Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)

1961-11-23 / 47. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 23, 1961 GEORGE BERNARD SHAW: AZ ATOMBOMBA !■ AZ UR (fehér szakállas; jóságos aggastyán, ah n-iiv ns.eK elképzeli«) : Péter! SZT. PÉTER: (a kulcsokkal): Uram? AZ UR: Mi van azzal az apró féreggel Föld ne­vű''csillagomon Y PÉTER: Az embert gondolod, Uram? AZ UR: Persze, persze az embert. Milyen szó­rakozott vagyok. Hát meg van még? PÉTER: (óriási távcsővel lekémlel az űrije): Úgy. látom, meg. AZ UR: És mit csinál? PÉTER: Nyüzsög. AZ UR: Miért nyüzsög? Nem tud nyugton lenni ? PÉTER: Ronda egy fajzat. Már megbocsáss Uram, hiszen a Te müved, de azt hiszem, amikor teremtetted, nem is sejtetted, hogy mivé válik idővel. Most például azért nyüzsög különösebben, mert helyreállítja városait, hidait, meg gyárait, ami'-'et nemrégen összerombolt. AZ UR: (szórakozottan): Ki? PE’IEK: Az ember nevű féreg, Uram. Előbb mindent összerombol, azután évekig épít. Majd kéz«-1' "W;]. Ez a játéka, j AZ UR: Érdekes. És szereti? i r,: ugviaisziK, mert folyton ezt csinálja. AZ UR: Különös egy állat. PÉTER: Ez semmi, Uram .Én üres időmben sokszor figyelem. Mondhatom: elképesztő. Teg­nap például ötvenezer darab halt belőle éhen. Éhen, Uram, amikor a Föld tele van gyümölccsel, roskadozó fákkal, az ember raktárai gabonával zsúfoltak s a tengerek ontják a halat. AZ UR: Hm. És mégis éhen halnak sokan. És a többiek hagyják? PÉTER: Hagyják. De ez semmi. Szeretik ép, erős fiataljaikat egymásra szabadítani, különböző egyenruhákban, akikkel legyilkoltatják egymást. A betegeket, véneket és a nyomorékokat gondo­san kiválogatják és csak az egészségeseket kül­dik meghalni. — Orvosaikkal válogatják ki őket. AZ UR: Hiszen akkor őrültek! PÉTER: Olyanok, mint a gyerekek. Golyóznak. Ebbe fektetik minden aranyukat, minden ener­giájukat. Fiataljaik nem tanulhatnak, hogy hasz­nára lehessenek a többieknek, nem utazhatnak, nem ismerhetik meg saját lakóhelyük, a Föld szépségeit, amely után annyira sóvárognak. Sö­tétségben és szegénységben élnek, pedig kiilön- külön mindegyik tudja, hogy ugyanazzal az erő­vel, amellyel golyókat gyártanak, csodálatos vá­rosokat és boldog kerteket építhetnének. AZ UR: Mit gondolsz, mi ennek az oka? PÉTER: Ez a háború-játék, ami a szenvedé­lyük. Innen fentről nehéz megállapítani, hogy mi­ért csinálják. Talán, mert folyton egymás föld­jét akarják. AZ UR: Ostobaság, elég gazdag és nagy a föld valamennyinek. PÉTER :• Az is lehet, hogy ruha miatt teszik. Mindegyik másféle egyenruhát visel, meg más nyelven beszél. Ezért dühöngenek egymásra. Nincs egy szemernyi eszük se. Előbb legyilkolják egymást, aztán ünnepségeket rendeznek egymás sírjánál és szónokolnak. Általában a legtöbbet be­szélő faita a földön. Beszélni azt tudnak. AZ UR: Elég. Én boldogságra teremtettem őket. Mit ajánlasz? Földrengést küldjék rájuk, vizözönt, vagy tudsz valami újat? PÉTER: Tudok. Nem méltók rá, hogy Te pusz- titsd el őket. Pusztítsák el ők önmagukat, hisz ezt úgyis imádják. Add kezükbe az anyag titkát. Hadd bontsák fel az anyagot. Ismerem őket. Tu­datában lesznek, hogy ezzel a tudással paradi­csommá varázsolhatják a Földet, ahol napi egy­két órai munkával boldogan élhetnének szabadon, gazdagon, szép tájakon és csodálatos kertváro­sokban. De ők nem ezt az utat választják majd, hanem felrobbantják magukat. Jó lesz igy Uram? AZ UR: Jó lesz. (Néhány földi év telik el, ami a paradicsomban egy röpke pillanat.) AZ UR (szórakozottan) : Valami kis pukkanást hallottam. PÉTER: (lenéz az űrbe): Most robbant. AZ UR: Mi? PÉTER: A Föld. AZ UR: Persze, a Föld, amiről az imént beszél­tünk. Az a csepp bolygó, az ember nevű féreggel a hátán. PÉTER: Igen, Uram. Az élet teljesen meg­szűnt rajta. Halott bolygó lett. .AZ UR: Jó, csak hadd keringjen tovább. Idő­vel aztán ki kell vonni a forgalomból. 12_____________________________ m ■ mii miimummnnnnimimniiin imJ nnmiimm nnnmimriiií mi » »uiii«^ I Szépirodalom, művészet, kultúra AZ “ANTISZEMITIZMUS” VITÁJA A SZOVJETUNIÓBAN 1941 őszén a német náci hordák rabolva és gyilkolva vonultak kelet felé a Szovjetunió terü­letén. A hitlerista banda útjába esett Ukrajna fő­városa Kijev is.’ Miután elfoglalták a várost, a zsidó lakosságot, mintegy 40,000 embert, a közel­ben lévő Bábij Jár nevű szakadékhoz terelték és legéppuskázták. A meggyilkoltak legnagyobb ré­sze gyerek, nő és öreg ember volt. A náciknak nemcsak ez a szörnyű gyilkosság szárad a lelki­ismeretükön, hisz köztudomású, hogy milliószám­ra gázositották el áldozataikat Auschwitzban és a többi haláltáborokban. De a Szovjetunióban Bábij Jár szimbólummá vált az évek folyamán, amely a fasiszta barbárságot a maga szörnyű valóságában állítja az emberek elé. A szovjet nép megvetéssel gondol vissza a né­met pogromlovagokra, akik a cári “fekete szá­zak’’ aljas tetteit elevenítették fel országukban. Ezek az embertelen szadisták az antiszemitizmus mérgével akarták megfertőzni az orosz tömege­ket. Kisérlettik csúfos kudarcot vallott, ahogy ezt a németellenes partizánharc hatalmas mére­te és elterjedtségé bebizonyította. Jevgenyij Jevtusenko fiatal orosz költő Bábij Jár cimii gyönyörű versével a gyűlölet ártatlan áldozatainak állított “ércnél maradandóbb” emlé­ket. Egyben figyelmeztetés is ez a költemény a világ felé, hogy tanuljanak az üldözött nép törté­netéből és ne engedjék soha többé visszatérni a letűnt szörnyű időket. Dreyfuss, Anna Frank és a bjelosztoki fiú eseteit intő példaként mutatja be, hogy felrázza az emberiség lelkiismeretét és lehetetlenné tegye ezek megismétlődését. Jevtusenko költeménye a Literaturnaya Gazetta szeptember 19-i számában jelent meg. Ez a fo­lyóirat a Szovjet írószövetség orgánuma és igen elterjedt az egész országban, sőt külföldön is na­gyon népszerű. A vers publikálása után pár hét­tel egy másik szovjet irodalmi folyóirat a három­hetenként megjelenő Literatura i Zhizn, két olyan cikket közölt, amelyek élesen kritizálták a szer­zőt. Főleg azt kifogásolták, hogy nem vette fi­gyelembe a Kommunista Párt ellenállását az an­tiszemitizmussal szemben. Az amerikai polgári sajtó nyomban felkapta a szovjet folyóiratok vitáját és úgy tüntette fel ezt mint a “szovjet antiszemitizmus” bizonyítékát. Holott a vita éppen azt bizonyítja, hogy milyen mélyen megvetik a szovjet emljerek a gyűlöletet hirdető nácizmust. Jellemző a polgári sajtó hamis beállítására az is, hogy csak részleteket közölt a legmagasabb művészi színvonalat is kielégítő, hal­hatatlan költeményből. Mi most teljes egészében közzétesszük Jevtusenko tersét, mert tudjuk, hogy olvasóink az igazságot akarják hallani és ez az alkotás nem szorul védelemre, mig ugyanak­kor csak teljes összefüggésében érthető. Megjegyzésre méltó még, hogy olyan tekinté­lyes lapok is, mint a N. Y. Times és a N. Y. Post, amelyek a “Bábij Jár” körül folyó vitát antisze­mitizmussal magyarázzák, szó nélkül lenyelik a newyorki legfelsőbb bíróság határozatát, George Rockwell nyílt horogkeresztes propagandájának engedélyezésével kapcsolatban. Miért nem kondit- ják meg most a vészharangot... ? 5 Jevgenyij Jevtusenko: ^ Bábij Jár £ Nincs síremlék a Bábij Jár felett. / Vad szakadék, mint egy durva koporsó. 9 Félek itt. 9 Ma az évem annyi lett, £ Amennyit az egész zsidó nép élt meg. £ Zsidó vagyok — £ * Úgy tűnik hirtelen. £ Egyiptomon kell végigvánszorognom. / lm, megfeszítve kereszten halódom, * S a szögek nyomót most Ls viselem. 8 Úgy tűnik, hogy Dreyfuss 9 az én vagyok. 9 Birám: polgár; s az is ki feladott. £ Gyűrűbe fognak. £ őriz a lakat. £ Becsapnak, < meghajszolnak, és leköpnek. 9 Brüsszeli-csipkés hölgyikék visongva 9 Döfködik ernyőjükkel arcomat. f A bjelosztoki fiú — $ 'én lehetnék. $ ömlik a vér a réten szétfolyik, 5 Garázdálkodnak a kocsmavezérek, Á Vodka — és hagymabüzös mindegyik, g Csizmával rúgnak félre mint hazátlant. 5 Kérlelem a pogronivezéreket — J Röhögnek: 9, “Usd a zsidót, hazád mented!” Í Anyámat összeveri egy kupec. ó orosz népem! Szived vére lett. Tudom az internacionalizmus. J Ám sokszor a tisztátlan kezüek I á Csörtettek szeplőtlen szép neveddel. 9 Hazám, ismerem jó szived szavát. Oly aljasul, hogy egy izük se rettent. Díszelegtek az antiszemiták 2 E névvel: “Szövetségbe forrt orosz nép"! 5 Úgy érzem most — én vagyok Anna Frank. á Áttetsző, 9 mint a gallyacskák tavasszal. / Szeretek. $ És frázis nem kell nekem. £ A vágyam az, hogy mind egymásba nézzünk. £ Hisz oly kevés az illat $ és a fény! £ Nekünk tilos a rügy, * tilos az ég is. £ Ha átöleljük egymást — annyi, mégis Annyi terem szobánk sötét ölén. / Idejönnek? 2 Ne félj — ez a tavasznak 9 Dobogása — £ majd hozzánk is belép, 2 Gyere $ Add ide gyorsabban az ajkad. < Ajtónk döngetik? Nem —, zajlik a jég... 9 A Bábij Járón vad fü zizegése. í Szigorú fák néznek rám, $ mint a birák. $ Kiált a hallgatás, $ sapkám levéve g Érzem, á ahogy szálanként őszülök. á Egymagám. 9 mint sürü tompa morajlás 9 Ezernyi ezrek sírhelye fölött. / Engem lőttek le itt $ minden gyerekkel. JJ Amig élek, 2 élni fog ez az emlék! jj lnternaeionálénk bontsa szárnyát / Akkor, ha majd örökre eltemették 9 E föld utolsó antiszemitáját. $ Bár nem zsidó vérrel ver a szivem, $ Az antiszemiták ellen 9 zsidóként 2 Szegzem acélkemény gyűlöletem. S ezért lehetek igazán orosz! Fordította: Mesterházi Márton MEGTALÁLTÁK EGY TÖRÖK PALOTA ROMJAIT A magyar régészek térképek alapján, hosszú kutatás után a Várhegyen megtalálták a budai pasák .palotájának maradványait. A helytartói palota igen nagyméretű volt, szobáinak száma 200 körül lehetett. Maradványai alatt középkori gótikus Ferences kolostor romjaira bukkantak. A budai pasák palotáját későbbi időpontban hely­reállítják és reprezentatív szállodának rendezik be külföldi tudósók számára.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom