Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-04 / 1. szám
2 Thursday, January 4, 1962 KALAND A TENGEREN Mi készül Kuba ellen? Az UPI hírszolgálat a Houston Post-ban megjelent közleménye szerint, a Coast Guard (partvédelem) nem tudja, hogy a Central Intelligence Agency miben sántikál és forditva. A Cottonwood Creek nev-ii teherhajó az Atlantióceánon, Key West közelében rábukkant egy farmotorral működő, feketére festett kis hajóra. Két férfi ült benne, akik hevesen tiltakoztak, hogy nincs szükségük segítségre. Azonban a Cottonwood Creek kapitánya erőszakkal megmentette őket a háborgó hullámoktól, rádión jelentette a különös leletet a Coast Guardnak és azt az utasítást kapta, hogy hozza be a személyzetet a legközelebbi kikötőbe, kikérdezésre. Közben felfedezte, hogy a csónak fel volt szerelve a parttal érintkezést létesíthető rádióval, búvár felszereléssel. vizalatt működő zseblámpákkal és hüvelyes törökkel. A kapitány Galveston, texasi kikötő felé irányította hajóját, de még mielőtt odaért volna, azt a tanácsot kapta, hogy felejtse el az egész esetet. Útközben ugyanis a Bevándorlási Hivatal emberei állították meg, eltávolították hajójáról a hul- íámsir veszélyétől megmentett két embert és eltűntek velük. Minden illetékes közeg tagadta hogy valami tudomása is volna bármiről. Washingtonban a Bevándorlási Kirendeltség egy helyettes igazgatója azt mondta, hogy “nem bátorkodna” felvilágosítással szolgálni, ha tudna is valamit az ügyről. A Post washingtoni levelezője nem leplezte le, hogy milyen forrásból, de azt állítja, 'hogy “biztos” a két ember kilétéről. Az egyik amerikai, a másik kubai és a CIA tevékenységének a részesei. j A rejtély kulcsa A fenti történetet a The Nation cimii folyóirat dec. 30-i száma ismertette és rámutatott, hogy emögött milyen súlyos komolysága dolgok rejtőznek. Kétségtelen összefüggést látott ezen titokzatos kaland és a Kuba ellen készülő újabb támadásról szóló hírek és megfogható jelek között. Bogotából jelenti az AP hírszolgálat, hogy Kennedy elnök szívélyes fogadtatásától felbátorodva, a Castro-eilenes elemek Kolombiában partizán kiképző tábor létesítését tervezik. A Chicago Daily News jelenti ,hogy Guatemalában újból megnyitják a régi kiképző támaszpontokat. Havanában Z-25-ös bombázóról Cast- ro-ellenes röplapokat szórtak és újabb szabotázs- tevékenység indult meg a városban. A kubai cukor végleg el van tiltva az amerikaiak asztaláról és az a hir járja, hogy mihelyt az Organization of American States (OAS) kizárja Kubát sorából, megindul részükről a gazdasági nyomás és a katonai provokáció Castro támogatóinak demo- ralizálására. Mihelyt a helyzet megérik, a kubai “hazafiak” hazasereglenek, hogy országukat biztosítsák a “demokrácia” részére, esetleg egy uj Batista részére. így aztán érthető, hogy miért ellenzik a hivatalos hangadók Nehru eljárását a portugál gyarmatosítókkal szemben, amikor felszabadította Goa-t és a többi, Indiához tartozó földterületeket. A gyarmati kizsákmányolás jogát védik, amit ha más keretek között is, Kubában gyakoroltak, aztán elvesztettek és most szeretnék újból visszaszerezni. A történelem kereke azonban túl gyorsan forog előre, semhogy meg lehessen állítani, még kevésbé visszafordítani. “TUDOD, MIT ÍGÉRTÉL...?” Egyes újságok — nem mindegyik — Írtak áriról, hogy Kennedy elnök politikai okokból legalább egy évre elhalasztja a már készen álló Elnöki Rendelet aláírását, amely megszüntetné a faji és vallási megkülönböztetést a kormány pénz támogatásával felépített lakóházakban. Az újságok ennek a hírnek a közlésével indiszkréciót követtek el, úgyszólván leleplezték az elnököt, akinek — mint írják — nem volt szándékában közhírré term' ezt a tényt, mármint, hogy nem hajlandó az Elnöki Rendelet kibocsájfásával közreműködni a faji szegregáció megszüntetésében. Ez esetben helyesen éltek a sajtószabadság jogával. Ha mindez igaz, akkor az elnök eljárása a legmélyebb felháborodásra szolgáltat okot. Az elnök politikai játszmára használja fel a néger nép szent és jogos követelményét, hogy ismerjék el végre emberi mivoltát ebben az országban és tegyék lehetővé más polgárokkal egyenrangú társadalmi jogegyenlőségét. A hírközlők szerint Kennedy a reakciós “lob- by”isták és törvényhozók nyomásának engedett, akik figyelmeztették, hogy a rendelet kibocsátásával veszélyezteti a kongresszusban az adminisztráció terveinek a teljesülését, mbit a külkereskedelemre vonatkozó és más javaslatok elfogadását. Állítólag Kennedy nem azt fogja közhírré tenni, hogy elhalasztotta a Rendelet kibocsátását, hanem azt, hogy egyelőre megfontolás alá veszi Ezzel egyrészt sakkban kívánja tartani a déli reakciós törvényhozókat, másrészt, ha csak a nyár vége felé írja alá a rendeletet, azzal az északi demokrata jelölteknek segít több néger szavazatot szerezni az őszi választásokra. Kennedy elnök veszélyes politikát üz az egész amerikai nép, de különösen a néger kisebbség de mokratikus jogaival, továbbá a saját adott sza vával, a választási kampány alatt hangoztatott Ígéreteivel. Amikor ilyen módon a reakció es a déli jogfosztók kegyeit keresi saját törvényjavaslatainak támogatására, akkor megerősíti azt a reakciós réteget, amely ellenáll a néger nép hős egyen jogossági küzdelmének, gyengíti ezt a küzA Csehszlovák Szocialista Köztársaság washingtoni követsége decemberben kibocsátott sajtó- közleményében újabb bizonyítékokat tár a világ elé a nyugatnémet kormány és a befolyásos politikusok revansista törekvéseiről s célkitűzéseiről Kronológiai sorrendben idézi azokat a nyilatkozatokat és kijelentéseket, amelyekből tisztán kiderül, hogy a német militarizmus befolyása pontosan ugyanúgy érvényesül a bonni államban, mint Hitler birodalmában. A német militarizmus hatalmának feléledése 1950-ben kezdődött hivatalosan. Ekkor Adenauer kancellár, titkos tárgyalások következtében, szakított azzal az ígéretével, amit 1949-ben tett, amikor kimondotta: “Egyszer és mindenkorra világosan a közönség tudomására kell hozni, hogy én elvileg ellenzem a Német Szövetségi Köztársaság felfegyverzését és igy ellene vagyok egy uj német hadsereg felállításának.” Adenauer és kormánya azóta már számtalanszor tanúbizonyságát adta annak, hogy az előbbi nyilatkozatát csak a népek éberségének a leszerelésére szánta. Sikerült is neki számos nyugati politikus és befolyásos kormánytisztviselő gyanúját elaltatnia, akik azt állítják, hogy a revans- izmus a Német Szövetségi Köztársaságban csak a korábbi nácik vágyálma. Az alább közölt nyilatkozatok azonban azt bizonyítják, hogy a német revansizrtíus nagyon is erős veszély. Németország ma az egyetlen olyan ország Európában, amely területi igénnyel lép fel a szomszédaival szemben és kifejezett célja Európa térképérfek a megvált oztatása. Konrad Adenauer kancellár: “A legjobb módszer a német Kelet (értsd: Ke- let-Németország) visszaszerzésére az ujrafelfegy- verzés az Európai Hadsereg keretei között.” (A Der Courier-ben jelent meg 1949 dec. 5-én.) “Nemcsak a keleti területek felszabadítására van szükség, hanem egész Európáéra a vasfüggöny határai mögött.” (Rádióbeszéd 1952 márc. 5-én.) “Minden ami az Elbától és Werratól keletre terül el, az Németország leigázott vidéke. .. Legyen a mi jelszavunk: a Birodalom leigázott részeinek a felszabadítása.” (Rheinische Merkur, 1952 junius 20.) “Először erőssé kell fejleszteni Németországot és aztán hozzákezdhetünk Kelet-Európa helyzetének a megváltoztatásához.” (A Kereszténydemokrata Unió kongresszusán Heidelbergben, 1955 március 1-én.) “A lengyelországi és szudétavidéki németeknek vissza kell térniük hazájukba.” (A francia íádió és televíziós társaság részére tartott előadásból, 1959 feb. 6.) Christoph Saebohm. közlekedésügyi miniszter: “Mindent meg kell tenni amit csak tudunk. (leimet és egyáltalán nem biztosítja saját prog- j amjának a támogatását sem, ha az a program liberális színezetű. Ha pedig nem liberális, akkor nem kell a reakció támogatását keresnie, tálcán hozzák majd elébe. A nép nem felejtette el Kennedynek a választási kampány alatt tett kijelentéseit a polgárjogokra vonatkozóan. Akkor még felelősségre vonta a távozó Eisenhower elnököt, amiért az elhanyagolt olyan lépéseket ezen a téren, amelyek csupán egy elnöki tollvonásra szorultak. Leekéz- tetését ezzel illusztrálta: “A Civil Rights Commission tizenegy hónappal ezelőtt egyhangúlag ajánlotta az elnöknek, hogy Elnöki Rendelettel létesítsen egyenlőséget a lakásellátás terén. “Az elnök egész idő alatt semmit sem tett. Intézkedhetne és intézkednie kellene most. Ezzel megkongatná a faji megkülönböztetés halálharangját a szövetségi lakásprogramban és a kor- mánysegitséggel épített lakóhelyeken. “Én mindig támogattam ezt az ajánlatot. A Demokrata Párt munkaprogramja is magáévá tette. Egy uj demokrata adminisztráció életbe fogja léptetni. “Nincs azonban szükség hathónapi halasztásra. Sürgetem az elnököt, hogy most intézkedjen.” A demokrata adminisztráció már egy éve hatalmon van. Mire vár Kennedy elnök? Meddig akarja a diszkriminációt életben tartani? “Szabadságot”, “önrendelkezési jogot” ’követel más országokban, de ezzel a halasztásával segíti a szabadság és önrendelkezési jog elfojtását az Egyesült Államok polgáraival szemben. annak érdekében, hogy visszanyerjük a korábbi keleti területeket. Legfőbb ideje, hogy a mi régi szülőföldünk ismét része legyen a nyugati kereszténységnek.” (Idézet egy Aschaffenburgban megtartott beszédből, 1959 dec. 19-én.) “Csehszlovákia volt a második világháború fő felbujtója, mert meghiúsította a szudétanémetek kísérletét, hogy a határterületeket elcsatolják és Németországhoz kapcsolják.” (A szudétanémetek hamburgi gyűlésén tartott beszédből, 1960 március 4-én.) Von Brentano, v. külügyminiszter: “A szudétanémetek kérdésének jogát szülőföldjükhöz csak olyanformán lehet Csehszlovákiával való tárgyalás utján megoldani, hogy ha a szu- détanémeteket egy erős kisebbségi törvény védelme alá helyezik'.” (A Frankfurter Allgemeine Zeitung, 1957 április 18-i számából idézve.) Thedieck, az össznéniet ügyek minisztere: "A szövetségi kormány mindig kihangsúlyozta, hogy a nemzetközi jog szempontjai alapján, az 1937-es határok a döntők és ezeket kell figyelembe venni Németország kiterjedésénél és a német nemzet nem ismerheti el az Oder-Neisse vonalat, mint Németország jelenlegi vagy jövőbeni határait. Ez a nyilatkozat semmiesetre sem jelenti azt, hogy mi nem vesszük tekintetbe azoknak a németeknek a jogait, akiket olyan területekről űztek el, amelyek a Birodalom 1937-es határain túl terülnek el. (A nyugat-poroszokhoz intézett beszédből, amely 1960 julius 13-án hangzott el Muensterben.) Ezeken a nyilatkozatokon kivid a Német Szövetségi Köztársaság kormánya több olyan akciót is végrehajtott, amelyek tisztán mutatják ellenséges magatartását Csehszlovákiával szemben. A bonni kormány az érvénytelenné vált Müncheni Parancsra hivatkozik és Csehszlovákia törvénytelen elfoglalását Hitler részéről, jogosnak ismeri el. Tehát náci Németország törvényeit tekinti még ma is érvényesnek és igy a nyugatnémet kormány íelbátoritása alapján küldözgetnek a Német Szövetségi Köztársaság hivatalai u. n. nyugatnémet állampolgársági bizonyítványokat olyan csehszlovák állampolgároknak, akik Csehszlovákiában'élé nek. • A csehszlovák jegyzék állítását, hogy a nyugatnémet kormány revansista politikát folytat, megerősíti az az eset is, ami a zágrábi Lazar Vraclavic jugoszláv kereskedelmi küldöttel történt, akit Münchenben a hitlerista megszállók elleni 1941-es partizántevékenysége miatt tartóztattak le a múlt hónapban. És csak a nagy nemzetközi felzúdulás és tiltakozás miatt engedték szabadon. UVUVWUVWWUWWMWWWWVVWUVWIMAMWWWWWWWUIMAWVWMMWWWWVUVVVWVVUVVMAAAAMVWVUUVWMWI UJ ADATOK A NÉMETEK HÁBORÚS FELKÉSZÜLÉSÉRE AMERIKAI M\GY\R
