Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-11-23 / 47. szám
Thursday, Nov. 23, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Sz éljegyze t ek Táskában hordozható búvóhelyek. F egyverkezik a börtöntöltelék. Militaristák, tőkések és kalandor-politikusok szövetkeznek az alkotmány ellen Irta: GERÉB JÓZSEF Úgy véljük, hogy elérkezett az idő, hogy mi is kioktassuk ennek a lapnak az olvasóit, miként építhetnek vagy vásárolhatnak maguknak egy kényelmes, csinos és egyben hatásos atom-buvó- helyet (shelter), mert a konkurrencia igen nagy ezen a téren és lelketlen kontraktorok mindenféle bóvli árukat sóznak az e téren még járatlan közönség nyakára. Vigyázni kell, hiszen már maga Kennedy elnök is mondotta: sok csaló jelentkezett, akik hatástalan shelterek építésére vesznek fel nagy rendeléseket, persze a megfelelő nagy előlegekkel egyetemben. Ez nem is csoda, hiszen az amerikai népet annyira ijesztgetik a nukleáris háborúval, hogy már másnap virradóra mindenki joggal várhatja a nukleáris bombák hullását. Már pedig az egy “megatonos” hidrogénbomba ereje ötvenszer akkora, mint amit a japán Hiroshima városra dobtak s az ilyen bombák ellen — hacsak ideiglenesen is — csak az olyan shelter nyújt védelmet, amelyet 3 láb vastag cement burkolat takar köröskörül. Márpedig az ilyen shelter, ami elég kényelmes arra, hogy abban egy kicsit mozogjon is az ember, meg legyen benne konyha, fürdőszoba a hálószobán kívül, legalább 15—20,000 dollárba kerül. A baj az, hogy olvasóink legtöbbje nem hajlandó azt a 15 vagy 20 darab ezrest egy-kettőre kidobni, minden előzetes próba nélkül. Igaz, az ügynökök már átvészeltek egy egész hetet is egy ilyen csinos kis minta-shelterben, amelyet az előírásnak megfelelőleg felszereltek mindenfélével — csak éppen a bombarobbanás maradt el. Ijesztgetés Nem tudjuk, hányán építenek búvóhelyeket, de annyi bizonyos, hogy a rettenetes háborús uszítással MEGINT elérték, hogy a katonai kiadásokat felemeljék. Azért mondjuk, hogy MEGINT, mert igy megy ez már évek óta, szinte szabályszerűen. Nem lehetetlen, hogy a sok fenyegetés és provokációval egyszercsak valóban megkezdik a nagy bombák dobálását és akkor, ha marad még valaki életben, majd eldicsekedhet, hogy "lám, mondottam, jó lesz sheltereket építeni!” Lehet azonban, hogy a katonai kiadások állandó emelése már a nagy világégést megelőzőleg AZ AMERIKAI DIKTATÚRÁHOZ VEZET. Tisztán látható, hogy ma itt éppenugy, mint három évtizeddel ezelőtt Olaszországban és Németországban tették, kalandor politikusok, szövetkezve a tőkések egy csoportjával és a hatalomőrületbe esett militaristákkal, katonai diktatúra felállítására törekszenek. Az Egyesült Államok alkotmánya most valóban nagy veszélyben van; el akarják tiporni azok, akik az amerikai zászlót lengetve minden második szavukban az alkotmány védelmére hivatkoznak. A legborzalmasabb ebben az, hogy ez az alkot- mánytiprás és katonai hatalom kiépítése ÓRIÁSI ÜZLETTÉ LETT, amelyből a túlzó hazafiak egész serege nagy profitot zsebel be. Ezek állandó agi- tációja — amelyet a nagytőke financiálisán támogat —, éleszti a háborús szellemet, tartja fenn a hidegháborút és teszi lehetetlenné, hogy az ame kai ipart átépítsék békés célokat szolgáló áruk termelésére. Az olcsó shelter A háborús hangulat kiaknázására törekszenek a buvóhelykészitők is, különösen, ha azokra állami meg szövetségi kölcsönöket lehet majd felvenni. A 15—20,000 dolláros sheltereket azonban még akkor sem ajánlhatjuk olvasóinknak. Szerencsére kisegít bennünket az a csoport kiváló hazafi, akik a “Minute Men“ név alatt FEGYVERES szervezetet alakítottak s amelynek a TV is igen nagy publicitást adott. A TV bemutatón kiderült, jiogy ennek a szervezetnek a vezére a 38 éves Robert B. DePugh, gyógyszergyáros, Norborne, Mo. városban, akinek adatai szerint a szervezetnek már 25,000 tagja van, akik a hegyekben elbújva fegyvergyakorlatokat tartanak, hogy “orosz invázió esetén gerilla harcot folytathassanak”, azt megelőzőleg pedig “ideológiai harcot” a kommunizmus ellen. Kalifornia állam kormányzója azonban figyelmeztette őket, hogy itt az állami milicia nem tűr meg privát hadsereget, mire DePugh hetykén vágta vissza: "Nagyon téved Kalifornia állam kormányzója, hiszen közöttünk számos milicia-tag is van és fegyvereinket is az állami milíciáktól kaptuk.” Ez a válasz mutatja, hogy fegyverkező csőcselék és a hadsereg egyes ágai már összefogtak. DePugh azt is beismerte, hogy a hírhedt “John Birch Society” fasiszta csoporttal is kooperálnak, melyet sok szenátor, képviselő, generális és admirális támogat, miért is biztosítva van számukra a háborús tőkések pénzügyi támogatása, amit a hazafias iparbárók levonnak az adóból. Nos, ez a “Minute Men” szervezet az “ideológiai harcon” kívül gyakorlatilag is segítségünkre sietett. Elkészítette az első, táskában hordozható sheltert, amit Mr. DePugh be is mutatott a TV-n. Ez a shelter valójában egy olyan nagy plasztik zsák, amilyent 25 centjével árulnak ruhák letakarására. Miután köztudomású, hogy az ilyen plasztik zsákban megfullad az ember, (már igen sok gyerek veszett igy el), hozzátettek egy láb hosszú papircsövet a levegő beszivására. Az árát ennek megfelelőleg 25 centről felemelték öt dollárra és az már csak nem sok az ember életének a megmentéséért?! És ha csinál is rajta pár dollár hasznot a “Minute Men”, ne feledjük el, hogy azt a “kommunizmus elleni ideológiai harcra” fordítja, amely bűvös mondat minden célt szentesit. Ezért már éppen ott tartottunk, hogy ajánlani akartuk a plasztik zsákok vásárlását, midőn hallottuk a TV-n, hogy San Diego, Cal. városban letartóztatták a “Minute Men”-társaság néhány tagját, mert nemcsak rablást és sexuális bűntényeket követtek el, hanem egész arzenálra való fegyvert is beszereztek és rejtegettek. Persze ez megint csak azt bizonyítja, hogy 'mint Mussolini és Hitler idején, itt is elsősorban a börtöntöltelék csatlakozik az ilyen terror-szervezetekhez. Nagy nemzeti hősök Az AP hírszolgáltató vállalat szerint egyik legismertebb nemzeti hősünk, Capt. Eddie Ricken- backer, aki a múlt világháborúban az első bombát dobta Tokió városra, a napokban Houston, Tex.-ban ezt a kijelentést tette: “Mióta elismertük a Szovjetuniót, Washington a liberális ‘piihányok’ kezében van. Hamarosan eljön az idő, amikor szobrot fognak emelni a pár évvel ezelőtt elhunyt Joe McCarthy szenátornak, aki hősiesen harcolt azért, hogy Amerika népét felébressze.” íme igy akarja uj életre kelteni a nagy nemzeti hős az amerikai közéletnek azt a szégyenfoltját, aki országos méretű általános felháborodást hivott ki maga ellen a mindenkit gyalázó, vadásko- dó, hihetetlenül piszkos módszereivel. És ime, most ennek a McCarthynak a szerepét akarja folytatni számos politikus, akiknek élén ezidőszerint az arizonai szenátor áll. Ezek siettek Edwin A. Walker generális támogatására, aki a John Birch ideológiára tanította a vezetése alatt álló katonákat, amiért megrovásban részesítették, mire a hős generális lemondott tisztségéről, még az évi 12,000 dollár nyugdijáról is; hiszen jól tudja, hogy ekkora reklám után pénzügyileg nagy szerű jövő vár rá az antikommunista “business- ben.” A polgári sajtó védelmére is sietett és nagy publicitást adott ilyenfajta “zamatos” kijelentéseinek: “Most háborúban vagyunk, országunk tele van a beszivárgott ellenséggel, miért is ebben a háborúban napról-napra veszítünk. A mi célunk NEM A BÉKE, hanem a szabadság, amelyet csak akkor tarthatunk meg, ha készen állunk a védelmére s megértetjük a kommunistákkal, hogy felsőbb hatalomra ugyan szükség van, de mi határozzuk meg, hogy melyik legyen az: az Isten, vagy a Kremlin?” A demagóg reverend A legalacsonyabbrendü demagógia tipikus példáját szolgáltatja az Oklahoma állam Tulsa városában székelő Reverend dr. Billy James Hargis “The Christian Crusade” nevű csoportja, amely időközönként felveszi a “We, the People” nevet is. Erről a csoportról a “Nation” folyóiratban részletes leírást nyújt John K. Adams újságíró, amelyből közöljük az alábbi részleteket: “Az Egyesült Nemzetek nem más, mint egy kommunista fészek” — mondotta Rev. Bili;' James a Chicago városban tartott gyűlésén, amelyre körülbelül 500 főnyi tömeget tudtak ösz- szehozni. A hatalmas termetű, 34 éves Billy James nem nevezhető/jó szónoknak, szókincse nagyon korlátolt és hatást csak azzal ér el, hogy a kommunizmusról úgy beszél, mint Billy Graham és más evangélisták a sátánról, amelytől minden embernek rettenetesen félnie kell és aki vagy ami ellen az általa vezetett “Christian Crusade” (Keresztény kereszteshadjárat) biztos védelme; nyújt. Minden mondata vád megnevezett egyének vagy intézmények ellen, amely vádak alátámasztására semmilyen adatot nem nyújt, mintahegyan nem tette azt a szégyenteljes McCarthy sem. “Tudjuk, hogy a kommünizmus ellenségünk'* — mondotta, de hogy miért, ahhoz már nem volt semmi adata. — “Polgárságunk nagy tömegeit félrevezetik s akik leleplezik a kommunizmust, azokat a reakció ügynökeinek mondják. A kommunisták befészkelték magukat kormányunk ba s nagy erővel dolgoznak azon, hogy elpazarolják a Fort Knox erődben elraktározott arany- készletünket. Fiatal elnökünk is téves utón indult, de reméljük, hogy még észretér. Helyesen tette, hogy Kuba invázióját elrendelte, de hibázott abban, hogy nem rendelt ki elég erőt annak sikerre vitelére. Általában véve nagyon negatívan viselkedik az istentelen kommunistákkal szemben. A pénz a fontos “A kommunisták azzal dicsekszenek, hogy egyes esetekben 70,000 levelet is el tudnak helyezni az újságokban. Mi ez már nekünk? A John Birch Society-val karöltve 140,000 levéllel siettünk Walker generális segítségére. Persze ez pénz be kerül, azért mindenki adakozzon.” A gyűjtés után, amely a teremben adott bejelentés szerint 30,000 dollárt eredményezett, az újságírók felkeresték Billy Jamest szállodai hadiszállásán és megérdezték, hogy aktuálisan menynyi készpénzt és mennyi ígéretet (pledges) kapott. Sajnos, vallotta be Billy, az ily gyűléseken mindig nagyon sok az Ígéret, most is mintegy 25.000 dollár volt a kosárba dobott Ígéret, amelyből legfeljebb, ha öt percentet kapunk meg. És miért adják az,ígéreteket olyan bőkezűen -— firtatták az újságírók. Billy bevallotta, hogy egyrészüket saját maguk készítik elő “csaléteknek”, másik részét pedig a tömeghisztéria hatása alá került egyének adják. Sajnos, sok esetbei koldusszegény egyének tesznek öt meg tízezer dolláros ígéreteket — mondotta. Billy nagyon tiltakozott azon “vád” ellen, hogy nekik igen gazdag pártfogóik is vannak. Sokszor elmondotta, hogy ő még egy pennyt sem kapott H. L. Hunt texasi olaj mágnástól, aki szent pat- ronusa mindenféle reakciós megmozdulásnak. De azért mégis csak vannak neki is gazdag patronusai, hiszen azt mondja, hogy havi kiadása 75.000 dollár és igy évenként legalább egymillió dollárt kell összekoldulnia. Azért kell a két név is, mert amig a “We, the People” politikai mozgalmat jelent, tehát az erre a célra adott támogatás sem adómentes, a “Christian Crusade” ellenben a vallás körébe tartozik, tehát az összes adományokat annak a nevére könyvelik el és igy az" a patronusok levonhatják az adóból. Az ilyen csalást természetesen az Isten helybenhagyja — meg az amerikai adóhivatal is és ez kielégíti Billy James Rév. Doktort, vagy min: ö maga mondotta : “Én nem vagyok annyira elfogult, hogy azt állítanám, hogy az Isten maga is amerikai. Az Isten el lehetne Amerika nélkül is. Azonban az; szentül hiszem, hogy a jelenlegi civilizáció megvédésében az Isten reménye Amerikában van. A gyöngy függöny nem véd a cápátó l Az amerikai tengeri fürdőhelyeken kompresszor segítségével perforált tömlőn légbuborékokat préselnek kJ. Ezáltal a közönség részére fenntartott szakaszokat összefüggő buborék-“hálóval”, úgynevezett gyöngyfüggönnyel választják el a nyílt tengertől. Mind mostanáig az a hiedelem járta, hogy a cápa visszavonul a buborékoktól, a buborékfüggönyön nem tör át. Ez a feltevés New Jer- sey-ben az idén két gyanútlanul fürdőző életébe került. A zoológusok most 17 tigriscápával kísérleteztek, ezeket gyöngyfüggönnyel két részre osztott medencében helyezték el. Közülük tizen áthatoltak a függönyön, ketten visszafordultak, kísérleti állat pedig határozatlan magatartást tanúsított. A gyöngyfüggöny tehát nem nyújt védelmet a cápák ellen. l _!1_
