Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-08-10 / 32. szám
HÉT ÉVES ÉVFORDULÓ HOZZÁSZÓLÁS ÉS VÉLEMÉHY A LAPKONFERENCIA ELÉ Thursday, August 10, 1961 . AMERIKAI MAGYAR SZ6 , ■ ........ - . g Hetedik évfordulója van az Indokínában fegyverszünetet hozó genfi nemzetközi egyezmény aláírásának. Az egyezmény a felszabadító harcban kivívott győzelmek alapján biztosította a három indokínai állam — Vietnam, Laosz és Kambodzsa — függetlenségét és úgy rendelkezett, hogy Vietnamban a 17. szélességi fok mentén ideiglenesen húzzanak demarkációs vonalat, s két éven belül a nép választásokon döntsön az ország politikai jövőjéről. A francia gyarmatosítók eltávoztak és helyüket a Wall Street kolonialistái foglalták el. — Ezek megakadályozták az ország politikai jövőjéről és egységéről dönteni hivatott választások megtartását. Dél-Vietnamban amerikai katonai és pénzügyi segítséggel' fasiszta rendszer jutott hatalomra, s ezzel bekövetkezett az ország ketté- szakitása. Vietnam északi részében népi hatalmat hoztak létre, amely a nemzet gazdagságának: és a nép jólétének emelése érdekében néhány év alatt többet tett, mint Vietnam korábbi urai az ország egész megelőző történetében. A népi hatalom alatt az ad dig rendkívül elmaradott mezőgazdaság óriásit fejlődött: sok uj öntözőrendszer épült és megjelentek a földeken a gépek is, a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság hírnökei. Ma már évente közel mi)|ió taryrás rizstermést takarítanak be, ami eSfl#fl6iT^Í^-szazaíékkal"h$[1^8||Be§- ázT 1939 évi terméseredményt. Az ország iparosításában elért eredmények Ázsia-szerte kivívták a népek elismerését. Az 1960-ban befejeződött hároméves népgazdasági terv időszakában a könnyűipar teljes termelési értéke — az 1957-es eredményt 100-nak véve — 216.6. A nehézipar teljes termelési értéke pedig 310.3 volt. A nagy sikerrel teljesített hároméves terv után az idén megkezdték az ötéves népgazdasági terv végrehajtását, amely 1965-ig 148.8 százalékkal kívánja növelni az ipari és 61 százalékkal a mezőgazdasági termelést. A nép életszínvonalában, szociális és kulturális helyzetében végbement változásokat a számszerű eredményeknél jobban mutatja az a tény, hogy a korábban nyomorgó országban nincs egyetlen éhező, nélkülöző, vagy munkanélküli ember, gyakorlatilag felszámolták az analfabétizmust és a nemzeti, népi kultúra teljes virágzásnak indult. Ettől a ragyogó fejlődési lehetőségtől fosztotta meg az ország déli részét az amerikai gyarmatosítás. Az amerikai monopóliumok által Dél-Viet- namra kényszeritett monokulturális gazdálkodás mélyebb szintre süllyesztette a mezőgazdaságot, mint amelyen a francia gyarmatosítás idején volt. Dél-Vietnam ipara szinte említésre sem méltó. A munkanélküliek tízezrei reménytelenül kóborolnak munka után. A Dél politikai és társadalmi életét terrorizáló fasiszta rendszer uralma a legelemibb jogaitól is megfosztotta a lakosságot. A fasiszta rendszer “létesítményei” közül világszerte csak a koncentrációs táborok és az amerikaiak által épített dél-vietnami katonai támaszpontok ismertek. De a fasiszta rendszerbe befektetett másfél- milliárd amerikai dollár is kevésnek bizonyult a dél-vietnami nép leigázására. A Dél-Vietnamban körutat tett nyugati újságírók is azt Írják, hogy a diktátor hatalma tulajdonképpen csak a városokra terjed ki. Vidéken a fasiszta rend és amerikai támogatók ellen felkelt nép, a partizáncsoportok a hatalom igazi birtokosai. Az Egyesült Államok kormánya most különleges kiképzésű, gerillaharcokban jártas katonai kiképzőket küld Dél- Vietnamba, hogy ezekkel segítse megmenteni Diem bábrendszerét. Ez még tovább élezte az amúgy is rendkívül feszült helyzetet. Az amerikai beavatkozás következtében jelenleg Dél-Vietnam a Távol-Kelet legveszélyesebb, legrobbanékonyabb pontja. Ma a népek világszerte megemlékeznek Vietnamról és követelik az ország egységének békés és demokratikus utón történő megvalósítását, amint azt a genfi egyezmény előírta. Ez a szolidaritás arról tanúskodik, hogy a világ népei elitélik az Egyesült Államokat, amiért a Diem fasiszta rend támogatásával és ismételt amerikai beavatkozással útját állja az ország egységének és az indokinai béke megteremtésének. INDIÁN KONGRESSZUST tartottak az elmúlt hetekben a chicagói egyetemen. A kongresszus követelte, hogy az indiánokkal egyenjogú állampolgárokként bánjanak. Ez volt az első indián kongresszus, amely a fehérek ellenőrzése nélkül zajlott le. Lapunk fennállása óta minden sajtókonferenciának legfontosabb célja és feladata, hogy miképpen tudjuk lapunk további fennállását és megjelenését biztositani. Ennek első és legfontosabb lépése volt lapunk terjesztése, tehát uj előfizetők szerzése, hogy lapunkat minél szélesebb és biztosabb alapra fektessük. A múltban, évekkel ezelőtt, ez nagyszerűen sikerült is. Amikor olvasótáboraink építő tagjai még fiatalok voltak és a talaj is meg volt uj előfizetők szerzésére, akkor nemcsak százakkal, hanem ezrekkel is szaporodott olvasótáborunk. Ma azonban más a helyzet és legjobb, ha szembe nézünk a rideg valósággal. Mivel a mccarthyz- mus, valamint a megöregedés következtében soraink megfogyatkoztak, nem marad más hátra, mint lapunk további megjelenését arra a megapadt, de lelkes, önfeláldozó és minden vihart kiállt olvasótáborra építeni, ami meg van. Természetesen mindent el kell követni, hogy azt a pár tucat uj előfizetőt, amire még talaj van, megszerezzük. Különösen az ’56-os disszidáltakból, akik között -— ha kevés is — de rendes és becsületes emberek is vannak. Azonban ez még mindig nem a gerince és alapja lapunk további megjelenésének, csakis azok a 35—45 éves olvasók, akik eddig is és ezután is hajlandók fenntartani lapjukat, minden áldozatok árán. Ezért végtelen fontosnak látom, hogy ezen olvasótábor, valamint a kiadóhivatal és a szerkesztőség között szoros bizalmi, baráti és testvéri együttérzés és együttműködés jöjjön létre. Nem szabad megengedni, hogy ezen tábor egysége bármiképpen is meglazuljon. A szerkesztőség és az országos lapbizottság felelős kötelessége, hogy ne kerüljenek a lapba ártalmas, ellentéteket provokáló, vagy egységet bontó cikkek. Ha erre képesek leszünk úgy számíthatunk arra, hogy lapunk még jó pár évig megjelenjen. Lapunk liberális, antifasiszta vonalon a békéért és a népek egyenjogúsításáért harcol. Azt hiszem, hogy ezt becsületesen és következetesen el is végzi. Szülőhazánk, Magyarország emberfeletti munkáját, előrehaladását és a magyar nép jólétének a javulását is terjedelmesen ismerteti. Azonban nem veri vissza elég erélyesen az alaptalan, rágalmazó, lekicsinylő és gúnyolódó írásokat, melyeknek helyet adunk. Különösen az utóbbi évben, lapunkban több olyan irás jelent meg, melynek ott semmi helye nem lett volna, s csak ellentétekre adott okot és demoralizálólag hatott nagyon sok olvasóra. Ezeket az Írásokat a szerkesztőség legtöbbször minden kommentár nélkül közölte. Helyszűke miatt nem akarom a helytelen Írások mindegyikét idézni, csak a legutóbbira és a legsulyosabbikra, a Geréb cikkére volna megjegyzésem. Nagyon csodálkozom úgy Gerében, mint a szerkesztőségen, hogy ez a cikk a lapba került. Helytelenítem azokat a megjegyzéseket, hogy majd a Geréb megírja az igazat. Nem gondolja a szerkesztőség, hogy ez sértés mindazokra nézve, Tizenhét éves a népi Lengyelország Lengyelország ünnepli a népi hatalom tizenhetedik születésnapját. A szabadon alkotó nép teremtő ereje Lengyel- országban is valóságos csodát müveit. A két világháború között Lengyelország azok közé a ritka európai államok közé tartozott, amelyeknek ipari termelése nemcsak hogy nem fejlődött, hanem húsz évvel az első világháború után alacsonyabb volt, mint a háború előtt. Az ország ipari termelése 7.5-szere.se a háború előttinek. Jelenleg Lengyelország másfél hónap alatt termel annyit, mint felszabadulása előtt egész esztendő alatt. Az ipari termelés növekedésének mutatója 1950—1959 között évi átlagban 14.5 százalék volt a népi Lengyelországban — a tőkés országokban pedig 5 százaléknál alacsonyabb. S az összehasonlításnál nem sza'oad feledni, milyen mélyről indult el Lengyelország a felemelkedés utján. A világháború Lengyelország minden ezer lakosából 220-at pusztított eb Elpusztult az ország nemzeti vagyonának 38 százaléka, ezzel szemben például Angliában csak 0.8 százalék volt a nemzeti vagyon csökkenése. Egy ország ipari fejlődéséről az acéltermelés és a villamosenergia-termelés adatai adják általában a legjellemzőbb képet. A mai Lengyelország lakosonként 223 kiló acélt, illetve 973 kilowatt energiát termel, szemben a háború előtti 43 kilóval, illetve 106 kilowattal. S ezek a dióhéjban ismertetett adatok még nem is beszélnek arról, akik az utóbbi időben Magyarországon jártak és visszajövet a lapon keresztül beszámoltak a tapasztalataikról? Mert ez úgy hangzik, mintha azok nem- az igazat mondták volna. j Ajánlatok a konvenció elé J Ajánlom, hogy a Ügyvezető Bizottság minden hónapban küldje ki a lapkezelőknek vagy a lap- bizottsági titkároknak az Országos Lapbizottság havi gyűléséről a jegyzőkönyvet, hogy a vidék is tudja, mit csinál a központ. Ha csak lehetséges, szerezni kell egy magyar orvost és a lapban orvosi tanácsadó rovatot kell megindítani. A kiadóhivatal adjon részletes pénzügyi jelentést a konvenciónak. Többek között azt is, hogy, a külmunkatársak mennyi fizetést kapnak. Befejezésül pedig a julius 27-iki számban megjelent “Nyilatkozat” leközlése éppen olyan helytelen volt, mint Geréb cikke, mert ha a cikkben foglalt négy pontnak és a megjegyzésnek a boncolgatásába kezdünk, akkor attól félek, hogy ugyanabba a posványos testvérharcba kerülünk, amiben a 20-as és 30-as években voltunk és a közös ellenség: a háború és a. fasizmus helyett ismét egymás ellen pazarolnánk meglévő megöregedett energiánkat. És csak siettetnénk lapunk kimúlását. (Esetleg úgy járnánk, mint az a két legény, aki miután összeverekedett, egv idő múlva kibékült és a békülés örömére áldomást ivott. Iddogá- lás közben azonban ismét szóba került a régi ellentét és újból jól összeverekedtek.) Ha esetleg még mindig vannak köztünk ellentétek, azok mélyen eltörpülnek a közös ellenség, az atomháború mellett, mely uz emberiség elpusztításával fenyeget. Fogjunk össze és közös erővel harcoljunk e közös ellenség ellen. Remélem, hogy mindezeket a hibákat és ellentéteket, amelyek kisérnek bennünket, az Ügyvezető Bizottság és delegátusok jóakaratu véleményével ki lehet küszöbölni és el lehet intézni, s egységes, ujult erővel tovább dolgozunk a béke érdekében és lapunk fenntartásáért. Paczier Flórián, Elsinore l/XAA/VWKAA/VXAAAA/XAAA/WWWWVX/VWWWWt A TEXTILE UNION három tisztviselőjét, akiket 1959-ben a Harriet-Henderson Cotton Mills (North Carolina) ellen folytatott sztrájkkal kapcsolatban több évi börtönre Ítéltek, e héten sza- badonbocsátották. Hosszú keserű küzdelem után a gyárvezetőség az államhatalom segítségével letörte a sztrájkot és igy kerültek a sztrájkvezetőki börtönbe. • KAPOSVÁR neve Észak-Amerika térképén is megtalálható. A kanadai Qu’Appelle folyó mentén levő, a múlt században keletkezett magyar település lakói most ünnepük Kaposvár nevű városuk 75. születésnapját. hogy Lengyelországban egész sor uj iparág létesült. Ez az örvendetes fejlődés nem szorítkozik aZ iparra. A lengyel mezőgazdaságban is hatalmas átalakulás megy végbe. A kulturális forradalom vívmányai pedig sikerrel formálják át az emberek tudatát. Abban az országban, ahol a két világháború között egymillió gyermek számára nem jutott hely az iskolákban, ma minden gyermek általános iskolai oktatásban részesül, s Lengyel- ország éppen most készíti elő uj nagy iskola- reformját, amely meghosszabbítja az általános iskolai tanulmányidőt, magasabb színvonalra emeli az oktatási rendszert. Az 1961—1965 évre szóló uj ötéves terv az ipari termelés 52 százalékos és a mezőgazdasági termelés 22 százalékos növelését tűzi célul, a beruházások pedig azonosak lesznek az egész előzőévtized beruházásainak együttes összegeivel. WVWWIA/VWIAAnAMVUWWWWWVWWWWWVI ANGOL turisták látogattak el a Ganz Áram- mérőgyárba. A csoporttal utazó munkások és szakszervezeti képviselők beszélgettek a gyáriakkal, tájékozódtak a szociális és a munkakörülményekről. • ANGLIA az egyetlen európai ország, amelynek még nincs nemzeti színháza. 1964-re, Shakespeare születésének 400. évfordulójára végre elkészül az angol nemzeti színjátszás palotája, a Themze déli partján. ,
