Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-07-27 / 30. szám
Thursday, July 27, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 2 X 2=^ +1234: 1234+212349870=7904321 X 123455=12347 A SZÁMOK BESZÉLNEK írja Eörsi Béla 2X2=4 + 1234:1234 + 212349870=7901321X123455=12347 a kínai kérdés Vannak kérdések, amelyeknek megoldása már nagyon a körmünkre ég; ilyenek pl. a délamerikai és indiai földosztás, az embereknek bőrük színe szerinti megkülönböztetése, s nem utolsó sorban Kina tényleges kormányzatának elismerése. Ezeket a kérdéseket sem a Birch Society, sem a kongresszus reakciós tagjai nem tudják megoldani. Alább a kinai kérdéssel foglalkozunk. 1947-ben egy társaság működött Shanghaiban a semmitmondó “Eastern Imp. & Exp. Co.” néven. A cég luxuspalotájába igen nehéz volt bejutni, mert két kinai katona őrizte bejáratát. Benn elegáns fiatalemberek üldögéltek, akik a legelőkelőbb divat szerint öltözködtek és előkelő egyetemi végzettséget eláruló hangnemben beszéltek. Sokat ittak és hölgyeiket a legjobb ellátásban részesítették. Néha komoly dolgokról folyt a társalgás, mint pl. hogy a kinai városok, mint Kalgan, Lanchon és más nacionalista városok már csak egyedülálló szigetek a kinai kommunista tengerben. Szó volt arról, hogy egy-egy ingadozó “War Lord”-ot meg kell erősíteni, de szó esett fegyverszállításról, kémkedésről, szabotálásról is. Ezek az előkelő fiatalemberek látták el hazánk vezetőit felvilágosításokkal és kétségtelenül előidézői voltak annak, hogy politikánk Ázsiában megbukott. Hála Chiang Kai-shek ügynökeinek, a Formó- zát szolgáló szenátoroknak és képviselőknek, a bűnös amerikai sajtónak, a kinai kérdést eddig úgy oldottuk meg, hogy iskoláink és könyvtáraink térképeiről kitöröltük Kínát. Ezt a művészi teljesítményt 12 éve sikeresen folytatjuk. Majd felállítottuk azt az elméletet, hogy ez a Chiang Kai- shek nevii tömeggyilkos, aki bebizonyította, hogy nem képes saját országát kormányozni, áz ellenséggel (Japán) szemben megvédeni, képviseli Kínát egy tízmilliós szigetről, ahol az amerikai dollármilliók segítségével ül a nép nyakán. Újabban az uj afrikai nemzetek szavazatai a UN-ben veszélyeztetik ezt a gyönyörű álomképet, úgyhogy uj módot kellett kigondolni. Hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, két Kinát akarnak a UN-ben. Az igazi hatalmat Chiang Kai-shek tartaná meg a Security Councilban, vétójoggal, mig a 650 milliós Kina a nagygyűlés tagja lenne, egy a sok közül, teljesen ártalmatlan, s ugyanakkor minden bűnért felelősségre lehetne vonni. Ugye szép és egyszerű megoldás lenne ez? De ebbe a hókusz-pókuszba egyik érdekelt fél sem hajlandó belemenni és külügyi hivatalunknak már az első percben el kellett volna vetnie ezt a gondolatot. Robert Scalapino professzor a szenátus külügyi bizottsága előtt néhány életrevaló, bár nem forradalmi megoldást ajánlott. 1. Amerikának észre kell vennie, hogy a kommunisták az urak Kínában és Kina idővel a US- hez és a Szovjetunióhoz hasonló nagyhatalommá válik. Tehát közeledni kell Kínához s ezzel elkerülni, hogy az amúgy is súlyos világpolitikai helyzet még súlyosabbá váljon. Kinát meg kell hívni a leszerelést és atompróbarobbantások beszüntetését tárgyaló konferenciákra, s meg kell adni neki a vétójogot a UN-ben. 2. Washingtonnak be kell látnia, hogy nemcsak Európában kell barátokat szereznie, hanem Ázsiában is. Az egyoldalú lépések ideje már elmúlt, az ázsiai politikát a szövetségesekkel és a semleges kulcsállamokkal kell mindig megtárgyalni. 3. Ezentúl az Egyesült Államoknak a katonai, vagy gazdasági segélynyújtást elsősorban ahhoz a feltételhez kell kötnie, hogy a segélyt kérő és kapó állam belső reformot hajtson végre. Különösen Chiang Kai-sheknek kell tudtára adni, hogy hozza rendbe saját portáját és adjon politikai szabadságot Formóza népének. (Próbáltak ott valamilyen földreformot végrehajtani, de mint a magyarországi Horthy-idők tapasztalatai mutatták, tőkés társadalomban igazi földreformot nem lehet keresztülvinni.) Az Egyesült Államok kinai politikája zátonyra futott, amiről most nagyon nehéz elszabadulni. S mégsem valószínű, hogy a fenti jó ajánlatok bármelyikét is elfogadnák. Időközben a Pentagon uj játékba kezdett, melyet “paramilitary” metódusnak neveznek. Ejtőernyős katonákat képeznek ki, akik megtámadják az ellenséget, mely alatt Mao Tse-tung hadseregét értik. Ennek azonban az a hibája, hogy egy amerikai, vagy amerikaiak által kitanitott partizán 72 óránál tovább nem tudja magát fenntartani pl. Laoszban, Dél-Vietnamban, vagy bárhol másutt Ázsiában. A gerillaharcosnak ugyanis a közelben lévő vidékből kell élnie, különben elpusztul. Ilyen helyen egy csokoládészelet, vagy cigaretta ajándék nem segít, mert vezetőre és állandó kémrendszerre kell támaszkodni, az élelmen kívül. A Pentagon, valamint az amerikai reakciós erők, sőt az uj kormány is azt hiszi, hogy partizánok ellen partizán csapatokat kell felállítani. Viszont a szenvedő tömegeknek nem tudnak jobbat felkínálni, mint amit Mao Tse-tung ajánl. A jól öltözött előkelő uraknak jobb volna tanulmányozni, hogy mi teszi a kommunistákat sikeressé, ahelyett, hogy partizán csapatok felállítására pazarolnák az adófizetők pénzét. S esetleg Scalapino professzor ajánlatain is lehetne kissé gondolkozni. közVetTeVül*: BÁLINT IMRE ROVATA Gyurkát kerestem. Valahová eldugta az asz- szony. És mert békiilékeny hangulatban voltam, azt a szép dalt énekeltem, hogy mindenkinek van pipája, csak én nekem nincsen. Megtaláltam. Tele volt a tegnapi hamuval, félig elégett dohánnyal és sok keserű lével. Ezért oly haragos a Gyurka, amint azt azonnal látni fogjuk. “Gazdám elfogult az emberek irányában”, evvel kezdte minden bevezetés nélkül. “Az emberek rosszak és az se igaz, hogy csak a körülmények teszik azzá, amint gazdám állította a minap. Én csak tudom, hiszen egy elfogulatlan fagyökér vagyok. Az emberek vadabbak, mint a farkasok. Rendetlenek, piszkosak. Már gyerekkorától kezdve nevelik, hogy legalább az orrát ne piszkálja és mossa meg a kezeit utána, amit pedig még a macska is megtesz. A gyerek szadista és szétszedi a játékait és belerúg az anyjába és majd kipukkad olyan mérges és úgy ordít, mint egy... mint egy csecsemő. Ehhez képest mily kedvesen játszanak egymással az oroszlánkölykök. Az úgynevezett fiatalkorú bűnös kegyetlenebb A1 Capone összes gyilkosainál. Miért? Mert ez a természete. Aki almát tesz a tanitónéni asztalára, az egy csibe, csibike és ha emberkének is néz ki, gyenge, életre nem való kis ember marad, amig csak él.” “E hosszú léből az jön ki, Gyurka, amit én is mondok, hogy az embert a nevelése, a körülményei teszik olyanná, amilyenné. A szülők, a tanítók, a rendőrök s a birók és ha tetszik, a gazdasági helyzet. Egyszóval: a társadalom, amelyben él és tanyázik, ahogy te mondanád.” “Ugyanabban a társadalomban, ugyanabban az utcában, talán ugyanabban a házban lakik egy széplélek és egy börtöntöltelék...” “. . .aki ha golyószórójával lelőtt harminc japá- nust, nemzeti hőssé lett avatva, de ha egy ugyanolyan golyószóróval csak négy darab gengsztertársát lőtte le, villanyszékbe került. Hol itt a logika? Mert a háború más ‘társadalmi körülmény’, mint a béke és az alvilág.” “Mindkét alkalommal gyilkolt a gyilkos”. — így a Gyurka... Az igaz, hogy Kinizsi nemzeti ideálom volt, amig volt, aki három halott törököt vett a fogai közé, bár érett fejjel most már nem tudom elképzelni, hogyan tette és azokkal táncolta el a csöpröntytis csárdást. Meghogy most is az a boxoló a nemzeti hősünk, aki véresre veri másik embertársát és a birkózó, aki kidöfi a másik szemét .. . Dehát, ha a körülmények zupásőrmester- ré tették volna a boxolót, meg a birkózót, dupla nemzeti hősök lennének. (Ezt csak magamnak mondtam). “Én mégis csak a körülményeket okozom ide is, oda is. Dehát, hogy ne veszekedjünk, mit ajánlasz Gyurka?” “Ösmerje el, hogy nekem van igazam. Ha az emberek jónak születnének, akkor könnyű volna jóból még jobbat csinálni. Azaz másként kell jó anyagot formálni, mint rosszat. Inkább tigrisek népesítenék be a földet!” — duzzogott csak to- tább a Gyurka. “Azok akkor ölnek, ha éhesek. De az ember minél gazdagabb, mennél jóllakot- tabb, annál telhetetlenebb...” “Mérges vagy Gyurka és azért vagy elfogult.” “Önmaga fonja az ostort, amivel agyonkorbácsolja magát. Az atombombás világháborút.” — Nem hallgatott el a Gyurka, csak duzzogott tovább. Kivettem a félig égett dohányt a Gyurkából, mert beláttam hogy semmire se megyek vele mert ha a Gyurka mérges, akkor haragszik. ÄVWWW\AWVWWUVWWiWVWWWWUWVVV'K, RENATO GUTTUSO olasz festő maga válogatta össze müveiből azt a 100-nál több grafikát és festményt, melyet a moszkvai Puskin Múzeumban most állítottak ki. Hozzájárulás a ’62-es ÉVKÖNYV rendkívüli kiadásához Amerikai Magyar Szó 130 East 16th Street New York 3, N. Y. Tisztelt Szerkesztőség! Én is szeretnék hozzájárulni a 60 éves jubileumra kiadandó 1962-es naptárunk előállítási költségeihez. Kérem, helyezzék el nevemet az “Akik naptárunk megjelenését lehetővé tették” c. rovatban. Mellékelek hozzájárulásképpen $................-t. Név: ...................................................................... Cim: ...................................................................... Város: .................................... Állam: ........... Az ecuadori elnök nyilatkozata Havanna, julius 17' A Prensa Latina hírügynökség quitói jelentése szerint a Carlos Julio Arosemen alelnök vezetésével Szovjetunióban, Csehszlovákiában és Lengyel- országban járt parlamenti küldöttséget az ecuadoriak ezrei fogadták a repülőtéren. Az alelnök nagygyűlésen számolt be utjának tapasztalatairól. Rámutatott: “Á szocialista országokban, ahol megfordultunk, mindenütt őszintén törekszenek rá, hogy szélesítsék kapcsolataikat a latin-amerikai országokkal.” “Bár én nem vagyok kommunista — mondotta a továbbiakban —, elismerem, hogy a szocialista országok tapasztalatait hazánkban is fel lehet használni.” A latin-amerikai országok olyan vezetőire célozva, akik az Egyesült Államokba járnak kölcsönöket kérni, cserében az amerikaiak számára biztosított koncessziókért, s igy megsértik hazájuk szuverénitását, hangoztatta, “én nem’ hoztam dollárokat, de nem is mocskoltam be nemzeti zászlónk tisztaságát.” Befejezésül az alelnök felhívta az ecuadori elnököt, foganatosítson gyors intézkedéseket a nép jólétének fokozására. “A nép — mondotta — nem várhat tovább.” Kijelentette: minden erővel arra tői íkszik, hogy hatalmas mozgalmat hozzon létre, amely egyesíti az ország demokratikus erőit, közöttük a kommunista és a szocialista pártot, a munkások, a parasztok és a diákok szervezeteit. Diktofuraellenss párt Bél-Visfc'&iban A “Félszabadulás” elnevezésű Észak-Vietnam-i hírügynökség szerint Dél-Vietnamban megalakult a Radikális Szocialista Párt, amely a hazafias értelmiséget tömöríti. A párt nyilvánosságra hozta programját, mely szerint feladatul tűzi maga elé a Ngo Dinh Diem- féle diktátorrendszer megdöntését, egy nemzeti koalíciós demokrata kormány megalakítását, és az ország békés egyesítését. Külpolitikai téren a párt a béke és semlegesség politikáját követi és támogatni fogja az egész világon a nemzeti felszabadító mozgalmakat. A párt kinyilvánította hűségét a dél-vietnami nemzeti felszabaditási front iránt. A Radikális Szocialista Párt felhívással fordult a világ értelmiségéhez és a szocialista pártok tagjaihoz, hogy támogassák Dél-Vietnam népének felszabadító harcát.
