Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-08-10 / 32. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, August 10, 1961 & Levelek a Szerkesztőhöz | Az ebben a rovatban kifejtett néze- | OLVASÓINK ítek nem szükségszerűen azonosak | HOZZÁSZÓLNAK <| I a szerkesztőség álláspontjával $ A KÖZÜGYEKHEZ |j A cigány emberi sorba kerül Tisztelt Szerkesztőség! Az emberek általában .nagyon nehezen tudnak a beléjük nevelt gyűlölködéstől megszabadulni. A inai hidegháborús korszak ezt a krónikus beteg­séget még jobban táplálja. Sokan lehetetlennek tartották, hogy a magyar- országi cigány népcsoportot be lehessen olvasz­tani a magyar dolgozók táborába. Arra hivatkoz­tak a hitetlenek, hogy a múltban ezt már több Ízben megkísérelték, de sikertelenül. Ezek a két­kedők nem rendelkeznek azzal az egyszerű bölcse­lettel, hogy egy magasabb, a szocialista társadal­mi formának kellett elkövetkeznie, hogy az elő­ítéleteket megszüntesse, s a cigányok is megbe­csült dolgozói lehesselek a társadalomnak. A magyarországi kiadványok közül a “Magyar Hírek”, az “Élet és Tudomány” már behatóan foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ha figyelembe vesz- szük, hogy a világ különböző népeit, s ezek közt különösen a magyarságot, mennyi gyűlöletre ne­velték minden kisebbséggel szemben, akkor köny- jnyen megértjük a helyzetet. A cigánygvülölet veit egyike a legdurvább jelenségeknek. Általá­ban mindenki valamilyen jogcímen lenézett, gyű­lölt valakit. Erre a gyűlöletre építette Horthy és Hitler is szörnyű uralmát, A kétkedők ma is azt állítják, hogy a cigány ^népcsoportot nem lehet “évszázados letargiájá­ból” kiemelni. Ezek az emberek elfelejtik, hogy a magyarok ősei is a cigányokhoz hasonlóan ván­doroltak és igy jutottak el a Kárpátok medencé­jébe. A cigányok minden kiközösítés, minden üldözés «Lenére elértek sikereket, s a zenében még világ­sikert is. Nem kell beszélni arról, hogy milyen ügyes szegkovácsok, üstfoltozók, ezt mindenki éppen úgy tudja, mint azt, hogy milyen jó zené­szek.^ Hogyan vigadunk, mennyire táncra áll a lábunk, ha cigányzenét hallunk? Dankó Pista vi­lágsikert aratott, mint nótaköltő és a hálás ma­gyar nép szobrot emelt tiszteletére. Ginka Panna, a hegedülő cigányleány belekerült a kuruc világ romantikájába. Petőfi, Lenau cigányversei, Jókai: A cigánybáró c. müve, a hires Carmen és Trouba­dour c. örökbecsű operák, mind-mind a cigányok életét varázsolják elénk. A haladás kerekét már nem lehet megállítani, az ember a tudomány segítségével a Holdba is eljut. Ebben az uj világban a dolgozók s köztük a cigány népcsoport tagjai is elnyerik méltó he­lyüket. Vass K. Aki kiábrándult Kennedy politikájából Tisztelt Szerkesztőség! Megtörtént az ,amit a hitetlenek vártak, Ken­nedy elnök ledobta azt a köntöst, ami mögül ed­dig, mint “békeangyal” kacsingatott a világ felé. Ezekután már mindenki láthatja, hogy kiknek volt igazuk? Láttuk a TV-n, amikor beszédét el­mondta; úgy kacsingatott, úgy pislogott, mint egy igazi farizeus. Lehetséges, hogy megérezte hallgatóságának gondolatait. Igaz, hogy a háborús uszítok tapsoltak a be­szédnek, de az áldozatra szánt bárányoknak a mil­liói fejüket és öklüket rázták szerte a világon, je­léül annak, hogy nem akarnak áldozatul esni egy atom- vagy hidrogénbombás háborúnak. Arra az ajánlatra, hogy ha eljön ez a nukleáris háború, akkor a polgári védelemre bízzuk magun­kat, csak annyit, hogy ha nem volna olyan tragi­kus a dolog, akkor nevetni lehetne rajta. Mert tudhatjuk, hogy ha a H-bomba eljön, az egész pol­gári védelem esze sem fog segíteni rajtunk. így akar Kennedy elnök életeket megmenteni? így csak esetleg egypár tízezer ember életét lehet meg védeni, akiknek érdekében a háborút meg akarják indítani, s talán azokból sem mindet. De a nép milliói az utcán lesznek, s talán még a patkányok sem tudnak a lyukakba futni; mind “élvezni” fog­ják azt a szörnyű pillanatot, amelynek megindí­tása érdekében annyi milliárdot elpocsékolnak. Mi^gészen mást vártunk Kennedy elnöktől. Azt gondoltuk, hogy ő lesz, aki végetvet majd a hideg- háborús őrületnek, s megmenti az emberiséget egy újabb világégéstől. De bizalmunkat egyetlen szavával széjjeltépte. Azt mondta, hogy a kom­munisták azok, akik a háborúkat csinálják. Töb­bek között megemlítette Koreát is ezzel kapcso­latban. Ug.vlátszik Kennedvnek rövid az emlékező tehetsége, mert hát hol volt Dulles, Truman és a többiek? Ha ez igy megy tovább, akkor néhány hét múlva azt mondja majd, hogy Kuba kérte az inváziót önmaga ellen, s igy tovább. Elnök ur nagyon téved, ha azt hiszi, hogy a hallgatósága vak és erről a közeljövőben önmaga is meg fog győződni. Egy, aki kiábrándult az ön politikájából svc Megnézte a cimszalagot Tisztelt Szerkesztőség! Nem várom meg, amig felszólítanak, hogy küldjem be lapom megújítását, mert a cimszalag- ról látom, hogy mikor esedékes. Felkérem a töb­bi lapolvasókat is, hogy nézzék meg lapjuk lejá­ratát és ne várjanak a felszólításra a kiadóhiva­taltól. George Horváth Hozzájárulás a ’62-es ÉVKÖNYV rendkívüli kiadásához Amerikai Magyar Szó 130 East 16t h Street New York 3, N. Y. Tisztelt Szerkesztőség! Én is szeretnék hozzájárulni a 60 éves jubi­leumra kiadandó 1962-es naptárunk előállítási költségeihez. Kérem, helyezzék el nevemet az “Akik naptárunk megjelenését lehetővé tették” c. rovatban. Mellékelek hozzájárulásképpen $................-t. Név: ..................................................................... Cim: ..................................................................... Város: .......................................... Állam: ........ KENNEDY ELNÖK KÖTELEZETTSÉGEI KÉTMILLIÓ BERLINIVEL SZEMBEN Nvilt levél-féle John F. Kennedy elnök úrhoz.. Tisztelt Elnök Ur! Figyelemmel hallgattam 1961 julius -25-én este mondott beszédét Amerika népéhez. Miután be­széde végén tanácsadásra és véleménynyilvání­tásra, valamint imádságbeli támogatásra szólítot­ta fel hallgató közönségét, bátorkodom nézetei­met nyilvánosságra hozni, bármilyen csekély a Valószínűsége annak, hogy ezek valaha is az Ön tudomására jutnak. Beszéde központi témáját a berlini kérdés al­kotta, pontosabban “elkötelezettségünk két millió berlinivel szemben”. A kifejezés “elkötelezettsé­günk két millió berlinivel szemben” legalább TÍZ­SZER fordul elő beszédében. Az ön nézete szerint ezt a “kötelezettséget” Kruscsev szovjet minisz­terelnök közelmúltban tett kijelentései és tervbe- vett intézkedései veszélyeztetik és ennek követ­keztében Ön részleges mozgósítást rendelt el. Több ezermillió dollárral emelte az Eisenhower által önre hagyatékozott 41 billiós hadi költség- vetést. Laikus ember lévén nem tudom elképzelni, hogy If iként lehet Uíkekötési terveket “fenyegetés”­MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Kiadóhivatal! Látom, hogy ebben a hónapban lejárt az elő­fizetésem. Itt mellékelek $..............................-t Név: .................................................................... Cim: ..................................................................... ; Város: ........................................ Állam: .......... nek minősíteni. Azt sem tudom megérteni, hogy mennyiben volna két millió berlini élete veszé­lyeztetve, ha Nyugat-Berlin nyugati katonai köz- igazgatás helyett az Egyesült Nemzetek köz- igazgatása alá lenne helyezve, miként azt Kruscsev egyik javaslatában felvetette. Ha Krus- csevnek valóban agresszív céljai volnának Nyu- gat-Berlinnel szemben, akkor ezen lagressziós cé­loknak elérését megkísérelhetné, akár amerikai lobogó alatt volnának á nyugati hatalmak katonái Berlinben, akár az Egyesült Nemzetek lobogója alatt.' Reális ember lévén azonban, ő jól tudja, hogy mindkét esetben háborús veszély keletkez­het. Azt pedig Ön is, Elnök ur, és tanácsosai is gyakran hangoztatják, hogy Kruscsev az ő politi­kai céljait nem katonai, hanem politikai, gazda­sági és kulturális eszközökkel igyekszik elérni. De mik azok az “elkötelezettségek” két millió berlinivel szemben, amelyeket Kruscsev javaslatai “veszélyeztetnek”? Szerettem volna, tisztelt El­nök ur, ha ezeket némi alapossággal részletezte volna. Ha például megemlítette volna, hogy miért is vannak amerikai és más NATO-katonák Ber­linben? Miután Ön eddig nem világosította fel őket, számos amerikai polgár talán azon a véle­ményen van, hogy az 1943-iki teheráni és az 1945-iki potsdami egyezményben azért állapodtak meg KÖZÖS katonai megszállásban Berlint ille­tően, hogy megvédjük két millió berlini életét, jó­létét, demokráciáját s szabad vállalkozási rend­szerét! Miként Ön is jól tudja, tisztelt Elnök ur, nem ezért állapodtak meg a szövetségesek Berlin közös megszállásában, hanem azért, hogy ekként is jelképezzék eltökéltségüket a nácizmus minden fajtájának és megnyilvánulásának felszámolásá­ra, hogy állandóan számontartsák és ellenőrizzék a német népet mindaddig, amig végleg ki nem gyógyult a nácizmus gyilkos rákfenéjéből. Ez volt a jogcim Berlin közös megszállásához és nem az, — bocsánat a kifejezésért — amit Ön említett a beszédében, hogy t. i. Berlin “szabadság-kirakat”, “kapcsolat a szabad világgal”, “reménysugár” és “ajtó a menekültek számária” legyen. Ha már elkötelezettségről beszélt igen tisztelt Elnök ur, hogyan feledkezett meg az eredendő el­kötelezettségről, amely Berlinbe vitte az ameri­kai hadsereget: a nácizmus és fasizmus felszámo­lásáról ? A tartós béke feltételeinek megalapozá­sáról? Ezek az igazi elkötelezettségek. És ezek az elkötelezettségek nemcsak 2 millió berlinivel sőt elsősorban nem 2 millió berlinivel szemben állnak fenn. Ezek az elkötelezettségek, tisztelt Elnök ur, elsősorban 175 millió amerikaival szemben állnak fenn és azon tulmenőleg Európa és a világ mind­ama más népével szemben, amelyek elsősorban voltak áldozatai a nácizmusnak és fasizmusnak. Hogyan állunk kötelezettségünkkel London nyolc milliós népével szemben, amelyet a nácik bombáz­tak? Hogyan állunk kötelezettségünkkel az el­pusztított Varsó és Lidice kiirtott népével szem­ben? Hogyan állunk tartozásunkkal Rotterdam, Párizs, Kiev, Moszkva és Sanghaj népével szem­ben? Elsőbbségre tarthat számot két millió ber­lini hat millió halott zsidóval szemben, akiknek el­égetéséhez a két millió berlini gyermekei vagy apái kétségkívül hozzájárultak? Ennyit a véleménynyilvánítást illetően. Most pedig az imádsággal. Adja a gondviselés, hogy nemzeti politikánk főcélja ne a berlini “menekü­lési ajtó”, hanem ama nagyobb menekülési ajtó nyitvatartása legyen, amelyen keresztül Ameri­ka és a világ népe megmenekülhessen a termo­nukleáris háború iszonyatától. Hálás vagyok az előkészületekért, vagy ahogy Ön mondja “biztosításért”, melynek révén mil­liókat lehet majd megmenteni a radioaktiv kisu­gárzástól. Adja a gondviselés, hogy elkötelezett­ségünk két millió berlinivel szemben ne igényelje 102 millió amerikai életét. Newyorki Figyelő

Next

/
Oldalképek
Tartalom