Amerikai Magyar Szó, 1962. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1962-01-04 / 1. szám
Thursday, January 4, 1962 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 3 MAGYAR TUDÓS FELSZÓLAL A BÉKE ÉRDEKÉBEN ‘Részt kell vállalnunk a felelősségbőr (Folytatás az első oldalról) Biológus vagyok, gyógyszerkutató. Az én biológiai tudományomnak csak két ponttal kapcsolatban van itt jelentősége. Az egyik a következő: egész életemben azon dolgoztam, hogy enyhítsem az emberi szenvedést és jelenleg egy rák elleni gyógymódot próbálok kidolgozni, de komoly kétségeim vannak vajon van-e mindennek egyáltalán valami értéke. Miért próbáljam meghosszabbítani beteg öreg emberek életét, amikor millió és millió egészséges ember életének kioltását tervezzük, úgy a fiatalokét, mint az öregekét. Komoly kétségeim vannak, amelyek zavarnak munkámban. Ez az erkölcsi süllyedés velejárója, amelynek fokozatosan ki vagyunk téve. Már nem döbbenünk meg többé annak nyílt megtárgyalásától sem, hogy vajon géppuskával vagy csak közönséges puskával öljük-e meg szomszédainkat. Nyíltan megtárgyalhatjuk ezt, még az újságban is anélkül, hogy megköveznének vagy kiközösítenének bennünket. Ez valóban nagyfokú erkölcsi süllyedés! A másik pont amelynél biológus voltom szerepet játszik a következő: mélyen csodálom azt a módot, ahogy a természet rögzítette a mi örök- lődési anyagunkat. Mint ahogy önök mindannyian tudják, a férfiaknak a heréjükben, a nőknek a petefészkükben vannak a gének, amelyek a magjai minden jövő nemzedéknek. A távoli múltban kaptuk ezt az anyagot és letéteményesei vagyunk, mint időleges viselői. A természet a legcsodálatosabb módon rögzítette ezt a kényes anyagot. Éhség, hideg vagy bőség nem befolyásolja. Először történik, hogy az ember a nagy energiájú kisugárzással megtalálta az eszközét annak, hogy örökre tönkretegye. Ez önmagában elegendő ok volna arra, hogy elkerüljük mindenfajta növelését a nagy energiájú kisugárzásnak, akár a légkörben való próbarobbantás utján, vagy más eszközökkel. Az én problémám az: mit kell tennem, mint állampolgárnak? Széleskörű agitáció folyik, hogy be kell ásni magam, óvóhelyet kell építenem. Az én problémám az: meg kell ezt csinálnom? Ilyen helyzetijén szívesen használom mások eszét és megkímélem a sajátomat. Meghallgatom a szakértőket. “Nem jutok sehová” Az egyik nap kinyitom az újságot és-benne találom dr. Libby véleményét, aki azt mondja az amerikai népnek, hogy óvóhelyek építésével 90— 95 százalék esélyük van egy atom. ábovu túlélésére. Dr. Libby nagy tudós, Nobel-dijas és igy tovább. Ez rendben van. De egy néhány nappal később azt is olvastam, hogy Kaliforniában erdőtűz volt. Kis tűz egy atomtámadás tűzvészével összehasonlítva. Ezenfelül dr. Allan véleményét láttam az újságban. Dr. Allan, légkörünk “Allan- övének” felkutatója, hasonlóan kiváló tudós, ő még talán többet is tud a kérdésről, mert dr. Libby laboratóriumi tudós. Dr. Allan tudja mi van “kívül” és o azt mondja nekünk, hogy az óvóhelyek nem érnek semmit. Tehát nem jutok sehová. Aztán meghallgatom dr. Téliért, a “H-bomba atyját”. A H-bombák az ő gyermekei, ő nemcsak jó tudós, hanem jó családapa is, aki szeretné, ha a gyerekei uralnák a világot. Több bomba, több óvóhely. De akkor elolvasom dr. Condon véleményét. Dr. Condonról, mint tudósról a legjobb véleményem van, és ő azt mondja nekünk, hogy az óvóhely csalás. Dr. Szilárd az a tudós, akit én a legjobban becsülök, mert ő nemcsak tudós, hanem erkölcsta- nitó is. ő azt gondolja, hogy fel kellene hagynunk mindezekkel a hazugságokkal, hogy hazudunk önmagunknak és másoknak és el kellene indulnunk a béke becsületes utján. A béke az egyetlen biztos óvóhely. MINDENKI IRHÁT Jó ANGOL LEVELET j| Több mint száz levelet tartalmazó könyv. — :4 í Gyakran használt szavak és nevek szótára. J A KÖNYVET TANÍTÓ IRTA | Megrendelhető $1.25-ért \ a Magyar Sző Kiadóhivatalában | í 130 East 16th Street — New York 3, N. Y. \ “Tulöljük az oroszokat” Bár erre a pontra még visszatérek később, egy másik véleményt akarok itt megemlíteni, mert igen magas tekintélytől származik és egy széles körben elterjedt folyóiratban jelent meg. Strauss ur cikkére gondolok, a Readers’ Digest-ban, aki az AEC korábbi elnöke volt. Strauss ur azt gondolja, hogy nekünk folytatnunk kell a próbarobbantásokat. De ugyanakkor olvasok cikkeket katonai tekintélyeinktől is, akik viszont azt állítják, hogy mi “túlélhetjük1” az oroszokat jelenlegi eszközeinkkel is, tehát nincs szükség a bombák további tökéletesítésére. Én kereszténynek vallom magam, ez azt jelenti, hogy Krisztus követője vagyok, és meg vagyok győződve arról,' hogy Krisztus maga is meg lenne elégedve a “túléléssel” és nem kívánná tőlünk a tul-tulölést. így, összegezve az elmondottakat, nem jutottam sehová a szakértők ellentétes véleményei között és azzal a szomorú szükségszerűséggel kell szembenéznem, hogy a saját eszemet használjam. Arra kell gondolnom, hogy a pontos és megbízható kiszámításával, ami a rendelkezésünkre áll arról, hogy egy bomba milyen pusztítást okozhat, képes leszek kitervelni azt, hogy mit is kell valóban tennem. Csak mostanában nem rég hallhattak valamit ezeknek a számításoknak az eredményéről. Tehát vizsgáljuk meg ezeket különböző szemszögből. Először is vegyük a bomba méretét. Az indokolt méret amit számításba vehetünk az 10 megaton. A Hirosimára ledobott bomba 1945-ben 20 kiloton volt. Ez ötszázszoros növekedés 15 év alatt, ami évente átlagosan háromszoros növekedést jelent. Semmi ok sincs annak fel- tételezésére, hogy ez megáll, igy a következő évben 30 megatont kell számításba vennünk, két éven belül 60 megatont 10 helyett, ami már egész más helyzetet teremt. így nem tudom mit vegyek tekintetbe, mert a háború nem szükségszerűen lesz ebben az évben; az lehet jövő évben is, vagy azután. Vegyük tekintetbe az idő tényezőjét. A Holi- field-jelentés feltételezi, hogy egy órán belül minden lezajlik. De tudjuk, hogy úgy nekünk, mint az oroszoknak sokkal több bombánk van, mint kilövőhelyünk és a kilövés az egy lassú folyamat, nem hasonlitható egy közönséges puska megtöltéséhez. Tehát ez azt jelenti, hogy a bombák kilövése hosszú ideig folytatódni fog, esetleg még az összes riasztó rendszerek szétrombolása után is. Ez sem vezet tehát.sehová engem. A bombák természetét illetően. Ismerjük a fél élettartamát a hasadás utján előállított anyagoknak, de ez a bombák természetétől függ. (A fél élettartam a radioaktiv kisugárzásra vonatkozik.) Nem tudunk semmit a jövő bombáiról. Csak nemrég olvastam egy számítást a kobalt-bombáról, amelyik hat évig kényszerit bennünket az óvóhelyre és én kétlem, hogy fel tudom szerelni az óvóhelyemet hat évre s nem tudom ki fog fizetni és ellátni engem ezalatt az idő alatt. Inkább megfulladni? Ami a bombasujtotta vidéket illeti, kiterjedt számításokat végeztek a newyorki Columbus Circle-en robbanó bombával kapcsolatban. De mi történik akkor, ha egy bomba véletlenül a vízbe esik, mondjuk 100 mérföldnyire innen és a mélyben robban? A számítások szerint legalább 50 láb szökőár képződik. Mi itt úgyszólván az óceánban lakunk és CapeCod alacsonyan fekszik, tehát várható, hogy elönti a viz, ami azt jelenti, hogy meg fogok fulladni az óvóhelyemen, és ezt nem kedvelem. Tehát arra az elhatározásra jutottam, hogy nem építek óvóhelyet, bármilyen hangosan is hirdetik ezt a számomra azok, akik betont akarnak eladni nekem, hogy gyorsan pénzt keressenek. Mindezek az egyszerű gondolatok fizikai tényezőkkel vannak kapcsolatban, de mint USA állampolgár tekintetbe kell, hogy vegyem a szélesebb erkölcsi és politikai kérdéseket is. Magasabb nézőpontból szemlélve a hidegháborút, ez két nemzet, az USA és a USSR közötti ellentétnek tűnik, nem pedig egy világkérdésnek. A kettő között lehetséges háború csak azért jelent általános problémát, mert a magas energiájú ra- dio-kisugárzás, amely az összeütközésük folytán keletkezik, a földgolyó minden emberének ártana, hisz a légkör az emberiség közös tulajdona. Úgy érzem, a két nemzetnek nincs, joga, hogy a világ többi részét megmérgezze és más eszközt kell találniuk problémáik megoldására. Fiatalabb afrikai nemzetek kezdenek belefáradni mindebbe. Ez erkölcsi kérdés, de miután az erkölcsöt félretettük, ne bolygassuk ezt tovább, hanem csak a közvetlen nemzeti érdekeket vegyük tekintetbe. Ezen a vonalon ott kerülök bajba, hogy számos angol barátom van, mert a tudományt Angliában ismertem meg. Mint USA állampolgár felelős vagyok kormányom cselekedeteiért. Az én angol barátaimat és Angliát hadicélponttá változtattam az USSR atombombái számára, bázisok és más katonai felszerelések létesítésével. Azt is tudóm, hogy az én angol barátaim nem fogják beásni magukat. Nincs hozzá pénzük. Nekünk van. Nekem van. De mit fognak az én angol barátaim gondolni ha én beásom és biztonságban érzem magas és őket, miután hadicélpontokká váltak általam, kinthagyom. Megmondom mit tehetnek: kereshetik a barátságot az USSR- ral és elejthetik az USA-t. Akkor egyedül leszünk. Mint USA állampolgárnak mindig volt egy halvány érzésem, hogy az én hazám arra hivatott, hogy vezesse a világot és mint született magyar mindig reméltem, hogy az USA határt szab a kommunista terjeszkedésnek. Most mi fog történni ha a földalá merülünk és a világ többi részét védtelenül hagyjuk. Nyilvánvaló, hogy a földalul nem vezethetjük a világot. így beásás a világ magárahagyását jelenti, otthagyjuk egészében a kommunista uralom számára. Önök kifogásolhatják mindezt és azt mondhatják, hagyd az egész ügyet a kormányra. Nekünk csak azt a 200 milliárd dollárt kell előteremtenünk ami egy komoly óvóhelyprogramhoz szükséges. Ez tiz vagy százszorannyi mint amennyi szükséges lenne az összes elmaradt nemzetek felemé- lésére és az összes éhezők hoszu ideig való táplálására, ami nagyobb biztonságot adna mint a legmélyebb óvóhely. Azt hiszem nem bizhatunk minden felelősséget a mi kormányunkra. Nekünk osztoznunk kell ebben, mert végül mi, a nép, vagyunk azok akiknek dönteni kell, tekintve, hogy kormányunk olyan kormány amely a népből, a nép által és a nép érdekében működik. Mindegyikünk viseli az egyéni felelősséget. • A fent közölt Írás a Wall Street Journal 1901. dec. 28-i számában jelent meg hirdetés formájában. NEW YORKBAN egy hétig kiálitást rendeznek Alfero Siqueiros mexikói festőművész munkáiból 65. születésnapja alkalmából. A kiállítást Siqueiros kiszabadításáért taríják amerikai barátai. A mexikói kormány már három éve börtönben tatja a baloldali világnézetű világhírű művészt, tárgyalás nélkül és meghatározatlan időre. A kiállítás az ACA Gallery-ben van, 63 Easí 571h St. alatt. • *, CHICAGÓBAN amerikai fasiszták felrobbantottak egy zsidó templomot a North Side-on, miután svasztikával ellátott fenyegető levelekben jelezték romboló szándékukat. A romok között egy még fel nem robbant bombát találtak. A rendőrség nyomoz a tettesek után. • NYUGAT-SAMOA (egy sziget-csoport a Csendes-óceánban) most nyerte el függetlenségét, miután 46 éven keresztül Uj-Zéland mandátumterülete volt, korábban pedig német gyarmat. • ARGENTÍNÁBAN 18 százalékkal emelkedtek a megélhetési költségek egy év alatt 200,00b nyugdíjasnak volt “fekete ünnepe”, mert nem kapták meg kéthavi esedékes nyugdijukat és karácsonyi juttatásaikat. • IJJÉV napján nyitották meg India első állami tulajdonban lévő 'olajfinomítóját. Nummatiban, az ország északkeleti részén fekvő Assam államban. Amerikai Magyar Szó Published every week by Hungarian Word, Inc. 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Telephone: AL: 4-0397 Ent. as 2nd Class Matter Dec. 31. 1952 under the Act of March 2, 1879, te the P. O. of New York, N. Y? Előfizetési árak: New York városában, az USA-ban feie Kanadában egy évre $10.00, félévre $5.50. Minden más külföldi országba egy évre $12.00, félévre $6.50. .I5ág§gg^>84
