Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-12-21 / 51. szám
Thursday, December 21 1981 AMERIKAI MAGYAR SZo 13 Magyarok Amerikában Több történész foglalkozott a kérdéssel, ki le- ’ -eett az első magyar, aki amerikai földre tette jábát. Az 1500-as évekből vannak hivatalos iratok, melyek amerikai magyarokat említenek, de a Kolumbusz előtti időkről csak nagyon hiányos feljegyzések vannak. Különösen hiányos az 1000 évvel ezelőtti VIKING expedíció esetleges magyarjainak története. Csak egy esetben vannak elfogadható érvelések, hogy az 1000-ik esztendö- ban tényleg volt egy magyar, aki Amerika föld- lépett a VIKING expedíció egyik hajójáról. . Viking-expediciók legénysége több nemzet iból állott. Leit' Ericson, az expedíció vezetője s szervezője csakis elszánt, képzett tengerészedet toborzott az ismeretlen útra. Ericson és legénysége el volt készülve arra, hogy soha többet nem fognak tudni visszatérni elindulási helyükre. Az ismeretlen végtelen óceánon járó kis hajókat ezer veszedelem fenyegette. Ha a legénység 'nem kitartó és nincs nélkülözéshez szokva, az 'expedíció nem számíthat sikerre. A nehéz munkát, amelyet a tengeren járó hajó kormányzása megkívánt, csakis szakképzett, edzett tengerészek vállalhatták. A vitorlák kezelésétől függött a hajó élete. Hogy tudhatta ezt a munkát egy földön járáshoz szokott magyar elvégezni? Egyes történetírók szerint az expedícióban résztvevő magyarunk nagy kerülővel, a kievi hercegség területéről, ahol egy nagyobb magyar csoporttal portyázott, került a normannokhoz. A normannok háborúskodtak az orosz hercegségekkel és a harcok folyamán elfogtak nemcsak oroszt, hanem több magyart is. Ig.v jutott a normannok kezére a mi magyarunk. Hajókon dolgoztatták és igv tanulta ki a hajózási mesterséget. Mikor Ericson az expediciót tervezte, a mi magyarunknak sikerült az expediciós hajóra kerülni, amely az 10<)()-ik évben elindult uj földeket keresni. E történetet Írjuk meg most. E. S. A VIKING EXPEDÍCIÓ A norvég királyok történelmi krónikája, HE- HdSRtNGLA szerint Voids Eric fia, Leif hallotta egy Fiiamé nevű honfitársától .hogy Izland szigete nem a világ vége és bizonyítéka van róla, -hogy Izland szigettől nyugatra más, nagyobb szigetek vannak a tengerben. Diámé állítása szerint, akik hajóikkal elmerészkedtek a szigettől távol nyugat felé, idegen madarakat láttak a légben röpködni és ismeretlen növényzetet a viz felszínén sodródni. I.eif nyugtalan természetét felcsigázta ez a hir és elhatározta, hogy expediciót szervez a távol nyugati földek felfedezésére. Az elhatározást tett követte és Leif harmincöt emberrel elindult hajójával az ismeretlen föld felé. A harmincöt ember között volt SUTHRMARTII, akinek gúnynevet is adtak: TYRKER-nek nevezték el, ami az ő nyelvükön Török-öt jelentett. Az északi népek az 1000-ik évben még minden keleteurópai népet töröknek neveztek. Még nem voltak kialakulva az egyes qj szághatárok és csupán a törököket ismerték, mint nemzetet. Még az i075-ik évben, mikor Dudás Mihály bizánczi császár I. Géza királynak koronát küldött ajándékba, a koronára rávésette: “Gézának, Turkia királyának”. így nem róhatjuk fel a Vikingeknek, hogy a mi SZATHMÁRI magyarunkat töröknél; nevezték. További bizonyítékot au a dániai SCHOJÖNIN- GUS, aki a líeimskingla-ról irt tanulmányokat és megállapította, hogy a normannok a magyarokat töröknek nevezték. Ugyanezt a bizonyítékot hozta fel LAING SAMUEL is, a Heimskingla első angol fordítója. JOHN FISKE amerikai történetíró véleménye szerint Suthrmarth magyar származása nagyon valószínű. Igv elfogadva ezeket a, bizonyítékokat Szath- mári magyar származásáról, nézzük meg mit is említenek meg a feljegyzések róla. Intelligens, mindenhez értő, jószivü, megértő ember volt. Az utazás minden problémája érdekelte, matróztársainak mindenben segítségére volt. I.eif Ericson hajója állandóan nyugatra tartott, amíg csak el nem érték Amerika partját. A hajó a mostani New Föundland-nál kötött ki, Leif persze nem tudta, hogy egy óriási kontinenshez. Észak- és Dél-Amerikához érkezett. A történészek szerint Leif hosszas keresés után talált kikötésre alkalmas helyet, amit ma Meade Bay- nek neveznek. Ezek szerint tehát az első magyar New Found- land-ban tette lábát Amerika földjére. Szathmári a többi matrózzal együtt partraszállt. Lehordták a hajóról a szükséges holmikat, hogy a parton tábort üssenek, ahonnan megkezdik felfedező útjukat az ország belseje felé. Egy ilyen felfedező útra Szathmári is elment. A feljegyzések szerint meglátott valamit, amitől nagy izgalomba jött. Rohant Leif Ericsonhoz jelenteni, hogy ő talált valamit, amit nem látott, amióta hazájából elkerült. Ez nem volt más, mint rengeteg szőlő, ami ott vadon termett. Szathmári nemcsak megmagyarázta Ericson- nak, hogy mit is lehet a szőlőből készíteni, hanem hozzáfogott a szőlő falatozásához, amit a többiek azonnal követtek. Szathmári megszervezte a szüretet; mustot, majd bort készített a normannok nagy örömére. Leif Ericson hálából, hogy a szőlő ételt-italt adott, Vinland-nek (szőlőskertnek) nevezte el a helyet, ahol kikötöttek és ideiglenesen letelepedtek. Ericson tudta, hogy kemény tél előtt állnak, védekezni kell a hideg ellen. Hozzá is fogtak az építkezéshez, vályogból házakat építettek, ahol kiteleltek. De Ericson tavasszal több nagyobb házat építtetett embereivel. Ezeket a házakat most, 1961-ben fedezték fel. A felfedező beszámol hét nagyobb épületről és egy hatalmas helyiségről, amilyeneket a Vikingek Európában szoktak építeni. A felfedezések szerint a nagyterem 65 láb hosszúságii, 50 Iái) szélességű és öt nagy tűzhely van benne. Körülötte kisebb építkezések, ahol valószínűleg a raktárak voltak. Hogy melyik volt a borospince, arról egyelőre nem ir a felfedező. De valószínű, hogy Szathmári gondoskodott róla, hogy legyen egy kis jó bor a vadpecsenye mellé a merész normannoknak. Ahhoz, hogy Leif Ericson Szőlőskertnek nevezte el az országot, Szathmári tevékenysége nagyban hozzájárult, mert hiszen a normannok nem is ismerték a szőlőt. Az Ericson partraszállását kutatók 1962-ben vissza fognak térni Vinland-ba és mi figyelemmel fogjuk kisérni, találnak-e valami újabb bizonyítékokat erről a legendás magyarról. KÖZVETLENÜL... RÁUNT IMRE ROVATA Délmagyarország azon részét, ahova engem kötött a sors -az első világháború után, a szerbek és a franciák szállták meg. A magyar kommtin eleste után át szivárgott a városunkba egy pár menekült kommunista és kettővel barátságot kötöttem. Eleinte nem bántották a jugoszlávok a magyar menekülteket, mert akkor még meglehetősen demokratikus kormányzás volt ott, de ahogy a fehér terror az ántánt áldásaival elterjedt, átlobbant a szerbekhez is és a kommunistáknak bujdosniuk kellett. A magyar menekülteket a jugoszláv csendőrök átdobták és ezt nem képletesen mondom, mert ténylegesen úgy dobtak át sokukat a határon, hogy a nyakuk tört és akiknek sikerült élve visz- szakcrülni Magyarországra, azoknak Horthy ék intézték el a sorsát. Ezeket csak azért említem, hogy emlékezzünk. Az én kia barátom közül az egyik a szegedi kerület párttitkára, volt, a másik ugyancsak Szegedről menekült fiatalember és olyan gazdag volt a családja, hogyha megtért volna, megvették volna neki Horthy legszebb leányát, hogyha Horthy- ik leánya lett volna... De fiatal barátomnak vés volt a Ilerz-szalámigyár tulajdona, az egész agot akarta. És mert én is abban jártam, kény- denek voltunk hármasban bemenekülni a csere- vici erdőbe, ami a Duna túlsó oldalán volt, Hor- vá-országban és egy gróf uradalmához tartozott ■: t ott egy kastélynak is beillő vadászlak és a . ..vadőrző, azaz a felesége ott rendezett be nekünk egy szobát. Ha akartuk volna az egész kastélyt nekünk adta volna, csak azt kötötte ki, hogy a szarvasaggaocsokat ne bántsuk. A fővadász eleséga szorgalmas és kövér volt és nekünk akkor öregasszonynak számított, mert közel lehetett a negyvenhez. Leánva ellenben akkor éppen tizenkilenc előtt állott. Gyönyörű, szőke, piros- kendős, szabályos, de nagy hátúiju leány volt, akinek ponyvaregényekbe illő rejtelmes és szerelmes dolgokon járt az esze és az erénye. És ehhez illően lusta volt és a fiatal elvtársunk azonnal, ahogy meglátta, megígérte önmagának, hogy pediglen ez a lány van, Horthy lánya nincs, tehát, egészen rövid lejáratra el leszen véve feleségnek is, ha másként nem megy. Tudni kell még, hogy a l'ővadőrzőn kivid négy zöldkabátos vadőr is lakott a kastély melletti kis házban és azok is nőtlenek voltak és ezért kénytelenek voltunk barátunk figyelmét sürgősen felhívni a tucat puskára a házban. A négy vadőr, vezetőjükkel együtt nem a vadakat őrizte, azaz csak egyikük, egy göthös alak szokott puskával járni-kelni az erdőben és ez se a vadakra vigyázott, hanem, hogy ne lopják a környéki népek a fát, A fákat a három másik vadőrző döngette, fűrészelte és hasította és rakta dombnagyságu rakásba egv-egy tisztáson, ahova kocsival be lehetett rukkolni. A fát eladták és abból nem jutott a grófnak egy dinár sem, viszont a gróf se fizetett nekik a háború vége óta. Azt se. tudták, hol tanyázik őfőszentsége. A fővadász azonkívül vagy éppen azért, mert rokonléleknek mondta magát, ezer dinárt kért két hétre ellátásunkért. A dicsőségért, hogy a kastélyban lakhattunk és ha akarjuk a gróf ágyában aludhatunk, nem kért külön. A fiatal szegedinek volt csak közöttünk pénze és mondta: “Elvtársak! Vendégeim vagytok és gondoljátok, hogy nyaralni fogunk.” Így kerültünk az erdőbe a rendőrök elől. Hallottuk a beavatottaktól, akik egyébként is elrendezték számunkra ezt a dolgot, hogy az erdőbe nem mennek a csendőrök, meri a vadőrzőknek is van puskájuk és mert nekik h szükségük van télire tüzelői.íra, amit ingven kapnak, ha nem mennek oda. Az erdő lenyúlt a Dunáig és a folyóparton legelészett egy halász- csapat. Késő délutánonként, amikor a fogással bee veitek még a vadásziakban is éreztük a halpaprikás szagát, amit bacsorára főztek magukr >k. I apósra kopácsolt, ki tudja milyen öreg vadhúst kaptunk ebédekre, saját sovánv zsírjában sütve és a lx>r is yinkóci volt. Tehenük is volt és ezért vacsorára a tündér sajátkezév 1 fejt z-o'vos. langv- meleg tejet szörpentettük, inkább utálattal, mint élvezettel. Én csak kibírtam volna a kosztét, de a két szegedinek addig csiklandozta > halranrikás az orrát, míg elhatároztak, hogy lesz ami lesz. életükét, vérüket és a maradék százhatvan dinárból százat, nekiszánunk a halpaprikásnak. Szabályos kotlikban főttek a halak. Alul a zsíros fajta, közbül a közepesek és felül a soványak, s persze minden réteg hal közé vöröshagyma és zöldpaprika, majd később paradicsom került. Az öreg halász a mester, mielőtt a krumplit beledobta volna, megrázta az üstöt, de olyan cselt adott bele, falsót, hogy az a sor hal, ami alul volt, felül került a felső sor legaljára. És a sorok nem bomlottak fel és a szegedi elvtársak is csak bólogattak a fejükkel, hogy ezt a szegedi halászok is igy csinálják. Csak azt nem szerettük, hogy nemcsak előre fizettették meg a vacsorát velünk és nemcsak velünk hámoztatták meg a krumplit, hanem a szilvapálinkából sem adtak nekünk, mondván, csak a bor volt kikötve. Egyikünk sem volt nagy barátja a pálinkának, tehát még jó is. hogy nem adtak belőle. Még majd szégyenszemre elkönnyeztük volna magunkat. És csak szó nélkül hámoztuk tovább a krumplit es kergettük vissza szorgalmasan a legyeket a mellettünk büdöslő és rakásló halbelsőrészekre, fejekre és farkokra. “Kibabrálunk velük”, ajánlottam, “énekeljünk, annak ellenére, hogy nem adtak pálinkát. Egy kommunistának akkor is kell tudni énekelni, ha nincs berúgva... Lenin mondta... vagy valaki más.” A fiatal szegedi azonnal el is énekelte elsőnek, amint mondta, a legszomorubb népdalt és pedig oly érzéssel, hogy még a halászok is könnyeztek a nevetéstől: “Kitették a holttestet az udvarra, nincs, aki fnegsirassa. Most látják meg ki az igazi árva, mert nem borul senki a koporsómra.’, f:ppen, hogy befejezte a második verset, amf valahogyan igy ment: “Kint van még a holttestem az udvaron, Még mindig nincs aki megsirasson, sirasson. Csak a Bandi kutyám sírta le a koporsóm. Le a koporsóm, le a koporsóm,” amikoi egyszerre a partmenti utón, nem is messzire, feltűnt két borvát csendőr. Eldobtuk a krumpli- nyúzó késeket és bemenekültünk az erdőbe. Nemcsak a nóta utolsó, az első kettőnél is szebb verse, maradt el, fogyott meg bennünk, hanem, ami még szomorúbb volt, a halpaprikásunkat is a. csendőrök ették meg. Ez a cserevici halpaprikás története.
