Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-07-13 / 28. szám
Thursday, July 13, 1961. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 f'yy ^ T T T T'T V W W w v y-e HÉTVÉGI LEVÉL írja: Rev. Gross A. László B. D., Xh. M. Jt. ± M. *. +■ A. -A. EZT NEM HAGYOM SZÓ NÉLKÜL Jó lélekkel állíthatom, hogy a haladó sajtóval való — immár több, mint negyedszázados — kapcsolatom folyamán soha a lapnak egyetlen munkatársával nem szálltam vitába. Nem azért, mert talán nem akadt volna vitatkozni való. Volt abból bőven — talán több is a kelleténél. De valahányszor kísértést éreztem egy kis tengelyakasztásra, mindig latratettem, mi a fontosabb: az, hogy az én egyéni különvéleményemet — akár törik, akár szakad — megismerje az olvasó, vagy pedig az, hogy megóvjuk a lap belső békéjét holmi penna- vitézi tornáktól és az olvasótábort az eféle viták során elkerülhetetlen zűrzavartól. Minden alkalommal úgy döntöttem hogy elállók a polémiától, mert az többet árthatna, mint használna a lapnak és olvasóinak. Bevallom: jónéhánv esetben ez a döntés nem csekély önmegtagadásba került. . . Geréb Józsefnek a most szóváteendő Írása azonban akkor vezetne békétlenséghez és kon- fuzióhoz, ha elmulasztanánk vitába szállni vele. Úgy látszik, a szerkesztőség maga is igy vélekedett, hiszen ugyanabban a lapszámban, amely közölte Geréb “Elmélkedés a magyar kultúráról” cimü cikkét, jónak látta “Utravaló”-ként rámutatni bizonyos óhazai tényekre, amelyeknek szemléletében Geréb kollégánk — enyhén szóival — el vesztette a perspektívát... De "az “Utravaló” szerintem keztyüs-kezü kímélettel nvul a témához és félő, hogy Geréb József nem is tartotta érdemesnek arra, hogy utitarisznyájába begyömöszölje. Amit pedig itt mondani szándékozom, az már egy kissé lekésett arról, hogy utravaló- ként szolgáljon, mert érdemes kollégánk már vagy két hete az óhaza vendégszeretetét élvezi. . . Kimondom apertén: ezt az úgynevezett “Elmélkedést” Geréb Józsefnek nem lett volna szabad megírni; de ha már — elég bölcstelenül — megírta, a szerkesztőségnek nem lett volna szabad leközölni még akkor sem, ha ezért Geréb tartós haragját vonta volna magára. Az a tény, hogy Geréb a sok-sok hozzáérkezett levél közül pont ennek az N.N.-féle förmedvénynek a leközlését találta helyesnek és kívánatosnak , arról tanúskodik, hogy ő a levélíró nézeteivel nagyjából azonosítja magát. Egyetlen szóval sem mondja, hogy nem egyezik meg N.N. “igen érdekes” mondanivalóival, sőt kihangsúlyozza, hogy “a terjedelmes levél egyes részei határozottan a nyilvánosság elé tartoznak.’ Mi más ez, mint helyeslése és elfogadása mindannak, ami a levélben foglaltatott?! A levél tele van gunyoros és lekicsinylő kitételekkel ügyszólván mindenről, ami magyar. Először kétségbevonja az “amerikai-magyar kultúra” létezését, azután könyörtelenül lecsepüli a magyar boroktól kezdve, a magyar nőkön keresztül, a magyar népdalig mindazt, amire mi magyarok — némi, de érthető részrehajlással — olyan büszkék vagyunk. N.N. úrral nem vitázha- tom —egy Gerébhez irt magánlevelében joga van írni, ami éppen jólesik neki (noha kedvem volna a magyar nők és magyar népdalok szépségéről egy kis rögtönzött előadást tartani neki), de azt hogy Geréb József ezt a cinikushangu és nagyfokú tájékozatlanságra valló Írást pont a hazalátogatása előestéjén a Magyar Szó olvasóinak, mint kívánatos csemegét feltálalja, azt felette nagy tapintatlanságnak és arroganciának tartom! N.N. indokolatlan kirohanásainak a Geréb-féle cikkbe való belefoglalása már magában véve is eléggé kirívó és kihívó lépés volt a cikkíró részéről, de én nem a levél tartalmát, hanem Gerébnek a saját kijelentését kívánom a toliam hegyére szúrni. Hogy“ is szólt csak? “És ha alkalmam nyílik, szeretném a magyar sajtó vezetőit rávenni, hogy az Egyesült Államokra vonatkozó cikkekben ne tóditsanak, ne ferdítsenek és főleg alaptalanul ne gúnyolódjanak, mert az olyan Írások élesztik a háborús szellemet.” így Geréb. (Az a Geréb, aki pár paragrafussal lejjebb helyet ád cikkében egy olyan levélnek, amely gúnyt üz mindenből, ami közel fekszik a magyar szívhez...) Hát ennél szerénytelenebb kijelentést nem hiszem, hogy Geréb valaha is tett közírói működésének félszázada alatt. Mert kérem, itt arról van szó, hogy Geréb kvalifikáltnak és hivatottnak tartja magát arra, miszerint az európai műveltségű, óriási felkészültséggel bíró, alaposan tájékozott és nagyszerű tollú budapesti újságírókat — azoknak is a vezetőit! — kioktassa, hogyan kell újságot Írni. Hát ehhez nem csekély önhittség kell! Geréb József tehát beképzeli magának, hogy Ó a tudásnak, tárgyilagosságnak és Ítélőképességnek olyan magaslatán áll, hogy e szédítő magasságból “ex cathedra” ráncbaszedheti a magyar újságírók legjobbjait, fejükre olvasván hibáikat, eltévelyedéseiket, tudatlanságukat, stb. Geréb József tudását nem óhajtom kétségbevonni. De meri állítani, hogy vitathatatlan ítélőképességgel is rendelkezik ? Mert egy ilyen olym- puszi magatartáshoz arra is szükség volna. Én csak azokat az írásait ismerem, amelyek az utolsó 6—8 évben e lap hasábjain jelentek meg. De tudtommal Geréb hosszú évtizedekig egy olyan lapnak volt a szerkesztője, amely élesen szembenállóit a Magyar Szó és jogelődjei világnézetével, szemben a népi demokráciák verejtékes törekvéseivel, szemben az uj Magyarország hősies erőfeszítéseivel. (Rossz nyelvek szerint lapja ki is volt tiltva Magyarországból -— a felszabadulás után...) Folytatják a törvények megszegését Jackson, Miss-ben e héten “a béke megbontása” vádján hét helyi néger polgárt tartóztattak le, amikor azokat fehérek részére fenntartott helyeken találták. Négy négert a városi parkból vittek a börtönbe, mert olyan padra ültek le, amelyet.eddig csak fehérbőrüek használtak. Több társuk is ellátogatott a parkba, ahol a fehér lakosság szokott piknikezni, elmerészkedtek a strandig, de amikor jegyet akartak váltani a pénztárnál, elutasították őket. Fehér fajgyűlölők rájuk támadtak de őket nem találták rendbontóknak és senkit nem tartoztattak le közülük. Három néger polgár a Trailway buszállomás fehérek részére fenntartott várótermébe ment, de még mielőtt a jegypénztárhoz értek volna, rendőrök távozásra szólították őket. Nem engedelmeskedtek a felszólításnak, mire őket is börtönbe hurcolták. A Jackson, Miss.-ben letartóztatott szabadság- utasok száma az elmúlt héten 216-ra emelkedett május 24-ike óta. A hét végén kilencen érkeztek New Orleans-ból és nyolcán Montgomery, Ala.- ból. Az utóbbiak Mississippi kormányzójával, Ross Barnettel akartak “gyümölcsöztető eszmecserét” folytatni, de a kormányzó nem volt hajlandó tárgyalni velük. így hát börtönbe kerültek. A CORE (Committee On Racial Equality) 4 órás televízió programot vezetett le New Yorkban a szabadságutasok pénzügyi és erkölcsi támogatása érdekében, fehér és néger előadóművészek támogatásával.. A hallgatóközönség telefonon jelentette be adományait. A szövetségi törvények betartását továbbra is büntetlenül megtagadják a déli hivatalos szervek. Acélsisakkal védekeznek a rendörök Az iskolák bezárták kapuikat, a nyári hőség a forrpontig emelkedett és a newyorki utcák aszfaltjain sokszázezer gyermek a tétlenség és a nyomasztó atmoszféra elől úgy keres enyhülést, hogy megnyitja az utcai tűzcsapokat és a kiömlő vizsugárral hiisiti ernyedt izmait és idegeit. Ez azonban a városi rendszabályokba ütköző cselekedet és a rend őrei különleges kötelességüknek tartják ezt megakadályozni. A rendőrség tagjai panaszkodnak, hogy az utóbbi időben egyre nagyobb ellenállásba ütköznek, amikor a meg-, nyitott tűzcsapokat lezárják. Nemcsak a gyerekek részéről, hanem a gyerekek szülei részéről is tettleges támadás éri őket ezért. Kövek, téglák, üres üvegek repülnek feléjük, mihelyt hátat fordítanak a szórakozásuktól megfosztott csoportoknak. A rendőrség ezért acélsisakkal fejszerelv.e végzi az őrjáratokat. Csak ezzel felvértezve mernek közeledni a tűzcsapokhoz. Az egyik társuk ennek ellenére is kórházi beavatkozást igényelt, amikor a rendőrautóba visszatérve az egyik bérház ablakából repülő tégla betörte az autó ablakát és sebet ejtett arcán. Az iskolából kikerült gyermeksereg, a sok munkanélküli, az idősebb polgárok a szokottnál is jobban szenvednek a nyári hőségtől és az üdülés és szórakozás elégtelenségétől. Nyáron az ifjúkori bűnözök száma is megnövekszik s evvel arányosan a rendőri őrjáratok is. A felmerülő problémákat azonban ez korántsem oldja meg. Ellentmondás : Egy hátralékos előfizető! Hát akkor hol volt ez a tévedhetetlen Ítélőképesség? Ha volt neki egyáltalán, úgy látszik, akkoriban ez a képessége csúfosan cserbenhagyta, mert ime: nem neki lett igaza, hanem annak a vonalnak, amely ellen annakidején oly vitézül hadakozott. Fontos dolgokban pedig az Ítéletet nem: bízzuk olyan bíróra,'akiről köztudomású, hogy a múltban súlyos tévedésekbe esett. . . A század elején történt, amikor Tisza István gróf volt a miniszterelnök, hogy Kutyabagos kormánypárti képviselője leutazott a kerületébe, hogy ott beszámolót tartson. A tiszteletére rendezett ünnepi vacsorán természetesen jelen volt a “Kutyabagosi Hirharsona’ érdemes szerkesztője is, még pedig egészen közel a képviselő ur székéhez. Kérdi a képviselőt: “Hát aztán még mindig dul-ful mérgében a Tisza Pista?” A képviselő visszakérdez: “Hát már miért dulna-fulna a kegyelmes ur?” Felel a szerkesztő: “Mert jól odamondogattam neki a “Kutyabagosi Hirharsona” vezércikkében vagy két héttel ezelőtt. . .” Attól tartok, hogy Geréb kioktatási kísérlete sem lesz sokkal gyümölcsözőbb, mint a derék kutyabagosi szerkesztő vezércikke volt.. . KUWAIT Kuwait kicsiny, 15,540 négyzetkilométer kiterjedésű sivatagi ország (körülbelül akkora, mint Vas, Zala, Veszprém és Gvőr-Sopron megye együttesen,) 220,000 lakosából 180 ezer El Ku- waitban, a fővárosban lakik. A fővároson és az; olaj mezőkön kivid úgyszólván nincs is más, művelés alá fogott vidéke. 1899-ben Anglia e terület stratégiai fontossága miatt vonta egy jellegzetesen gyarmatosító pro- tektorátusi szerződéssel “védnöksége” alá az országot. 194G óta azonban, amikor a kőolajtermelés hirtelen fellendült Kuwaitban a gazdasági érdekek kerültek előtérbe. Az olajtermelés példátlan, gyors növekedését két adat érzékelteti: 1950-ben 17,3 millió tonna olajat hoztak felszínre, 1958- ban már 70.2 millió tonnát. A kuwaiti olaj önköltsége igen alacsony, mert a készletek a föld felszínéhez közel, nagy gáznyomás alatt fekszenek, kitermelésükhöz szivattyúzásra nincs szükség; a munkabér pedig igen alacsony. Az olajtermelő országok sorában az Egyesült Államok, Venezuela és a Szovjetunió után Kuwait a negyedik. Ezzel magyarázható, hogy 1946 után az angol és amerikai tőkebeáramlás igen gyorsan történt, és rövid idő alatt nagy hasznot hozott. JeleMeg körülbelül évi 220—230 millió font a haszon, és ennek fele az angol és amerikai olajtársaságé, másik fele pedig Kuwait uralkodójáé. Az egyébként rendkívül elmaradott országban az uralkodó sejk az olaj koncessziók után kapott évi mintegy 110 millió fontot személyes jövedelmének tekinti. A minisztériumok élén a sejk családtagjai állnak, akik szintén nem tesznek különbséget az ál.aluk vezetett szervek költségvetése és saját pénzügyeik között. Igv aztán Kuwait közállapotaira a páratlan méretű pazarlás, korrupció és a sejk ellenfeleivel szembeni'példátlan brutalitás jellemző. Ez a belső helyzet nagyon is megfelel az angol és amerikai vállalkozóknak, hiszen a sejk ellenfeleinek elnyomása, a korrupció és csalás viszonyai közt akadálytalanul szállíthatják el az olajat, melynek finomításával és forgalomba hozatalával további mesés jövedelemre tesznek szert. Az Un-American Gomm. eltörléséért 800 amerikai és kanadai rabbi delegátus vett részt New Yorkban az Amerikai Rabbik 72-ik Évi Konferenciáján. Rev. dr. Leo I. Feuer, Toledo, Ohioból tette meg az évi jelentést, amelynek minden pontját külön tárgyalta meg a konferencia. Egyhangúlag fogadták el a jelentés azon pontját, amely élesen elitéli az Un-American Committee-t az egyéni szabadságot eltipró, embereket bemocskoló és megélhetési lehetőségeiket megsemmisi- tő működéséért. Elitélték a Bizottság “Operation Abolition filmjét, mert az a “valóság és igazság eltorzításán alapszik.” Indokolatlannak minősítették a Bizottság eljárását, hogy mindenkit, aki kritizálni meri azt “felforgatónak” bélyegzi. A Konferencia megerősítette eddigi álláspontját és meggyőződését, hogy az Un-American Committee-t meg kell szüntetni. Ugyancsak elítélőiéi»' nyilatkozott a John Birch Society-rői, “mint amely a McCarthy időszak leggonoszabb megnyilvánulásait eleveníti fel."
