Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-12-07 / 49. szám
6 AMERIKAI MAÖYAR SZÓ Thursday, December 7, 196 t "Az uj Németország és a régi nácik” Ez a címe T. H. Tetens könyvének, amely most jelent meg New Yorkban a Random House kiadásában. A szerző jól ismeri a mai Nyugat-Német- ország helyzetét, hisz maga is német, aki 1934- ben szökött meg Hitler egyik koncentráeciós táborából. Később kikerült az Egyesült Államokba és «:• “Német és vele rokon nemzetközi problémák könyvtárának” volt az igazgatója. A második világháború alatt és közvetlen utána az Egyesei lt Államok által felállított, háborús bűnök kivizsgálására alakult bizottságban szolgált és tagja volt még más kormányügynökségnek is. A háború befejezése óta számos olyan történelmi munka látott napvilágot, amely a nácizmus szörnyűségeire és veszélyére hivta fel a figyelmet. így pl. William Shirer hatalmas kutató munka nyomán de nagyon is mérsékelt hangnemben megirt könyve, A Harmadik Birodalom keletkezése és bukása, keltett általános elismerést. Már az eddig kiadott müvek is, amelyek itt Nyugaton jelentek meg, felhívták a világ figyelmét arra, hogy a szövetséges hatalmak győzelme 1945-ben nem szüntette meg teljesen a nácizmust. De T. H. Tetens könyve ilyen szempontból felülmúlja a megelőző kiadványokat. Ha a korábbi munkák meghökkentették a nyugati közvéleményt, akkor “A régi Németország és az uj nácik” meg kell, hogy döbbentsék! Eddig csak meglebbentették azt a függönyt, amely eltakarta Hitler egykori rabszolga birodalma örököseinek szennyesét, de most ez a könyv teljes egészében lerántja róluk a leplet. Adatokkal és nevekkel bizonyítja be, hogy Nyugat-Németor- szágban ma a nácizmus üli orgiáját és a “vezér” tömeggyilkosai és háborús bűnösei szabadon garázdálkodnak. Tetens kétségbeyonhatatlan tényekkel cáfolja meg azt a mesét, amit olyan nagy igyekezettel terjesztenek itt az Egyesült Államok Ivan is Adenauer propagandistái, hogy Nvugat- Németország ma demokratikus állam és a bonni rendszer merőben különbözik Hitler fasiszta uralmától. Ennek a most megjelent uj történelmi munkának az elolvasása után, szétoszlik az a mesterségesen alkotott köd, amit a 85 éves kancellár alakja köré vontak a bonni rendszer hivei és barátai. Eddig úgy állították be “az öreget”, mint aki a demokrácia gáncstalan lovagja és minden törekvése Németország nácitlanitására irányul. Ha néha mégis kiszivárgott országából a nácizmus feléledésének a hire és ez nemzetközi botrányt okozott, mint tavaly a horogkereszt mázolások és idén egy jugoszláv üzletember, egy korábbi ellenálló letartóztatása, akkor mindig gyorsan tisztára mosták Adenauer nevét. Úgy fedezték őt, mintha nem az ő politikája váltotta volna ki és tette volna lehetővé a hitlerizmus teljes átmentését mind a mai napig. “Felmérve a bonni köztársaság teljes politikai szerkezetét, mindenki arra az elkerülhetetlen következtetésre jut, hogy a nácik csaknem mindenütt zavartalanul visszatértek. A kancelláriától lefelé a minisztériumok minden hivatalán, a pártokon, a szövetségi tartományok parlamentjein, a rendőrségen, az iskola rendszeren s a sajtón keresztül a régi nácik mélyen belegyökereztek a kulcspozíciókba, csak úgy ahogy a szövetségi és állami állások közép és alsóbbfoku munkaköreit is elfoglalták.” ' Tetens könyvének ezek a szavai nem puszta kijelentések, hanem óriási adathalmazzal alátámasztott tények. Pontosan közli a mai magasál- lásu hitleristák korábbi rangját, állását, az SS- terrorszervezetben betöltött funkcióját. Honnan veszi a szerző ezeket az adatokat? A iváci rendszer “német alapossággal” vezetett feljegyzéseit idézi és részleteket közöl számos mai nyugatnémet újságból. így például a Der Spiegel c. hamburgi folyóirat 1960 szept. 28-i számából tudjuk meg, hogy dr. Hans Globke, aki ma Adenauer kancellár államtitkára és legbizalmasabb embere, közvetlenül tárgyalt Adolf Eichmann-al és egyike volt a “végső megoldást”, a zsidók megsemmisítését intézőknek. A könyv egyik fejezetének a cime: “Nácik a bíróságokon”. Ebben a részben a mai német “igaz- ií ágszolgáltatás” valódi helyzetéről nyerhetünk tiszta képet. A bírók és ügyészek túlnyomó többsége jelentős ‘exnáci’. A szerző neveket sorol fel és az ember kifárad a nevek hatalmas tömegétől. Az adatok többsége itt is német forrásból származik, de néhány közülük hírneves angol és amerikai újságokból került elő. így például idézi a Manchester Guardian 1960 április 7-i számát a “Nácik a német igazságszolgáltatásban” c. cikk miatt. Ez és még más hiteles cikk is megemlíti annak a 17 korábban hitlerista bírónak a nevét, akik ma a karlsruhei szövetségi bíróságnak, Németország legmagasabb jogi fórumának a tagjai. “Mit gondolnak, mi történik, ha exnáeik ügye kerül ezek elé a birók elé?” — teszi fel a kérdést Herbert Mitgang, aki a NY Timesben ismerteti a nagyszerű könyvet. Azt hisszük erre a kérdésre mindenki meg tudja maga is adni a választ... A szerző igy fésüli át Nyugat-Németország mai bürokráciáját és mindig rengeteg mocsok és szemét bukkan felszínre tevékenysége nyomán. Minden fejezet után közli azoknak a kiadványoknak a listáját, amelyek kutatásai alapját képezték. Ezek egyike sem keletnémet vagy kommunista forrás! Ezt azért lényeges megemliteni, mert Adenauer és társai, valahányszor felmerülnek ellenük az említett vádak, azzal érvelnek vissza, hogy ez az ellenség propagandája. A jelen esetben elesnek ettől az érvtől is, mert a bizonyítékok mind olyanoktól származnak,, akik támogatói annak a szövetségi rendszernek, amelybe a bonni kormány urai is beletartoznak. Különösen érdekes fejezete a könyvnek az, amelyben kronológiai sorrendben ábrázolja a második világháború utáni Németországban végbemenő hitlerizálási folyamatot. Bemutatja a csodálkozó és szkeptikus nyugati olvasónak, hogyan juthatott ismét teljes hatalomra a második világháborúban legyőzött nácizmus abban az országban, ahol még ma is jelentős számban állomásoznak a Hitler-ellenes koalíció tagállamainak seregei. A szerző a következő szakaszokra osztja az események menetét és foglalja össze a történteket: “Annak érdekében, hogy megértsük mi ment végbe a bonni köztársaságban, tekintetbe kell, hogy vegyük Németország háború utáni politikai fejlődésének három szakaszát. Az első szakaszban (1945—47) az a legfigyelemreméltóbb, hogy a legtöbb párt rendszeresen szabotálta a szövetségesek nácitlanitási programját. A második szakaszt (1948—52) az a kísérlet jellemezte, hogy az engedélyezett pártokat a náci propaganda eszközének használják és exnácikat kormány hivatalokba juttassanak. A harmadik szakaszt (1953- tól napjainkig) a nácik zavartalan és fokozatos beszivárgása jelzi, amely azoknak a titkos megbeMost emlékezünk a spanyol népi forradalmi háború kezdetének 25. évfordulójára. A spanyol nép azért vívta harcát, hogy visszaverje a belföldi és külföldi fasizmus agresszióját. Minden országban férfiak és asszonyok milliói támogatták a spanyol demokraták és hazafiak bátor harcát. Dolores Ibarrurinak szavai: “Jobb egyenesen állva meghalni, mint térdelve élni” — a spanyol harcosoknak és a világ haladó embereinek jelszavává váltak. A világ mind több és több pontján hangzott fel a népi tiltakozás Hitler és Mussolini spanyol- országi fegyveres beavatkozása, valamint a képmutató “semleges” és benemavatkozást hirdető imperialista politika ellen, amellyel az európai kapitalista országok és az Egyesült Államok a fasizmust segítették. Egyetlen, ország nyújtott hatékony segítséget a spanyol népnek felszaba- ditási harcához: a Szovjetunió. A sokoldalú és nagylelkű szovjet segítség lehetővé tette népünknek, hogy közel három éven át ellenállásával dicsőséges lapokat írjon történelmébe. Sok országból önkéntesek érkeztek Spanyolországba, fegyvert ragadtak, és a spanyol harcosokkal együtt álltiak a Köztársasági Néphadsereg soraiba. Ezek az önkéntesek alkották azt a hat Nemzetközi Brigádot, amely a spanyol harcmezőn halhatatlanságot szerzett. A hősök közül ötezren elestek az ellenséggel szemben, és mindörökre spanyol földben maradtak. A Spanyolországban harcolt nemzetközi csapatok legmagasabb száma 35,000 volt. A Nemzetközi Brigádok a valódi antifasiszta világfront élcsapatai voltak. A Nemzetközi Brigádok emléke figyelmeztetően szól a világ valamennyi népéhez, amelyet háború, mégpedig totális megsemmisítő háború fenyeget. Arra tanít, hogy lehetséges és szükséges a munkásosztály és a föld valamennyi hazafias és haladó erejének harci egysége ahhoz, hogy megvédjék a békét, a népek függetlenségét, szuszéléseknek a következménye, amelyet magas- rangú volt (náci) párttagok és a kormány vezető pártjának, a Keresztény Demokrata Uniónak a képviselői folytattak egymással.” A mai Nyugat-Németország hangulatára jellemző az is, ahogy a kiszabadult háborús gonosztevőket fogadták. Tetens leírja, hogy az elitéit náci tábornokokat és SS-tiszteket a német kormány nyomására engedték ki a szövetségi hatalmak börtöneiből, mert csak ezzel a feltétellel voltak hajlandók katonái és gazdasági együttműködésre. Mikor ezek a hétpróbás hitleristák kiszabadultak a börtönökből, rezesbandával fogadták őket lakóhelyeiken. “Egyeseket még uj gépkocsikkal is kitüntettek — Volkswagennel, Por- scheval vagy Mercedes-Benz-zel.” Az autómárkák különbsége nyilván a bünösségi fokozatukat fejezte ki. A nagyobb bűnösök jobb minőségű autót kaptak. Ezek a nácik most már stílusosan közelithették meg uj magasbeosztásu kormány- hivatalaikat. A könyv olvasása alkalmával felmerül az olvasóban a kérdés, hogyan engedhették meg a nyugati kormányok képviselői, akik elsődlegesen viselték a felelősséget Nyugat-Németország sorsáért, hogyr a dolgok idáig fejlődjenek? Ezzel kapcsolatban visszaemlékezhetünk arra, hogy milyen gyanús szemmel nézték az “Amerikaellenes Bizottság ” köreiben, ha valaki “időelőtti antináci- nak” tűnt. így nevezték azokat, akik még nem felejtették el a nácik szörnyű bűneit. Nem szabad a Hitler-rendszer kiszolgálóit emlékeztetni a múltra — volt a jelszó. Igen vigyáztak a tömeg- gyilkosok érzékenységére, nehogy — uram bo- csá’ — megsértődjenek. így jutottunk el oda, hogy" már Kruppot, az “ágyukirályt”, a nürnbergi Nemzetközi Biróság által elitéit háborús bűnöst is nyíltan merik ünnepelni! Ma már minden nagy háborús bűnös szabadlábon van és a béke barátai, valamint a nácik ellenségei ülnek a börtönökben. De a kormányok minden mesterkedései ellenére is nagyon sok olyan ember él az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában, akik nem felejtették el a nácizmus gaztetteit és tisztában vannak jelenlegi veszélyeivel is. De kétségtelenül lehetnek olyanok is jelentős számban, akik még ma sem ismerték fel az újjáéledő német fasizmus veszedelmes mérgét. Reméljük, hogy T. H. Tetens könyve eljut hozzájuk és ha megkésve is, de rádöbbenti őket az egyre növekvő veszélyre. Ezért üdvözöljük lelkesen “Az uj Németország és a régi nácik” c. mii megjelenését. verénitását, egyszóval mindazt, amit a nemzetközi csapatok harcosai védelmeztek. Franco diktatúrája, amely belső háborúból és a nemzetközi háború érdekében született, egyedül a háborúban látja annak a lehetőségét, hogy megerősitse hatalmát, szinte valamennyi spanyol akaratával szemben. Franco, hogy elkerülje fasiszta diktatúrája bukását, Hitler leverése után Spanyolországot az 1953 szeptemberében megkötött amerikai—francoista szerződésekkel szolgai módon a Pentagon hadiszekerébe fogta. A megállapodás gyakorlati alkalmazásaként hatalmas légi- és tengeri támaszpontokat állítottak fel vagy rendeztek be Torre jón de Ardozban (Madrid), a Sevilla-i tartományban, Rotában, Zaragozában, Cartagenában és El Ferrolban. Többszáz repülőteret és kikötőt építettek vagy bővitettek az egész spanyol tengerpart mentén, valamint a Baleári- és Kanári-szigeteken. Mindenfajta korszerű berendezés szolgálja a támaszpontok céljait, köztük a 800 kilométer hosszú Rota—Zara- goza-i olajvezeték. A Franco diktatúra és a militarista bonni Németország között szoros gazdasági és katonai kapcsolatok fejlődtek. Semmi különös nincs abban, hogy Franco és tábornoki kamarillája — amely olyan szolgai módon kötötte magát Hitlerhez — kapcsolatokat létesít a Német Szövetségi Köztársaság fegyveres erőivel. Gondoljunk csupán arra, hogy a mai Bundeswehr 170 tábornoka között egyetlen egy sincs, aki nem volt tábornok, ezredes vagy legalább őrnagy Hitler idejében. . . Ilyen a helyzet ma, 25 évvel a Nemzetközi Brigád megalakulása után. A spanyol népben mindennap erősebb lesz az a meggyőződés, hogy az egyetlen ut annak elérésére, hogy Spanyolország békében és szabadságban éljen és ne maradjon tovább az agresszió támaszpontja — a francoista rendszer megdöntése és demokratikus kormány megalakítása. Erre tanit a Nemzetközi Brigád hősi példája. VWWWUVWWWWHW WUWAA<Vk.VUWVWVAnfVW\AAAMWVVWAAAIUWMWWWWWWWWVtAA/Wt FRANCO EGYKOR! ÉS MAI TÁMOGATÓI
