Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-12-21 / 51. szám

Thursday, December 21 1961 AMERIKAI MAGYAR SZŐ 7 Karácsonyi levél Kritikus levél, amelynek Írója a Világbéke létrehozását kéri Jézus Krisz­tustól, a “Béke hercegétől” Irta: GERÉB JÓZSEF A keresztények felfogása szerint' a világegye­tem teremtője — Jehova isten —, az idő végte­lenségének terhe alatt elöregedett és nagyon el­fáradt. Különösen nagy tehernek érezte már a rendtartást a Földön, amelyen az emberek már elnépesedtek és egyben nagyon el is romlottak. Hogy könnyítsen a dolgán, közel két évezreddel ezelőtt egy zsidó leányka közreműködésével élet­re hivta fiát, Jézus Krisztust, akit a rómaiak ke­resztre feszítéssel kivégeztek ugyan, de Jehova újra életrehivta, magához vette a világot irányitó központba és azóta a Föld kormányzását az ifjú isten vette át. Jézus még földi életében hangoztatta a ke­resztény legenda szerint —, hogy az embereket meg akarja nyerni az erkölcsös életre és célja az, hogy az emberek között létrehozza az örök BÉ­KÉT. Ezért Jézust a keresztények, mint a BÉKE HERCEGÉT ünnepük. Karácsony napja tehát nemcsak az ifjú isten születési évfordulója, ha­nem egyben az EMBEREK KÖZTI BÉKÉNEK IS A SZIMBÓLUMA. Karácsonyt megelőzőleg a vallásos szellemben nevelt gyermekek ezrei Írnak levelet Jézushoz, kérve tőle azt, amire éppen vágynak. Időközön­ként felnőttek is Írnak ilyen leveleket, különösen olyanok, akik a jelen eseményekre mutatva kriti­kus szemmel bírálják a Föld kormányzását. Már régebben, elhalt egyik munkástársunk év­tizedeken át irt egy-egy ilyen levelet a “Bérmun­kás’' cimíi munkáslapba. Elképzelem, hogy ha él­ne, ma megint Írna egy ilyen “Karácsonyi leve­let". Ismerve jól a gondolkodását, megkísérlem, hogy megírjam az idei karácsonyi levelét, amit tőle már hiába várunk. Édes Jézuskám! Megint elérkeztünk születésnapodhoz, Kará­csony ünnepéhez. Én már hetek óta készülök a szqn imádságra, amellyel megköszönöm neked azt a nagy fáradságot, amivel végre létrehoztad a világmindenség legértékesebb dolgát, az em- rek közti szeretetet és a VILÁGBÉKÉT. Igazán nagy fájdalmamra esik, hogy ezt az imát nem mondhatom el. Mert hogyan is mond­hatnám el akkor, midőn látom, hogy a Te kor­mányzásod alatt mozgó Földön az emberek egyre nagyobb és nagyobb lendülettel készülnek az egy­más kiirtására, hiszen most már csak azt látjuk, hogy közel kétezer éves uralmad eredménye NEM a világbéke megteremtése lett, hanem elvezette az emberiséget oda. hogy a nagy világkatasztró­fa elé kerültünk. Uram Jézus, hogyan engedheted meg, hogv a TE NEVEDBEN HÁBORÚT KÖVETELJENEK? Hogyan engedheted meg, hogy háborúkból, mil­lió és millió ember elpusztulásából egyesek nagy hasznot húzzanak? Mert az a nagy baj Uram, hogy a fegyverkezés nagy profitot hajtó üzlet lett. A fegyverkezést viszont a más nemzetek elleni gvíilöletszitás, a háboríts szellem emelése tartja fenn. Ezért van az, hogy a Te kormányzásod ellenére az emberiség egyik háborús krízisből a másikba esik. Rendszerváltozások Emlékezz csak vissza, jó Uram, hogy abban az időben, amikor Te még éltél, a Földön az emberek között a rabszolgarendszer volt az uralkodó. Egyik ember éppen olyan tulajdonosa lehetett a másiknak, mint akár a barmainak. A civilizáció fejlődésével az emberek felismerték ezt a nagy igazságtalanságot és a rabszolgák felszabadultak, — legalább részben és a következő hűbéri rend­szerben a jobbágyság foglalta el a helyüket. A rabszolgatartók persze küzdöttek az uj rendszer ellen, ami nem csoda, hiszen meg akarták tarta­ni a rabszolgáikat. Abban az időben a keresztény egyházak vezetői — a Te földi képviselőid —, mind a rabszolgatart ókhoz tartoztak és elnevez­ték “istentagadóknak” arod at, akik a rabszol­gák felszabadítását követelték. Pár évszázad múltán a jobbágyok felszabadí­tására került a sor. mert a fejlődés folyamata el­érkezett ahhol a ponthoz. Jó Uram, a Te földi képviselőid, a papság, megint csak útját akarta vágni az uj rendszer bevezetésének. Újból “is­tentelennek", gonoszoknak, meg mindenféle rossz­nak nevezték azokat, akik az emberiség közötti egyenlőséget, tesvériséget és az egyenlő szabad­ságjogokat követelték. Igazán nem tudom, jó Uram, miért is tűrted Te azt olyan nagyon, de nagyon hosszú ideig? Hiszen mindig csak reád hivatkoztak, a TE ne­vedben indították meg a háborúkat, a Te áldá­soddal küldték egymás ellen az állig felfegyver­zett harcosokat, hogy irtsák egymást irgalmat­lanul. Ma megint ott vagyunk És nézd csak jó Uram, ma megint egy ilyen nagy krizis előtt áll az emberiség. Most arról van szó, hogy a technikai fejlődés a civilizációt egy lépéssel tovább vitte. Most már tudjuk, hogy amilyen helytelen volt az, hogy egyik ember rabszolgája legyen a másiknak, avagy mint jogtalan jobbágy kénytelen legyen dolgozni neki, éppen olyan hibás és erkölcstelen az is, ha egyik ember a másik munkájának a gyümölcséből él. Az ilyen rendszert “tőkés terme­lésnek” nevezzük, amelyben nemcsak a munkás, hanem állítólag a TŐKE IS TERMELHET. Való­jában azonban nem a tőke, hanem a tőkével bér­ért felfogadott munkás termeli a javakat, ami­nek egy részét a tőke tulajdonosa elsajátítja. Jelen századunkban azonban már világosan látható, hogy ez a bérrendszer — amig a tőkések kis csoportjának igen nagy gazdagságot—addig a munkások nagy tömegeinek nyomort és szenve­dést hoz. Az 1917-es nagy orosz forradalom óta bebizonyosodott, hogy a tőkés rendszert követő KÖZÖSSÉGI rendszer megszünteti egyesek nagy gazdagságát, de végetvet a nagy néptömegek sze génységének is. Ma már mindenki láthatja azt a TÉNYT, hogy a szocialista termelésre áttért or­szágokban eltűnt a kizsákmányoló gazdagok osz­tálya, de ugyanakkor igen nagy mértékben emel­kedett a néptömegek gazdasági és kulturális szín­vonala — szóval a nép jóléte. Más jelszavak És mégis, jó Uram, ime mit látunk még itt az Egyesült Államkban is, ahol állítólag a Te legfel­világosultabb néped lakik? Azok, akik a mások munkájából szerzik az óriá­si vagyonokat, felvásárolták a sajtót, annak min­den ágát, az iskolákat, az egyházakat s minden más intézményt, amelyek a közvélemény irányí­tásában segédkezhetnek, megint elhíresztelték, hogy a szocialista termelés hirdetői gonosz, isten­telen felforgatok, akik ellen háborút kell viselni ott, ahol már hatalomra kerültek és üldözni, bün­tetni, börtönözni kell az olyan országokban, ahol még mindig a tőkés rendszer a mértékadó. Kegyetlen iróniával elnevezték az elnyomáson, kizsákmányoláson nyugvó rendszerüket “szabad világnak”, mig a szocialista országokra a “rab­szolga” bélyeget nyomták rá. És mint hajdan, most is az egyházak, a papság vezetik az uj rend­szert hirdetők elleni “keresztes hadjáratot.” Uram, megint csak a Te nevedben követelik a szabadság eszméiért lelkesedek bebörtönzését; a háborút, mely világkatasztrófához vezethet. A Te nevedben hirdetik a népek elleni gyűlöletet; a Te nevedben akarják továbbra is fenntartani a gyar­mati uralmat; a Te nevedben fosztják meg jo­gaiktól a színes népeket és a Te nevedben lincse­lik meg azokat, akik az elnyomás ellen tiltakoz­ni mernek. Lehetséges az jó Uram, hogy mindezekről sem Te, sem jó atyád, JEHOVA isten mitsem tud­tok ? i Vagy talán a világegyetem csakugyan olyan nagy, mint ahogyan azt a modern csillagászok mondják, hogy abban billió meg billió olyan égi­test lehet, mint a Föld és ha mindegyikben olyan sok baj van, mint itt, akkor megértem, hogy nem sok időtök marad ennek a kis golyóbis ügyeinek felülvizsgálására és igy a Te nevedben garázdál­kodhatnak ugv a papok, mint a nevedre hivatkozó politikusok és háborús uszítok is. Mit hoz a jövő? Mondom, jó Uram, bármennyire töröm is a fe­jem ,nem értem, hogy ha már a Te nevedben ily durván garázdálkodhatnak is azok, akik mások munkája'gyümölcséből akarnak élni, Te nem vi­lágosítod fel a “szabad világ” népeit, hogy meny­nyire elbolonditják őket? Sőt ellenkezőleg, segí­ted elhitetni velük, hogy a szocialista termelést elfogadó országok népeit “vezetik félre” még ak­kor is, ha azoknak ma sokkal jobb dolguk van, mint volt az előző rendszerben. Vagy talán csakugyan van valami abban a régi ó-görög közmondásban, hogy akiket az istenek el akarnak veszíteni, előbb megzavarják az agyu­kat ? Talán a háborús őrület csakugyan elvezet ah­hoz a ponthoz, amikor kipróbálják a második vi­lágháború után kifejlesztett borzalmasan pusztí­tó fegyvereket? A száz megatonos hidrogénbom­bákat? Az országok elpusztítására képes giganti­kus lövegeket, amelyeket nemcsak a bombázó gé­pek, hanem a távlövegek segélyével mindenüvé elküldhetnek ? Hiszen éppen most ismerte be számos kormány szervezet — maga a Federal Trade Commission is —, hogy a shelter-épitők hangzatos hirdeté­seit nem kell komolyan venni. És mégis a háborús profitért egyre magasabbra hág a háborús uszí­tás. Hogy van az Uram, hogy Te nem btinteted meg azokat, akik ily szemérmetlenül “játszanak” a borzalmas fegyverekkel? Most, Karácsony idején, erre a kérdésre vala- milyen választ kellene kapnunk. Mert mit ér az imádkozás a békéért, ha arra a válasz a még na­gyobb háborús uszítás? Belátod ugye jó Uram, hogy itt sok-sok hiba van. Es ha Téged nem, hát kit okoljunk azokért? Erre a kérdésre szeretne választ kapni az, aki igazán őszintén hive a VILÁGBÉKÉNEK. Börtön könnygáz, a négerek ellen (Folytatás az első oldalról) Albany .rendőrfőnöke, Laurie Pritchett kijelen-» tetre, hogv mindenkit bebörtönöz, ha egész Geor­giában kell is részükre helyet keresnie, annyira megteltek a börtönök. A gyermekeket a Camilla nevű helység börtönében tartották fogva ügyük tárgyalásáig. Csak kevesen tudták a kivetett 400 dolláros óvadékot beszerezni, hogy a börtönből kiszabaduljanak. Asa Kelley, a város polgármestere az állami rendőrséget is kihívta a tüntetők ellen, sőt az ál­lam környékbeli katonaságát is mozgósították ké­résére. A tüntetők a városháza elé vonultak és térden állva imádkoztak a letartóztatott 11 néger és fe­hér diákért.Mások röpiratokat osztogattak a zsú­folásig megtelt Shiloh baptista templom előtt, tá­mogatást kérve és bojkottra szólítva fel a híve­ket a fehér üzletek ellen, amelyek négereket csak a legpiszkosabb és legalacsonyabbrendü munkára hajlandók alkalmazni. Az ifjak többnyire az “Albany Állami Egye­tem” és a közeli középiskolák tanulói. Rájuk sze­gezett fegyverekkel a kis város piszkos mellékut­cáiba terelték őket, onnan a börtönbe, ahol össze­zsúfolva hagyták őket étien szomjan ,még a leg­elemibb szükségletük kielégítését is megtagadva, több mint 7 óra hosszat, amig valamennyiük ada­tait felvették és helyet találtak részükre más börtönökben. Atlantából Charles McDew, a Diákok Erőszak Elleni Bizottságának elnöke, sürgős kérelmet in­tézett Robert Kennedy igazságügyminiszterhez, hogy támogassa alkotmányos jogaikat, védel­mezze meg az ifjak életét és intézkedjen a bebör­tönzött ifjak szabadon bocsátására. A letartóztattak tárgyalása hétfőn kezdődött. Ezek között van dr. Rev. King, aki visszautasítot­ta az óvadékot és börtönben maradt. A legfelsőbb bíróság kedvezően döntött A Legfelsőbb Bíróság kedvezően döntött a 16 louisiana-i néger diák ügyében. Három esetről volt szó, amelyben a Baton Rouge-i egyetem di­ákjai ülősztrájkot rendeztek “lunch counter”-ok- nál, ahol nem voltak hajlandók kiszolgálni őket. A déli bíróság csendháboritásért Ítélte el a diáko­kat. A Legfelsőbb Bircság ezt most elvetette az­zal, hogy a diákok békés magatartása nem bizo­nyítja a vádat. A döntés azonban igen szükkörü volt, mert még arra sem terjedt ki, hogy eltörölje az éttermi szegregációt, sőt utalást sem tett arra. A déli fajvédők szerint egyáltalán nincs jelentőséggel a rengeteg, még folyamatban lévő “sit-in” ügyre, amelyeknél a vád “tilosban járás” (tresspass). “The Congress of Racial Equality”, amely az ülősztrájkokat és a szabadságutasokat támogat­ja, úgy nyilatkozott New Yorkban, hogy a legfel­sőbb bíróság döntése történelmi jelentőségű.

Next

/
Oldalképek
Tartalom