Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-12-21 / 51. szám

AMERIKAI MAC, EAR SZÓ Thursdav. December 21 1 W>1 4 j Munkásmozgalom j ■ »Jumm■•wjumi’j»:w-¥iV* ■ ;rwmwwwum■TriiriWyy^¥w»1pt»» »1 «hit« »Fii mm rjwrrrrérr» ■ w iivnvn ■ ■ írln^ivvVfini 1 A VILÁG SZAKSZERVEZETI TANÁCS 5. K( NG.-aRoL A Világ Szakszervezeti Tanács 10 napos kong- reszust tartott Moszkvában, a Kremlin palotájá­ban. Körülbelül 1,000 delegátus, 5 világrészt, 89 országot képviselve vett részt a tanácskozáson. E szakszervezeti szövetség 117,000,000 szervezett munkást képvisel, ami 35,000,000-val több, mint amennyit 1945-ben, első kongresszusán képviselt. Az egész világ szei'vezett munkásságát 180 mil­lióra becsülik, tehát ezek szerint joggal állíthat­ják, hogy a világ szervezett munkásságának több­ségét képviselik. “A világ minden részében egyre jobban és job­ban tért hódit az egységes működés” — mondta Louis Saillant, a világszervezet főtitkára. “Ez tette lehetővé, hogy pozitív előrehaladásról je­lenthetünk minden téren. Például Latin-Ameri- kában egyesítették a meglévő központokat, uj szervezeteket hoztak létre és egyesült szakszer­vezeti bizottságok működnek. Afrikában megszer vezték az Afrikai Szakszervezeti Szövetséget. En­nek mindenegyes tagja érdekes jelentéseket tehet elért nagyszerű eredményeikről. Itt valóban ke­resztülvitték a 4-ik világkongresszus utasítását. Az is tény, hogy a Szakszervezeti Világtanács arra törekszik, hogy a legteljesebb támogatást adhassa Afrika, Ázsia, Latin-Amerika bátran ki­álló népeinek a gyarmatosítók, az imperialisták elleni harcában.” A Világ Szakszervezeti Tanács titkára, Brehim Zaharin Afrikából jelentést tett a szakszervezetek szolidaritásáról a gyarmatok felszámolásáért har­coló népekkel és rámutatott, hogy a munkásság s a szakszervezetek támogatása mennyire megerő­sítette a nemzeti függetlenségi mozgalmakat. “Már nem élünk olyan korszakban, amikor az imperialisták kényiik-kedvük szerint leigázhatnak bárkit és futballként játszhatnak földgömbünk­kel,” nyilatkozott Zaharin. Majd rámutatott a szocialista országokra, az erősen növekvő mun­kásmozgalmakra a kapitalista társadalmon belül, amelyek komoly tényezők részben a nemzeti füg­getlenségért való megmozdulásokban, részben a gyarmat.ositás felszámolásában. Manapság bár­mely nemzet felszólíthatja a gyarmatosítókat, hogy ‘induljanak kifelé!’ “Barátaink segítségével magunk is tudjuk ügyeinket irányítani” — mond­ta Zaharin. A Szakszervezeti Világfa ács titkára rámuta­tott még arra a romboló 1 iktikára is, amit az International Confederation of Free Trade Un­ions (Szabad Szakszervezet :k Szövetsége) foly­tat a munkásszolidaritás el ín. Szerinte ennek a szervezetnek az a célja, hog; az Afrikai Szakszer­vezeti Szövetséget felrobbi its a. Irving Brownt említette, akit George Mear ? asszisztensének ne­vezett, aki pontosan ez irá yban dolgozik teljes erejével. Meany az AFL-CK Bar Harborban tar­tott konferenciáján be is jel intette, hogy negyed- millió dollárt költött szaks: ervezete “valamilyen afrikai műveletre”, de egy szóval sem említette, hogy egy centet is költötte i volna itthon, a déli szervezetlen munkás tömegi k megszervezésére. Zaharin arra is rámutató! : beszédében, hogy az imperialisták az idén két i ben is megpróbálták Ghana és Guinea kormán] ainak megdöntését, azonkívül a NATO 21 repi lő és 12 tengerészeti bázist tart fenn Afrikában “védelemre”. Erősen támadta az Egyesült Állam lkat, hogy a gyarma­tok urainak állandó segíti kezet nyújt, részben hadifelszerelésekkel, részbe í hatalmas összegek­kel, hogy továbbra is meg! irthassák gyarmatai­kat; megnevezte Franci országot, Belgiumot, Angliát és Portugáliát, m jd rámutatott, hogy ezzel ellentétben csak alant isnát juttatott a tró­pusi afrikai államoknak, a imperialisták áldoza­tainak. A fenti két jelentés képezte» tárgyalások alapját. Biztosan voltak ellenvélem vek is, hi­szen bizonyára nem minden delegátus Hja egy­öntetűen a helyzetet. Egy pontban biztosan harmónia volt az ^ 'zes delegátusok között. Ez pedig a béke kérde ' amely a legfontosabb kérdés ma a világ munkás­sága előtt. A Szakszervezeti • Világtanács több Íz­ben próbálkozott közös munkálkodásra felhív­ni az International Confederation of Trade Unions-t és annak ellenére, hogy az mindig el­utasítóan viselkedett, ismételten megpróbálja az együttműködést úgy vele, mint minden más független szakszervezettel, az egyre erősebb tá­madás alá kerülő munkásság érdekeinek védel- mezésére. MIT INTÉZETT AZ AFL-GI0 KONVENCIÓ? (Folytatás az első oldalról) A Teamsters Union kérdése A kizárt szakszervezetek visszavételére vonat­kozó határozati javaslathoz sokan hozzászóltak. Ez nagyon ravaszul volt megszerkesztve azzal a céllal, hogy kielégítse mindkét oldalt. Kívánatos­nak minősítetté a munkások egyesítését és utasí­totta a végrehajtó bizottságot, hogy amikor a kizárt szakszervezetek visszavételükért folyamod­nak, vegye filgyelembe az AFL-CIO-nak errevo- natkozó szabályait. A vélemény az, hogy Iloffa még egyelőde nem fogja kérni a visszavételét, s bár á bíróságon tisztázták az ellene hozott vá­daktól, Mennyek valószínűleg találnának elég ki­fogást arra, hogy az etikai szabályok követelmé­nyeinek nem felel meg. Quill felszólalásában meg­legyezte, hogy a jelenlevők között vannak olya­nok, akik nem ütik meg e szabályok mértékét. Akik Hoffát kipellengérezték a TV-n, azok a munkásság ellenfelei. Bezzeg nem vitték a TV-n keresztül a nyilvánosság elé a bíróságon “szabály­talanságok” _ miatt elitéit és megbüntetett nagy villamossági monopóliumokat. Azt sem hallgatta el, hogy maga Meany baráti látogatást tett a Sing-Sing-ben -egy kihágásokért megbüntetett “la* bor-raketir ”-riél. *c.- .-V David Livingston, az elárusítók District 65 el­nöke, megegyezett Quillel, hogy a Teamsterek tá­voltartása akadályozni fogja a sikeres szervezési munkát. Szóbakerült Bobby Kennedy egy meg­jegyzése. amely úgy hangzott, hogy “ő kiugrik ff Capitol ablakán, ha a Teamstereket vissza­veszik az AFL-CIO-ba.” ‘ ‘ .» -<./ -v,1-r,.. Csak hadd ugorjon” — adta Quill a beleegye­zését. Ehhez Joe-Curran-nak is volt hozzászólása. A Maritime Workers Union elnöke visszautasította “azokat a kormánytisztviselőket, akik megmond­ják a munkásságnak, mit tegyenek... Bobby Kennedy nem szervezett munkás. Milliomosnak született”, mondotta. Egyébként Curran oevallotta, hogy most nem szavazna a Teamsterek kizárása mellett, mint tet­te 1957-ben, amikor nem ismerte a való tényeket. A “raid”-olás kategóriájába sorozták a konven­ción azt is, hogy Meany szítja a szakadár munkát a Ttmistereknél, amikor egyes lokáljait beveszi az AFL-CIO-ba és külön charter-t ad részükre. Meany azzal védekezett, hogy a Teamsterek is “raid”-olnak. Egyébként beismerte, hogy a terü­letjogi viszályok nagyban nehezítik a szervezési munkát. A viszályok megszüntetése A területjogi viszályok (jurisdictional fights) megszüntetését célzó javaslat összeállítása a 29 tagú végrehajtó bizottság egész éjjeli gyűlését vette igénybe. Ennek is az volt a célja elsősorban, hogy az ellentétes szakszervezetek mindegyikét kielégítse némileg. A konvenció a javaslatot mint az alapszabály módosítását fogadta el. Leszögezi, hogy minden szakszervezet meg­tartja azt a munkaterületet, amely jelenleg hoz­zá tartozik. Eltiltja a szakszervezeteket, hogy bármilyen okból is magukhoz csatoljanak olyan munkásokat és munkaterületeket, melyek hagyo­mányosan más szakszervezethez tartoznak. Szer­vezetlenek megszervezésénél nem kell ezt a sza­bályt követni. A módosítás ezzel meg akarja szüntetni azt a gy akorlatot, amit ipari szakszervezetekkel szer­ződésben levő munkáltatók követtek, hogy javí­tási és fenntartó munkára szakmai szakszerveze­tekhez tartozó munkásokat vettek fel. Ezentúl az ilyen szakszervezetek nem köthetnek munka- szerződést a nevezett munkáltatókkal. A konvenció kezdetén úgy nézett ki, hogy e kérdés felett nagy harcok lesznek, főleg Reuther és az építőipari szakmai szakszervezetek között. Reuther azonban az elfogadott módosítást “a mozgalom győzelmének” tekinti. A módosítás feltételeinek betartása azonban még nincs biztosítva. Ekörül nagy vita folyik a konvención. Reuther és az ipari uniók vezetői olyan gépezet felállítását kérték, amely döntőerő­vel bir, hogy megszüntesse az egymásközti súrló­dásokat, amelyek az egész mozgalom fennállását veszélyeztetik. Ezen a ponton az építőipari szak- szervezetek győztek, mert a határozat a döntést a végrehajtó bizottság kezébe helyezte. A megállapodás szerint, amikor egy szakszer­vezet panaszt emel egy másik ellen, hogy meg­sérti az uj módosítást, akkor Meany szakszerve- zeti tisztviselőkből álló bizottságot nevez ki annak kivizsgálására. Ha az nem képes egyezséget hoz­ni létre a két ellenfél között 14 napon belül, egy köztiszteletben álló egyéniséget nevez ki döntő­bírónak, aki határozatot hoz az ügyben. Ez a ha­tározat megfellebbezhető a végrehajtó bizottság­nál, amely — ha úgy találja, hogy a döntőbíró határozata helytelen — a Központi Tanács elé viszi a dolgot. Legalább 15 szavazatra van szük­ség a döntőbíró határozatának visszautasítására. Rövidebb munkaidő, jobb munkabér A konvenció nem tette magáévá a Meany Ken- nedynek tett ígéretét, hogy “1,000 százalékban támogatja” a kormány külkereskedelmi politiká­ját. Nem mutatkozott hajlandónak feláldozni a munkaidő- és bérköveteléseket azért, hogy a mo­nopóliumokat az export terén versenyképessé tegye. Úgy Kennedy elnök, mint Goldberg munkaügyi miniszter a termelés emeléséről, a termelési költ­ségek csökkentéséről és különösen a termelékeny­ség fokozásáról beszélt a konvención. A delegátu­sok megértették, hogy a monopóliumok verseny- kép asségének terhét a munkásságra hárítják, a profit növelésének érdekében. Azt is belátták, ebből kifolyólag a munkanélküliség növekedése várható; Ezért a hozott határozatok a rövidebb munkaidőért való harcra szólították fel a szakszer vezeteket “a munkanélküliség megoldása szem­pontjából”, bérlevágások nélkül. A vásárlóképes­ség növelése érdekében pedig a munkabér javí­tását tűzték ki célul. A külkereskedelemre vonatkozó javaslathoz hozzászólók rámutattak azokra az iparokra, mint a textil, a cipő, az edény, üveg, kerámia és mások ahol a munkások legjobban megérzik az import káros hatását. Tiz év alatt a textiliparban 300 ezerrel csökkent a munkások száma. A Textil Workers Union titkár-pénztárnoka, John Chupka, a munkásellenes törvényekre hívta fel a konvenció figyelmét, különösen i déli álla­mok helyi rendeletére, amelyek megfosztják a szakszervezeteket mozgási szabadságuktól. A polgári jogok biztosítására a szakszerveze­tekben a konvenció uj intézkedéseket hozott, me­lyek Philip Randolph megelégedésével is találkoz­tak. Feloszlatták a régi bizottságot és újat ne­veztek ki, William F. Schnitzler, központi titkár- pénz tárnok vezetésével. A konvención dr. Martin Luther King néger vezető, mint vendégszónok éle­sen megkritizálta a központi vezetőség előbbi Rondolph-ot elitélő nyilatkozatát. Sokkal tisztább és magasabbrendü polgárjogi elveket és gyakor­lati célkitűzéseket kórt a szakszervezetektől a néger munkásság jogainak és életlehetőségeinek biztosítására. Az elfogadott határozati javaslat még nem üti ugyan meg a kívánt méreteket, de jobb az előzőnél és hatásossága attól függ, hogy milyen komolyan és lelkiismeretesen látnak a ki­vitelezéséhez. A konvenció a régi központi vezetőség ujravá- lesztásával ért véget. KELLEMES ÜNNEPEKET KÍVÁN a l VGSTOCK i I Import and Export Company | * Mindenféle import és export, bőrdiszmüáru, jg művészi és kézműipari tárgyak- ? “■ Ä J 920G S. Phillips A ve., Chicago 17, Hl | Telefon: BA 1-6184 # £ tASi»iS.3,5iSi>;XSa»S;Se5í&5;5a»3B>íSi>i><-»S»3i5íSiSí»íS:í««S£S<»Sja, A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom