Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-07-20 / 29. szám
Thursday, July 20, 1061 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 2 A szervezett bűnözők birodalma Az Egyesült Államokban működő alvilág mái’ régen hires szerte a világon. Ez az alvilág nem csak annyiban különbözik a többi ország hasonló “szervezetétől,” hogy aránylag a lakosság nagyobb százaléka vesz részt benne, hanem befolyásában és hatalmában sem hasonlítható semmilyen más bűnöző réteghez. Az Egyesült Államok legnagyobb és egész biztos legjövedelmezőbb ipara a “szervezett” bűnözés”. Ez ma már nem titok többé országunkban és az emberek milliói kerülnek vele összeköttetésbe nap-nap után. Azok, akik szeretik a hazárdjátékokat, a lóversenyfogadásokat, a kábítószereket, stb. mind megtalálják a hozzájuk vezető utat, ami a “szervezett bűnözésen” visz keresztül. A feltűnő csak az, hogy a rendőrség nem találja meg a bűnöknek és tiltott játékoknak ezt a forrását... Az alvilág befolyása Aki tanulmányozza a kérdést, az előtt nyilván valóvá válik a tény, hogy hatalmas szakadék áll fenn a törvény betűje és végrehajtása között. A tömegek látják, hogy a szabályok nem ugyanúgy érvényesek mindenki számára. Sőt hamar felfedezhetik azt is, hogy az állami hivatalok, amelyeknek feladatuk volna érvényt szerezniük a törvényeknek és rendelkezéseknek, teljes egészében a kereskedelmi érdekek szigorú ellenőrzése alatt állnak, igy az egyén nem mer dacolni velük. Az igazságügyminsztiérium különleges csoportjának feje, aki a szervezett bűnök elleni vizsgálatot vezeti, kijelentette egy évvel ezelőtt: “Az alvilág kb. 9 milliárd dollárt szerez meg abból a 47 milliárdra becsült összegből, amelyet egy évben szerencse játékokra fordítanak. . . A ‘szindikátus’ bevételének a felét védelmi célokra fordítják, amelyet a rendőrségnek és politikusoknak fizetnek ki.” Mivel az Egyesült Államok városi rendőrségeinek fizetése valószínűleg nem éri el az évi egy milliárd dollárt, az előbb említett ösz- szeg azt jelzi, hogy az amerikai rendőrség jóval több pénzt kap a bűnözőktől mint az adófizetőktől. Lehet, hogy ez esetleg túlzás, de az nem kétséges, hogy az a hatalmas összeg, amit a bűnözők megvesztegetésre fordítanak, világosan elárulja: a szervezett bűnözés által eszközölt korrupció természetes velejárója az amerikai helyi kormányoknak és politikának. A politikusok megígérik a bűn üldözését Ennek a szervezett bűnnek és korrupciónak szörnyű hatását a közéletre és a társadalomra nem kell különösebben ecsetelni. A nép széles tömegei már egy negyed század óta egyre erősebben követelik az állami korrupció kiküszöbölését és a közélet megtiszti tását a bűnözők támogatóitól. A tömegek ezen óhaját a politikusok is felismerték és a választási kampányokban mindig nagy szerepet játszott annak Ígérete, hogy ha megválasztják őket, majd teljes erővel lépnek fel a szervezett bűnözéssel szemben. Persze az Ígérettől annak betartásáig hosszú ut telik el. A “The Reporter’ c. folyóirat ennek a kettőségnek, az Ígéretnek s a gyakorlatnak több mint húsz évre visszamenő történetét kiséri végig. A prohibició idején alakult ki a szervezett bűnözés modern formája. Az alkoholcsempészek keze és befolyása igen messzire elért és számos hivatal kapuja kinyílt előttük. Mikor eltörölték a prohibiciót nyilvánvalóvá vált, hogy a szervezett bűnözés nem szűnt meg vele együtt. Thomas E. Dewey annak köszönhette, hogy 38 éves korában, 3940-ben, a republikánus elnökjelöltség egyik pályázója lehetett, hogy úgy ismerték mint aki erélyesen lépett fel a korrupció ellen, ő volt ugyanis az ügyész a New Yorkban garázdálkodó gensz- terek perében, s ennek kapcsán ítéltette el Lucky Luciano-t és Jimmy Hines-t. Ez a két ember szimbóluma volt a bűnöző és a korrupt politikus akpcsolatának. (Az előbbi a gengszter, az utóbbi a politikus.) Mikor Deweyt nem sokkal ezután, 1942-ben, New York állam kormányzójává választották, azt várták tőle, hogy erélyesen fog fellépni a szervezett bűnözés ellen. Hisz annak köszönhette megválasztását, hogy olyan hire volt mint aki kérlelhetetlen üldözője á korrupciónak. Ahogy bekerült , a kpml^zói székbe,.. azonnal .abbahagyja a bűnözés elleni hajszát. Hivatalba lépésének első nyolc évében, a törvényhozókhoz intézett évi üzenetében minden utalást elkerült a szervezett bűnözésre vonatkozólag és csak egyetlen alkalommal célzott az ifjúsági bűnözésre. Botrányos állapotok New Yorkban 1950-ben a Kefauver Bizottság kezdte vizsgálni a korrupciót és a szervezett bűnözést New Yorkban. A bizottság leleplezései nagy megdöbbenést keltettek a közvéleményben, mert megmutatták mennyire elharapódzott a gengszterek befolyása. Dewey kormányzó diadalmasan jelentette ki, hogy ez csak azért történhetett meg, mert az ország legnagyobb városa a Demokrata Párt befolyása alatt áll és a csaló politikusok kezükbe kaparintották a párt városi szervezetének a vezetését s maguk választották ki cinkosaikat. “Nem történhetett volna meg a boti’ány New York városában, ha ott egy erélyes és becsületes adminisztráció lett volna, amelyik semmivel sincs lekötelezve a nagy pártvezéreknek.” Úgy látszik Dewey kissé elhamarkodta nyilatkozatát, mert mikor New York államban folytatta a Kefauver Bizottság a vizsgálatát, ott ugyanazokat az állapotokat találta mint a városban. A szerencse- játékok nagy gengszterei Saratoga széltében és hosszában, nyíltan űzték üzelmeiket. Még likőr engedélyük is volt az államtól. Mindez az állami rendőrség teljes tudomása mellett ment végbe, nem szólva arról, hogy csaknem mindenki ismerte az ügyet Albanyban, az állam fővárosában, ahol a kormányzó is tartózkodik.. . A vizsgálat további folyamán kiderült még, hogy a republikánus hierarchia, a demokraták közbeékelésével, mesés hasznot vágott zsebre New York államban a lóversenyek engedélyezésével, illetve a tilalmak elnézésével. Ezeket az üzleteket ugyanazokkal az alvilági alakokkal kötötték meg, akiknek szerepe már New York városban is kitudódott. Egyre többen kezdték kérdezni, hogyan keveredtek bele a politikusok ezekbe a botrányokba és a kormányzó mit tett ez ellen. De Dewey nem válaszolt, inkább külföldre távozott. 1954-ben Averell Harriman verte a nagydobot a bűnözést illetően. Fő választási jelszónak tette a gengszterek elleni harcot. Azt állította természetesen, hogy a botrányos közállapotokért a republikánus kormányzat a felelős. “Első esetben látjuk, hogy a botrány egész a kormányzó legközelebbi és legbelsőbb társaiig is eléi’t” — mondta diadalmasan Harriman. Sikerült is kitolnia a republikánusokat az állam vezetéséből és maga ült be a kormányzói székbe. De úgy látszik ennek a széknek különös hatása van a betöltőire, mert alig hogy beletelepedett, rögtön elfelejtette, hogy mit is Ígért akkor, mikor még csak vágyakozott arra, hogy beleüljön. Az ő adminisztrációja sem beszélt többet a bűnözésről. A gengszterek hatalma és befolyása persze nem szűnt meg azáltal, hogy nem beszéltek róla. Ez ki is derült, mikor a McClellan-bizottság 1957- ben megkezdte vizsgálatát a szakszervezeti gengszterek ügyében New Yorkban. Ekkor kiderültek a Teamster Union kapcsolatai az alvilággal. Ezen a nyáron lőtték agyon egy borbélyüzletben Albert Anastasia-t, és november 14-én, ugyanezen évben, az állami rendőrség 58 embert vett őrizetbe, mert “bűnözési ügyben tartottak összejövetelt” az Apalachin nevű faluban. (Nehogy valaki félreértse, az összejövetelt a bűnözés előmozdítása ügyében tartották és nem megszüntetése érdekében.) Hiába takargatta tehát a kormányzó a valódi helyzetet, fény derült az államban uralkodó állapotokra. Nelson Rockefeller alaposan ki is használta ezt az 1958-as választásokon. Mióta az állam élére került azóta ő sem sokat beszél a bűnözésről. A gengszterek országos méretű hatalma New York állam kormányzóinak az esete nem egyedülálló itt az Egyesült Államokban. A választók gyakran tapasztalhatják azt, hogy egy “bűnözést ellenző” politikus megválasztása nem jelenti egyben a bűnözés üldözését is. Ez többek között azért is'van ágy, mert az igazságszolgáltatás- szervefe^tíáyí^'eilegiíek maradtak, mig -maguk a bűnözés szervezetei országos méretűek lettek. A hatalmas profitot hozó bűnszövetkezetek, amelyek keresztül-kasul behálózzák az Egyesült Államokat, milliárdos vagyonokat gyűjtöttek ösz- sze. A modern gengszter palotában lakik, hires ügyvédek és tanácsadók veszik körül és igy már befészkelte magát a társadalomba és ott előkelő helyet foglal el. Ahol díjazzák a fasiszta szolgálatot Az egész világ érdeklődéssel várta, mit válaszol Bonn a Szovjetunió és a Német Demokratikus Népköztársaság felhívására: tegyünk pontot végre a második világháborúra, kössük meg a békeszerződést. Nos, Bonn válaszolt. A Bundestag, a nyugatnémet parlament mandátuma most jár le, szeptemberben lesznek az uj választások. A Bundestag az utolsó ülésén rohamtempóban — a szociáldemokrata szavazatok segítségével — elfogadott egy törvényt, amely visszahelyezi hivatali jogaiba az SS-eket. Félreértés ne esssék: nem a polgári jogok, a szavazati jog, a választhatóság jogát adja vissza a törvény. Ezt mint ismeretes, a bonni demokráciában már réges-régen élvezik Hitler egykori kedvencei, a halálfejes légiók tagjai. Sőt, jócskán van egykori SS-honatya is Nyugat-Né- metországban. Az uj törvény állami szolgálatnak ismeri el az SS-tevékenységet és ennek megfelelően, beszámítja azt a szolgálati évekbe, tekintetbe veszi a nyugdíjjogosultság megállapításánál is. S hogy valóban csak a “legérdemesebb” címeres gazemberek részesülhessenek a bonni mannából, a törvény kimondja: csak azok tarthatnak igényt állami pénzre, akik 1935—45 között, tehát tiz éven keresztül szolgálták Hitlert, igy az SS- karhatalmi osztagok, Hitler Adolf SS-testőrsége és az SS-halálfejes légió egykori tagjai. A szándék félreérthetetlen. A fasiszta törzsgárdát kell jutalmazni “hűségéért”, s nem azokat az SS-legényeket, akik csak úgy, a hitleri hadigyőzelmek hatására — esetleg átmenetileg — “odasodródtak” a német militarizmus és fasizmus rohamcsapatához. Az NDK kormánya a Hitler-ellenes koalíció tagjaihoz diplomáciai utón jegyzéket juttatott el, s ebben felszólította őket: ne tűrjék ezt a felháborító merényletet, amely durva megsértése a potsdami egyezménynek. “Hitler halálalakulatainak rehabilitálása a szövetségi kormány és a szövetségi parlament által — állapítja meg a nyilatkozat — még sürgetőbbé teszi a német nép és a Hitler-ellenes koalíció minden államának népe számára a békeszerződés megkötését. A békeszerződés megkötése egyszer s mindenkorra Nyugat- Németországban is megszüntetné a náci és militarista üzelmeket, úgy ahogy a Német Demokratikus Köztársaságban a potsdami egyezmény végrehajtásával kezdettől fogva történt. Ezáltal egész Németország előtt megnyílna a békés és demokratikus fejlődés lehetősége, úgy, mint azt a Hitler-ellenes koalíció államai harci célkitűzéseikben lefektették...” A bonni Bundestag határozata egyébként gyakorlatilag bizony it já, mit értenek Adenauerék a “demokratikus jogokon és az önrendelkezés jogán”. Mint ismeretes, újra és újra a “demokrácia és öm-endelkezés” jelszavával hadakoznak a német békeszerződés megkötése ellen Adenauerék. Német békeszerződésre csak akkor kerülhet sor, — hirdetik —, ha a bonni “demokrácia és önrendelkezés” szabályai szerint egész Németország egyesült és “akaratát nyilvánítja”. A Hitler-tisztek által irányított “demokrácia és önrendelkezés” és “szabad akaratnyilvánítás” az SS-ek rehabilitálását jelenti, de nem eredményezheti Németország demokratikus egyesülését. A békés szándékú közvélemény nemet mond az ilyenfajta demokráciának és önrendelkezésnek. N. J. A márfirvárosok kongresszusa A Torino környéki Grugliascóban megnyílt a fasizmustól különösen sokat szenvedett városok küldötteinek kongresszusa. Ott voltak Sztálingrád, Coventry, Kragujevac,, Liege, Lidice és sok más város képviselői. A kongresszust teljes együttérzésükről biztosították Toulon, Rotterdam, Belgrád, Kijev, Harkov, Odessza és több más város vezetői. A LIDICEI Nemzetközi Rózsakért számára különleges rózsát tenyésztett ki egy angol rózsatenyésztő. A Lidice rózsája elnevezésű tövet ünnepélyesen adták át Londonban Lidice polgármesterének, Proskova asszonynak.
