Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-02-22 / 8. szám
, ±- cui uttry C'C, iyt>2 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 • 312 X 2 \=289340%-j-2309801/3982 + 34050=898 Vi 947? • ! A SZÁMOK beszélnek! írja Eörsi Béla § «—f * ^ • 312 X 21 =289340% -í-2309801/3982 + 34050=898 'i 9472 • fiz amerikai ifjúság politikai arculata Az ifjúság gondolkozásának megismerése fontos részünkre, mert ha az emberiség, s különösen fogadott hazánk jövőjének alakulásáról fogalmat akarunk alkotni, akkor számításba kell vennünk a következő évtizedek vezetőinek gondolkodását. A mai ifjúság gondolkodását az iskola, a szülők, az újságok, a TV, rádió és a könyvek befolyásolják. Elsősorban tudnunk kell tehát, hogy mire tanitják az ifjúságot. A világ minden tőkés államának alapeszméje a nacionalizmus, ami lehet úgy konstruktiv, mint destruktiv. Ha egy nemzetet idegen hatalmak, vagy saját elnyomói tartják béklyóban, akkor a nacionalizmus haladást jelent, vagyis konstruktiv. De destruktiv a nacionalizmus, ha önimádattá válik és elnyomással párosul, vagyis ebben az esetben a nacionalizmus a haladás visszatartásának érdekeit szolgálja. Pl. az 1848—49-es magyar szabadságharc nacionalista szelleme a népnek a rabláncaitól való megszabadulását jelentette. Ehhez hasonlítható a négerek harca az elnyomatás ellen úgy az Egyesült Államokban, mint Afrikában. Az önző nacionalizmust hamis jelszavakba burkolják. Pl. Anglia álszentes önzését, profit utáni hajszáját a keresztény misszionárius ruhájába öltöztette. Először megjelent a felfedező pionír, majd követte a misszionárius, s azután lépett a szintérre a kizsákmányoló kereskedő. Az amerikai önző nacionalizmus a demokrácia jelszavát öltötte magára. Mi az oka ennek? Az Egyesült Államoknak a 19. században nem voltak gyarmatai, sőt az ország a gyarmati állapot elleni forradalomban született. Népe a demokratikus tradíciókban nőtt naggyá, s ebben hisz polgárainak nagy többsége még ma is. Tehát a demokrácia jelszavába kell burkolni az önző nacionalizmust, hogy azt a néppel el lehessen fogadtatni. A baj ott van, hogy saját propagandánk áldozatai lettünk és elhisszük, hogy amit mi demokráciának nevezünk, az abszolút, megmásíthatatlan és mindazok, akik a demokráciát másképpen értelmezik azok ellenségeink. Ezt tanitják az iskolákban, ez domborodik ki a julius 4-i beszédekben, ugyanakkor a fiatalság keveset, vagy alig valamit ^íall az imperializmus ártalmas, tömeggyilkos hatásáról. Ez az oka annak, hogy az amerikai ifjúság gondolkodásában zavaros, s mint egy new-orleansi fiatalember mondta, sok ifjú amerikai még nem csatlakozott az emberiséghez. Az amerikai ifjúság nagy tömegében nem forradalmi, ami természetes is, hiszen gazdag országunkban a középosztály ifjúságának többé- kevésbé megvan a lehetősége az elhelyezkedéshez. A régi orosz cári ifjúság, a mai japán, afrikai, ázsiai és délamerikai országok ifjúsága viszont nem rendelkezik ilyen lehetőségekkel és igy ez az elégedetlen tömeg dinamikus hatással van ezen országok társadalmára. Az amerikai ifjúság azonban nem olyan konzervatív, mint azt a sajtó szeretné velünk elhitetni. Jó bizonyíték erre, hogy az atompróbarob- bantások elleni fiatal tiltakozók kétharmad része (a Gallup Poll szerint) hisz abban, hogy egy nukleáris háború elpusztítaná a világot, de ugyanakkor különösképpen nem akar, vagy nem tud számolni ennek a lehetőségével. — A kérdezetteknek csak 14%-a látja ma az atomháború veszélyét. Egyetemi ifjúságunk 25%-a attól fél, hogy nem tud eleget tenni a főiskolai tanulmányok követelményeinek, a leányoknak 15%-a pedig attól tart, hogy nem arat kellő sikert a társaságban. Az ifjúság tehát tudatában van az atomháború veszélyének, de félelme csak magánügyeire terjed ki. Nagy része elhiszi a propagandát, hogy a Szovjetunió léte Amerika legnagyobb veszélyét jelenti. A kérdezettek 50%-a úgy nyilatkozott, hogy a kommunizmus 25 év múlva erősebb lesz a demokráciánál, %-ad részük pedig megjósolta, hogy a Szovjet egyik, vagy másik téren túlhaladja az Egyesült Államokat. Majdnem 40%-uk azt tartja, hogy a szovjet hatalmaknak erősebb katonai és világűr-eredményeik lesznek, mint nekünk. Igen nagy részük megvan győződve arról, hogy iskolázás, tudomány, orvosi felkészültség, matematika, stb. terén a Szovjetunió óriási fejlődést mutat. Amikor a kapitalizmus előnyeiről kérdezték az ifjakat, 40%-uk nem tudta ezeket megnevezni, holott erről a kérdésről napról-napra hallanak. Ez az ifjúság nem forradalmi szellemű, s ugyanakkor nem is hazafias; nem akar háborút és kompromisszumot ajánl az atomháború helyett. Becsüli a műveltséget és értékeli a Szovjetunió tudományos eredményeit. De hiányos tanítási rendszerünk következtében nemzetgazdasági kérdésekben teljesen járatlan. Az amerikai középosztály gyermekei meglehetős jólétben élnek, amit nem akarnak kockára tenni. Zavarodottságuk oka pedig az, hogy az iskola és a sajtó szinte vallást csinál a demokrácia ideáljából; ugyanakkor azonban látják, hogy a négerek ezreit vetik börtönbe, mert a demokrácia által biztositott jogaikért küzdenek, megcsorbit- ják a bevándoroltak politikai és társadalmi jogait. Ez az ifjúság tudatában van annak, hogy a háború, a vallás, az érzelem, mind üzletté vált, s mindez nincs összhangban azzal a demokratikus szellemmel, amit az iskolákban tanítanak. Nehéz ilyen ellentmondások közepette azt kívánni, hogy az amerikai ifjúság tudja, hol áll és" merre haladjon. HALADJUNK A KORRAL Tisztelt Szerkesztőség! Mostanában sok helytelen kritikát látok a lapunkban. Egyesek állandóan kritizálják a jó Írókat, még hozzá olyanok, akik velem együtt csak pár sort tudnak papírra vetni. Ott van pl. Csepeli Deák Dániel, aki kitűnő cikkeket ir, melyekben leleplezi a magyar reakciót, ezekre szerintem szükség is van. E. H. Neuwahl cikkeit szinte várom, úgyszintén Eörsi Béláét. A többi irók, akik mostanában nem Írnak, nagyon hiányoznak a lapból. Jó lenne, ha Írnának. Akiknek pedig fáj a személyi kultusz leleplezése, miért nem haladnak a korral? • K. T., Kalifornia Szereli a könyvszemléket Tisztelt Szerkesztőség! A kis nyugdíjból csak kevés felülfizetésre telik, pedig nem szeretném, ha a lap megszűnne, vagy kisebb terjedelemben jelenne meg. Mert igy is — bár nagyobbrészt kétszer is elolvasok egyes cikkeket — mégis hamar kiolvasom, azután pedig nehezen várom a következő számot. Remélem, hogy amig élek, megmarad. Nagyon hasznos olvasmány a könyvszemle is, mely által sok jó könyvet sikerült megszereznem. Örülök, hogy a mi lapunk is felfigyelt D. J. Fleming “Hidegháború és eredete” c. könyvére, kár, hogy e több mint ezer oldalra terjedő két kötetes mü ára olyan magas, högy azt csak kevesen tudják megfizetni. Remélem, hogy olcsó kiadásban is megjelenik majd. J. ()., Ohio Egyenlő a serivel Tisztelt Szerkesztőség! Nem tudom magam türtőztetni, hogy meg ne Írjam az igazságot. Igen sokan vannak a lapolvasók között, akik — isten bocsássa meg nekik — igen fukar módon támogatják a Magyar Szót annak ellenére, hogy szeretik a lapot olvasni. Már úgy lehet mondani, hogy túlzásba megy az a szokás, hogy 50 centtel járulnak hozzá a lap támogatásához. Hiszen ha valaki egy pakli pipadohányt vesz, annak is több az ára. Vannak azután olyan olvasók is, akik — tiz, húsz, sőt több dollárral is hozzájárulnak a lap támogatásához, s azután még odabiggyesztenek az adományukhoz 50 centet. Ez a szám nem valami jól áll a nagy számok után. Kérem az olvasókat, hogy ne tegyék ezt, ne legyenek ilyen krajcárosak, amikor lapunk támogatásáról van szó. A. G., Detroit, Mich. ★ Szerk. megjegyzés: Az 50 centes adományok mindig abból származnak, hogy sokan két dollárt küldenek naptárjukért, mivel azonban a naptár ára ebben az évben $1.50, igy csak 50 centet mu- tarthatunk ki, mint adományt, illetve naptár felül fizetést. Ehhez hasonló módon kerülnek a lapba a $10.50-es, vagy $20.50-es adományok is. Vagy pedig amikor valaki 12 dollárt küld a naptárért és adományképpen. De ha csak 50 centet küldenek, az is jobb, mintha valaki semmit sem küld, s lapjával is hátralékban van, habár anyagi helyzete megengedné, hogy fizessen. Ne feledjük el, hogy sok kicsi sokra megy. Csendélet Magyarországon Egy kedves wísconsini olvasónk beküldte két magyarországi rokonának levelét, melyekből érdemesnek tartjuk az alábbi részleteket olvasóinkkal közölni: “A múlt hetet Vésztőn töltöttem, igy módomban volt több emberrel beszélni a tsz-ekről is. Meglepett, hogy nélkülöző vagy rongyos munka- nélkülit nem láttam. Olyan embereknek a fiai is, akikkel én az uradalmakban napszámoskodtam, vagy aki a Horthy-idök alatt rendőrtartalékhoz volt besorozva, cipője nem volt leszerelése után és mezítláb ment a főváros utcáin, ma bányamérnökök, vagy gépészmérnökök. Vésztőről sokan szereztek mérnöki diplomát, állatorvosit és közgazdaságit, többen vannak a jogi karon. Barta sógorunknak az unokája főügyész. Ezt a régi időkben nem lehetett volna elérni. . . “Én is munkában vagyok, havonta 500 forintig lehet dolgozni a nyugdíjon kívül és munkaköröm jó. Pista és Erzsiké.” ★ “Kárászmegyeren, az Állami Vadgazdaságban festettünk ajtókat és ablakokat, egész héten kint dolgoztunk. Ida meg a két kislány volt idehaza, gondolhatjátok, hogy éppen elég dolga volt a baromfiakkal, meg vagy 12 darab disznóféle is volt (most már csak hizó van,) de amikor készen lettünk, akkor vagy 3 hétig itthon dolgoztunk, azután még messzebbre mentünk, Füzesgyarmat és Bajom között van a Vadgazdaságnak egy uj épülete, lakás és vendégszobák. Azokat is hárman festettük. Ez a Vadgazdaság fácánneveléssel foglalkozik, de jönnek ide külföldi vadászok is, németek, franciák, meg angolok Tís ezeknek főleg Megyeien, az erdőben egy régebbi kastély van berendezve és átalakítva, az emeleten társalgó és ami még hozzátartozik, szóval ezek sok pénzt hagynak itt, mely segíti a népgazdaságot. József, Ida és az egész család” A fobbolsfalíak ABS-i tanulnak Tisztelt Szerkesztőség! A Miami Herald jan. 30-iki számában Joseph Haas riportja jelentett a jobboldaliak működéséről, akik Tulsa, Okla. fontos olaj központban lépéseket tettek a politikai együttműködésre. A “Christian Crusade” ottani csoportja megindított egy “Országos Anti-kommunista vezetőségi tanfolyamot”, amelyre Rev. Billy James Hargis, a Crusade alapitója és egy másik vallásos szekta felszentelt papja 250 részvevőt várt. De csak 130 jelentkező volt az ország minden részéből. Az 5 napi iskola tandija 100 dollár fejenkénti Hargis azt magyarázta, hogy a kommunizmus elleni harcra “országos és helyi konzervatív vezetőkre van szükség.” De a heti Bulletin más magyarázattal is szolgált. Abban egy országos képviselő, a north-caro- linai William Jennings Bryan Dorn, egységre hívta fel a konzervativeket a jobboldali jelöltek mögé, hogy megállítsák a “baloldali irányzatot”. “Ne várjunk 1964-ig, akkor már késő lesz,” mondotta. “Most keressünk jelölteket, most van ideje megvizsgálni a múltjukat, most kell szervezkedni erőnk egységesítésére,” Az iskola 15 oktatója között a Birch Society vezetőségi tagjai vannak. Ott van Gordon Scherer, ohioi rep. képviselő, a UN-American Committee tagja, azonkivül Benjamin Gitlow, valamikor az amerikai Kommunista Párt vezetője. Ennek ugyancsak mély mocsárba vezetett az útja. P. S. SVÉDORSZÁG Balti-szigetei mentén ezrével lőtték le a vizimadarakat, melyeknek lábát s tolla zatát a tengerbe ömlött olaj összeragasztotta, a madarak igy sem repülni, sem úszni nem tudtak. Újabban mentőállomásokat is létesítettek Számukra, ahol igyekeznek az olajtól megtisztítani a madarakat.
