Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-02-22 / 8. szám
8 AMERIKAI MAI»I AK »/Ai Levelek a Szerkesztőhöz \Az ebben a rovatban kifejtett néze-\\ OLVASÓINK I tek nem szükségszerűen azonosakj| HOZZÁSZÓLNÁK I a szerkesztőség álláspontjával j| A közügyekhez S WWWWWWWtrWWWWWWWWWWWWVWWWWVWWVWWWWWfc' Kinek a sírja és koporsója? Tisztelt Szerkesztőség! A nép erejébe, a béke megteremtésének és az igazság győzelmének lehetőségébe vetett bizalom teljes hiánya csapja arcul az olvasót a Magyar Szó feb. 15-iki számában “Egy újság margójára” címmel megjelent cikkben. “Figyelő” egy uj kapitalista sajtótermék megjelenését ezzel kommentálja: “...az elkeseredés nem azért fogott el, mert az amerikai nagytőke ezzel a lappal egy újabb világszemléleti szöget vert a béke és talán maga az amerikai nép koporsójába...” A béke halálában és a nép eltemetésében való bizonyosságát “Figyelő” egy másik mondatban igv fejezi ki: “. . .az AFL-CIO becstelen quisling- jei... engedik, hogy ...az amerikai munkásság géniuszát... az amerikai nép és a béke sírjának mélyítésére használják.” “Figyelő” szerint tehát a béke és az amerikai nép koporsója és sirja elfogadott, elkerülhetetlen tényezők és a beteljesülésük csak a nagytőkétől függ, vagyis hogy milyen gyorsan “szögezi” le, illetve milyen mélyen ássa meg. Ebből csak egy következtetésre juthatok. “Figyelő” nem marxista. Lehet, hogy nem is hivalkodik ezzel. De azért ugvhiszem valaha olvashatta Marxot, mert ő ir holmi sírásókról. Csakhogy “Figyelő” már elfelejtette, hogy Marx kit is képzelt abba a sírba. Semmiesetre sem a “népet”, vagy a világbékét. Mert a népet eltemetni nem lehet. A mi 60 éves sajtónk a tanúja annak, hogy bár a történelem folyamán a nagytőke a tökéletes technikájú újságnál sokkal erőteljesebb fegyverekkel próbálkozott, mégsem tudta az igazságot sem agyonütni, sem eltemetni. A haladó gondolkodás a történelmi eseményekből ma is azt szűri le, hogy erre a jövőben egyre képtelenebbé válik. A nagytőkének megvan a pénze hozzá, hogy saját propagandaeszközeit a legtökéletesebb technika felhasználásával állítsa elő. Ugyanakkor visz szaél az emberi zsenialitás termékeivel, amikor azokat társadalomellenes, erkölcsromboló és pusztító célokra használja. Maradjunk csak a sajtótermékeknél. Egy nagyon rövid hír jelent meg a N. Y. Timesban, amelyben bejelentik, hogy márc. 21-én egy uj negyedévi folyóirat fog megjelenni, amelynek egyes száma 10 dollár lesz. Az uj folyóirat neve EROS. (Erosz, a görög mitológiában a “szerelem istennője”.) A hir igy szól: A kiadvány célját magyarázva, Ralph Ginzburg, az EROS szerkesztője ezt mondja: ‘Szemmel láthatólag Amerika lerázta magáról a sexu- ális gyakorlatokat és szokásokat fojtogató puritanizmust (merev felfogást). A közelmúltban bírósági döntések a szabadság és kifejezés uj mércéjét nyújtották ennek az országnak. Itt az ideje egy leplezetlen, nyílt folyóirat kiadásának, müveit és intelligens olvasók felé irányítva”. A nevezett bírósági döntések trágár irodalom terjesztésének engedélyezésére vonatkoznak. A kiadvány első száma 75,000 példányban fog megjelenni és nem lesz benne hirdetés. Ez mindenesetre előnyösen hangzik. A magas eladási ára előre is biztosítja minden olvasóját, hogy ez a folyóirat kizárólagosan neki készült, mert ő tagja azon exkluzív társadalmi rétegnek, amely meg tudja fizetni és amely esztétikai gyönyöreit is a néptől elkülönítve, másutt keresi. De mit találhat egy- ilyen kiadványban, amely kétséget kizáróan a folyóirat-technika legtökéletesebb formájában fog megjelenni, Mr. Ginzburg szerint “művészetben gazdag, pazar kiállításban”? Olimposzról a múzsák szomorúan tekintenek majd le a Földre, amikor látni fogják, hogy a fen- költ művészetek eszközeit a burzsoa társadalomban a dollárhegyek magaslatain élősködő paraziták a maguk elfajult, romlott erkölcsei és élet- képtelenné züllesztett érzékiségük kielégítésére használják fel. Elfogadom azt, hogy a nagytőke ezen tevékeny ségeivel szögeket készít, de — és úgy gondolom, hogy itt Marxnak lesz igaza — a saját koporsója számára, mintahogyan a saját sírásóját is meg teremtette már. W. II. Üdvözlet Tisztelt Szerkesztőség! A magyar haladó sajtó és hűséges tanítómesterem hatvan éves születése alkalmával üdvözletét küldök, mint 78 éves régi tanítványa és kívánom, hogy még sokáig Írhassa az igazságot. Tehetségemhez képest mellékelek tiz dollárt, hogy a tudomány fáklyája továbbra is bevilágíthasson a sötétségbe. Életem végéig hü olvasójuk Fojthó J. Félre akarnak vezetni Tisztelt Szerkesztőség! Február 5-én, vagyis azon a napon Írom e pár sort, amikor állítólag vége van a világnak. No, most már rájöttünk, hogy a csillagvizsgálók nem tudnak semmit és remélem, hogy sok embernek kinyílik a szeme. Az a sok könyv, amit az ember teremtéséről Írnak, meg hogy kinek van szerencsés napja, meg szerencsétlen napja, egyszóval a sok babonáról, az mind csak humbug és arra jó, hogy sok pénzt zsebeljenek be értük. A papok is csak pénzcsinálásra használják fel a szűz Máriát, meg a kis Jézust. Igaz, hogy Jézus született ,de nem úgy, ahogy azt az iskolában tanultuk. Ha ez igaz lenne, vajon miért nem született azóta, vagy azelőtt is valaki hasonló módon? Minél idősebb leszek, annál inkább látom, hogy a világ népét mennyire próbálják félrevezetni. Mrs. J. V., New Jersey Tisztelt Szerkesztőség! Ismét eltelt egy év és a mi kedves 87 éves La- dich bátyánk szeretettel üdvözli a Magyar Szó szerkesztőségét, Írógárdáját. Az utóbbi időben kissé gyengélkedik, de azért olvasni nagyon szeret. Tudatában van ő annak is, hogy pénz nélkül a lap nem jelenhet meg és igy most is, akár csak hosszú évtizedek óta minden évben, pontosan elküldi előfizetésének megújítását és adományát a fenntartási alapra. Hegedűs Mary SZERIG MEGJEGYZÉS: Erőt, egészséget kívánunk a mi kedves Ladich munkástársunknak és azt, hogy még sokáig olvashassa a lapunkat. • Tisztelt Szerkesztőség! 1904-ben ismerkedtem meg a munkás sajtóval, de rendszeres olvasója csak 1912-ben lettem, amikor megláttam az Előrét. Azóta állandóan olvasom e jóbarátomat. Szeretettel üdvözlöm 60-ik jubileuma alkalmából. Csutorás József • Tisztelt Szerkesztőség! Vasárnap hallottam a magyar rádión, hogy Király Béla ur itt járt és egymillió dollárt akar kol- lektálni a Free Europe Radio fenntartására. Ugylátszik, még nem öltek meg elég embert! S jó volna ezer dollárnak a szélét megfogni, mert abból azután lehetne uraskodni s a vérebnek dolog nélkül élni. Sajnálom, hogy nem tudok jobban írni, de én még a Horthy betyárok idejéből való vagyok, amikor még csak a Király Béla-félék jártak iskolába. Ari Béláné visszatért magyar asszony levele Tisztelt Szerkesztőség! El sem tudják képzelni, milyen hamar elszalad az idő. Mikor hazatértem, tele voltam szégyenérzettel, hogy elhagytam a szülőhazámat, de ez hamar elmúlt, amikor itthon megbocsátással és szeretettel vettek körül. Nagyon hálás vagyok a kormányunk hazatelepitési hivatala minden beosztottjának, akik az emberségesség és megértés jegyében fogadnak minden hazatérőt. Nagyon meglepett, hogy az öt év alatt milyen gyönyörű lett Budapest, rengeteg uj ház és a romoknak, melyek az ellenforradalom idején keletkeztek, nyoma sincs. A Rákóczi ut árkádos házai, a neonfények, amik az egész várost beragyogják, gyönyörűek. Nagyon sajnálom, hogy nem fizettem elő a Magyar Szót, mert nagyon megszerettem ottlétem alatt, de nem is csoda, hiszen a kinti magyar sajtó között mint a tiszta igazság fáklyája ragyog. Én további jó munkát kívánok és sok szeretettel üdvözlöm a Magyar Szó minden szerkesztőjét és a kiadóhivatal munkásait, Budapest, 1962. feb. 3. Zdravicsné Szerencsésen hazatért (A KANADAI MAGYAR MUNKÁS-tól vettük át az alábbi levelet.) Tisztelt Szerkesztőség! örömmel értesítem a szerkesztőséget, hogy szerencsésen hazaértem és már a kezdeti nehézségeket is sikerült felszámolni, a bizalmatlanságot eloszlatni. Három hónapig mérnökök mellett dolgoztam. Most már ismét tanító vagyok falusi általános iskolában, őszintén mondom, nem bántam meg, hogy Kanadában bekapcsolódtam a munkásmozgalomba és azt sem, hogy a magyar munkás-paraszt kormánytól elfogadtam az amnesztiát és kértem hazatérésem engedélyezését. Sajnos, az a benyomásom, hogy hazámban még mindig vannak képmutató emberek, nagyzási hóbortban szenvedők, akik többet ártanak a szocializmus ügyének, mint használnak. Örömmel tudtam meg, hogy a Munkás kampánya sikerült. Sok erőt, egészséget, türelmet és lelkesedést kivánok tevékenységükhöz. Kívánom, hogy a szerkesztőség ne vegye tragikusnak az ujkanadásokkal való bajlódást. Tudom, nehéz velük boldogulni, mert a többségük önmagának sem meri bevallani, hogy a nyugati életformában mennyire csalódtak. Magam is ezek közé tartoztam eleinte. Megnyugtathatom az emigráció minden irányzatát, hogy Magyarországon reménytelen kísérlet lenne egy uj 1956-ot kirobbantani, mert a jelenlegi nemzetközi helyzet, a 180-ezres 56-osok küzdelmes sorsa, a gyarmati szabadságmozgalomnak előretörése, az amerikai és kanadai munkanélküliség állandó fokozódása nem emeli az amerikai életforma, a monopolkapitalizmus vonzóerejét. Nagyon kérem a tagtársakat, a Kanadai Magyar Munkás, az Amerikai Magyar Szó szerkesztőségét, szíveskedjenek támogatni az amerikai és kanadai vonatkozású magyarnyelvű sajtóval, a munkásmozgalmi irodalommal, amelyet értékesen felhasználhatnék népművelési tevékenységemben. Tisztelettel kérem a szerkesztőség tagjait, a Kossuth Retegsegélyző Egylet tagságát, szíveskedjenek közölni velem magyarországi hozzátartozóik, barátaik és a hazatért régikanadások címét, hogy felvehessem velük a kapcsolatot. Kérem a szerkesztőséget, hogy ebbeli kérelmemet szíveskedjenek közölni az Amerikai Magyar Szó szerkesztőségével. Kérésem megismételve maradok honfitársi üdvözlettel: Gál József, tanító, Tés, Ált. Iskola, Veszprém megye HA MIAMIBA JÖN NYARALNI, keresse fel a Magyar Amerikai Kultur Klubol 3901 N. \Y. SECOND AVENUE Az egész ország magyarságának találkozó helye • Kitűnő magyar konyha. — Minden szombaton és vasamap előadások. CIGÁNYZENE, TÁNC! • Egész héten nyitva, hétfő kivételével Telefon: PL 1-9453
