Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-12-21 / 51. szám

^_______________n 8 ________■____________________AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, December 21 1961 Levelek a Szerkesztőhöz «WWWVXAA/VWWWWWA/WVWWWWWWWVtAAA/WWXA/WWWWWWW^ j \Az ebben a rovatban kifejtett néze-j[ OLVASÓINK \\tek nem szükségszerűen azonosakj! HOZZÁSZÓLNAK | a szerkesztőség álláspontjával § A KöZüGYEKHEZ | Hogyan lehet a naptárt megdicsérni, ha nem olvassák el? Tisztelt Szerkesztőség! Én az Előre naptárokat sokszor elolvastam,’ mert azokat érdemes volt olvasni. De a mostani naptárban nem sok olvasnivalót találok, nem so­kat ér a számomra. Olvastam egy dicsérő levelet róla a lapban, amit egy nő irt, aki csak belené­zett a naptárba, s nem olvasta még el. Hogyan tud valaki dicsérni olyasmit, amit még nem olva­sott? S még azt is szeretném tudni, hogyan lehe­tett kihagyni a naptárból Geréb és Neuwahl Írá­sait ? F. S., New- Jersey SZERK. MEGJEGYZÉSE: Sajnáljuk, hogy Geréb és Newald külmunkatársaink nem írtak az 1962-es naptárba, de mindketten óhazai láto­gatáson voltak és cikkeiket nem készíthették vol­na el idejében a naptárra. • A naptárt megkaptam, melynek olvasása nagy­szerű élményt jelent úgy a feleségem, mint a ma­gam számára. Nagyszerű munka. Kérek még egy példányt belőle. Ugyanakkor küldök egy címet mutatványszámok küldésére. Erko és családja • Megkaptam a naptárt, melynek a fedele meg­éri az árát, remek kép érdemes egy szép rámába tenni. S. H. • Megkaptam a naptárt, amíg elég jó, csak sokat és hosszan foglalkozik a munkaviszonyokkal és politikával, amit már a lapban is olvastunk, s a külmunkatársak írásai is nagyon hiányoznak belőle. Egy nyugdíjas bányász • A gyönyörű kalendáriumot kézhez kaptuk, a sok szép képpel és sok érdekes olvasnivalóval. Köszönet érte. A lapunkat nagyon szeretjük, mert ez az egyetlen lap széles Amerikában, amely munkás szellemben ir s amelyet érdemes olvasni egy munkásembernek. Janiék • Átnéztem a naptárt, mondhatom, hogy nagyon szép a kivitele és a tartalma is gazdag, megfelel minden Ízlésnek. Nagyon tetszenek a rajzok a lapok szélein. Helyeslem, hogy az árát felemelték, mert megéri, s ugyanúgy a lapunk is megéri. Re­mélem, hogy a többi olvasóknak is ez a vélemé­nye. Kívánom, hogy lapunk még 60 évét érjen meg. Kitartást és sok szerencsét hozzá. Mrs. Antal • Már végigböngésztem a naptárunkat, én is a végén kezdtem olvasni. Nagyon jólesett látni azo­kat a régi, ismerős arcokat. Bizony elteltek az évek, de még ma is fülembe csengenek azok a szép, biztató szavak, melyek elhangzottak tőlük, ők megtalálták már a boldogságukat szülőföl­dünkön és kívánom, hogy továbbra is boldogok legyenek. Feliemé • Már 1910 óta olvasom az újságot, nagyon rö­vid megszakitással, de nem elég, hogy olvasom, de nagyon sokat is dolgoztam az érdekében, ami­kor még fiatalabb voltam. Úgy az újság, mint a naptár nagyon jó, bárcsak még sokáig olvashat­nám kettőt. J. Weisz Szand-al egyefér! - de fogy a naptár Tisztelt Szerkesztőség! Nem akarom megismételni, amit Szánd Ferenc irt a naptárról, mert teljesen egyetértek vele. Ugyanakkor megjegyzem, hogy a naptár szer­kesztőjének minden esetben figyelembe kell ven­nie, hogy olvasóink nemcsak járatlanok a rejtett szavú Írásokban, hanem az idősödés folytán tü­relmük és figyelmük sem az, ami volt. Csak ak­kor közöljünk hosszabb ismertetést, ha az első­rendű, s inkább novellát, tárcát, amely könnyen áttekinthető, érthető. Ne próbáljunk túlságosan eltérni a hónapok megszokott formájától sem. A naptár szélén lévő pótnyomás pedig művé­szi díszítésnek is beillik, de némi magyarázatra szorul, hogy mi a jelentősége? Talán igy: mér­tani ábra, vagy zenei ábra. Ez a lenyomat már vitára is adott alkalmat, de azért elsimul, olva­sóink megbarátkoznak mindezekkel, még ha nem is találkoztak eddig hasonlókkal. Eltekintve ettől a néhány fogyatékosságtól, a naptár jó és a tudni akarókban felébreszti az ér­deklődést. Hogyan állunk a naptár eladásával? Megkap­tuk, talán többet is, mint amit vártunk. Nagy József barátunk azt mondja: nézze, Fehér bará­tunk ideadott egy csomó naptárt, mit szól hozzá? Tudja mit — mondom én —, az enyémet eladom, ugyanakkor veszek egyet magától, s azt is el­adom. S ezután az eladás szépen f oly dogál és mi kibabráltunk úgy Fehérrel, mint a szerkesztőség­gel. Hasonló jókat kívánok minden olvasónknak innen Miamiból és boldog újévet. Vass Károly “Ha megáll a vérkeringés, elhal a test” Tisztelt Szerkesztőség! Pontosan egy évvel ezelőtt, az elnökválasztások után, levelet Írtam, amely “Tanács az elnöknek” címmel jelent meg. Most ebből szeretnék újból pár sort idézni: “Megválasztott elnökünk olyan embereket nevezett ki környezetébe, akik nagy­része a múltban gátat igyekezett vetni az uj fo­lyók elé. Kérdeztem elnökünket, hogy mit fog ten­ni? Rossz tanácsadókra fog hallgatni, vagy meg­győződik a kíméletlen igazságokról?” Azóta egy év telt el és meg kell állapítanom azt a tényt, hogy nem élt elnöki hatalmával, nem vette nagyon komolyan azokat az eseményeket, amelyeknek következménye katasztrófát jelent­het az ország részére. Az utóbbi hetek nagyon is igazolják elnökünk határozatlanságát. Mintha nem ő dönhetne olyan kérdések felett, amelyek nemcsak Amerikára, de az egész világra kihatás­sal lehetnek? Észrevételeim a következők: egyre több és több katonatiszt kerül fofttos és felelős pozíciókba, s ha igy haladunk, egy reggel arra ébredünk, hogy katonai diktatúra uralja az Egye­sült Államokat. Az ultrareakciósok gombamódra szaporodnak és egyre vakmerőbbekké válnak. Még az elnökkel szemben fennálló követeléseik is arra mutatnak, hogy az ország válság előtt áll. Itt van egy politikai pártnak, a kommunista pártnak az üldözése. Ha áll a vérkeringés, elhal- a test. A haladó eszmék üldözése egyenlő az ön­gyilkossággal. Egy év után újra csak azt kérdez­hetem elnökünktől, hogy mit fog most tenni? Latba vetve elnöki tekintélyét, erélyes intézke­déssel “ne tovább”-ot parancsol-e, vagy csupán másodrendű szerepet tölt be és hagyja, hogy a militaristák irányítsák az országot? Lassan köz­tudomásra kerül, hogy a tábornokok milyen szo­ros kapcsolatban vannak a hadifelszerelések gyár tóival. Nem kell jóslatokba bocsátkoznunk, hogy tudjuk, milyen sors várhat ránk kezükben. Rock­well, a fasiszta vezér is az ő előfutáruk, tervei semmiben sem különböznek Hitler terveitől, leg­feljebb a hely változott. A fasizmus és militariz- mus ikertestvérek, mindkettő vérontással foglal­kozik. Valahányszor üldözik a haladó eszméket, a kom munistákat, sötét felhők gomolyognak fejünk fe­lett, mert egyetlen célja ennek a békéért folyó harc elhallgattatása. Azokkal kezdik, de a de­mokrácia vívmányainak eltörlését tervezik az al- kotmánytipró háborús uszítok. De nem szabad figyelmen kívül hagyni a nép akaratát. A nép fog mindenre válaszolni, sőt határoz is és nem fogja tűrni, hogy sorsát háborúi uszítok irányít­sák. Rizom abban, hogy végül a- munkásosztály veszi kezébe a hatalmat. Kellemes karácsonyi ünnepeket és békés, bol­dog újévet kíván. ANTI Aki bírja, marja Tisztelt Szerkesztőség! A lap julius 13-i számában Rev. Gross “Hét­végi levelé”-ben úgy kezdte cikkét: Ezt nem ha­gyom szó nélkül... Én pedig a nov. 30-i lapszám­ban Cs. K. aláírással közölt levelet nem hagyom szó nélkül. A levéllel nagyjából egyetértek, de a levélíró valami olyasfélét is beletett, amivel nem értek egyet. Felhozok itt egy epizódot, ami' az orosz forra- ■ dalom után történt. Amikor Gorkij, a hires orosz iró visszaérkezett Olaszországba, ahová tüdőbaja miatt orvosa küldte, no meg a cári üldözés elől is mennie kellett, Moszkvában 20 ezer ember várta a vasútállomáson. Ahogy akkoriban az Uj Előre megírta, az egyik vallásos orosz eléje ug­rott és ezt mondta neki: Maximovics, te okos em­ber vagy, mondd meg már, van-e isten? Gorkij egyszerűen és röviden felelt: Aki hisz benne, an­nak van. S aki nem hisz? — kérdezte a vallásos ember. — Annak nincs, felelte Gorkij. így vagyok én is. A levélíró hisz benne, tehát neki van, én nem hiszem azonban, hogy isten te­remtette a világot, mert ara senki —még a levél­író sem — tudna válaszolni, hogy mikor? Azt írja a levélíró, hogy a civilizált ember meg­tanult sok mindent, elért magas színvonalat, meg­van minden kényelme a technikai fejlődés követ­keztében, de hol van az emberiesség, a társadal­mi összetartás? Eddig egyetértek vele. Azután azt Írja: hol van a vallás? Ezzel már nem értek egyet, mert a vallás a nép ópiuma. Majd igy foly­tatja: s hogy hol van a szeretet, a nemzettel, is­tennel és embertársaival szemben? Ezt a kapita­lista társadalomban ne keresse, mert itt a jelszó az, hogy aki birja, marja. A levél azután igy foly­tatja: hiszen eldob mindent, visszafejlődik a bar­langlakok nívójára, majd egyedül marad, mint Noé, hogy felépítse az uj világot. Ez a legnagyobb sovinizmus az én meglátásom szerint és ennek csak egy orvossága van: magasabb fokú értelem­re nevelni a jövő generációt, először is arra, hogy szeresse az istent és ezen keresztül a felebarát­ját. — Eddig a levél, ami nagyon jó. Ha nem .is istenen keresztül, de csak szeresse az ember fele­barátját. S arra, hogy egy isten teremtette a föl­det és rajta az embert, mines bizonyíték. Vágyunk mert volt apánk és anyánk. Ugylátszik, hogy a levélírónak kevés ismerete van a világegyetem­ről. Nem tudom, mióta olvassa lapunkat, de ha majd annyi ideje olvassa, mint én (42 éve), ak­kor bizonyára többet fog tudni erről is. Taylor Szabó József Szeretik a naptárt Detroitban Tisztelt Szerkesztőség! Az 1962-es naptárt minden olvasó megkapta és a naptárak befizetéséből látjuk, »hogy legtöbben szeretik, mert mint Lasky Mihály olvasónk mond­ja, neki a naptár megér 5 dollárt, azonfelül kará­csonyi ajándékként másik 5 dollárt is ad a lap­nak. De van még több olvasónk is az autóvárosban, akiknek tetszik az uj naptár. Józsa István is 5 dollárra értékeli, úgyszintén Szász János olvasónk felülfizette egy (Tollárral. Mint a legtöbben, akik eddig írtak a lapban, én is csak úgy kíváncsi­sággal lapozgattam eddig a naptárt, de a 20 nap­tárt, amit eladásra küldtek, biztosan eladom és Halvaksz Sándor lapkezelő társammal a laphátna- lékosokkal együtt szívesen felvesszük a naptár árát is. Miklós György Vásárolj a szent karácsony nevében... Tisztelt Szerkesztőség! Minden évben, karácsony előtt vagy 3 hónappal megkezdik a nagy karácsonyt hirdető cirkuszt az üzleti világ részéről. Valósággal bolonddá te­szik a szegény hiszékeny halandót, hogy aztán a szent karácsony elmúltával a gutaütés kerülgesse a sok adósságtól, amelybe beugratták. “Mindent potom áron adunk, ebben az évben nem is kell fi­zetned. Csak újév után jön a törlesztés!” — hir­detik az üzletek. “Nálunk vásárolj” — dupláz rá a másik —, “ráérsz februárban fizetni, vedd meg októberben, vagy novemberben. Garantáljuk, hogy nyugodt karácsonyod lesz, csak egy kis elő­leget kérünk.” így néz ki a Jézuska születésének örömére a

Next

/
Oldalképek
Tartalom