Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-12-21 / 51. szám
Thursday, December 21 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 Mit láttunk Magyarországon? karácsonyi világ; hát ha még egy kis bufelejtőre is jut, annál rózsásabb színben látjuk a szent karácsony fenyőfáját. E megszokott cirkuszhoz most egy szokatlan hirdetés jelent meg a kanadai lapokban. Ügynököket keresnek, akik a Szép karácsonyi hangulatot ki tudják használni. Az uj hirdetés ilyenképpen Hangzik: “Nagyszerű alkalom a pénzcsinálásra, az életjelentkezzenek, akik képesek havi 5,000 dolláros bevágó óvóhely üzletben. Csak felelős egyének leltárt tartani. Kanada legjobb, a kormány által is elfogadott shelteréről van szó. Gyakorlat sem kell hozzá. Kizárólagos eladási lehetőség.” Ki meri ezek után állítani, hogy mi, itt Kanadában nem haladunk a boldogság felé? Ha lesz elég ügynök a bunkerok árusítására, jöhet az atombomba. De mi lesz a munkásokkal, akiknek most is a nyakukon van a 16—18,000 dolláros ház 20—25 éves törlesztése? Kezdhetjük újra a vásárt, aztán bebújhatunk a föld alá és várhatjuk a sültgalambot. Karácsonyra pedig pulyka helyett egyenek szénát, hiszen az Ur szénát teremtett a barikéinak. Bródv Becsben sem rézsás az élet Kedves Barátaim! Utolsó leveletekre nem válaszolhattam előbb, mert nem tudtam, maradhatok-e itt tovább. Most már azonban megkaptam az engedélyt egészen 1963 novemberéig. Ami Bécset illeti, újjáépülő város, régi emberekkel és uj ifjúsággal, 7000 üresen álló lakással és még sokkal több lakástalan pénztelennel, akik nem képesek a lakásokat megfizetni. A drágaság borzasztó. Túlságosan sok a mészáros, a hentes, a pék, a fűszeres, de rengeteg az éhes is. Majdnem mindenki hátizsákkal, meg kutyával jár. De az utcára kiragasztott napilapokon “Arbeiter Zeitung” “Volks Stimme” előtt megállnak, mosolyognak a háborús uszítok lármáján, majd tovább mennek. A motoros kéményseprő is megáll megnézni, hogyan áll a napi politika. Az utcaseprő is politizál. Épül minden, fejlődik az agy és amit megkezdett, avval fel nem hagy. Itt is lesznek nagy változások nemsokára. Which Rudy A KIADÓHIVATAL ROVATA Elsősorban is kellemes ünnepeket és békés, boldog újévet kívánunk lapunk minden olvasójának és minden egyes jóbarátjának. Kívánjuk, hogy az 1962-es év uj fordulatot hozzon az emberiség életében; a világ népei találják meg a rég várt és hón óhajtott utat a békés együttélésre és a háborús gondolatok elvetésére, hogy megszabadít sák az emberiséget az atomháborútól való félelem lidércnyomásától. Nagyon szépen köszönjük mindazoknak, akik egy dollár 50 centet a naptár árát, vagy két dollárt küldtek be naptárimként és kérjük, ne várjanak külön nyugtázást, mert irodánk nem képes annyi levelet megirni és a bélyeggel is takarékoskodnunk kell. Külön nyugtát csupán azoknak küldünk, akik előfizetésüket a naptár árával beküldik. Egy indianai barátunk által küldött michigani címet nagyon köszönjük és értesítjük, hogy máris van eredmény, megrendelte lapunkat. V'irágék- nak is köszönjük az uj előfizetőt. E héten tehát egy uj előfizetőt írhatunk Michigan, egy uj előfizetőt Kalifornia és egy uj előfizetőt Penna javára. Ez utóbbiért Horváth barátunk érdemel külön köszönetét. Alant közöljük egyszerű, de sokat mondó levelét. Tisztelt Szerkesztőség! örömmel tudatom, hogy sikerült egy régi ame- rikás farmer barátomat megszerezni előfizetőnek. Párszor odaadtam neki lapunkat, vett tőlem egy kalendáriumot is, s most elhatározta, hogy előfizeti a Magyar Szót. Kérem, indítsák meg neki a lapot azonnal. E. Horváth Köszönetét mondunk ugyanakkor C. K. D.. pennsylvaniai olvasónknak, aki nemcsak szép leveleket tud írni, de felajánlotta, hogy körzetében meglátogatja azokat, akik valaha olvasták lapunkat és lemondtak róla. Ez is nagyon jó. A bányák lezárása, a “Ghost town” bizonyára szintén gondolkodásra készteti az embereket és megértik, hogy mi okozza a bányák lezárását és a városok kihalását. A teljes igazság megértését lapunk olvas á-a biztosítja. Mi is részt vettünk a Fodor Erna által vezetett társasutazásban. Junius 4-én délután 2 órakor indultunk el Chicagóból az egyik jet repülőgépen és alig egy pár óra alatt New Yorkba érkeztünk. Itt találkoztunk össze a csoport többi tagjával, hogy újra egy hatalmas repülőgépre üljünk, mely átröpitett bennünket az óceánon. Éjjel indultunk útnak, de aludni senki sem tudott, annál is inkább, mert egyre közelebb mentünk a hajnal felé. A virradat, a hajnal pirkadása gyönyörű látványt nyújtott a repülőgépen. Reggelre Amsterdamba érkeztünk. Itt kiszálltunk és átvizsgálták útleveleinket, majd két óra múlva ismét gépre ültünk, ez már a Ferihegyi repülőtéren tett le bennünket. A leszállás pillanatait leírni nem lehet, ki tudja leírni azt az érzést, amely elfogja az embert, mikor viszontlátja szülőföldjét, hozzátartozóit. Már a repülőgép ajtójában fneglebegtettem a zsebkendőmet, tudtam, hogy a nagyközönség között minket is várnak. Integettek is vissza, tehát ott voltak. Bevittek bennünket a vámvizsgáló terembe. Átnézték útlevelünket, megkérdezték mennyi pénzt hoztunk magunkkal? Felírták egy cédulára majd visszaadták megőrzés végett, mondták, hogy vigyázzun c rá, mert ismét szükség lesz rá, ha elhagyjuk laz országot Ezután a táskák kinyitására került a sor, de bele se igen néztek, már integettek, hogy csak zárjuk be, mehetünk. Nagyon udvariasak voltak. Rengetegen vártak bennünkel fenn az épület teraszán, mindenkinek volt ott hozzátartozója. Hamarosan meg is láttuk a mieinket, akik virágokat dobtak le hozzánk. A teremben 15-en vártak reánk, mindegyik virágcsokorral kezében. Volt öröm, sirás és ölelkezés. Én felismertem a hozzámtartozókat, rpert ’48-ban is otthon voltam, de férjem 52 esztendeje, hogy először hazamehetett, igy nem ismerte fel családját, csak az öcs- csét. A viszontlátás nagy öröme után újból elváltunk, mert csoportunk együttesen indult autóbuszon a városba, egyenesen a Béke szállóba, ahol egy teljes hétig együtt maradtunk. Testvéreink is ide jöttek utánunk és a késő esti órákig együtt maradtunk. Az első hetet vái’os és országnézéssel töltöttük el. Budapest szép és virágos terei gondozottak, tiszták. Megnéztük nevezetesebb részeit. Ellátogattunk Sztálinvárosba, ahol szép teljesen uj, modern házakat találtunk. Aztán Egerbe vitt utunk, ettünk és ittunk a jó egri borokból. Lillafüred, Miskolc felé vitt utunk, gyönyörű tájakon néztük az építkezéseket, szép uj házakat, villákat láttunk mindenfelé. Voltunk a Balatonnál, gyönyörű hely. Bizony, ha egyénileg mentünk volna, azokat a szép helyeket nem igen láthattuk volna. Utunkon két csárdába is betértünk. Az egyik, a Baricska csárda finom balatoni süllővel és nagyszerű cigányzenével fogadott bennünket. Egyik este egy dunai hajón kirándulás közben fogyasztottuk el a finom vacsorát. Mondhatjuk, hogy volt bőven mindenből. Egyik este a Magyarok Világszövetsége vendégelt meg bennünket egy gyönyörű bankettel, amelyet a mi tiszteletünkre adtak. Ez felejthetetlen emlék marad a szivünkben. Itt találkoztunk régi jóbarátokkal, de jó érzés is volt- ismét kezet szorítani velük. . . Utolsó utunk a Balatonhoz vitt, gyönyörű helyre, nem csoda, ha oda nem rr etett a szegény nép az úri világban. Ma pe .,g t van a szakszervezetek üdülője. Oda kapott beu dást húgom fia is nászút jára. Tulajdonképpen >pen erre a lakodalomra mentünk haza Pásztora, a hét letelte után. Pesten is töltöttünk vagy három napot, három testvérünk gyermekeinél, akik Pesten élnek mint gyári munkások. Aztán hazamentünk falunkba. Mezőtarkányra. Nem tudom elmondani hányán vártak ránk az állomáson, a gyermekek által elmondott köszöntőket sem bírjuk leírni. Rengeteg virággal vártak bennünket. Sokan voltak és örömkönnyeket hullatott mindenki. Megjegyzem még, hogy kettőnk x\ DUNAÚJVÁROSI (Sztálinváros) Dimitrov- grád téren elkészült uj, távfűtéssel berendezett házakban átadták az első 24 lakást az uj lakóknak. A továbbiakban itt még 260 lakásba kapcsolják a távfűtést. ZENEI OLVASÓTEREM nyílttá moszkvai Lenin Állami Könyvtárban. Itt összpontosították a könyvtár kottaállományát, melyben 250 ezer mü szerepel. • - • részéről 62 személyből álló családunk van odahaza, testvéreink és gyermekeik családja. Pásztó ból kivittek bennünket a Mátrába, Mátraházára, Galyatetőre is elvittek, ezek gyönyörű helyek, ahova a szakszervezetek küldik ma nyaralni a munkásokat. Ragyogóan szép, jó levegőjű tájak. Kékesen is voltunk, megnéztük a tüdőszanatóriumot. Jó bánásmódban részesülnek itt a tüdőbetegek. Innen Párádra mentünk, hires fürdője telve néppel, akik vígan lubickoltak a szép júniusi napon. Mindaz, amit útjainkon láttunk felejthetetlen emlék marad számunkba. A népek ettek, söröztek mindenfelé. Nem láttunk nincstelenséget, de igenis bőséget mindenben, meg is tudták fizetni. Férfiak, nők, gyermekek egyaránt szépen öltözködnek. A nők igen is elegánsak, hajuk szépen megcsinálva. Minden fodrász üzlet telve van. Sok szép régiséget láttunk Egerben, megnéztük Gárdonyi Géza sírját is. Salgótarjánba is ellátogattunk, bementünk a nagy áruházba. Tömve volt szebbnél szebb ruhákkal, méter árukkal, szőnyegekkel, edényfélékkel, bútorokkal és mindenféle árucikkel, ami a nép igényeit kielégíti. Voltam húgommal egy hivatalban, ahol nagyon szívesen elbeszélgettek velünk, sőt meg is vendégeltek. Ózdon is voltunk. Keresztfiunk ott dolgozik a gyárban. Ott is szép nagy “apartment” házak épülnek. Sok már készen áll a Béke városnak nevezett helyen. Éppen vasárnap délelőtt volt, katonák gyakorlatoztak. Délután pedig egy nagy futball meccs volt. Az ózdiak nyertek, rengeteg nép nézte végig. Úgy látszik ott nagyon érdekli a népet a sport. Most pedig rátérek a falunkban szerzett tapasztalatokra. Éppen aratás idejében érkeztünk. Kimentünk az aratókhoz, ahol egyik sógor is dolgozott. Férjem is vágott egypárat, hogy lássa tudna-e még aratni, én is megpróbálkoztam a marokszedéssel. Azt mondták egészen jól csináljuk még. Meg is örökítettük ezt fényképezőgéppel. El beszélgettünk az aratókkal. Volt közöttük aki megérti a mai helyzetet, de akadt olyan is, aki nem akarja megérteni és nem is nagyon dolgozik. Széjjelhuznak. Megnéztünk egy másik csoportot. Itt húgom a tag. Ez volt a legelső csoport a faluban. Legtöbb és a javából való a földjük, de valahogy nem volt jó vezetőjük és semmire se haladtak, úgyhogy a legkevesebb munkaegységet kapták tagjai. Még ottlétünk alatt ez a csoport egy jól működő másik csoportba olvadt, elnöküket meresztve. Egy harmadik csoportot is megnéztünk, az egv jól működő csoport volt. Ezüst Kalásznak hívták és férjem öccse ebbe tartozott. E csoport 1258 holdon gazdálkodott, 180 tagjából 140 dolgozott, a többi idős, nyugdíjas volt. Volt vagy 100 tehénre való önitató istállója, magtára. Ez állami terv szerint másfélmilliós állami kölcsönnel épült, amely 30 éves lejáratú 3 százalékos kamattal, de öt évig kamatmentes. Jelenleg 50 fejőstehenük, 25 üszőjük, 89 borjújuk, 22 fajdisznójuk, 38 anyakocájuk, 200 süldőjük, 2,000 csirkéjük, 50 kacsájuk van. Gépezetük 4 traktor, 2 aratógép, 2 fűkaszálóból 111. 50 holdon cukorrépát, 2 holdon dohányt termelnek. Búzájuk nagyon szép volt. Borsót és sok szénát is termeltek, ez utóbbit takarmánynak. Kukorica és krumpli bizony kevés volt, mert egész nyáron nem volt e$ő. Ez a csoport már a cséplésnél tartott mikor odaérkeztünk. Ezeknek jó vezetőik vannak, de azért itt is akadt elégedetlen, bár legtöbben elégedettek. Egyeseket még bántja, hogy nem a sajátjukon dolgoznak. Minden remény megvan arra, hogy előbb utóbb belátják, hogy közös erővel és gépezettel sokkal könnyebb lesz a sorsuk. A faluban a tanácsháznál van televízió, odamehet nézni aki akar, de van mozi is és villany is. 1962-re minden házba bevezetik, azt Ígérték. Már legtöbb helyen járda is van, de ahol még nincs megkezdték az építését. Sok uj ház épült, de még többet építenek, mert a tégla már ott van legtöbb helyen felhalmozva. Háromnak már autója is van a faluban, de igen soknak van motorbicikíije. Mi a fentieket saját magunk láttuk, tapasztaltuk Magyarországon. Akinek szándéka van és szeretné látni az ország fejlődését ne halogassa, menjen oda és nézze meg saját szemével. De ne úgy nézze, hogy itt mi van és ott mi nincs. Nézze azzal a szemmel, hogv mi volt ott az űri rendszer alatt és mi van most. Magyarország szépen fejlődik és ha nem jön valami baj közbe, pár év múlva igen nagyot halad majd az a kis karaván. Szeretettel búcsúztunk el az egész falutól.- Gyurkóék, Hammondról
