Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-08-10 / 32. szám
Thursday, August 10, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 A szovjet kommunista párt uj programtervezete Julius 30-án hozták nyilvánosságra a Szovjetunió Kommunista Pártja programjának a tervezetét, amelyet Központi Bizottsága már júniusban jóváhagyott. A programtervezetet a Szovjétunió egész népe elé terjesztik széleskörű megvitatás végett s végső megtárgyalásakor tekintetbe veszik a vita eredményeit. Ezek után kerül az uj programtervezet a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXII. kongresszusa elé, ahol megvitatják és jóváhagyják. — A programtervezet bevezetésből és két részből áll. Az alábbiakban közöljük a program rövid tartalmi összefoglalóját tekintettel arra, hogy a dokumentum a világ érdeklőd és központjába kerül. BEVEZETÉS A tervezet rámutat: az 1903. évi II. párt kongresszuson elfogadott első program, amely Oroszország munkásosztályát és valamennyi dolgozóját harcba hívta a cári önkényuralom megdöntéséért, majd pedig a burzsoá rendszer megszüntetéséért, megvalósult. Ugyancsak valóra vált a párt 1919. évi Vili. kongresszusán elfogadott második program is, amely kitűzte a szocialista társadalom felépítésének feladatát. A jelenkor, amelynek alapvető tartalmát a kapitalizmusból a szocializmusba való átmenet alkotja, két ellentétes társadalmi rendszer harcának korszaka, a szocialista és a nemzeti-felszaba- ditó forradalmak korszaka, az imperializmus pusz tolásának, a gyarmatrendszer megszüntetésének korszaka, az a korszak, amelyben újabb és újabb népek térnek rá a szocializmus útjára, s a szocializmus és a kommunizmus világméretekben diadalmaskodik. A jelenkor központjában a nemzetközi munkásosztály s legerőteljesebb szülötte, a szocializmus világrendszere áll. A Szovjetunió Kommunista Pártja napjainkban fogadja el harmadik programját: a kommunista társadalom felépítésének programját. A párt legfőbb célja a kommunista társadalom felépítése, amelynek zászlaján ez áll: “Mindenki képességei szerint, mindenkinek szükségletei szerint!” Teljesen megvalósul a párt jelszava: “Mindent az ember nevében, az ember javáért!” I. RÉSZ A kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet — az emberiség fejlődésének útja Az emberiségnek világtörténelmi jelentőségű fordulata a kapitalizmustól a szocializmus felé, amelyet az októberi forradalom indított el, a társadalom fejlődésének törvényszerű eredménye. A marxizmus—leninizmus feltárta a társadalmi fejlődés objektiv törvényeit, megmutatta a kapitalizmust jellemző ellentmondásokat, ezek forradalmi robbanásának és a társadalom kommunizmusba való átmeneteiének elkerülhetetlenségét. A tervezet hangsúlyozza: a kapitalizmus belépett utolsó szakaszába: a monopolkapitalizmus, az imperializmus szakaszába. A kapitalista világ- rendszer egészben véve megérett a proletáriátus szocialista forradalma számára. A tervezet megállapítja : a Szovjetunió tapasztalata bebizonyította, hogy a népek csupán a szocialista forradalomnak és a proletárdiktatúra megvalósításának eredményeként juthatnak el a szocializmusba. A Szovjetunió tapasztalata teljesen igazolta azt a marxista—leninista tanítást, hogy csak az a párt, amely következetesen osztály- és proletárpolitikát folytat, szoros egységben forr össze a tömegekkel, képes arra, hogy megszervezze és a szocializmus győzelmére vezesse az egész népet. A tervezet ezután leszögezi: a Szovjetunió a kommunista építés feladatait nem egyedül, hanem a szocialista országok testvéri családjában oldja meg. A német fasizmus és a japán militarizmus szétzúzása a második világháborúban a Szovjetunió döntő szerepével — kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy sok európai és ázsiai ország népei megdöntsék a kapitalisták és földesurak hatalmát. • Az európai és az ázsiai országok szocialista forradalmai újabb hatalmas csapást mértek az imperializmus állásaira. Különösen nagy jelentőségű volt a forradalom győzelme Kínában. Kialakult a szocialista világrendszer: a szocializmus és a kommunizmus utján haladó, a közös érdekek és célok egységében összeforrt, a nemzetközi szór cialista szolidaritás szálaival szorosan összefűzött szabad és független népek társadalmi, gazdasági és politikai együttműködése. A szocialista világrendszer már a legközelebbi időszakban biztosítja felsőbbségét a kapitalista világrendszerrel szemben a teljes ipari és mező- gazdasági termelés tekintetében. Még fokozottabban megnövekszik a szocialista világrendszer hatása a társadalmi fejlődésnek a béke, a demokrácia és a szocializmus érdekében való menetére. A kapitalista világ válsága A tervezetben fontos helyet kap a jelenkori világkapitalizmus válságának elemzése. Az imperializmus a hanyatlás és a pusztulás időszakába lépett — állapítja meg a tervezet. — A bomlás feltartóztathatatlan folyamata tetőtől talpig úrrá lett a kapitalizmuson, kiterjed gazd. és állami rendszerére, politikájára és ideológiájára. Az imperializmus végérvényesen elveszítette hatalmát az emberiség többsége felett. Az emberiség történelmi fejlődésének fő tartalmát, fő irányát és fő sajátosságait a szocialista világrend- szer, azok az erők határozzák meg, amelyek az imperializmus ellen, a társadalom szocialista átalakításáért harcolnak. Miután a tervezet megállapít ja, hogy az imperializmus korszakában az állami monopolkapitaliZ- mus nagy arányban kifejlődik, elemzi a kapitalizmust marcangoló legmélyebb ellentmondásokat, rámutat, hogy az állami monopolkapitalizmus hallatlanul fokozza a militarizmust. A militarizmus, miközben a monopolisztikus burzsoázia egyes csoportjait gazdagítja, ugyanakkor a nemzetek kimerülésére, a népek elnyomorodására vezet. A tervezet hangsúlyozza, hogy napjainkban a nemzetközi reakció fő pillére az Egyesült Államok monopolisztikus burzsoáziája, amely a kapitalizmus “megmentőjének” szerepét vállalta. Az Egye sült .Államok pénzmágnásai az imperialisták . “szentszövetségének” összetákolásán munkálkodnak, agresszív katonai tömböket alakítanak. A monopolisztikus burzsoázia még nukleáris fegyverrel sem képes szembeszállni a történelmi fejlődés megmásíthatatlan menetével. A győztes szocializmus a maga példájával forradalmi befolyást gyakorol a tőkés világ dolgozóinak értelmére, harcra buzdítja őket az imperializmus ellen és roppant nagy mértékben megkönv- nyiti e harc feltételeit. A kommunista mozgalom a különböző opportunista irányzatok ellen vívott harcban növekszik és edződik. A mai viszonyok között a kommunista mozgalomban a fő veszély a revizionizmus, a jobboldali opportunizmus, mint a burzsoá befolyás visszatükröződése. A másik veszélyt a dogmatizmus és a szektás- ság, amely kibékíthetetlen ellentmondásban van a forradalmi elmélet alkotó fejlesztésével s a nagy tömegektől való elszakadásra, elszigetelődésre vezet. A nemzeti felszabadító mozgalom A világ a viharos nemzeti felszabadító forradalmak korszakát éli. Az imperializmus a népek többségének nemzeti függetlenségét és szabadságát elfojtotta, a népeket kegyetlen gyarmati rabság bilincsébe verte; a szocializmus megjelenése viszont azt jelzi, hogy beköszöntött az elnyomott népek felszabadulásának korszaka. A nemzeti felszabadító forradalmak hatalmas hulláma elsöpri a gyarmati rendszert, alámossa az imperializmus pilléreit. A volt gyarmatok és félgyarmatok helyén fiatal szuverén államok keletkeztek és keletkeznek. Az SZKP nemzetközi politikája egyik sarkkövének tekinti a. gyarmati és félgyarmati igától megszabadult népekkel való testvéri szövetséget. A monopoltőke szüli a fasizmus ideológiáját — a szélsőséges sovinizmus és faji gyűlölet ideológiáját. Az imperialista burzsoázia ideológiai harcának éle elsősorban a munkásosztály és annak marxista—leninista pártjai ellen irányul. A munkásosztályra gyakorolt burzsoá befolyás visszatükröződése a munkásmozgalomban a szociáldemokratiz- mus és a kommunista mozgalomban a revizionizmus. A történelmi tapasztalatok megmutatták, hogy a szociáldemokrácia ideológiája és politikája egyaránt csődöt mondott. A békés egymás mellett élés és a világbékéért folyó harc A programtervezet első részének zárófejezete a békés egymás mellett élés és az egyetemes békéért vivott harc kérdését taglalja. Kimondja, hogy az SZKP külpolitikai tevékenységében fő céljának tekinti, hogy békés feltételeket biztosítson a Szovjetunióban a kommunista társadalom felépítéséhez és a szocialista világrendszer fejlődéséhez, valamint, hogy az összes békeszeretőt népekkel együtt megszabadítsa az emberiséget a világméretű pusztító háborútól. Az SZKP abból indul ki. hogy a világon kialakultak és fejlődnek az egyetemes béke megőrzésére és megszilárdítására alkalmas erők, létrejönnek a feltételek az elvileg uj államközi viszonyok megszilárdulásához. A hatalmas szocialista tábor, a békeszerető nem szocialista államok, a nemzetközi munkásosztály és a békéért sikraszálló valamennyi erő összefogásával a világháború megakadályozható. A szocializmus világméretű győzelme végérvényesen kiküszöböli bármilyen háború keletkezésének társadalmi és nemzeti okait. A háború száműzése, az örök béke megteremtése a kommunizmus történelmi' küldetése. A tartós béke biztosításának radikális útja a., szigorú nemzetközi ellenőrzéssel végrehajtandó általános és teljes leszerelés. Az emberiségnek a szocializmus javasolta azt az egyedüli ésszerű elvet, amelyre a világ két rend szerre való különválasztásának körülményei közepette az államközi viszonyok felépíthetők: a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás melléit élésének Lenin által javasolt elvét. 11. RÉSZ A kommunista társadalom felépítése A kommunista társadalom felépítése a szovjet nép közvetlen gyakorlati feladatává vált. A szocializmus fokozatos belenövése a kommunizmusba objektiv törvényszerűség, amelyet a szovjet szocialista társadalom egész előző fejlődése készített elő. Amikor a párt meghatározza a kommunista tál” sadalom építésének alapvető feladatait, V. I. Lenin zseniális megfogalmazása alapján jár el: “A kommunizmus = szovjethatalom plusz az egész, ország villamosítása”. Az SZKP, m nt a tudományos kommunizmus pártja, a kommunista építés feladatait az anyagi és szellemi előfeltételek előkészítésének és megérlelődésének mértékéhez képest veti fel és oldja meg, s ahhoz igazodik, hogy nem lehet átugrani a fejlődés szükséges fokozatait, amiként nem lehet megállni az elért fokon, s nem lehet fékezni az előhaladást sem. A kommunizmus építésének feladatai egymást követő szakaszokban valósulnak meg. Az anyagi-műszaki feltételek Az 1961—1970-es legközelebbi évtizedben a; Szovjetunió a kommunizmus anyagi-műszaki alapr iának megteremtése során az egy főre jutó termékek termelése tekintetében túlszárnyalja a leghatalmasabb és leggazdagabb kapitalista országot, az Egyesült Államokat; jelentősen emeli a dolgozók anyagi jólétét és kulturális, technikai szinvo- nalát, mindenki számára biztosítja az anyagi bőséget; minden kolhoz és szovhoz magas termelékenységű és nagy jövedelmű gazdasággá válik; lényegében kielégtilnek a szovjet emberek szükségletei a minden kényelemmel ellátott lakások tekintetében; megszűnik a nehéz fizikai munka, a Szovjetunió lesz az az ország, amelyben legrövidebb a munkanap. (Folytatjuk) «WWWWWWVWtAA/WWWVWWI/WWWWWUVUl ELEKTROMOS KEMENCÉK gyártását kezdték meg a pápai Elekthermax-gyárban. Az uj készülék izzóterének hőmérsékletét gombnyomással szabályozhatják egészen 900 fokig. A berendezésből több típust készítenek egyszerre, hogy kielégíthessék a megrendelők igényeit.
