Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-02-22 / 8. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, February 22, 1962 Kennedyék barátokat keresnek Robert Kennedy a demokráciáról vitázik külföldön. — James Jackson kihívja, hogy itthon vele vitassa a sajtószabadság kérdését Robert Kennedy, az ország igazságügyi minisz­tere, az elnök öccse, egyhónapi világköruton van, ázsiai és európai országok meglátogatására. A lapok és más hírszolgálatok részletesen beszámol­tak első állomásáról, a Japánban eltöltött néhány nap eseményeiről. Kennedy utazása nem magánjellegű. Utazásá­nak célkitűzése is túlhaladja az igazságügyminisz­tériumi keretet, bár Japán városaiban tüntető munkások és diákok gyakran eszébe juttatták pozícióját, amikor feliratokon és ütemesen, kó­rusban követelték, hogy szüntesse be az Ameri­kai Kommunista Párt üldözését. Bármilyen hely­zetbe sodródott japáni látogatása alatt, Robert Kennedy minden igyekezetével érzékeltette uta­zásának céllját, hogy megértést barátságot és jó­indulatot akar kelteni az Egyesült Államok állás­pontja iránt. A fiatalabb Kennedy az elnök meg­bízottja és kőrútján az adminisztráció érdekeit továbbítja. A japán közvélemény amerika-ellenessége gyak ran jutott a múltban kifejezésre. Még emlékeze­tesek azok a hatalmas tömegtüntetések, amelyek­kel Eisenhower személyes kiküldöttjét fogadták 1960-ban, Haggerty sajtótitkárt, aki Eisenhower látogatását ment előkészíteni. Eisenhower láto­gatása azonban nem valósult meg. Azóta uj kor­mány került mindkét ország élére és a hangulat valamennyire enyhült. Robert Kennedy és felesé­ge ezúttal biztonságosabban jártak Japán több városában. Robert Kennedy felöltötte a legdemokratiku­sabb modorát. Fesztelenül tette tiszteletét a ja­pán miniszterelnök és más magasrangu fórumok előtt, ígért jövedelmezőbb kereskedelmi kapcso­latokat az ipari vezetőknek, szállt vitába az elle­ne tüntető diákokkal az egyetemen és munkások­kal a gyárban és itta a sake-t (nemzeti szeszes­ital) a munkásnegyedek bárjaiban a japán ven­dégekkel és még énekelt is a szórakoztatásukra. Közben nagyon komoly problémákba ütközött. Japán egyik legjelentősebb iparának, a textilipar­nak vezetőit megnyugtatta, hogy az Egyesült Ál­lamok nem fogja emelni a japán textiláru vám­ját. Ezt akkor tette, amikor az amerikai kong­resszus egyik legnagyobb problémája a vámtari­fa kérdésének módosítása és az amerikai textil­gyárosok az követelik, hogy a hazai ipar meg­védése szempontjából feltétlenül szükséges 8.5 százalékkal emelni a japán textil behozatalt. Kormánytisztviselők a probléma egyik megol­dását abban látják, hogy a hazai textilgyároso­kat a kormány anyagilag fogja megsegíteni, vagyis közpénzzel fogja kiegyenlíteni a japán be­hozatalból eredő veszteségüket. Ugyanakkor fennáll az a helyzet, hogy sem az amerikai, sem a japán textilipar problémája nem lesz ezzel megoldva. A szavak és tettek Kennedy több helyen a szervezett munkások és diákok komoly politikai kihívásával találkozott. A Weseda Egyetemen az 1960-as Eisenhower- ellenes felvonulásra emlékeztető tüntetés fogadta. Beszédét a diákok félbeszakították és egy diák vette át a mikrofont. Egy gyárban a munkások üzemi megbizottaival szállott vitába és azt felel­te kérdéseikre, hogy “az Egyesült Államok nem illegalizálta az Amerikai Kommunista Pártot és a sajtót sem korlátozta.” Az UPI hírszolgálat jelentése szerint ezt mond­ta a diákoknak: “Valószínű, hogy vannak önök ''között, akik nem egyeznek meg azzal amit mon­dok, de a demokráciában meg van az a jog, hogy egyesek más véleményen legyenek”. Továbbá: “Mi hiszünk az emberek jogában,’ hogy kifejez­zék magukat. . . Hiszünk abban, hogy az ellenzé­künk véleménye fontos.” A N. Y. Times február 8-án ezt a kijelentését idézi: “A demokráciában nagyon fontos a nézetek kicserélése. A nézeteltérésekre a válasz, a szabad vita — nem az erőszak alkalmazása az ellenzékkel szemben.” A demokrácia védelmezői Japánban csodálkoz­hattak Robert Kennedy demokratikus kijelenté­sén. Az amerikai igazságügyminiszter előttük megtett kijelentései teljes ellentétben álltak a minisztérium által Amerikában életbeléptetett McCarran-törvény rendelkezéseivel, amelyek a Kommunista Párt törvénytelenitését és a balol­dali sajtó működésének meggátlását célozzák. Jackson vitára hívja Kennedyt Robert Kennedy ezen kijelentései az Egyesült Államokban is azonnali hatást váltottak ki. James E. Jackson, a “Worker” szerkesztője táviratban adta tudtára, hogy a Japánban tett állításait az itthoni események megcáfolják. A táviratot Wash ingtonba küldte továbbítás céljából Kennedynek, aki azóta Indonéziába utazott. “Mialatt ön ezeket mondotta, a ‘The Worker’ személyzetét az ön által vezetett Department of Justice beidézte a nagyesküdtszék elé” — Írja Jackson a táviratban. “Magamnak is meg kell jelennem a titkos ki­hallgatáson február 15-én. “Nem vagyok képes külföldre menni, szemé­lyesen vitába szállni önnel, mert ha útlevélért fo­lyamodnék, akkor letartóztatnának és eljárnának ellenem a McCarran-törvény alapján. “Azt ajánlom, hogy ön és én nyilvánítsuk vé­leményünket az ORSZÁGOS SAJTÓ KLUB előtt, hogy a közvélemény győződjön meg arról, hogy van-e sajtószabadság, vagy az igazságügyi mi­nisztérium a The Worker megsemmisítésére tö­rekszik a McCarran-törvény “megbélyegző” ren­delkezése alapján.” A Kennedy-adminisztráció politikai problémája nem kisebb méretű, mint a gazdasági problémá­ja. Hiába próbálkozik két irányban eleget tenni a követelményeknek, ha azok egymással ellenté­tesek. Hiába igyekszik Robert Kennedy a tiszta demokrácia színét ölteni magára más országok­ban, mig az adminisztráció idehaza a reakció, az ultra-jobb szélsőséges követeléseit elégíti ki. A japán munkásság és a béke hivei átlátnak az amerikai üldöztetés és hidegháború szitáján. Az indonéziai felszabadulási mozgalom sem fogadja el azt a magyarázatot, hogy az Egyesült Államok egyforma barátja úgy Indonézia népének, mint a holland gyarmatosítóknak. (Napokkal az igazságügyminiszter megérkezése előtt Indonéziába, ottani tüntetők beverték az amerikai követség ablakait, amiért Amerika meg­engedte; hogy egy holland repülőgép, amely ka­tonaságot szállított Uj Guineába, leszálljon és fűtőanyagot szedjen fel amerikai hadibázison. Indonézia Uj-Guinea felszabadítását követeli Hol­landiától és Indonéziához tartozónak tekinti.) Robert Kennedy Indonézia után más országo- gat is meglátogat. Egy nála fiatalabb Kennedy, Edward, szintén országlátogatásokat végez. Legutóbb Izftielben védte az adminisztráció politikáját. Eldward Mas­sachusetts képviselőjelöltjeként készül politikai karrierjét megindítani. Jackson nyílt vitát követel a kommunizmusról James E. Jackson táviratban Strom Thurmond szenátort (So. Carolina, dem.) is felszólitotta a demokratikus vitára. Thurmond szenátor volt egyike azoknak, akik leghangosabban követelték a törvényes eljárást a Worker ellen, ő volt elin­dítója annak a kampánynak is, amelynek kereté­ben egy csoport tengerésztől (marines) kérdőív­ben kérték ki véleményüket a kommunizmusról és a hidegháborúról. Olyan kérdéseket tettek fel hozzájuk, amelyekre David M. Shoup, tenge­rész generális azt mondta, hogy azokra ő sem tudna megfelelni, de a szenátorok közül sem mind egyik. A kongresszusban nagy felháborodást vál­tott ki a tengerészek politikai kivizsgálása. Jackson Worker-szerkesztő ezt táviratozta Thurmondnak: “Az ön kezdeményezésére egy csoport tenge­részhez a kommunizmusra vonatkozó kérdéseket intéztek. Az egyik kérdés a Workerre vonatko­zott, amelyet ön julius óta állandóan támad. Sze­rintem a kérdésekre felelni kell, de hagyjuk ki ebből a tengerészeket. Azt ajánlom, hogy ön meg én a NATIONAL PRESS CLUB előtt válaszol­junk a tengerészekhez feltett 30 kérdésre és má­sik 30 kérdésre a demokráciáról, ön a szenátus sok idejét lefoglalta, úgyszintén sok helyet a Congressional Recordban, hogy saját vélemé­nyét nyilvánítsa. Már éppen itt az ideje, hogy a ‘Worker’ hasonló alkalmat kapjon saját vélemé­nyének nyilvánosságra hozatalára. James E. Jackson, a “The Worker’ szerkesztője” i EMLÉK-VERSENy| i VEGYÜNK RÉSZT A 60 ÉVES j : JUBILEUM KIDOMBORITaSaBAN j I ÍRJUK MEG ÉLMÉNYEINKET i i A Magyar Szó Ügyvezető Bizottsága a hala- J i dó szellemű amerikai-magyar sajtó 60 éves J ! fennállásának kiértékelésére versenyt tűzött ' [ ki és felkéri a Magyar Szó minden olvasóját, i | hogy ebben vegyen részt, tekintet nélkül ar- i j ra, hogy milyen régen olvasója a lapnak. ír- | [ janak azokról az élményekről, tanulságokról, | > fejlődésről, amelyek saját személyüknek saj- J > tónkkal való kapcsolatával függnek össze. J !'írásukban mutassanak rá sajtónk szerepére j ! megtörtént események, egyéni érzelmeik, ta- < | pasztalataik, fejlődésük és ismeretkörük szé- i | lesitése terén. Miért rendezzük a versenyt? J Akármikor olvasunk a történelmi esemé- » ( nyékről, mindig csak hideg számokat, ténye- ( [ két látunk. Ami hiányzik ezekből a leírások- ! | ból, az a “kis ember” szerepe. Ezeknek a \ > “kis embereknek” a tapasztalatai hozzájáru- J > lást jelentenek a történelmi eseményekhez, J i ami tudásunkat kiegészíti. Vegyünk pl. egy esetet. A történelmi tan- J í könyvekben olvashatunk az 1919-es acél- j | sztrájkról. Megtudjuk egy-két vezető ember < | szerepét, az állam, a tőkések szerepét, de ar- i [ ról nem igen olvashatunk, hogy miként moz- ! [ gósitott az ipari munkás, mivel járult ő hoz- { [ zá a sztrájk megszervezéséhez, mik voltak a J i fontosabb indokok, amik a munkásságot a J ! sztrájkba vitték. Pedig ilyen Írások mélyebb j [ betekintést adnának mindannyiunk részére < ! például ebbe a korszakba. • Az irás formáját mindenki szabadon vá- J i laszthatja. Lehet visszaemlékezés, rövid elbe- J I szélés, lehet próza vagy vers. Ne legyen túl < | hosszú. A verseny ideje: Február 1-töl junius 30-ig. | Március 15-én ünnepi lapszámot tervezünk | • kiadni és ebben külön helyet szánunk a be- J § érkezett írásoknak. Olvasóinkat kérjük ve- j » gyék tekintetbe az idő rövidségét és küldjék J [ be írásukat minél előbb. > Az Írásokat az iró nevének kezdőbetűivel J ! közöljük. Azonkívül sorszámmal látjuk el. t J Olvasóink a lapból kivágott szavazócédulán i i a sorszám szerint jelölhetik meg azokat a ! [ cikkeket, amelyeket jónak találnak. [ A Kiadóhivatalhoz beküldött szavazócédu- J > Iák alapján az Ügyvezető Bizottság állapítja j • meg, hogy melyik cikk kapta a legtöbb sza- ] J í vazatot. j! Ki vehet részt a versenyben? ] J> A lap belső- és külső munkatársai kivéte- J j! lével, (habár azok is Írhatnak erről a témá- j j! ról) lapunk minden olvasója. Akinek Írását < <[ az Ügyv. Bizottság közölhetőnek tartja, egy < | szép könyvajándékot kap. Ezenfelül dijakat j adunk ki az öt legjobbnak Ítélt irás szerző- J | jének. J í Mik a dijak? j ’ ELSŐ DÍJ—Vasziljev-Guscsev: Riport a 21. ] századból c. gyönyörű illusztrált könyve. J g A. Strug: A sárga kereszt I Fehér Klára: A tenger Dobozy Imre: Tegnap és ma | Szabó Pál: Forog a kerék. | MÁSODIK és HARMADIK DÍJ — Vasziljev- ! <[ Guscsev: Riport a 21. századból !• Bóka László: A Karoling trón | Női Szóval J NEGYEDIK és ÖTÖDIK DÍJ — Kovái lx>- ] 5 rinc: A párbaj » <[ Urbán Ernő: Aranyfüst A versenyre beküldött cikket lapunk “60 ÉVES JUBILEUM” cimii rovatában közöljük A_

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom