Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-12-07 / 49. szám
Thursday, December 7, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ £ Mississippiben ragaszkodnak a fajüldözéshez Megszegik a bírósági rendeletet. — Brutálisan bántalmazzák a szabadság- utasokat. — A kormány részletes jelentést kapott hatóságok általi törvénysértés és rendörbrutalitás büntetlen gyakorlásáról Aki múlt hét szerda este televízión hallgatta a napi híreket, az saját szemével láthatta a helyszínen felvett jelenetet McComb, Mississippiből, hogyan bánt el fehér fajgyűlölőkből álló csőcselék öt néger szabadságutassal. Az egyik fiatalembert “öld meg, öld meg” harci kiáltás és szitkok közepette többször a levegőbe dobálták és amikor az utca kövezetére zuhant, akkor kézzel-lábbal rúgták és püffölték. A fehér csőcselék ott volt, fényképező is kéznél volt a brutális támadásnál, de rendőr sehol sem volt látható. Miután az áldozatok — két nő és három férfi — végre elmenekültek bántalma- zóik elől, öt perccel később megjelent a színen a rendőrparancsnok egy rendőr kíséretében az egy blokk távolságban álló városházából. A Greyhound busz vidékét megtisztították a felhevült tömegtől és csak a megkinzottak zuzódásai tanúskodhattak a gyalázatos eljárásról. Az öt sziabadságutas a new-orleansi Congress of Racial Equality tagja. Vállalkoztak arra, hogy személyesen győződjenek meg a szövetségi bíróság legújabb rendeletének betartásáról. A rendelet betiltja a faji elkülönítést vasúti és busz állomásokon. Az FBI ügynökei is a városban tartózkodtak, állítólag azért, hogy a rendelet betartását ellenőrizzék. Most aztán megindították az ügyben a vizsgálatot, amelynek eredménye iránt Róbert Kennedy igazságügyminiszter is érdeklődését fejezte ki. Amikor a szabadságutasok az állomásra megérkeztek. az ajtó előtt meg akarták akadályozni, hogy a fehérek részéi-e fenntartott étkezdébe lépjenek. De bementek és leültek. Egyikük többször kért kiszolgálást, de nem kapott. Egy fehér étkező felemelt egy kávéval telt csészét az asztalról, odament a feléje háttal ülő négerekhez és az egyik férfi tarkójához vágta a csészét. A forró kávé végigömlött a férfi fején és hátán. Akkor a négerek felálltak, hogy kivonuljanak az étteremből, mire többen rájuk támadtak, ütlegelték és kituszkolták őket az utcára. Ott a tömeg megrohanta őket csak nagynehezen tudtak égy néger hotelbe menekülni. Az összevert fiatalemberek és nők orvosi kezelésre szorultak. Este rendőrök kisérték ki őkét a buszállomásra és FBI-ügynökök jelenlétében ül-- tették őket a New Orieansba menő kocsira .Az egyik fiatal nő kijelentette, hogy visszajönnek. Kormánybizottság jelent Mississippi állam gyakran szerepelt a napihi- rekben, amióta a szabadságutas mozgalom megindult. Sem a brutalitásokért, sem a polgárjogi törvények megszegéséért eddig a fajgyűlölő csőcselék és a hatóság emberei közül senkit nem büntettek meg. A déli államokban uralkodó állapotok szempontjából a Civil Rights Commission nemrégen elkészített és nyilvánosságra jutott jelentése sokkal nagyobb közfigyelmet érdemel, mint amit a hírszolgálatoktól kapott. Időről-időre, amikor a társadalmi igazságtalanságok botrányos méretekben kerülnek nyilvánosságra az országban, a kormány kivizsgáló bizottságot nevez ki, amely hónapokig tartó kutatás után kötetekre menő jelentést nyújt be a sajnálatos helyzetről. A Civil Rights Commission az 1961-ben végzett kutatásairól öt különböző jelentést készített. Az utolsót IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS (Justice) címmel, november 17-én nyújtotta be. Részleteiben az országban elterjedt rendőr brutalitásokról rántja le a leplet. “Bár a fehérek sem mentesek, a hivatalos brutalitások oroszlánrészét a négerek szenvedik, az amerikai társadalom minden más rétegénél nagyobb arányban”, állitja. Mig szerkesztőink és hírmagyarázóink korlátlan szóáradattal és vissza-visszatérő méltatlankodással merülnek bele a “rendőrállam” elítélésébe, mikor más országokról van szó, a Civil Rights Commission ezen jelentésével egyáltalában nem foglalkoztak és csak kivételes hírlapokban lehetett olvasni, hogy ilyen jelentés megtörtént. A felháborodásnak a jelét sem láttuk a lapokban a saját hazánkban uralkodó rendőrállami állapotok miatt, pedig ezeknek gyakorlása nagyrészben felelős azért, hog}' a néger polgárainknak harca emberi jogaikért olyan gyötrelmes szenvedésekkel jár számukra. “I. F. Stone’s Weekly” nov. 27-iki számában pótolni igyekszik az amerikai sajtó mulasztását, amikor részleteket közöl a jelentésből. Helyesen arra is utal, hogy a hivatalos közegek hozzájárulása a négerek jogfosztásához és tettleges üldözéséhez, gazdasági alapokon nyugszik. Ezt igy fejezi ki: “A rendőrbrutalitás nem ‘oktalan’. Hideg faji ésszerűség van mögötte: a négex-t alárendelt helyzetben kell tartani, mint az olcsó munkaerő forrását.” A “Justice” jelentésben “tipikus rendőri kegyetlenségeként felsorolt tizenegy eset közül néhányat ennek az állításnak illusztrálásaként ismertet. Terrel County, Geoi-giában 1958-ban két rendőr agyonverte James Braziert, a felesége szemeláttára. A helyi sheriff ezzel a kijelentéssel fűszerezte véleményét az esetről Robert Baker, a Washington Fost riportere előtt: “semmi sem olyan hatásos, mint a félelem, hogy a négereket az őket megillető helyen tartsuk.’’ Amikor Claude M. Screws, egy másik georgiai sheriff bíróság elé került, mert agyonvert egy néger embeif, a tárgyaláson egy FBI ügynök igy tanúskodott: “Mr. Screws lazt mondta, hogy Bobby Hall (az agyonvert néger) sok bajt okozott, hogy mint vezető szerepelt. . . amikor egy néger bajba keveredett a törvénnyel, akkor Bobby Halihoz fordult tanácsért.” James Braziert is “elbizakodottnak” tartották a fehérek. Még egy évvel a meggyilkolása után is, a fentemlitett sheriff ezeket mondta az özvegyének: “Ki kéne pofozzam az átkozott agy velődet. Ez az érzésem ilyen négei*ekkel szemben, mint te vagy. Ti négerek itt ültök, televíziót néztek, felmentek északra és amikor visszajöttök, azt szeretnétek tenni a fehéi-ekkel, amit az északi négerek csinálnak. De ti iazt itt nem tehetitek. A Dél rendelkezéseit én fogom itt keresztülhajtani, annak rendje és módja szerint.” “Mivelhogy a kegyetlenség az uralkodó faj céljait szolgálja, nem meglepő, hogy a rendőröket x-itkán büntetik meg és gyakran előléptetik őket,” írja a “Weekly”. A Brazier meggyilkolásában résztvett egyik rendőrtisztet kinevezték rendői'- főnöknek Dawson City, Ga.-ba. A helyi és az állami hatóságok nem léptek fel a gyilkosok ellen, a szövetségi esküdtszék pedig nem volt hajlandó vádat emelni az ügyben. Screws sheriffet fehér tanuk vallomásai alapján elitélte egy szövetségi bíróság Bobby Hall meggyilkolásáért, azonbaix a Legfelsőbb Bíróság az ítéletet megsemmisítette egy hajmeresztőén mesterséges érveléssel. A megoszlott döntés úgy szólt, hogy egy rendőr csak abban az esetben sérti meg a szövetségi törvényt, ha a bűntettet “tudatosan” azért követte el, hogy megfossza a négert alkotmányos jogától. Ha a gyilkosságot gyűlöletből, gonoszságból, bosszúból, vagy csupán tréfából kötetik el, akkor az ügy nem tartozik a szövetségi bírósághoz. Ezután a sheriff ügyében uj tárgyalást tartottak, felmentették és 1958-ban Mr. Screwst megválasztották Georgia állami szenátorává. Az FBI kötelességmulasztása A polgárjogi séxTlmek az igazságügyi minisztérium hatáskörébe tartoznak, amely sohasem kezelte elég erélyesen őket, mert á kongresszusban nagy hatalommal rendelkező déli törvényhozókkal kerülne miattuk összeütközésbe. Azonkívül az ilyen panaszokat az FBI-nak kell előbb kivizsgálni. A “Justice” jelentésből kitűnik, hogy az FBI nem szivesen kezel olyan panaszokat, amelyek a polgárjogokra vagy rendőrtiszt viselők törvény- sértő magatartására és brutalitására vonatkoznak. Ezt a tényt a jelentés okmányokkal és tanuk vallomásaival hozta nyilvánosságra, bár ezt túlzott aggályoskodással tette és kíméletet tanúsított az intézménnyel szemben. Tapintatosan és szinte bocsánatkérően utalt az FBI kényes helyzetére, amikor a rendőrség tagjai ellen' kell vizsgálatot folytatnia, hiszen mindennapi munkájában éppen ennek a karhatalomnak a kooperálá- sára van szüksége. Az eredmény az, hogy a polgár-jogi törvények másodrendű fokozatot kapriak, akárcsak a négerek, akiknek jogait vannak Hivatva megvédeni. Két, ér óta egyetlen Ítélet „sem hangzott ét rendőrség által elkövetett kegvetlenkedési ügyben, holott 1958 január és 1960 julius között 1,300 feljelentés történt és 52 ügyben vádéi járást indítottak. Ez a tény eléggé dicstelenül tükrözi vissza a helyzetet. Az*FBI xíoppant kifejlett együttérzéssel rendelkezik a helyi szokásokat illetően, bizonyos kerületi hatóságokkal szemben. Annyira, hogy feljelentés. esetén “az FBI érintkezésbe lép az illető ügynökséggel és értesíti, hogy vizsgálat készül ellene”, mondja a jelentés. “Ez kockázatosnak feszi ki az eredményt. Rendőrségi feljebbvalók jogtalanul védelmükbe fogadhatják alárendeltjeiket, esetleg maguk is osztják azok fajgyűlölő álláspontját.” “1959-ben Arkansasban egy állami rendőr állítólagosán indokolatlanul megölt egy néger embert. Az ügyet egyszerűen lezárták, mert az FBI vonakodott Faubus konnányzó értésére adni, a pattanásig feszülő little-rocki iskola ixxtegrálási helyzet idején, hogy polgái'jogi sérelem kivizsgálására van szükség.” A jelentés utal arra is, hogy “a rendőrbrutali- tás egyes áldozatai nenx bíznak az FBI ügynökeiben, mert a helyi hatóságok szövetségeseinek tekintik őket.” A jelentést készítő bizottság tehát csak képletesen céloz arra, hogy az FBI kezében milyen felelősség és lehetőség van a rendőrbrutalitás megszüntetésére és a polgárjogi törvények tisz- teletbentartásának érvényesítésére. Ezt még sokkal jobban érzékeltethette volna, ha más tényekkel is rámutatott volna, hogy az FBI és különösen vezetője, Mr. Edgar Hoover, mennyire kerüli a nyilvánosság elé hozni ezeket a kérdéseket. Könyvekben és számtalan ujsáeikkben intéz vitéz fronttámadást a kiskorúak bűnözése, a trágár irodalom, a kommunizmus, az autókra felkéredz- kedő ingyen utasok veszélye ellen, de még egyszer sem tárta fel azt a veszélyt és nemzeti gyalázatot, ami a faj üldözésben, vagy a rendőri brutalitásokban rejlik társadalmunkra nézve. Mr. Hoover minden évben megjelenik kongresszusi kihallgatáson, amikor az FBI pénzkiutalását tárgyalják. Egyetlenegyszer sem moixdta, hogy a faj üldözés csökkentésére, vagy a rendőrség fékezéséibe kell a pénz. Ellenben kitért arra, hogy a néger szabadságharcosok ülősztrájkja mennyire kezére játszik a kommunizmusnak. Kimutathatta volna azt is a jelentést tevő bizottság, hogy az FBI valósággal gátolja a bűntények elleni eljárást, amennyiben megtagadja a-vádbizonyité- kok aláírását. Egyéni függelék A jelentéshez a Civil Rights CommisvSion egyik tagja, Rev. Theodore M. Hesburgh, a Notre Dame egyetem elnöke, még külön nyilatkozatot is fűzött. Ebben rámutatott arra, hogy az “egyenlő lehetőségek” megtagadása, milyen káros hatással van az oi-szág polgáraira. A lakásviszonyoknál miképpen hat ez a gyakorlat a lakosságra és az elkülönítésre, amikor épitők csak nyerészkedés szempontjából építenek és a szomszédok “arrogánsán a demokrácia áldásait csak saját fehér személyük részére igénylik.” “Sok billió dollárt költünk külföldön, hogy meggyőzzük az el nem kötelezett országok népeit (90 százalékuk szinesbőrxi) arról, hogy a mi életmódunk jobb, mint a kommunistáké. Aztán minden jó hatást megsemmisítünk azzal, hogy nem gyakoroljuk saját hazánkban a ‘mi életmódunkat.’ “Izgalomban tart bennünket a kommunistákról hiresztelt felforgatás, mialatt mi ennél rosszabb, szándékosan állandósított felforgatást tízünk alkotmányunk ellen, ami nemzetünket gyökerében x-ohasztja. “Személyesen nem érdekel, hogy mi küldjük-e az első embert a holdba bár milyen erőfeszítés árán is, ha a Föld e sarkában avval piszmogunk, hogy előítéleteket dédelgetünk, kicsufóljuk nagyszerű alkotmányunkat, nem vesszük tudomásul korunk legnagyobb problémáját és az egész világ előtt képmutatóknak mutatkozunk.” “Ezek az emberek, akik elzüllesztik nyugati ideáljainkat az emberi méltóságról, a szabadságról és a minden embernek kijáró jogokról, nem kommunisták. Amerikaiak ők, de fehér lamerikai- ak, akik megtagadják azt, amit ők élveznek és bizonyára nagyrabecsülnek, a néger-amerikaiaktól”, mondja Rév. Hesburgh.
