Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-08-10 / 32. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, August 10, 1961 JL Amerikai állampolgárok Kelet-Berlinben Nem mindennapi találkozóra került sor a de­mokratikus Berlinben, a Minisztériumok Házá­ban. Az Egyesült Államok huszonhét polgára jött át Nyugat-Berlinből, hogy a német béketervezet­tel kapcsolatban tájékozódó jellegű megbeszélést folytasson a Német Béketanács vezetőivel. A vendégeket Heinz Willmann, a Német Béke- tanács főtitkára üdvözölte, majd Kanitzer pro­fesszor ismertette a német nép béketervezetét, amelyet nemrégiben hagyott jóvá az NDK kama­rája. Coutéher volt demokrata párti szenátor hozzá­szólásában az Egyesült Államok kormányának hi­vatalos álláspontjára helyezkedett és azt fejte­gette, hogy amennyiben bármit is változtatnak a jelenlegi helyzeten, az könnyen háborúhoz vezet­het. Emil Fuchs professzor válaszában konkrét példákkal illusztrálta a nyugat-berlini állapotokat és bebizonyította, hogy a helyzet rendellenes, tarthatatlan, “éppen ezért — mondotta — szük­séges, hogy az illetékes kormányok tárgyaljanak egymással.” Haber newyorki szakszervezeti vezető hangoz­tatta: Nem ért egyet Coutcher fejtegetéseivel, és honfitársaival ellentétben a legokosabbnak azt tartaná, ha a kérdéseket valóban tárgyalások ut­ján oldanák meg. Dr. Jerome Davis professzor, az amerikai cso­port vezetője is Habéi- véleményét osztotta. “Cso­portunk többsége úgy vélekedik — mondotta —, hogy a legjobb lenne, ha demilitarizálnák Német­országot.” Gil Green kijött a börtönből Gilbert Green ike volt az Amerikai Kommu­nista Párt 11 vezetőségi tagjának, akiket 1949- ben a Smith-törvény alapján elítéltek, ő volt az utolsó közülük, aki a múlt héten, börtönbünteté­sét letöltve, kiszabadult. Azonnal újra letartóz­tatták a Smith-törvény egy másik szakasza, az úgynevezett “párttagsági” vád alapján. Egy szö­vetségi biró 5 ezer dollár óvadék lefizetése ellené­ben megengedte Greennek, hogy visszamehessen családjához Chicagóba. Megosztaná szemét a vak munkásvezérrel Henry Winston, a börcönben megvakult és nem­rég kiszabadult kommunista vezető levelet kapott Carlos Albrado Marin kubai munkástól. A kubai f munkás az egyik szemét ajánlotta fel a börtön­hatóság hanyagsága miatt megvakult Winston- nak. Winston sürgönyileg mondott köszönetét Marinnak e nemeslelkti felajánlásért. “Emberies érzését tanúsító ajánlata mélyen meghatott. Szívből köszönöm. Nem fogadhatom el, mert nálam a szemideg sorvadása a probléma. “Igaz öröm tudni azt, hogy Kuba törekvése a társadalmi előrehaladásért, a nemzeti szabadság­ért és a békéért ilyen embereket teremtett, mint ön. “Boldogít az a tudat, hogy bár a látóképesség- től meg vagyok fosztva, láthatok az ön és az ön­höz hasonló férfiak és nők szemén keresztül, akik mélyen szántó emberi és társadalmi meglátással rendelkeznek. Mi együtt folytatjuk a harcot a fel- szabadulásért. ^ “Ismételten, szívből fakadó hálával, melegen ölelem.” Kuba uj pénzre cserélte ki a régit A kubai kormány az elmúlt vasárnap és hétfő folyamán a kubai nép birtokában levő peso-kat uj bankjegyekre cserélte ki. A peso az amerikai dollárral egyenértékű. Az uj peso egyenlő értékű marad a régivel. A kicserélésre azért volt szükség, hogy meg­akadályozzák az országból, kicsempészett sokszáz millió peso-nak inflációs felhasználását Kuba gaz­daságának gyengítésére. Szombaton délben be­szüntettek minden közlekedést a külvilággal és a kicserélés utón a kinrekedt kubai régi peso érté­két vesztette. Ez a guantánamei amerikai támasz­ponton található pénzösszegre is vonatkozik. A kubai kormány intézkedésének másik okául azt hozta fel, hogy a peso-t eddig külföldön — az Egyesült Államokban és Angliában — nyomtat­ták. Ez a tény alkalmat nyújthat arra, hogy pénz­hamisítás által ártsanak a kubai gazdaságnak. A csere idejére az ország üzleti forgalma szü­netelt a legszükségesebbek kivételével. 3,000 cse­reközpontot állítottak fel a folyamat akadályta­lan lebonyolítására. A kubai ENSz megbízott Kuba elleni uj ag­resszió előkészítésével vádolja az amerikai kor­mányvezetőket. A tagállamok között kiosztott le­vélben hivatkozott arra “a kihívó, fenyegető, há­borús. ultimátumszerű hangra”, amelyet a Kong­resszus egyes tagjai használtak Kuba ellen a mult heti repülőgéprablás kísérlete alkalmával. Kuba az ENSz biztonsági tanácsának rendelke­zésére bocsátja az Electra személyszállító repü­lőgépet. amelyet előzőleg a kubai kormány tudtán kívül Havannába kényszeritettek. Ugyanakkor visszaköveteli azokat a kubai repülőgépeket, ame­lyeket az amerikai hatóságok jóváhagyásával ma- gánérdekeltségek lefoglaltak és értékesítettek. A külügyminiszterek találkozója A hét végén Párisban összeültek az Egyesült Ál­lamok, Anglia, Franciaország és Nvugat-Német- ország külügyminiszterei azon céllal, hogy össze­egyeztessék álláspontjukat a berlini kérdésben. Általánosságban megállapodtak abban, hogy meg kell erősíteni katonai erejüket és hogy felkérik szövetségeseik hozzájárulását ehhez a felké­szültséghez. Fontos részletét képezte megbeszélé­seiknek az a kérdés, hogy miképpen alkalmazza­nak gazdasági megtorlást a Szovjetunió és a szo­cialista államok ellen, abban az esetben, ha külön­békét kötnek a Német Demokratikus Köztársa­sággal. Az egyezkedés kérdése is felmerült, de nem határoztak abban, hogy megtegvék-e erre- nézve az első lépést. A nyugatnémet és a francia külügyminiszter véleménye az volt, hogy ha a nyugat szólítaná fel a Szovjetuniót az egyezkedésre, akkor azt a nyugat gyengeségének tekintenék. E lépés elve­tése igen megnyugtatta a nyugatnémet dr, Bren­ta not. Ugyancsak elfogadták azt a német ajánlatot, hogy Nyugat-Berlin lakóinak szavazatára bizzák annak eldöntését: akarják-e továbbra is a nyugati megszálló csapatokat Nyugat-Berlinben? A 11,000 idegen katonával megszállott városrészben ebben a kérdésben szavazatot elrendelni, klasszikus pél­dája annak a “szabad választásnak”, amellyel a német kérdést a nyugati hatalmak meg akarják oldani. Bizonyítja ez azt a kétkedést is, a.mi fenn­áll azon nyugati kijelentéssel szemben, hogy ők “jogi alapon” tartják megszállva Berlint. Dean Rusk, amerikai külügyminiszter a NATO tanácsának tesz jelentést a tervezett katonai megerősítésről, azután Adenauerrel fog találkoz­ni az utóbbi olaszországi nyaralójában. Az Egyesült Államok ENSz bizottságának a feje három hétig tartózkodott Európában. New Yorkba visszatérve nyilatkozott az újságíróknak. Azt állította, hogy az európai országokban sehol nem tapasztalta azt a háborús idegességet, mint itt az Egyesült Államokban, bizonyos körök ré­széről. Az óceán túlsó felén az az általános véle­mény, hogy a berlini válság nem fog “háborúvá fajulni, mert sem Kruscsev, sem a Nyugat nem akar háborút” — mondotta Stevenson. A politikusok jelentős része is azt tartja — nem szólva a tömegekről —, hogy a “tárgyaló terem ajtaját nyitva kell tartani,” ahogy Kenne­dy elnök is célzott erre a beszédében. A tunéziai helyzet Bizerta elfoglalásával kiéleződött francia—tu­néziai helyzetről is nyilatkozott Stevenson, aki több napot töltött Párizsban. Kénytelen volt meg­állapítani, hogy a francia közvélemény állásfog­lalása jelentősen különbözik a hivatalos nézettől, az ENSz-re vonatkozólag. A francia kormány ugyanis mereven elzárkózott attól, hogy a nem­zetközi szervezet tárgyalja az ügyet, vagy akár csak közvetítsen is a kérdésben. Pedig ennek a kérdésnek a megoldása igen fontos — állapította meg ENSz főmegbizottunk. “Azt hiszem, hogy egy kölcsönösen kielégítő megegyezésre meg va* REPÜLŐGÉPRABLÁS A HÁBORÚS HISZTÉRIA SZOLGÁLATÁBAN A Los Angeles és Houston közötti repülőjárat egyik Boeing 707-es gépén két utas revolverrel— a kezében arra akarta kényszeríteni a pilótát, hogy változtasson irányt és tartson Kuba felé. A pilóta' nem vesztette el a fejét, hanem kijelentet­te, le kell szállnia El Pasonál, mert kifogyott az üzemanyag. Közben értesítette az El Paso-i repü­lőtér parancsnokát, hogy Havannába megy és ez­ért üzemanyagot akar felvenni. El Fasóban a két gengszter megengedte, hogy a 6Ö utas közül 61 leszálljon, egy állapotos asz- szonv hisztérikus kitörése miatt. De négy utast és a gép hattagú személyzetét túszként visszatar­tották. Közben FBI emberek és határőrök vették kőiül a gépet, sőt az egyik közülük fegyvertele­nül felszállt, hogy megadásra szólítsa fel a ban­ditákat. Később még egy határőr is felment a gépbe, miközben több utas és a személyzet tagjai közül is néhány leugrott onnan. Órák teltek igy el. A banditák ekkor kényszeritették a pilótát, hogy indítsa el a gépet és menjenek már. Az FBI és a határőrök, valamint a közben beérkezett vá­rosi rendőrség kézifegyverekkel kilőtte a repü­lőgép kerekeinek gumiját és az egyik motort is használhatatlanná tették. Ekkor a gépben lefegy­verezték a két támadót. Mialatt az ország rádiói órákhosszat azt hirdették, hogy kubaiak akarták átcsempészni a repülőgépet, kiderült, hogy a tá­madók amerikaiak, Leon Bearden 38 éves és fia Cody Bearden 16 éves, az arizonai Chandlerből. A kongresszus egyes tagjai felhasználták az esetet arra, hogy a legélesebb kirohanást in­tézzék Castro és kormánya ellen. Úgy állították be az ügyet, mintha Kuba állna a támadás mögött Hiestand rep. képviselő Kaliforniából táviratot intézett az elnökhöz, amelyben követelte, hogy erélyesen lépjenek fel Kuba ellen. Engel szenátor (D., Calif.) “háborús lépésnek” nyilvánította az esetet és ellenintézkedést követelt. Emanuel Geller brooklvni demokrata képviselő követelte, hogy az USA zárja el Kubát a külvilág­tól és vegye tengeri és légi blokád alá. Mások ul­timátumról beszéltek és fegyveres támadásról Kuba ellen, hogy “elriasszák” őket attól, hogy eh­hez hasonlót újból elkövessenek. Róbert Welch, a Birch Society vezetője is megszólalt, amerikai tengerészek kiküldését Kubába és a Castro-kor- mány megdöntését ajánlotta. A két amerikai elfogása után bevallotta, hogy semmi köze nem volt sem Kubához, sem annak kormányához és ők csak ki akartak szökni az or­szágból. Ezért parancsolták a pilótának, hogy tart son Havannába. Az idősebb Bearden büntetett előéletű. az alap” — tette hozzá. A franciák kijelentették, hogy nem akarják örökké fenntartani bizertai bá­zisukat. Azt azonban még körülbelül sem részle­tezte Stevenson, hogy mikor szándékoznak kivo­nulni a volt gyarmatosítók erről a fontos Föld­közi-tengeri támaszpontjukról. “Tunézia a csapatok kivonását akarja” — je­lentette ki Stevenson. Hozzátette, hogy tárgyalt De Gaulle elnökkel és a francia külügyminiszter­rel és úgy tapasztalta, hogy “ezek hajlamosak arra, hogy békésen oldják meg a problémát.” tSVVXA/VWWX/WWVWVXn/VWWVXAASVVVWXn/VA/Vt Amerikai Magyar Szó Cabllskfd every week by Hungarian Word, Ine, 111 Emit l«th Street, New York S, N. Y. Telephone: AL 4-M97 wvmvvwwwwwwwwvwwwwwwwww 114fixetésl árak: New York városában, aa CSA-baa to Kanadában egy évre 97.00 íéiérre 94.00. Minden máa k&lf&dl országba egy évre 940.00, félévre 91.00. n/wAA/vvwvxnn/vinAnAnnA/vwxr.wvvv'vwwvvvvvvtAnA/vuvA/vuvvvvvvvvvwuwwvvvvwcw Európában nincs háborús hisztéria Stevenson visszaérkezett európai útjáról és nyilatkozott tapasztalatairól

Next

/
Oldalképek
Tartalom