Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-02-15 / 7. szám
9.9 százalékkal növekedett az ipar termelése Bulgáriában USA FOKOZOTTABBAN BEKAPCSOLÓDIK A DÉLVIETNAMI POLGÁRHÁBORÚBA Amerikai katonai parancsnokságot állítottak fel egy négycsillagos tábornok irányítása alatt. A Bolgár Központi Statisztikai Hivatal most nyilvánosságra hozott jelentése szerint a bolgár népgazdaság 1961-ben különösen az ipar területén aratott újabb sikereket. A bolgár ipar múlt évi termelési tervét 103,6 százalékra teljesítette, és a népgazdaságnak 184 millió leva értékű terven felüli terméket adott. Az ipar termelése 1961-ben, 1960-hoz vizonvit- va, 9.9 százalékkal emelkedett. . A bolgár mezőgazdaság, a tavalyi rendkívül kedvezőtlen időjárás ellenére is, főleg az állattenyésztésben ért el számottevő sikereket, de. a növénytermesztés területén nem érte el az 1961. évi terv előirányzatait. A mezőgazdaság össztermelése 1961-ben, az 1956-tól 1960-ig terjedő időszakhoz viszonyítva 12.9 százalékkal emelkedett. A termelőszövetkezetekben, ugyancsak 1960- hoz viszonyítva, 8.9 százalékkal emelkedett a szu) vasmai ha- 6.9 százalékkal a juh- es 6 százalékkal a sertésállomány. A múlt évben tovább emelkedett a bolgár dolgozók életszínvonala. A bolgár dolgozók reáljövedelme — 1960-hoz viszonyítva — 5 százalékkal emelkedett. A reáljövedelem emelkedésével párhuzamosan nőtt a kiskemereskedelmi forgalom is. Ez — 1960-hoz viszonyítva— 9 százalékkal emelkedett. A statisztikai hivatal jelentése szerint a múlt évben 22 százalékkal nőtt a húsáruk, 16.7 százalékkal a cukor, és 15 százalékkal a tej fogyasztása. Ezzel egyidejűleg a lakosság több iparcikket vásárolt. így például majdnem háromszorosára nőtt a televíziókészüléket, és kétszeresére a mosógépet vásárlók száma. Ä reakoié győzelme Argentínában Brazília kitart álláspontja mellett Argentínában a haderők ultra-jobb vezetői ideiglenes győzelmet arattak a Frondizi-kormány jobb belátása felett a Kubával szembeni politikával kapcsolatban. Hónapokig tartó provokációjuk és a Punta del Este-i konferencia után benyújtott ultimátum és kényszernyomás hatására, Frondizi elnök egyheti ellenállás után megszakította a diplomáciai kapcsolatot Kubával. A katonaság, a tengerészet és a légierő miniszterei nyomásával szemben Frondizi elnök televízión a nép előtt igazolta a kormány álláspontját az amerikai országok konferenciáján. A kormány vezető tagjai most is ugv nyilatkoztak, hogy a kapcsolatok megszakítása nem lesz célravezető, nem állítja meg a Castroizmus terjedését és kételyüket fejezték ki az Egyesült Államok vezetésével szemben az amerikai földrészen. Az argentínai nép nagytöbbségének nyomorát visszatükrözi az a tény, hogy a főváros, Buenos Aires területén egymillió munkás lakik nyomortanyákon. A kubai követség kiadott nyilatkozatában a “dollár befolyásának” tulajdonította a szakítást és kijelentette, hogy ez nem lesz hatással az argentínai és a kubai nép szoros barátságára. Ellenzi Kuba elkülönítését A brazil képviselőházbai;. Brazília külügyminisztere, dr. Francisco San Tiago Dantas a Punta del Fste-i konferenciával kapcsolatban mondott beszédében azt a véleményét feltette ki, hogy az amerikai országok ne használjanak elkülönítési politikát Kubával szemben, hanem tárgyaljanak vele! “Nem igaz, hogy Kuba elveszett nemzet az együttműködés szempontjából a hemiszféra többi országai számára”, mondotta Dantas, aki a konferencián is a Castroval való egyezkedést ajánlotta. Továbbra is azt akarja, hogy Brasilia “a béke és az egyezkedés politikáját kövesse”. Az 1,776 képviselő nagyrésze lelkesen tapsolt Dan- tasnak. 5 * < Emlékverseny szavazó cédula £ < ' ? «; Tisztelt Ügyvezető Bizottság! $ 3 Szavazatomat adom a .................. számú £ <; verseng írásra, mert eddig ezt találtam a leg- t jobbnak. * Íj Név: ............................... í f CÍm: ...................... | i káros: .............................................. Állam:.......... * txxxxxxxxxxxxxxxxxxx ..................................* Ngo Dinh Diem, dél-vietnami elnök reakciós rendszere ellen egyre nagyobb méreteket ölt a partizánok harca. A túlnyomó részben mezőgazdasági jellegű országot a feudális maradványok jellemzik. Ezek teljesen megbénítják gazdasági életét és szörnyű nyomort okoznak a lakosságnak. A munkanélküliség aránya igen magas, világviszonylatban is egyike a legjelentősebbeknek. Diem elnök, ahelyett, hogy társadalmi reformok utján könnyítene a dolgozók nyomorán, terrorral igyekszik elnyomni elégedetlenségüket. De bármilyen nagy hadsereget vetett be eddig a dél-vietnami kormány a partizánok megsemmisítésére, minden törekvése kudarcba fulladt. A dél-vietnami hadsereg 200,000 emberből áll és a legmodernebb felszereléssel rendelkezik (az Egyesült Államok látta el és fegyverezte fel ezt a hadsereget és még ma is rengeteg pénz folyik be ide Washingtonból). A partizánok erejét csak 20,000-re becsülik és felszerelésük, valamint fegy verzetük messze a kormánycsapatok mögött marad. Ennek ellenére sem sikerült elnyomni küzdelmüket, sőt egyre szélesebb területre terjed ki tevékenységük. Nyilvánvaló, hogy a felkelők sikerüket egyedül a lakosság támogatásának köszönhetik. Diem katonáira és csendőreire a legtöbb helyen mint ellenséges elnyomókra tekintenek, hisz tudják, hogy a partizánok győzelme a földosztást, a jobb gazdasági viszonyokat jelenti a számukra. Ilyen előzmények után határozta el a Kennedy- kormány, hogy uj katonai parancsnokságot létesít Szaigonban, Dél-Vietnam fővárosában. Az uj parancsnokság élére Paul Dónál Harkins négy- csillagos tábornokot nevezték ki, aki korábban az Egyesült Államok Csendes-óceáni hadseregének vezérkari főnöke volt. Harkins tábornok alá tartozik majd az a jelenlegi katonai segítő és tanácsadó csoport is, amelynek a parancsnoka Lionel C. McGarr altábornagy. A dél-vietnami amerikai parancsnokság létesítése nagy megdöbbenést keltett az Egyesült Államokban. A lapok kiemelik, hogy ez teljesen szokatlan és csak Görögországban történt a negyvenes évek végén, a polgárháború alatt, hogy az amerikai katonai segitő misszió élére tábornok került. Az uj parancsnokság létesítését kormányköreink katonai, politikai és lélektani szempontok alapján Ítélték fontosnak. A múltban az Egyesült Államok katonai segitő csoportjai csak tanácsot adtak a helyi hadvezetőségnek és kiképezték a helyi katonai erőket. De nem vettek részt magában a hadműveletben. Az uj program szerint azonban már az Egyesült Államok katonái fogják kezelni a helikoptereket, a kis szállitórepiilögépeket, és résztvesznek tengerparti és folyómenti őrjáratokon. Az uj intézkedések világosan bizonyítják, hogy Menekülés az esetleges atomháború elől Grant A. Flint, a Nation c. heti folyóiratban arról ir, hogy több időt töltött olyan emberek között, akik arra az elhatározásra jutottak, hogy valahová elmenekülnek egy esetleges atomháború elől. Sokan vannak ebben az országban — Írja Flint —, akik hisznek az atomháború elkerülhetetlenségében. Vannak, akik úgy gondolkodnak, hogy minden hiábavaló, semmit sem tehetünk az atomháború megakadályozására. A demonstrációk, a sok millió aláírás az elnökhöz, stb. mind hiábavaló szerintük. Nincs bizalmuk a leszerelésben sem. Nincs más választás, mint elmenekülni valahová, még hozzá minél előbb. Nincs könnyű dolguk ezeknek az embereknek (mi bevándoroltak könnyebben megértjük őket — Szerk.), amikor itt akarnak hagyni rokont, barátot, a mindennapi megszokott életüket, munkájukat. Sokan közülük délfelé mennek, vagy még mesz- szebb, ahol — úgy gondolják — védve lesznek az atombomba borzalmaitól. Vannak, akik tömegesen, mint egyesületi csoportok, indulnak útnak, vannak olyanok is, akik magányosan próbálnak szerencsét. Egy csoport a Rangatira szigetekre, New Zealandba megy, egy másik csoport Ausztráliába. s igy tovább. A legtöbben titokban hajtják végre elhatározásukat és igy nehéz megállapítani, mennyi azoknak a száma, akik menekülni akarnak az amerikai életből. Az átlagos amerikai nehezen érti meg ezeket az embereket és azt kérdezi uton-utféten, a Viet Cong befolyása növekedik és a Diem-kor- mány saját erejéből képtelen ellenük fellépni. A jövőben tehát egyre több amerikai katona kapcsolódik majd bele tevőlegesen is a polgárháború harcaiba. Hivatalos helyen, máris úgy nyilatkoztak, hogy fennáll a veszélye annak, hogy az Egyesült Államok számos katonája elesik a partizánok elleni harcban. Ez a közvélemény nyílt előkészítése a veszteségekre. Eddig csak egy amerikai katona halálát jelentették, még a korábbi harcok folyamán. A kormány nem hozta celjesen a közönség tudomására a délkelet-ázsiai vállalkozásának várható következményeit. A hírmagyarázók szerint az elnök és környezete attól fél, hogy az amerikai közvélemény nem fogja elfogadni a nyilt beavatkozás politikáját és helyteleníteni fogja a nagyon is kétes kimenetelű és minden valószínűség szerint hosszúra nyúló vállalkozást. Valóban nehéz is megmagyarázni, hogy miért olyan életbevágó az Egyesült Államok számára, az innen 7,000 mérföldre lévő diktátor rendszerének a minden áron való megsegítése. Az uj k é m f ő n ö k Allan Dulles távozásával Kennedy elnök a Central Intelligence Agency vezetőjére kinevezte John A. McCone-t, az Atom Energia Bizottság volt elnökét. A kinevezést a kongresszusnak kellett jóváhagyni, ami meg is történt annak ellenére, hogy a megtartott kihallgatáson számosí ellenvetés merült fel ellene. Bebizonyosodott, hogy McCone-nak semmi jártassága nincsen a CTA feladatainak terén. Kiderült, hogy McCone-nak több mint egy mii- lió dollár értékű részvénye van a Standard Od társulatnál, amely mindig nyakig van a külföldi politikai intrikák irányításában. Miután a CIA- nak is a külföldi politika a működési területe, nyilvánva’.ó. hogy McCone személyes üzleti érdekei összeütközésben lesznek hivatalos működésévé'. (!?!?!?) Azonkívül teherszállító hajóvállala*, tulajdonosa, amely főképpen olajszállítással foglalkozik. Ez a vállalat kapta meg az engedélyt, hogy az első atomerő járatú teherhajót kezelje. McCone ragaszkodott ahhoz, hogy égvéni érdekei nem lesznek kihatással hivatalos működésére. A kihallgatáson többek között Clark szenátor más véleményen volt. A fent említett okok alapján kifogást emelt McCone kinevezése ellen. Azonkívül Clark azt mondta: “Aggódom a békével szembeni álláspontja miat t is és azon kifej - tett véleménye,, hogy kevés lehetőség van a békére és hogy a katonai erőre való támaszkodást tartja jobbnak szintén aggasztó.” hogy kik ezek? Beatnikek, vagy kommunisták, vagy meghibbant agynak? Vajon nem gondolnak arra, hogy elvesztik polgárságukat, ha elhagyják hazájukat? Mi értelme van az életnek, ha ők megmenekülnek és a világ másik részében már nincs élet? Mások úgy érvelnek, hogy milyen jogon hagyja el hazáját, hiszen szembe kell nézni a helyzettel és együtt kell élnünk vagy halnunk. Más oldalról Ítélve a helyzetet tudni kell, hogy •ezek az emberek különböző rétegekhez tartoznak, vannak köztük ügyvédek, vegyészek, orvosok, tanárok, mérnökök. Érdekes meghallgatni, hogyan érvelnek ezek a különböző tipusu emberek. Képzeletben már látják, hogy nagy városainkat bombázzák. Eltekintve az atomháborútól való félelmüktől, egyébként sem tudnak megbarátkozni az amerikai élettel. Az egyik fiatal történelemprofesszor nem tudja beleélni magát a társadalmi életbe és úgy érzi, hogy nincs kilátás változásra sem. Kifogásolja a TV-adásokat, nem szereti a Birch nevet viselő egyesületet, a hüségesküt, a Ku Klux Klánt, a “Free Way”-t, a Credit kártya- rendszert, stb. Nem volna értelme vitába bocsátkozni ezekkel az emberekkel, hogy atomháború esetén bárhová menekülnek a föld kerekségén, nincsenek nagyobb biztonságban, mint aki a pincelakását választja búvóhelyül. Erős akarat és bátorság kell ahhoz, hogy valaki ilyen szokatlan elhatározásra jusson, s itthagyja szeretteit, barátait, akiket soha többé nem fog látni. Nem is szólva arról, hogy mi vár reájuk a nagy bizonytalanságban, a világ bármely táján — irja a Nation cikkírója. Schubert, Elsinore
