Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-01-11 / 2. szám

10 AMERIKAI MAGYAR S76 Thursday, January 11, 1962 ,WMA/VWW</VWVA/WVWWWWWVWM\A/WWVVVfWUWVVUVWUWVVUVVVWVVUWVUV\/VVVVVUM' / M agyarország ?*VV\AJVVVVVVVVVWV\A/VVMVVVVWVVVVVVVVVVVMVVVVV\ASVVVVVVVMVWUVWVtfVVVVVVVVVV\/VVVVW KÁDÁR JÁNOS A SZEMÉLYI KULTUSZRÓL Kádár János december 9-én felszólalt a Hazafi­as Népfront Országos Tanácsúnak gyűlésén. Be­szédéből alant kivonatot közlünk. Kádár ebben rámutat egyes problémákra, amelyek az egyéni kultusz következményeként felmerültek Magyar- országon. — Belpolitikai irányvonalunkat, a párt politi­kai harcát ugv nevezzük, hogy kétfrontos harc. •Azon az utón megyünk előre, amelyet nekünk a marxista—leninista elmélet, pártunk, kormá­nyunk, népünk politikai tapasztalata sugall. Köz­ben azért — úgy oldalról — kisérgetnek bennün­ket az ilyen nagy “menetet” rendszerint követő •bögölyök, s jobbról is, balról is csipkednek ben­nünket. Ezek ellen harcolni fogunk továbbra is. Mert meg kell mondani: bár felszámoltuk a sze­mélyi kultuszt, még nem végeztünk teljesen a •dogmatikus gondolkodásmóddal, a szektás maga­tartással és a revizionizmussal sem. Van a sze­mélyi kultusznak egy olyan tapasztalata, ame­lyet továbbra is számon kell tartanunk most is miután a személyi kultusz fáját gyökerestül ki­emeltük és ledöntöttük. A személyi kultusz idején a társadalmi ténye­zők tiz- és százezrei felmentve érezték magukat a gondolkodás kötelezettsége és a felelősség alól. Ha ugyanis olyan helyzet van, hogy azt mondják: van az országban Öt ember vagy egy ember, aki mindent tud, mindent Iái és mindenre gondol, bizonyára akkor ez azt jelenti, hogy nekünk tulajdonképpen nem is nagyon kell törnünk a fe­jünket. A személyi kultusz idején az ilyen gon­dolkodás nem volt véletlen, hiszen ha nincs szé­leskörű tanácskozás a döntésekről, ha az embe­reknek semmilyen beleszólásuk sincs abba, hogy mi a teendő, akkor azért a teendőért semmi­féle felelősséget nem éreznek. Most, a személyi kultusz megszűnte után, uj helyzet van: az embereknek valóban gondolkoz­niuk kell, hogy kialakítsák helyes véleményüket, döntéseket kell hozniuk a maguk munkaterületén, és ezekért viselniük is kell a felelősséget. Végbement nálunk három esztendő alatt egv nagy horderejű, az egész társadalmat érintő fo­lyamat: a falu szocialista átszervezése. Ennek egy vonását a tanulság miatt érdemes felidézni. Miután megérjek a feltételek, Központi Bizottsá­gunk döntötte el. hogy hozzá kell látni a tömeges szervezéshez. A Központi Bizottság azonban ez­úttal egyetlen alkalommal sem mondta ki, hogy hány százalékkal keli előremenni az egyes me­gyékben és az országban. Rájöttünk, hogy hiába mondjuk el az összes követelményeket — ne alkalmazzanak nyomást, csakis a meggyőzés eszközével dolgozzanak stb.-—, ha előírjuk ,a százalékot. Mindenféle százalé­kos előírás országos méretben csak sablonra veze­tett volna, holott ahány megye, járás, község van az országban, mindegyikben más-más az élet, a feltétel. Ezért minden megye maga készítette el a fejlesztési tervét, figyelembe véve az ottani adottságokat, a járások közti különbségeket is. A három év alatt a fejlődés egyenetlen volt, né­melyik megye rendkívül gyorsan ment előre, má­sok lassabban, de egyetlen megye sem kapott emiatt szemrehányást. Az idén jártam Zala megyében, s erről beszél­gettem Darabos Iván elvtárssal, a megyei párt- bizottság titkárával. Két dolgot mondott nekem. Először azt, hogy nagyon hálásak a Központi Bizottságnak, mert ők jó ideig le voltak maradva, és senki nem szégyenitette meg, senki sem ütötte őket menet közben. Továbbá azt mondta: “Tudja, Kádár elvtárs, milyen terhet raktak maguk re­ánk, amikor nem mondták meg, mennyivel kell most előremenni?” (Derültség.) Mondtam: tud­juk, mert ez bizony nem véletlenül történt így. Még nem mindenki hajtja végre pontosan a párt és a kormány politikáját Higgyék el, százszor nyugodtabbak lehetünk az ország sorsa felől, ha tudjuk, hogy lelkiismeretes emberek százezrei vagy — nyugodtan mondhatom milliói foglalkoznak az ország sorsával, mint­ha csak tizenöt, öt, sőt esetleg csupán egy ember f oglalkozik vele. A szocialista törekvés, amely az egész felszabadult nép energiáit mozgásba tudja hozni, óriási erőket szabadit fel, ha nem köti gúzsba a személyi kultusz. Politikánkat illetően még mindig sokszor halla­ni, hogy azt mondják: ha mindenhol az lenne, amit a Központi Bizottság, az országgyűlés meg a kormány mond, szivvel-lélekkel mellette volnánk de nem mindenhol történik az. Vagyis meg min­dig vannak olyanok, akik nem pontosan azt a po­litikát valósítják meg, amelyet a párt hirdet, amelyet a kormány realizálni akar, amelyet a Hazafias Népfront a párttal egyetértésben saját­jának tart. Az ilyenek ellen is harcolunk. S har­colni fogunk azok ellen is, akikben még mindig olyannézetek vannak, amelyek gátaolják a fejlő­dést, akik lusták gondolokzni és nem akarnak fe­lelőséget vállalni. Természetesen, tovább fogunk harcolni a jobb­oldali nézetek ellen is. Az ilyen nézetek képviselői között mostanában valami kis élénkülésfélét ta­pasztalhatunk. Persze, azért ők is tudják nagyjá­ból, mihez tartsák magukat. (Derültség.) De mé­gis valahogy tüsszögnek, itt-ott köhintgetnek, mert azt hiszik, hogy miután a 22. kongresszus ismét igen szigorúan és helyesen megbírálta Sztá­lin hibáit, most előállhatnak, s azt mondják: “Hi­szen mi is ugyanezt bíráltuk, tehát tulajdonkép­pen nekünk is igazunk volt. Ezért adjatok ne­künk most már nagyobb helyet meg teret a mű­ködésre.” Azonban ők a hibák elleni harc örve alatt a munkáshatalmat támadták, a szocializmus ellenségeinek uszályába kerültek. Mi két fronton harcolunk a balról és jobbról is támadgató bögölyök, legyek, meg mindenfélék ellen. De egy harmadikféle ilyen raj is létezik. Kikből áll ez? Olyanokból, akik sem jobboldaliak, sem baloldaliak, akiknek voltaképpen nincs is semmiféle oldaluk, csak valahol ott vannak köz­életünk különböző polcain, azokon helyet foglal­nak, és harácsolással, gazemberséggel foglalkoz­nak. Időnként magukra öltenek valamiféle poli­tikai köpenyeget is. Néha úgy, hogy mindenki­nél radikálisabbak, másszor pedig ők mondják: csak vigyázzunk, hogy kellő megfontoltsággal haladjunk. Valójában nincs is világnézetük, nem is harcoltak soha. Ez amolyan politikai arculat nélküli társaság, amelynek igazi elnevezésére a magyar szókincs már évszázadokkal ezelőtt meg­találta a megfelelő kifejezést. Ezek naplopők, tol­vajok, szélhámosok. Farizeusok, akik a közélet­ben néhol mégis szóhoz jutnak, fellépnek és szent­beszédeket tartanak, a valóságban csak a pozíció­jukat és a zsebüket nézik. Ezeknek a száma el­enyésző, de az ilyenek ellen is harcolnunk kell. Aki részt kér a közéletből, a társadalom életéből, legyen valóban olyan ember, aki akar és tud dol­gozni, felelősséget vállalni és cselekedni a köz ja­vára, terveink megvalósításáért. A Dunai Vasműben elkészült a gázinditó állomás Januárban megkezdték a gáztovábbitást Budapestre . A Dunai Vasműben több mint 150 millió forin­tos beruházással felépült az a gázinditó állomás, amely a főváros részére távvezetéken szállítandó gázt utótisztitja és továbbítja Budapestre. A sze­relővállalatok közül az Általános Szerelőipari Vál­lalat. a Ganz-MÁVAG és az Elelktromos Szerelő­ipari Vállalat dolgozói önfeláldozó munkájának köszönhető, hogy a szerelésekkel, köztük az első óriás kompresszor felszerelésével az év vége előtt végeztek. Ez az óriás kompresszor óránként tízezer köb­méter gázt nyom az utótisztító berendezéseibe és a távvezetékbe. A gázinditó állomás legfontosabb gépének, a gázkompresszornak 48 órás pi óhajára­dását kezdték meg. A kompresszor, amely a pró­ba alatt nem gázzal, hanem levegővel működik, az első órákban kifogástalanul működött. A “hi­degpróbák” után rövid géprevizió következik. A szakemberek közlése szerint most már meg­kezdődhetik a gázos üzemi próba és a gáztovábbi- tás, -az első gázszállitás a fővárosi háztartások részére. Másfélmillió forint meglakaritás - levegőből A Lenin Kohászati Müvek nemesacél kovács- műhelyében a kemencék tüzelőanyagának, a föld­gáznak elégetéséhez jelenleg sűrített levegőt hasz nálnak. Kikisérletezték azonban, hogy az égés táplálására megfelel a sokkal olcsóbb, ventillációs utón előállítható, kisebb nyomású levegő is. A kemencék levegőellátását most ennek megfelelően módosítják. Ventillátorokkal felszerelt berendezést készí­tenek és a kemencéket jövőre már az olcsóbb módszer szerint látják el levegővel. Több mint másfél millió forintot takarítanak meg évente ily módon. Az uj berendezés költsége négy hónap alatt megtérül. BUDAPEST MOSOLYOG (Folytatás az első okhdról) Az előadás egyik jelenetében például egy sze­relő áll egy rosszul megépített uj ház előtt és a következőket mondja: “Nemrég olvastam, hogy a rendszer 1,000,000 uj lakást szándékszik épí­teni. Ami azt jelenti, hogy nekem, egyénileg, mindig lesz javítási munkám.” Egy másik jelenet a polgári gondolkodás csö- kevényeinek a virágzását gúnyolja ki, amikor ugyanez a szerelő így morfondírozik: “Mikor be­megyek egy burzsoa háziasszonyhoz azt mondom ‘.jó reggelt’ és soha nem felejtem el hozzátenni ‘nagyságos asszonyom’. Ez szereti, ha ezt mon­dom.” “Ha bemegyek egy proletár háziasszonyhoz, szintén azt mondom ‘jó reggelt nagyságos asz- szonyom’. Ez még az előbbinél is jobban szereti ezt a megszólítást.” A termelőszövetkezetek sem maradnak ki a ki­figurázásból. Ezt egy rádióközvetítő és egy szö­vetkezeti dolgozó paraszt párbeszéde képviseli: Rádióközvetitő: Mi a napi munkaterve? Paraszt: Elolvasom az újságokat és folyóira­tokat, olvasom a régi és uj könyveket, hallgatom a rádiót, nézem a televíziót és felteszek egyné­hány lemezt a gramafonra. Rádióközvetítő: Hol van a munka feltüntetve a munkatervében ? Paraszt: Munka? Mi az? Azt mondják nekünk, már mindent gépek végeznek. Rádióközvetitő: De mi van azzal a kis háztáji­val, amit ebben a szövetkezetben mint saját tu­lajdonát engedélyezték? Paraszt: Ja, az más. A családom van ott kint és halálra dolgozza magát rajta. Egy harmadik jelenetben az egyetemi tanár kérdezi a hallgatót, hogy milyen magyarázatot ad az “Amerika Hangja” az újabb eseményekkel kapcsolatban. A hallgató egy hangos sikolyt bo­csát ki magából, amivel a magyar kormány rá­dióadást zavaró felszerelésének hatásosságára céloz. A folyóirat is bekapcsolódik Az Élet és Irodalom is szakit — a N. Y. Times tudósítója szerint — szokásos ünnepélyes tónu­sával és ugyancsak a szatíra módszerével közelíti meg a kérdéseket. Ezt a folyóiratot gyakran csak az É'S szóval emlegetik és elhagyják az életet és az irodalmat mellőle. Az elmúlt héten a szerkesztőség csak ezt az ÉS szót tette a fejlécre címként. A gondolat nyilván- nosabbá tétele végett még egy körrel is bekere- teztette a szót. A folyóirat csípős megjegyzésekkel illeti a kor­mánynak azt a folytonosan visszatérő figyelmez­tetését is, hogy az irók menjenek ki a gyárakba és aztán Írjanak a “szocialista emberről. (Az idézőjelben lévő részeket a N. Y. limesben megjelent angol szöveg alapján közöljük.) MINDENKI IRHÁT Jó ANGOL LEVELET / Több mint száz levelet tartalmazó könyv. — J z Gyakran használt szavak és nevek szótára. £ / A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA J r £ / Megrendelhető 81.25-ért £ * £ ' a Magyar Szó Kiadóhivatalában % í 130 East 16th Street — New York 3, N. Y. í t *

Next

/
Oldalképek
Tartalom