Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)

1962-01-04 / 1. szám

Thursday, January’ 4, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ ▼ T1 ▼ T"yT-T"Tiriir ww t t LADÁNYI MIHÁLY: MÁTRAI KÉPEK ■J>. AA <É»i i<fc. A .«Éfc A A, A. A A. A A. ^ A A A Á A Még a cipőmön az ut pora s még tüdőm póru­saiban az erős mátrai levegő. Izgalmas öt hóna­pot töltöttem egy Heves megyei termelőszövet­kezeti községben, Nagyrédén, ahol az élmények szinte nekigyürkőztek, hogy naponta elkápráztas­sanak. Nem vendég voltam, aki terveket készit, jelentéseket körmöl, bálokat rendez, színházi ügyekben jár el, szakköröket szervez s a saját bő­rén érzi a visszásságokat is. öt hónapig nem volt időm irni, csak néhány mondatot jegyeztem fel kékfedelü füzetembe, s azóta várom az alkalmat, hogy ezekről a komoly tapasztaltakról valami hasznos és kedvem szerint való müvet kanya- rintsak. Persze, a komoly dolgok mellett a vidámakból is kijutott nekem ezalatt. A példabeszéd is azt tartja, hogy borban a derű. Bortermő vidéken csodálatos dolgok teremnek, a virtus és a humor itt egyazon hordóból virágzik ki. Inni pedig sze­retnek az én községemben! Ez az aranyos-szivü nép a bolhát megfejné n;agy takarékoskodásában, de kitűnő borát nem sajnálja senkitől sem. Még most is emlegetik Rékasi Máté vendéglátó re­kordját, amikor a koalíciós időkben pincéjébe in­vitált néhány vezető politikust. Amint leértek a salétromvirágos boltivek alá, belülről bezárta az ajtót, a kulcsot pedig egy hordóba dobta, mond­ván, mig abban bor lesz, nem lehet fölmenni. Öt­venkét órán át voltak a föld gyomrában, mikorra a hordó fenekén “elérték” a kulcsokat. A bor ma is nagy szervezője a vidám esemé­nyeknek. Nemrégiben történt, hogy a harangozó felesége búcsúba ment, s a harangozó egyedül maradt otthon. Amint- azonban lefeküdt, azt ál­modta, hogy valaki beszól az ablakon: “Már fél órával elmúlt a hajnali harangozás ideje és ki- gyelmed még mindig ágyban van?” Röstellte a • dolgot, gyorsan fölkelt és elharangozta a hajnalt — alig valamivel éjfél után. Az emberek pedig fölkeltek a harangszóra, megetették az állatokat, megfejték a teheneket, az asszonyok pedig elin­dultak a városi piacra, isten nevében. Merthogy sokan vallásosak itt, különösen az öregebbje. A termelőszövetkezetben — saját ké­résükre — külön munkacsapatuk van a “létániás asszonyokénak, :az öregecskéknek, akik énekel­getni szeretnek munka közben. A csapat vezéralakja Botos Panka néni. Moz­gékony, eleven öregasszony, ő vezeti a munkát és az éneklést egyaránt. Dologból elég a napi 6—8 óra, de áj tatosságból nem, ezért esténként klub­összejöveteleket tartanak, ahol bepótolják a dél­utánból kimaradt énekeket. Az egyik este szomorú dolog történt. Botos Panka néni az összejövetel után nem találta félre­tett százhatvan forintját. Éjszaka rosszul aludt s másnap reggel világgá kiáltotta a szégyent. — Te szoktad behajtani a más tvukját is, biz­tos te loptad el — villámlott a parancsolat ellen vétőre. Természetesen ettől kezdve nem ment a munka sem és már valószínűnek tekintettük, hogy széthull a munkacsapat. Az mentette meg a dolgot, hogy Panka néni megtalálta a pénzt ötödik alsószoknyája zsebében. S néhány nappal a viharos esemény után már uj éneket zengtek a létániás asszonyok: “Meghozta a boldog órát a nagy Teremtő: Meglett Botos Pankának a százhatvan pengő-ő-ő.” • Szép őszi vasárnap következett, a legszinpom- pásabb népünnepély, a szüreti mulatság napja. A vidék minden szint magára rakott, mint egy elvirágzás előtt álló asszony. A tsz autóján korán reggel megérkezett az elnök is, hogy a jó rende­ző szokása szerint számbavegye a látványosság kellékeit. Súlyos hiba történt: a városi fuvózenekar le­mondotta szereplését, össze kellett hát szedni a helybéli rezesbandát. A párttitkár mögé kapasz­kodtam a motorra, hogy tekintélyét latbavetve rávegyük a mellőzött és sértődött muzsikusokat a szereplésre. Merthogy — az elnök szerint — szüreti felvonulás rezesbanda nélkül: temetési menet. Néhány évvel ezelőtt még cintányértól volt han gos a falu vasárnaponként, ők húzták a talp alá valót a régi kulturházban, de az ötvennégyes ár­víz nemcsak a művelődési otthonnak kinevezett-IL kántorlakást mosta el. Az uj művelődési otthon­ba bevonult a dzsessz és kiszorította a falakat hasogató rézágyukat. E napon úgy zengtek a hangszerek a délután­ban, mintha egyszerre akarták volna behozni a mulasztottakat. A muzsikusok régen gyakoroltak, s most minden rézdarab önálló életet élt és bosz- szuért rikoltott. A művelődési otthon előtt pedig szálltak a színes, ráncolt szoknyák, megmutatva, ami a nyilvánosság számára máskor nem látható. Egy lágyan mennydörgő foxtrott alatt a hang­szerek egyszeribe mérgesebben recsegtek: az esti autóbuszon megérkezett a városi tánczenekar. A fiatalság betódult a terembe, nyomukban a kí­váncsiskodókkal. Az üvöltő rezek büvölői pedig szemükre húzták a kalapot. A délután elfogyasz­tott borok egyértelműen azt tanácsolták nékik: az nem lehet, hogy e szép nap koronáján, az esti táncmulatságon más zengesse a talpalávalót. Be­nyomultak hát ők is a terembe, hogy kiverjék onnan a törököt és diadalra vigyék Schneider Fánit, umtatta de umtatta. Ingujjra vetkőzve le­telepedtek a színpad sarkába és fújták rendület­lenül. A tánczenekar leállt, a botrány belépett a terembe. Mi, az illetékesek, tanácskozni kezdtünk. A fia­talság gyors intézkedést várt, szvingelni szeretett volna, meg beszélgetni az időjárásról. Egy szü­reti báltól mindenki sokat vár. De muzsikusaink­hoz szólni sem lehetett, tudomást sem vettek rólunk. Végül meghoztuk a döntést: le kell itatni őket. És kezdetét vette a haza költséges megmentése. De igy is órák teltek el, mikorra a családtagok vállukra vehették a meggyötört hangszereket. Mi meg zsebünket tapogattuk, hogy maradt-e egy fröccsrevaló. • A tsz elnöke sokat hadakozik az italozás ellen. A társadalmi bíróság szinte csak a borozás okoz­ta vétségekért hozza ítéleteit. Nemrégiben egyik állami vezetőnk járt lenn s részt vett azon a köz­gyűlésen, amelyen a társadalmi bíróság spártai szigorral Ítélkezett tiz fogatos felett, akik foko­zott mértékben vették ki részüket az antialkoho- lizmus elleni küzdelemből. Az egyik vádlottnak, Bumm Gergelynek na­gyon fájt, hogy igy lehúzták a falu becsületét or­szágos vezetőnk előtt. Fölállt és azt mondta: — Azért isznak annyi bort az emberek, mert a községben egy idő óta nem működik a szóda­gyár. Ami érthető is. A nyomaték kedvéért meg is kérte a jelenlevő országos vezetőt, hasson oda, hogy a rédei szódagyár ismét működjön. A szikvizüzem nemsokára készen áll, s talán — de nem bizonyos — ezek lesznek az utolsó borvi­rágok, amiket itt lejegyeztem. <MVWM>«AMWMIWWVttUV>^MAMV^WMVWWUVWVW«AWUWMWWWWWMAMVWWWVWAMVMMtlVVWVWWWIA AZ ELVESZTETT ÉS MEGTALÁLT TÁRGYAK PEKEÜGBEN Peking belvárosában van egy kis kétemeletes épület. Első látásra nagy áruháznak is nézhetné az ember. Falai telve vannak üvegezett kazetták- kaj, amelyekben különféle árucikkek hevernek. Az egyik szekrényben mindenféle ruházati cikk látható; nylon sálak, hímzett blúzok, színes szö­vetdarabok stb. Egy másikban többszáz óra fek­szik; másutt fényképezőgépek, a mellette lévő­ben a pénztárcák és a női kézitáskák ezrei: egy másikban.a töltőtollak megszámlálhatatlan soka­sága van felhalmozva. Ezek az árucikkek azonban nem eladók. Elvesz­tett dolgok ezek, amelyek tulajdonosukra vár­nak. A városban megtalált cikkeket hozzák ide, ahol szortírozzák és elhelyezik mindaddig, amig tulajdonosuk eljön értük. E cikkek között olyanok is vannak, amelyeket megvételük után vesztett el valaki a pekingi so­kaságban, a tolongó néptömegben, az üzletekben, amelyek tömve vannak a week-endek és ünnepna­pok alkalmával. Gumi sárcipők, vagy gyapjú- fonalat tartalmazó hatalmas csomagok is akadnak itt, melyek valószínűleg teherautókról estek le szállítás közben. Rengeteg a becsületes megtaláló 1961 első felében 24,965 cikket küldtek az el­veszett és megtalált cikkek raktárába. 1960-ban az összes cikkek 38,935 darabot tettek ki. E szá­mok nem adják vissza a megtalált cikkek és rend­kívül becsületes megtalálók számának nagyságát. Ide ugyanis csak olyan cikkek kerülnek, amelye­ket nem kerestek a rendőrségi állomásokon, vagy más helyeken, ahol az elveszett árucikkeket keze­lik. Yang Hung Kwei, a raktár igazgatója sze­rint évről évre több cikk kerül hozzájuk, “ami biztos jele annak, mennyire emelkedik a nép vá­sárló ereje és ugyanakkor társadalmi öntudata is.” A raktárépület öt alkalmazottja mindent elkö- vét, hogy az elvesztett tárgyak jogos tulajdono­saik kezébe jussanak. Ha névvel és címmel ellá­tott tárgyakat kapnak, akkor tudatják az illetőt; ha nyomra vezető jelet találnak, akkor megpró­bálják a tulajdonost felkutatni. Egy esetben egy kézitáska jutott a raktárba, 116.50 yennel. A benne lévő cim alapján a jogos tulajdonos három barátját értesítették, aki igy kapta vissza tulaj­donát. Sokszor hosszantartó érdeklődés, levelezés után tudják csak a jogos tulajdonost megtalálni. A tárgyakat biztonságban tartják Rengeteg árucikk van, amelynek tulajdonosát nem találják és a szortírozott cikkek a raktárban maradnak biztonságban. A ruhákat megvédik a molyok ellen a nyári hónapokban. A pénzt a bank ban helyezik el, miután minden megtalált pénz­tárca tartalmát gondosan leírják és elhelyezik. Mindent a lehető legpontosabban, rendszeretőbben raktároznak el, hogy ha szükséges egy pillanat alatt elővehessék és visszaadhassák. Yang Hung-kwei kiszolgált katona, aki Shan­tung tartomány beli falujából kiindulva harcolt Nanking és Shanghai felszabadításáért 1948-ban A Néptulajdon Biztonsági Hivatalából jött ide 1958-ban, két évvel azután, hogy e raktárt léte­sítették. Mint, aki folyton ia nép érdekeit tartja szem előtt, felelősséget érez munkájáért. “Kis raktárunk hatalmas befolyást gyakorol erkölcsi­leg és pszichológiailag Peking lakosságára. Né­pünk biztonsága és boldogsága a szocialista tár­sadalomban kihat arra, hogy miként dolgoznak éx'te; amellett a tulajdonos megkönnyebbülése és hálája magában véve is nagy jutalom részünkre” — mondta Yang Hung-kwei. Az intézmény a Pekingi Népbiztonsági Hivatal égisze alatt működik. HA MIAMIBA JÖN NYARALNI, keresse fel a Magyar Amerikai Kultur Klubot 3901 N. W. SECOND AVENUE Az egész ország magyarságának találkozó helye • Kitűnő magyar konyha. — Minden szombaton és vasárnap előadások. CIGÁNYZENE, TÁNC! • Egész héten nyitva, hétfő kivételével Telefon: PL 1-9453 TÁRSASUTAZÁS MAGYARORSZÁGBA! A QUEEN ELIZABETH hajón május hó 23-án! Akik szívesebben repülnek, találkozhatnak a cso­porttal, ha május 28-án indulnak repülőcsopor­tunkkal. — Érdeklődők Írjanak Fodor Ernának a Magyar Szó irodájába, vagy forduljanak egyenesen a RENNER & GROSS TRAVEL BUREAU-hoz 1666 Fairfield Avenue, Bridgeport, Connecticut

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom