Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-08-10 / 32. szám

HÉT ÉVES ÉVFORDULÓ HOZZÁSZÓLÁS ÉS VÉLEMÉHY A LAPKONFERENCIA ELÉ Thursday, August 10, 1961 . AMERIKAI MAGYAR SZ6 , ■ ........ - . g Hetedik évfordulója van az Indokínában fegy­verszünetet hozó genfi nemzetközi egyezmény aláírásának. Az egyezmény a felszabadító harc­ban kivívott győzelmek alapján biztosította a há­rom indokínai állam — Vietnam, Laosz és Kam­bodzsa — függetlenségét és úgy rendelkezett, hogy Vietnamban a 17. szélességi fok mentén ideiglenesen húzzanak demarkációs vonalat, s két éven belül a nép választásokon döntsön az ország politikai jövőjéről. A francia gyarmatosítók eltávoztak és helyüket a Wall Street kolonialistái foglalták el. — Ezek megakadályozták az ország politikai jövő­jéről és egységéről dönteni hivatott választások megtartását. Dél-Vietnamban amerikai katonai és pénzügyi segítséggel' fasiszta rendszer jutott hatalomra, s ezzel bekövetkezett az ország ketté- szakitása. Vietnam északi részében népi hatalmat hoztak létre, amely a nemzet gazdagságának: és a nép jó­létének emelése érdekében néhány év alatt többet tett, mint Vietnam korábbi urai az ország egész megelőző történetében. A népi hatalom alatt az ad dig rendkívül elmaradott mezőgazdaság óriásit fejlődött: sok uj öntözőrendszer épült és megje­lentek a földeken a gépek is, a nagyüzemi szo­cialista mezőgazdaság hírnökei. Ma már évente közel mi)|ió taryrás rizstermést takarítanak be, ami eSfl#fl6iT^Í^-szazaíékkal"h$[1^8||Be§- ázT 1939 évi terméseredményt. Az ország iparosításában elért eredmények Ázsia-szerte kivívták a népek elismerését. Az 1960-ban befejeződött hároméves népgazdasági terv időszakában a könnyűipar tel­jes termelési értéke — az 1957-es eredményt 100-nak véve — 216.6. A nehézipar teljes terme­lési értéke pedig 310.3 volt. A nagy sikerrel telje­sített hároméves terv után az idén megkezdték az ötéves népgazdasági terv végrehajtását, amely 1965-ig 148.8 százalékkal kívánja növelni az ipari és 61 százalékkal a mezőgazdasági termelést. A nép életszínvonalában, szociális és kulturális helyzetében végbement változásokat a számszerű eredményeknél jobban mutatja az a tény, hogy a korábban nyomorgó országban nincs egyetlen éhe­ző, nélkülöző, vagy munkanélküli ember, gyakor­latilag felszámolták az analfabétizmust és a nem­zeti, népi kultúra teljes virágzásnak indult. Ettől a ragyogó fejlődési lehetőségtől fosztotta meg az ország déli részét az amerikai gyarmatosí­tás. Az amerikai monopóliumok által Dél-Viet- namra kényszeritett monokulturális gazdálkodás mélyebb szintre süllyesztette a mezőgazdaságot, mint amelyen a francia gyarmatosítás idején volt. Dél-Vietnam ipara szinte említésre sem méltó. A munkanélküliek tízezrei reménytelenül kóborolnak munka után. A Dél politikai és társadalmi életét terrorizáló fasiszta rendszer uralma a legelemibb jogaitól is megfosztotta a lakosságot. A fasiszta rendszer “létesítményei” közül világszerte csak a koncentrációs táborok és az amerikaiak által épí­tett dél-vietnami katonai támaszpontok ismertek. De a fasiszta rendszerbe befektetett másfél- milliárd amerikai dollár is kevésnek bizonyult a dél-vietnami nép leigázására. A Dél-Vietnamban körutat tett nyugati újságírók is azt Írják, hogy a diktátor hatalma tulajdonképpen csak a váro­sokra terjed ki. Vidéken a fasiszta rend és ame­rikai támogatók ellen felkelt nép, a partizáncso­portok a hatalom igazi birtokosai. Az Egyesült Államok kormánya most különleges kiképzésű, ge­rillaharcokban jártas katonai kiképzőket küld Dél- Vietnamba, hogy ezekkel segítse megmenteni Diem bábrendszerét. Ez még tovább élezte az amúgy is rendkívül feszült helyzetet. Az amerikai beavatkozás következtében jelenleg Dél-Vietnam a Távol-Kelet legveszélyesebb, legrobbanékonyabb pontja. Ma a népek világszerte megemlékeznek Viet­namról és követelik az ország egységének békés és demokratikus utón történő megvalósítását, amint azt a genfi egyezmény előírta. Ez a szoli­daritás arról tanúskodik, hogy a világ népei elité­lik az Egyesült Államokat, amiért a Diem fasisz­ta rend támogatásával és ismételt amerikai be­avatkozással útját állja az ország egységének és az indokinai béke megteremtésének. INDIÁN KONGRESSZUST tartottak az elmúlt hetekben a chicagói egyetemen. A kongresszus követelte, hogy az indiánokkal egyenjogú állam­polgárokként bánjanak. Ez volt az első indián kongresszus, amely a fehérek ellenőrzése nélkül zajlott le. Lapunk fennállása óta minden sajtókonferen­ciának legfontosabb célja és feladata, hogy mi­képpen tudjuk lapunk további fennállását és meg­jelenését biztositani. Ennek első és legfontosabb lépése volt lapunk terjesztése, tehát uj előfizetők szerzése, hogy lapunkat minél szélesebb és bizto­sabb alapra fektessük. A múltban, évekkel ezelőtt, ez nagyszerűen sikerült is. Amikor olvasótábo­raink építő tagjai még fiatalok voltak és a talaj is meg volt uj előfizetők szerzésére, akkor nem­csak százakkal, hanem ezrekkel is szaporodott ol­vasótáborunk. Ma azonban más a helyzet és legjobb, ha szem­be nézünk a rideg valósággal. Mivel a mccarthyz- mus, valamint a megöregedés következtében so­raink megfogyatkoztak, nem marad más hátra, mint lapunk további megjelenését arra a meg­apadt, de lelkes, önfeláldozó és minden vihart kiállt olvasótáborra építeni, ami meg van. Termé­szetesen mindent el kell követni, hogy azt a pár tucat uj előfizetőt, amire még talaj van, megsze­rezzük. Különösen az ’56-os disszidáltakból, akik között -— ha kevés is — de rendes és becsületes emberek is vannak. Azonban ez még mindig nem a gerince és alap­ja lapunk további megjelenésének, csakis azok a 35—45 éves olvasók, akik eddig is és ezután is hajlandók fenntartani lapjukat, minden áldozatok árán. Ezért végtelen fontosnak látom, hogy ezen olvasótábor, valamint a kiadóhivatal és a szer­kesztőség között szoros bizalmi, baráti és testvéri együttérzés és együttműködés jöjjön létre. Nem szabad megengedni, hogy ezen tábor egysége bár­miképpen is meglazuljon. A szerkesztőség és az országos lapbizottság felelős kötelessége, hogy ne kerüljenek a lapba ártalmas, ellentéteket provo­káló, vagy egységet bontó cikkek. Ha erre képe­sek leszünk úgy számíthatunk arra, hogy lapunk még jó pár évig megjelenjen. Lapunk liberális, antifasiszta vonalon a békéért és a népek egyenjogúsításáért harcol. Azt hiszem, hogy ezt becsületesen és következetesen el is vég­zi. Szülőhazánk, Magyarország emberfeletti mun­káját, előrehaladását és a magyar nép jólétének a javulását is terjedelmesen ismerteti. Azonban nem veri vissza elég erélyesen az alaptalan, rágal­mazó, lekicsinylő és gúnyolódó írásokat, melyek­nek helyet adunk. Különösen az utóbbi évben, la­punkban több olyan irás jelent meg, melynek ott semmi helye nem lett volna, s csak ellentétekre adott okot és demoralizálólag hatott nagyon sok olvasóra. Ezeket az Írásokat a szerkesztőség leg­többször minden kommentár nélkül közölte. Helyszűke miatt nem akarom a helytelen Írá­sok mindegyikét idézni, csak a legutóbbira és a legsulyosabbikra, a Geréb cikkére volna megjegy­zésem. Nagyon csodálkozom úgy Gerében, mint a szerkesztőségen, hogy ez a cikk a lapba került. Helytelenítem azokat a megjegyzéseket, hogy majd a Geréb megírja az igazat. Nem gondolja a szerkesztőség, hogy ez sértés mindazokra nézve, Tizenhét éves a népi Lengyelország Lengyelország ünnepli a népi hatalom tizenhe­tedik születésnapját. A szabadon alkotó nép teremtő ereje Lengyel- országban is valóságos csodát müveit. A két világ­háború között Lengyelország azok közé a ritka európai államok közé tartozott, amelyeknek ipari termelése nemcsak hogy nem fejlődött, hanem húsz évvel az első világháború után alacsonyabb volt, mint a háború előtt. Az ország ipari terme­lése 7.5-szere.se a háború előttinek. Jelenleg Len­gyelország másfél hónap alatt termel annyit, mint felszabadulása előtt egész esztendő alatt. Az ipari termelés növekedésének mutatója 1950—1959 között évi átlagban 14.5 százalék volt a népi Lengyelországban — a tőkés országokban pedig 5 százaléknál alacsonyabb. S az összeha­sonlításnál nem sza'oad feledni, milyen mélyről indult el Lengyelország a felemelkedés utján. A világháború Lengyelország minden ezer lakosából 220-at pusztított eb Elpusztult az ország nemzeti vagyonának 38 százaléka, ezzel szemben például Angliában csak 0.8 százalék volt a nemzeti va­gyon csökkenése. Egy ország ipari fejlődéséről az acéltermelés és a villamosenergia-termelés adatai adják álta­lában a legjellemzőbb képet. A mai Lengyelor­szág lakosonként 223 kiló acélt, illetve 973 kilo­watt energiát termel, szemben a háború előtti 43 kilóval, illetve 106 kilowattal. S ezek a dióhéjban ismertetett adatok még nem is beszélnek arról, akik az utóbbi időben Magyarországon jártak és visszajövet a lapon keresztül beszámoltak a ta­pasztalataikról? Mert ez úgy hangzik, mintha azok nem- az igazat mondták volna. j Ajánlatok a konvenció elé J Ajánlom, hogy a Ügyvezető Bizottság minden hónapban küldje ki a lapkezelőknek vagy a lap- bizottsági titkároknak az Országos Lapbizottság havi gyűléséről a jegyzőkönyvet, hogy a vidék is tudja, mit csinál a központ. Ha csak lehetséges, szerezni kell egy magyar orvost és a lapban orvosi tanácsadó rovatot kell megindítani. A kiadóhivatal adjon részletes pénzügyi jelen­tést a konvenciónak. Többek között azt is, hogy, a külmunkatársak mennyi fizetést kapnak. Befejezésül pedig a julius 27-iki számban meg­jelent “Nyilatkozat” leközlése éppen olyan hely­telen volt, mint Geréb cikke, mert ha a cikkben foglalt négy pontnak és a megjegyzésnek a bon­colgatásába kezdünk, akkor attól félek, hogy ugyanabba a posványos testvérharcba kerülünk, amiben a 20-as és 30-as években voltunk és a kö­zös ellenség: a háború és a. fasizmus helyett ismét egymás ellen pazarolnánk meglévő megöregedett energiánkat. És csak siettetnénk lapunk kimú­lását. (Esetleg úgy járnánk, mint az a két legény, aki miután összeverekedett, egv idő múlva kibé­kült és a békülés örömére áldomást ivott. Iddogá- lás közben azonban ismét szóba került a régi el­lentét és újból jól összeverekedtek.) Ha esetleg még mindig vannak köztünk ellen­tétek, azok mélyen eltörpülnek a közös ellenség, az atomháború mellett, mely uz emberiség elpusz­tításával fenyeget. Fogjunk össze és közös erő­vel harcoljunk e közös ellenség ellen. Remélem, hogy mindezeket a hibákat és ellen­téteket, amelyek kisérnek bennünket, az Ügyveze­tő Bizottság és delegátusok jóakaratu vélemé­nyével ki lehet küszöbölni és el lehet intézni, s egységes, ujult erővel tovább dolgozunk a béke érdekében és lapunk fenntartásáért. Paczier Flórián, Elsinore l/XAA/VWKAA/VXAAAA/XAAA/WWWWVX/VWWWWt A TEXTILE UNION három tisztviselőjét, aki­ket 1959-ben a Harriet-Henderson Cotton Mills (North Carolina) ellen folytatott sztrájkkal kap­csolatban több évi börtönre Ítéltek, e héten sza- badonbocsátották. Hosszú keserű küzdelem után a gyárvezetőség az államhatalom segítségével le­törte a sztrájkot és igy kerültek a sztrájkvezetőki börtönbe. • KAPOSVÁR neve Észak-Amerika térképén is megtalálható. A kanadai Qu’Appelle folyó mentén levő, a múlt században keletkezett magyar tele­pülés lakói most ünnepük Kaposvár nevű városuk 75. születésnapját. hogy Lengyelországban egész sor uj iparág léte­sült. Ez az örvendetes fejlődés nem szorítkozik aZ iparra. A lengyel mezőgazdaságban is hatalmas átalakulás megy végbe. A kulturális forradalom vívmányai pedig sikerrel formálják át az embe­rek tudatát. Abban az országban, ahol a két vi­lágháború között egymillió gyermek számára nem jutott hely az iskolákban, ma minden gyermek általános iskolai oktatásban részesül, s Lengyel- ország éppen most készíti elő uj nagy iskola- reformját, amely meghosszabbítja az általános iskolai tanulmányidőt, magasabb színvonalra eme­li az oktatási rendszert. Az 1961—1965 évre szóló uj ötéves terv az ipari termelés 52 százalékos és a mezőgazdasági termelés 22 százalékos növelését tűzi célul, a be­ruházások pedig azonosak lesznek az egész előző­évtized beruházásainak együttes összegeivel. WVWWIA/VWIAAnAMVUWWWWWVWWWWWVI ANGOL turisták látogattak el a Ganz Áram- mérőgyárba. A csoporttal utazó munkások és szakszervezeti képviselők beszélgettek a gyáriak­kal, tájékozódtak a szociális és a munkakörülmé­nyekről. • ANGLIA az egyetlen európai ország, amelynek még nincs nemzeti színháza. 1964-re, Shakespeare születésének 400. évfordulójára végre elkészül az angol nemzeti színjátszás palotája, a Themze déli partján. ,

Next

/
Oldalképek
Tartalom