Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-11-23 / 47. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, Nov. 2.3, 1961 provisions in the building code. Then when the City Council changed the code, nobody seems interested any more.” For many city people, of course, it is physically impossible to build a shelter. They do not have back yards or basements. On the other hand, there are plenty of yards and basements in the jurisdiction of Cook County Building Commissioner Erwin R. Hor- witz. Here people are scattered over 600 square miles of unincorporated suburban land, a good part of it in lawns. Yet the lawns remained undug. Horwitz commented: ‘‘We don’t even charge a fee for our permit, and the types (f shelters we approve are varied enough to appeal—on paper at least ■—to people in all economic strata. Yet only two persons have applied for permits. It's amazing.” PART of this customer balking may be attributed to conventional factors. One is that shelters cost too much money. Despite multiple official assurances that anybody can lay solid concrete blocks, the actual performance by an amateur is something else. Cost figures get a once-over-lightly in the fallout-shelter literature. A favored figure is about $200 for blocks alone. There is an occasional vague reference to calling in a contractor. Through experience, most home owners suspect a contractor isn’t going to talk at all until at least another zero is added to the $200. The money question can hardly be all-important, however, in an area which is generally prosperous. It may be that Chicagoans are irrevocably persuaded that they live on ground zero. For years, civil-defense officials have been telling them that, come the holocaust, they will all be wiped out by explosion and fire or suffocated in fire storms. It is understandably a bit difficult for them to accept right away the new, or rather renewed, contention that fallout is the big danger. During the years when civil-defense authorities were pushing evacuation as the best bet for survival, some Chicagoans, at least, planned accordingly. Many Chicagoans are immigrant from the farmlands and small towns of Illinois, Indiana, Minnesota and Iowa. They retain ties with the countryside and. when the time conies, intended to use the age-old military combat strategy: “Let’s get the hell out of here.” The rightness of the retreat tactic was reinforced by various entertaining articles about how a family survives in the wilderness with a can of soup and a coat hanger. The general idea is that you take the rim off the soup can and bend it into a fishhook. You use the coat hanger to snare rabbits. But every determined outdoorsman knows that even with the best tackle, he could devote his entire attention to catching fish for two weeks and come out with nothing more substantial than a nice suntan. As for rabbits, they are smarter than people with hangers. UNTIL the fallout-shelter revival, the retreat- minded were confident they were following the strategy recommended by at least half of the local civil- defen e organization. The other half had a contradictory plan. This was demonstrated during a publicized civil-defense exercise several years ago. The Illinois civil-defense director got on a microphone and ordered everyone to evecuate the city. The Mayor then took the same microphone and urged everyone to take cover and stay put. Ivan P. Azaroff, the second secretary in the Soviet Embassy in Washington, asked why the Embassy is not building fallout shelters, replied: “We rely completely on the American government for protection.” We might all share Azaroff’s confidence were it not for the civil-defense program, which boils down to the adjuration: “Every man for himself.” This, of course, is an absurdity. About half of the • federal tax money goes for national defense, and a taxpayer can legitimately ask his hired hands to provide defense. Are fallout shelters really effective? How will our allies regard our decision to hole up? In terms of the defense dollar, will shelters be worth what they cost? Will they discourage of provoke attack? The gov. tjlone can make the policy desicions. That responsibility cannot be delegated to the citizen; it cannot be left to him to decide which physicist, engineer or politician he will turn to for advice. Any nuclear attack upon the United States would be an attack upon all. Therefore, if a fallout-defense program is to function, it must be designed to protect everyone. The attack would be general: therefore, the defense must be.general. The private-family fallout-shelter scheme is not a plan for the common defense, and for that reason it cannot work. IN MILWAUKEE, a builder became aware of neighborhood tensions created by his activity. He promised thereafter to deliver fallout shelters in “unmarked trucks for secrecy” and told his workers to pass themselves off as TV repairmen. He explained that his customers would not want their shelters jammed with neighbors in a real alert. But suppose the neighbors find out anyway (as they will); what, then, do you do to keep them out? The Rev. L. C. McHugh, associate editor of the Jesuit Weekly, America’ and a former teacher of ethics at Georgetown University, wrote an essay called “Ethics at the Shelter Doorway.” In it he notes: If you are secure in your shelter and others try to break in, they may be treated as unjust aggressors and repelled with whatever means will effectively deter their assault .. Does prudence also dictate that you have some “protective device” in your survival kit, e.g. a revolver for breaking up traffic jams at your shelter, door? That’s for you to decide. * Father McHugh at least poses the troublesome question about the gun. Civilian-defense bulletins are mum on the subject of small arms as a tool of survival. On the other hand, in justifying the shooting of your neighor’s child to save your own. Father Me Hugh lets the dilemma creep up on him. The problem i: not necessarily “to be or not to be”; at this stage, it is merely to lay bricks or not to lay bricks. The two questions are not the same, and they do not come up at the same time. Religious leaders of many faiths, including some Catholics, have attacked Father McHugh’s position on precisely this ground. The Rev. Angus Dun, Episcopal Bi. hop of'.Washington, called the building of shelters “immoral” and “unjust.” Rabbi Herbert Brichto, teacher at the Hebrew Union College-Jewish Institute of Religion, said: “The moral thing it not to prepare for the survival of a fraction of the human race.” In taking such a position,-These theologians identify themselves with an ethic that is as old as civilization and transcends denominationalism. St. Thomas Acquinas said that individual man is “related to the entire community as part of the whole.” Sir Sarvepalli Radhakrishnan, acting president of India and former teacher of Eastern religion and ethics at Oxford University, notos that “Hindu and Buddhist systems aim at universal salvation.” Nicholas Berdyaev, Russian Orthodox theologian, holds the view that “The greatest relgious and moral truth to which men must grow is that we cannot be saved individually.” And long, long ago, in some dim corridor of antiquity, Cain asked the Lord, “Am I my brother’s keeper?”; and before God’s wrath, he “went away from the presence of the Lord, and dwelt in the Land of Nod, East of Eden”—where he lived detached not only from God. but from his fellow man. The Land of Nod was Cain’s fallout shelter—and as of today, at least, it would appear ‘hat Americans will have none of it. BESZÉLGETÉS LSSAH0B0 0TERÓVAL, A KUBAI ÍRÓSZÖVETSÉG TITKÁRÁVAL Fiatal forradalom fiatal munkása: Lisandro Otero, <ísupa tettrekész lobogás, csupa szenvedélyes lelkesedés, 1932-ban született Havannában, három évig a Sorbonne-on tanult és közben kubai lapoknak volt a párizsi tudósitója. 1955-ben jelent meg a Franciaországban saját költségén ki adott első novellásköiete, amely a ^'agyesütörtö- ki dohány furcsa címet viseli. 19.60-ban Kubában riportkönyve jelent meg az agrárreformról (most németül is kiadták). Otero jelenleg a Revolución cimü nagy napilap riport rovat-vezetője és a Kubai írószövetség egyik titkára. Az Írók és a forradalom — Milyen az írók állásfoglalása a forradalommal kapcsolatban? — Minden valamirevaló iró a mi oldalunkra állt,: legnagyobb élő költőnk, Guillen' az írószövetség elnöke, kitűnő prózairónk, Carpentier, az írószövetség egyik alelnöke. Az ismertebb irók közül egyedül Manach foglalt állást a forradalom ellen. A polgári katolikus iró Perajón is tagja az Országos Művelődési Tanácsnak. Sajtó és könyvkiadás — Milyen az irodalmi sajtó? — A Revolución, a nagy forradalmi napilap, minden héten harminckét oldalas irodalmi mellékletet ad ki. Az Oktatásügyi Minisztérium gondozásában jelenik meg. a Revista Cubana, a Casa de las Americas (az Amerikai Kulturális Kapcsolatok Intézete) is ad ki egy hatezer példányban megjelenő folyóiratot, amelyet egész Latin-Amerikában olvasnak. Hazaérkezésem utón megindítjuk az írószövetség folyóiratát. —Mi a jelenlegi helyzet a könyvkiadásban? — Még van négv-öt magánkiadó, de a legnagyobb és legjelentősebb könyvkiadói tevékenységet az Ediciones R (a Revolución könyvkiadója) folytatja. Itt jelent meg az én riportkönyvem is. Eddig három verses kötetet, egy regényt, egy no- velláskötetet, egy szindarabgyüjtemértyt és Sartre Kubai riportkönyvét adták ki. Nemsokára megjelenik egy Cuba Si cimü karikatura-album. A r’oorfkönyvem két kiadásban, összesen 20 ezer példányban jelent meg. Az állami nyomda is foglalkozik könyvkiadással, itt publikálják a külföldi könyveket, nevezetesen a szovjet müveket. Nemsokára az írószövetség égisze alatt is megindul a könyvkiadás. . . Három könyvet át is nyújt, az egyik a pompás fényképekkel illusztrált riportkönyve, a másik Jaime Sarusky regénye (kétezer példány), amely augusztusban hagyta el a sajtót, és Pablo Armando Fernandez vaskos verskötete, amely júliusban jelent meg. Meghatottan lapozgatom a legfiatalabb forradalom legújabb szellemi termékeit: mindegyik fűzött könyv, kemény papirboritóval, a regényt kari kát ura-szerü rajzok illusztrálják, a verseskötetet nagyon szép fehér papírra nyomták. (Otero elmondta, hogy újabban a cukornád szárából készítenek papirt.) Az irók a forradalom harcosai — Van-e már olyan szépirodalom, amely maradandó művészi színvonalon tükrözi a forradalmat ? — Eddig nem nagyon volt időnk írni, megvallom, a forradalom első évében nemhogy Írni nem tudtam, de mindössze öt könyvet olvastam és moziban egyszer sem voltam. Mint Havanna polgármesterhelyettese, mint a Postaügyi Minisztérium Rádió-Televizió Bizottságának elnöke és mint az Oktatásügyi Minisztérium propagandafőnöke, napi tizennyolc órát dolgoztam. Egy év óta jobb a helyzet, tudtommal tizenkét fiatal iró dolgozik uj regényen, én pedig tanulmánykötetet irok. Három esszé lesz benne, az egyik Malraux- ról, a másik Hemingway-ról szól, a harmadik pedig az Értelmiség és a Forradalom címet viseli. Egy maradandó regény megjelent már, Jósé So- ler Púig irta, Szándékos emberölés a címe és már nyolc nyelvre lefordították. Viták, irányzatok, hatások — Vannak-e irodalmi csoportosulások, viták, különféle irányzatok? — Hogyne. Érthető, hogy egy ilyen forradalmi periódusban, a vajúdó, véres valóságot elsősorban a realizmus tükrözi, de emellett megtalálhatók az elvonottabb áttételesebb, különféle modernista hatások befolyását mutató irányzatok is. Azonnal hozzá kell azonban tennem, hogy művelőik a gyakorlati életben együtt harcolnak velünk. Jósé Lerama Lima, a bermetikus költő, például tagja az Országos Művelődési Tanácsnak. Mostanában, különösen az Irókongresszus alkalmával, nagy vitáink voltak a művészi szabadságról, a szocialista realizmusról. Vezetőink melegen érdeklődnek az irodalom problémái iránt: a vitákon részt vett Fidel Castro és Dortieos elnök is. — Milyen külföldi irók hatottak leginkább a fiatal kubaiakra? — Ifjú Íróinkra különösen az, amerikai realisták hatottak, elsősorban Hemingway, aki a mi földünkön élt és rokonszenvezett forradalmi törekvéseinkkel, továbbá Steinbeck és Caldwell. Színhazainkban több Breeht-darabot. játszanak, játsszák Sartre A tisztességtudó utcalány cimü darabját és Miller színpadi müveit. Fiatal forradalom fiatal munkása — Mik az irói tervei? — Mihelyt időm lesz, szeretném elkezdeni regényciklusomat, amely az 1951—55-ös évek kubai kispolgárságát festené, amolyan kubai RougonMaequart-sorozat lenne----teszi hozzá fiatalos lendülettel, de rögtön szerénykedve kéri, meg ne írjam, hogy ilyen nagy elődökre merészel hivatkozni... Hiszen egyelőre a forradalom szerény iró-munkása és említett riportkönyve is igv kezdődik : Esle es un reportaje, nő pretende otra co- sa. (“Ez csak riport, nem is akar más lenni.” II. E. Jégszekrény az Antarktiszon Argentina az Antarktiszt óriási jégszekrénynek kívánja felhasználni. Erre az ötletet az adta, hogy az utóbbi időben kitűnő állapotban olyan élelmiszereket találtak ott, amelyek valószínűleg az 1910-es évekből származnak. Az elkövetkező években az argentinéi szakemberek beható vizsgálatot folytatnak annak megállapítására, hogy miképpen lehetne az Antarktiszon nagy mennyiségű élelmiszert raktározni, Ellentmondás: Egy hátralékos előfizető!
