. Inkább előre szeretnénk tekinteni és megmutatni: milyen újabb eredményeket várhatunk az elkövetkező néhány évben, talán már a 60-as években. Gondolatmenetünk során az eddigi eredmények figyelembevételével próbálunk következtetni a közeljövő reális feladataira. Ezek nagyjából négy csoportba sorolhatók: 1. az ember Űrrepülésének továbbfejlesztése, 2. a Hold meghódítása, gyakorlati (technikai és tudományos) fel- használásra alkalmas mesterséges holdak megalkotása, kipróbálása és üzeinbehelye- zése, 4. a Naprendszer távolabbi részeinek kutatása műszeres automatákkal. Mint látható, a célkitűzések mérlegelésében óvatosak vagyunk, és szándékosan mellőztük mindazt, amit ma még nem ismerhetünk. Az előbb felsorolt négyféle feladat azonban már a jelenlegi rakétatechnikai, műszertechnikai és híradástechnikai eszközökkel, tehát minőségileg uj eredmények nélkül is megvalósítható. I. Ember a világűrben Az egyik angol szaklap az űrkutatás eredményeit áttekintve az 1961. évet az “asztronauták esztendejének" nevezte el. S valóban, 1961 joggal kerül be úgy az emberi tudomány történetébe, mint az ember első űrrepülésének esztendeje. Nem kétséges, hogy valami uj, valami páratlan dolog kezdődött el akkor, amikor a Vosztok—1 és a Vosztok—2 utasa órákig, illetve több mint egy napig, súlytalan állapotban, csaknem 8 km-es másodpercenkénti sebességgel száguldva megkerülte a Földet, majd — s ez nem kisebb jelentőségű tény — épségben leszállt. Mi várható ezután? Tudjuk, hogy a Vosztok—1 és a Vosztok—2 tiz napra elegendő élelmet, oxigént, villamos energiát vitt magával. Gagarin 108 percig Titov pedig 25 óránál is hosszabb ideig repül. — Az eddigi kísérletek páratlanul logikus menetéből arra következtethetünk, hogy a továbbiakban a Vosztok szputnik-ürhajó kísérletek során az űrhajósok néhány napicr, majd kb. egy hétig maradhatnak fenn, ha a Vosztok fülkéjének jelenlegi berendezéseit használják. Ha ezek a kísérletek kedvező eredménnyel zá- i ultak (ami a továbbfejlesztésnek alapvető feltétele), akkor lehet majd áttérni újabb szputnik- ürhajó rendszerek kipróbálására. Nagyjából két- három hét lehet az az idő, amelyet a Vosztok—1 és a Vosztok—2 repülésénél felhasznált légző-, ellátó- stb. rendszerek segítségével minden további nélkül fenn lehet tölteni. Egy hónapi, vagy ennél hosszabb Űrrepülésekhez újabb megoldásokról kell gondoskodni. Akár az űrhajós (vagy űrhajósok) oxigén-, élelem- stb. szükségletét vesszük figyelembe, akár pedig az űrhajós termelte hulladékanyagok tárolásának és eltávolításának lehetőségeit, ilyen hosszú időre uj, más megoldás kell. Abban pedig már fontos szerephez juthatnak a különféle regeneráló rendszerek, amelyek például a hulladékanyagok elbontásával ismét oxigént és vizet termelnek. Ehhez azonban nagyobb hely és sokkal több energia szükséges, tehát a jövő esetleg többüléses és több hónapig keringő szputnik- iirhajóiban valóságos kis erőtelepet kell elhelyezni, hogy a benne ülők létföltételeit biztosítsák. Minél hosszabb ideig tart az ember Űrrepülése, annál inkább előtérbe kerülnek azok a lélektani tényezők, amelyeket az eddigi kísérletek során el lehetett hanyagolni. Elsősorban a magány hatására kell gondolnunk, és ezért tarthatjuk észszerűnek azt a föltevést, hogy már a közeljövőben többüléses űrhajókat is kipróbálnak, és kis “ürbrigádok” végzik majd ezernyi megfigyeléssel és más tudományos észleléssel egybekötött Htjukat Földünk körül. Az újabb kísérletekben a visszatérés immár megoldottnak tekinthető műveletét még alaposan tovább kell majd gyakorolni. Erre a g\ .tkorlásra — természetesen — nemcsak az űrhajósoknak, hanem a földi irányitó és ellenőrző állomásokon dolgozó szakembereknek is szükségük van. A közeljövő űrhajósainak arra is lehetőségük lesz, hogy megváltoztassák a szputnik pályáját. Ezúttal nem a visszatérés irányításának lehetőségeire gondolunk (ez már Gagarin és Titov utján is megvolt), hanem arra, hogy megfelelő kis. ra- kétahajtómiivekkel. a pályát módosítani lehet, pl. gyorsító hajtóművel az apogeum (a Földtől legtávolabbi pont) magassága néhány száz kilométerrel is megnövelhető. Egy ilyen manőversorozat nem tenné kockára a visszatérési művelet sikerét, ami minden esetben a már ismert és begyakorolt mórion zajlana le. Ezen a téren is lesz azonban változás: a fékező rakétát át kell alakítani úgy, hogy a szputnik-ürhajó megnövelt sebes ségét is le tudja lassítani a visszatéréshez szükséges értékre. Az ember űrrepülésével kapcsolatban tehát a prognózis a következő: 1. Több — és hosszabb ideig, 3—14 napig tarA szovjet űrrakéta fényképfelvétele a Hold túlsó oldaláról, mely a Földről sohasem látható tó — Űrrepülés a mostani űrhajókkal; 2. újabb, nagyobb, hosszabb ideig üzemképes űrhajók kipróbálása; 8. az eddigi kísérletek eredményeinek felhasználásával több személyből álló űrkutató csoportok felbocsátása. Ezekkel a kísérletekkel az ember űrrepülésével kapcsolatos élettani és biotechnikai kérdéseket az évtized végéig teljesen tisztázhatják. 2. Ember a Holdon 1959-ben a Hold meghódításának első fejezete zajlott le. A három kinyik (és gyakorlatilag csak ez a három űrrakéta) a Hold-kutatással összefüggő kérdések jelentékeny részére első, ideiglenes de megbízható választ hozott. A Hold túlsó oldala felvételeiből Földünk természetes utitársának számos uj részletét ismertük meg, az űrrakéták méréseiből pedig a Hold számos fizikai állandójának pontosabb meghatározása vált lehetségessé. Minderre nagy szükség volt, hogy az elkövetkezendő kísérletek terveit elkészíthessék. Azóta a Hold ostroma látszólag szünetel, hiszen a harmadik lunyik felbocsátása óta csupán néhány amerikai holdrakéta sikertelen indításának voltunk tanúi. Az előbb elmondottak figyelembevételével joggal számíthatunk arra, hogy a Holddal kapcsolatos űrkutatási tevékenység erősen fokozódik majd az elkövetkezendő néhány évben. E tevékenység alapvető részletei meglehetős pontossággal kijelölhetők. Mindenekelőtt arra van szükség, hogy a Hold felületére valamilyen megfelelő teljesítményű rádióadót juttassanak. Egy ilyen rádióadó helyzetét a Földről nagyon pontosan meg lehetne határozni, s igy ez tulajdonképpen az első “világítótorony” tenne az űrben. Adása lehetővé tenné, hogy a további hasonló űrrakéták ugyanerre a helyre szádjának le, és igy — egyelőre automatákkal — létre lehetne hozni az első ellátó bázist a Hold felszínén. A Holdon létesített “világítótorony” minden további ürkisérletnek egyik fontos támaszpontja lenne. El lehet képzelni — például —, hogy a Földről indított űrrakéta (utasaival) a Hold felszínétől adott távolságban fékező rakétákat gyújt be, mégpedig oly módon, hogy a rakéta a Hold mesterséges holdjává váljon. Ehhez a rakétának a Holdhoz viszonyított sebességét az ottani körsebességre (vagy annál kevéssel nagyobbra) kell lecsökkenteni. A körsebesség a Hold felszínén kb. 1650 m/mp, nagyobb távolságban pedig ennél jóval kevesebb. A lényeges az, hogy a Hold körüli pályára állításhoz kisebb fékező hatásra, kisebb anyagteherre is lenne szükség, mint a Holdra való leszálláshoz embert vivő rakéta esetében, melytől joggal kivánnók meg azt, hogy utasaival visz- sza is térjen, tehát felszállásra ugyancsak'alkalmas legyen. (Az automatikus rádióadó nem tér vissza!) A feladat súlyossága szempontjából tehát az automatikus rádióadó után az embert szállító Holdiakéta megszerkesztése lenne a logikus következő lépés. Ez azután kisméretű gyorsító rakétával ismét otthagyhatná a Holdat, és visszatérhetne Földünkre. Minthogy azonban a Föld közelébe csaknem a második kozmikus sebességgel térne vissza, ezért az ő fékező rakétájának jóval erősebbnek kell lennie, mint annak, amely például a Vosztok—1 és a Vosztok—2 esetében bevált. A Holdat megkerülő űrhajó utasainak lehetőségük lenne arra, hogy fényképezőgéppel és filmkamerával tanulmányozzák azt, amit a harmadik lunyiknak sikerült lefényképeznie, s mivel a holdrakéta (a légkör hiánya miatt) a Hold felszínéhez közel haladhat, a kapott képek is jóval részletesebbek lehetnek. Mindezek után sor kerülhet majd arra, hogy egy megfelelően kialakított, öt- vagy hatfokozatu hordozható rakéta olyan kozmikus laboratóriumot szállítson a Hold felületére, amely visszatérhet a Földre. Ennek a menetrendje például a következő lehet: az első év két vagy három fokozat a második kozmikus sebességre gyorsítja a holdrakétát. A következő fokozat a Hold közelében a sima, biztonságos leszálláskor lefékezi. A következő fokozattal indulnak vissza a rakéta utasai a Holdról, végül az utolsó fokozattal a Föld közeléljen a szputnikpályán való keringéshez, majd onnan a visszatéréshez szükséges sebességig lassítják a “jármüvüket”. Mint látjuk, a feladat nem egyszerű, bár már a jelenlegi rakétákkal sem megoldhatatlan. 3. A hétköznapok mesterséges holdjai Ezek már technikai célokat szolgálnak: a munkás hétköznapok segítőtársai. Talán ezekről Írtak legtöbbet a lapok, ezért ezekkel foglalkozunk itt a legrövidebben. A technikai mesterséges holdak legfontosabb csoportja a híradástechnikai mesterséges holdaké. A NASA — az Egyesült Államok központi űrkutatási hatósága — már szerződést is kötött az egyik híradástechnikai vállalattal: néhány hordozó rakétát “adott bérbe” híradástechnikai mesterséges holdak fellövésére. Az űrben keringő reléállomások kétfélék: aktiv és passziv berendezések. Az egyszerűbb a passziv reléállomás, amelynek első példája az Echo—1, ez a hatalmas mü- anyaggömb, amelynek alumínium-bevonatú felülete tükör módjára veri vissza a rá irányított mikrohullámú sugárnyalábot. Az aktiv híradástechnikai mesterséges holdakban megfelelő érzé- (Folytatás a 14-ik oldalon) " • • ...... ► RÉTESHÁZ és CUKRÁSZDA \ * 1437 THIRD AVENUE, NEW YORK. N. Y. ► (A 81-Ik Street sarkán) ► Telefon: LE 5-8484 ► • GESZTENYE PÍRÉ. MIGNONOK, TORTÁK • ' ► Este 8.30-ig nyitva van ^
