Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-07-27 / 30. szám
6 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 27, 1961 Levelek a Szerkesztőhöz Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez Az óceánon - a szülőhazába Tisztelt Szerkesztőség! örömmel tudatom önöket, hogy mire e sorokat olvassák, már az óceánon hajózunk, gyermekeim és én, hogy férjemmel ismét együtt lehessünk Budapesten, ö ugyanis már hetekkel ezelőtt visz- ezament szülőhazánában. Nagyon sajnálom, hogy nem tudok elbúcsúzni azoktól, akiket itt Amerikában megismertem, s igy ezúton kívánom nekik a legjobbakat, hogy még sokáig éljenek egészségesen és olvassák a Magyar Szót. Támogassák ezt a lapot, amely valóban a dolgozók érdekeit szolgálja. Remélem, hogy odahaza is lesz alkalmam a lapot olvasni. Nemrégen olvastam “Figyelő” aláirással egy cikket a lapban, úgyszintén a “Másik Figyelő” levelét, amihez csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy van aki előbb, s van, aki később megy haza. Én pl. négy éve, hogy idejöttem és bizony nem tudtam megszokni. Tőlem is sokan kérdezték, amit a “Másik Figyelő” kérdez. S bizony eljött az idő, s most végleg beteljesül, amit már régen terveztem és óhajtottam. Á Sajnos sokan csalódtunk ebben az országban. Amikor elhagytuk hazánkat, olyanok voltunk, mint a vad lovak, egy elindult és a többi ment Utána, nem gondolva a jövővel, csupán a jelen volt az érdekes. Még Ausztriában is csak az volt a fontos, hogy minél messzebb mehessünk, egyszerre szerettünk volna látni mindent, mert akkor még vonzott az ismeretlen világ. De most rájöttünk arra, hogy azt hagytuk el, ami után vágyódtunk, ezért mindenki igyekszik az elmulasztottakat valamennyire jóvátenni. Annakidején, amikor idejöttünk, azt gondoltuk, itt megduplázódik mindaz, ami otthon megvolt, de nem igy lett. Hanem az egyikből sok'és a másikból pedig semmi. Pl. sohasem gondoltam volna, hogy ez a gazdag ország ilyen szegény a kultúra, vagy a köz- biztonság terén. Úgy vélem, hogy nem én leszek az utolsó, aki hazamegy, még sokan követik majd azt az utat, amelyen én járok. Három család van itt a kör-, nyéken, akik már kérvényt nyújtottak be a hazatérésre, s tervük, hogy ősszel követnek bennünket. Ezekről a hazatérőkről bizonyára nem fog a lap irni, mert nem ismerik őket. Bizony sokan akartak lebeszélni erről az útról, de én kitartottam saját elgondolásom mellett és hiszem, hogy nem fogok csalódni. Ujamerikásoknak nem újság, hogy odahaza van orvosi ellátás, ami itt elviszi az embernek minden pénzét, ugyancsak szórakozás, amire itt abszolút nem telik. Nagyon sajnálom, hogy én nem tudok hozzájárulni ahhoz a munkához, amit önök végeznek, de remélem, hogy azok a magyarok, akik még nem fásultak el, s akik szivükön viselik az újság sorsát, törődni is fognak vele és terjesztik ismerőseik körében. Gáspár Jánosné Jelentés Kanadából j Tisztelt Szerkesztőség! Középnyugat-Kanadában a vetés ideje óta szárazság honol, még éjjeli harmat sem szállt a terményekre. A késői vetések ki sem tudtak kelni, s ami kikelt, az is kisült a melegtől; 80—90 fokra, néhol 100 fokra is felmelegszik a levegő. A kutak elapadnak, a viztároló árkok kiszáradnak, a kaszálókban a széna kisül. Ebben az időszakban egy tonna lucerna 40 dollár, az állatok ára esik; egy tehénért 90 dollárt kap a farmer vagyis kb. fontonként 9 centet. Ha át akarja teleltetni, szűkösen is három tonna jó takarmányra van szüksége, ami $120 kiadást jelent. Tehát 90 dolláros tehenét a farmer $120-as értékű takarmánnyal válthatja meg az elkövetkező tavaszig. A termés nagyon kicsi lesz, ezért a búza árát már 5 centtel emelték bushelonként, ugyanakkor a liszt árát száz fontonként 25 centtel emelték; de arról nem hallani semmit, hogy a malomipari és a többi iparági munkásoknak az órabérét a törvény felemelte volna 15 centtel, hogy élelmü- íJket az árak emelkedése mellett is beszerezhessék. Pedig itt a malomipar külön hasznot sajtol ki a farmerek nyomorából, mei't 100 font liszt előállításához nem kell egészen hái'om bushel búza, s ez csak 15 cent emelést jelenthetne a lisztnél, eltekintve attól, hogy a búzát olcsóbban vásái'ol- ták. A rizs is két centtel, a cigarettadohány fontja 10 centtel emelkedett. Ugylátszik semmilyen törvény nem tiltja a nagyobb profithai'ácsolást. Arra pedig nincs védő töltény, hogy az ilyen természeti csapás ellen, mint a szárazság, védve legyen a farmer. A gépkompániák csak jogosultak a gépek utáni kamati’a, holott ezt csak attól az időtől kezdve kellene számítani, amikor a nor- mális termés helyreállt valamelyik vidéken. Mert habár a farmer azt mondja, hogy “az én traktorom”, a valóság az, hogy az a kompániáé, mei't a farmerek legnagyobb része csak bérbe veszi a gépeket, amit kamat formájában fizet. Sokan azonban nem veszik tekintetbe, s mii'e kifizetik a kamatokkal, máris elkopott és kezdhetik újra a bérletet. Tehát látjuk, hogy nem a farmer az okozója a tei'ményárak emelkedésének, mint ahogy a munkás sem okozója az ipai’cikkek áremelkedésének. Pedig ezzel akai’ják a munkást és a fai’mei't egymással szembe állítani, holott mindkét csoportot kizsai'olják az áremelkedésekkel. Mit lehet ez ellen tenni? Tanulni kell, olvasni, munkás irodalmat tanulmányozni, melyből megtanulhatja mindenki, hogy csak szei'vezett összefogással lehet orvosolni gazdasági helyzetünket/ S mindezeken felül harcolni kell a békéért, mei't csak békés körülmények között harcolhatunk jogainkért. Kozma Dénes, farmer A SZERKESZTŐSÉG NYILATKOZATA Geréb munkástársunk a lap junius 29-iki számában megjelent cikkére és az abban foglal N.N. levélre olvasóink élénk érdeklődéssel reagáltak, amint azt a hozzána érkezett és a lapban közölt cikkek és levelek bizonyítják. Ennél több levelet is kaptunk, amelyek javarészt megismétlik a már megjelent véleményeket. Ennélfogva a lap szerkesztősége elhatározta, hogy a további hozzászólásokat, az ismétlések kihagyásával, csak kivonatosan fogja közölni, annál is inkább, mivel Geréb munkatársunk visszaérkezése Magyai'országból esedékes és abban a i'eményben várjuk látogatásáról szóló beszámolóját, hogy azzal az olvasóinkban felkeltett kételyeket el fogja oszlatni. Nagy szükség lenne Tisztelt Szerkesztőség! Én sem helyeslem a lap jun. 29-i számában megjelent “Elmélkedés a Magyar Kultúráról” c. Geréb cikket, sem N.N.-nek a cikkben foglalt levelét, amelyik úgy tünteti fel, mintha kultúra Magyai’-Amerikában nem is lenne ami pedig Magyarországon van, az olyan másodlagos kultúra. A levél felhoz sok mindent, amit nem akarok megismételni, mert már mások is megii'ták. Én nem vagyok mindentudó, de a cikkben megemlített két dologról, a magyar borok jóságáról és a népművészetről hajlandó vagyok vitába szállni bárkivel. Arra pedig nagy szükség lenné, hogy valaki már kioktassa az amerikai újságírókat, de hogy erre mikor kerülhet sor, azt nem tudom. Mindenesetig szeretném, ha majd megírná a lap, hogy melyik amerikai újság mit irt Magyarország ellen, stb. Kérem, adjanak helyet lapjukban levelemnek. Taylor József GYŐRÖTT működik az ország első diák képzőművészeti klubja, ahol szobi'ászattal, festészettel, építészettel ismerkednek meg a tanulók. A tervek szei'int ősszel Sopi'onban és Mosonmagyaróváratt is megalakítják a képzőművészetet kedvelő gyermekek klubját. Tisztelt Szerkesztőség! Kérjük, hogy az alanti nyilatkozatunknak a Magyar Szó legközelebbi számában helyt adni szíveskedjenek. NYILATKOZAT Alulírottak, a 6 éve megszűnt BÉRMUNKÁS lapbizottságának volt tagjai és ii'ói, a Magyar Szó július 13-i számában Rev. Gross “Hétvégi Levél” cirnü cikke egy részének a tényekkel homlokegyenest ellenkező kitételeit kénytelenek vagyunk az igazságnak megfelelően helyreigazita- ni. Az alulírottak meg vannak győződve arról, hagy nemcsak mi, a Miamiban élő lapbizottsági tagok véleményét tolmácsoljuk, hanem a más városokban lakó összes tagjai is ugyanígy gondolkoznak, nemkülönben a Magyar Szó olvasóinak százai, akik a Bérmunkásnak megszűnéséig olvasói és támogatói voltak. Rev. Gross, amikor jogosan és helyesen meg- ki'itizálja Geréb munkás- és magyarellenes cikkét, azt a következő valótlansággal fejezi be: “Tudtommal Gei'éb hosszú évtizedekig egy olyan lapnak volt a szerkesztője, amely élesen szemben állott a Magyar Szó és jogelődei világnézetével, szemben a népi demokráciák verejtékes törekvéseivel, szemben az uj Magyaroi'szág hősies erőfeszitéseivel. (Rossz nyelvek szerint lapja ki is volt tiltva Magyai’oi’szágból — a felszabadulás után). Hát akkor hol volt az a tévedhetetlen ítélőképesség? Ha volt neki egyáltalán, úgy látszik, akkoriban ez a képessége csúfosan cselben hagyta, mert ime: nem neki lett igaza, hanem annak a vonalnak, amely ellen annakidején oly vitézül hadakozott. Fontos dolgokban pedig az ítéletet, nem bízzuk olyan birói'a, akiről köztudomású, hogy a múltban súlyos tévedésekbe esett.” Ezek a megállapítások a Bérmunkásra vonatkoznak, amelyekből egyetlen megállapítás felel meg a valóságnak: az, hogy Geréb ténylegesen névleges szerkesztője volt a Bérmunkásnak. A többivel szemben a tények a következők: 1. A Bérmunkás 1939-ben tartott országos értekezlete elhatározta, hogy tekintettel a fasizmus elői'etörésére, a munkásmozgalom legfőbb és legfontosabb hivatása, hogy a taktikai ellentéteket félretéve egységesen minden erejét a fasizmus ellen kell fordítania. Attól kezdve a Béxinunkás- ban egyetlen sor nem jelent meg, amely akár a Magyar Szó “jogelődeit”, vagy a nemzetközi munkásmozgalom bármely csopoi'tját támadta volna. 2. A Béi'munkásban soha egyetlen sor nem jelent meg, amely szemben állt volna a “népi demokráciák verejtékes törekvéseivel”. Ellenben a Bérmunkás minden egyes száma Írásos bizonyíték arra, hogy 100 százalékig, fenntartás nélkül, odaadással támogatta, védte a népi demokráciát. Nem volt egyetlen magyarnyelvű lap Amerikában, amely bátrabban állt volna ki a népi demokráciák mellett, mint a Bérmunkás. 3. A Bérmunkás nem volt a Geréb lapja, hanem az IWW tulajdona. Az irányvonalat nem a szerkesztő, hanem az országos értekezlet szabta meg, mely a lap fennállásáig minden évben határozottan a népi demokráciák támogatására kötötte le magát és ennek a feltétlen betartására úgy a szei'kesztővel, mint a munkatái'sakkal szemben a lapbizottság ügyelt fel. 4. A Bérmunkás nem volt kitiltva az uj Ma- gyai'országból, ellenben minden magyarországi lappal cserepéldány összeköttetésünk volt, ezenkívül vagy 300 előfizetője is volt lapunknak, akik a legnagyobb elismeréssel nyilatkoztak a Bérmunkásról. Ellenben igaz az, hogy a Bérmunkás felettes fói’umával, az IWW központi bizottságával éveken keresztül erős hai'ca volt, mert az kifogásolta a fenti elvi álláspontot és ki akarta venni a Bérmunkást a lapbizottság kezéből. Kétségtelen az, hogy Gex’éb utolsó cikke a Bérmunkásban soha meg nem jelent volna. Meg vagyunk győződve arról (sajnos), hogy Rev. Gross a Bérmunkást soha nem olvasta, rosszakaratuan félrevezették és reméljük, hogy nem mulasztja el azt, hogy tévedését egy harcos munkás lappal, annak íróival és olvasóival szemben helyreigazítsa. Vizi József — Kovács Ernő — Búzái János Kozsányi János AZ IBUSZ egy év alatt több mint százezer falusi dolgozót vitt el az ország legszebb vidékeire, illetve külföldi utakra. Az idén még több falusi dolgozó jut el a Szovjetunióba, az NDK-ba, Csehszlovákiába, a Balaton, a Mátra és a Bükk tájaim.
