Amerikai Magyar Szó, 1961. július-december (10. évfolyam, 28-52. szám)
1961-07-20 / 29. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, July 20, 1961 DE GAULLE ALGÉRIA FELOSZTÁSÁT TERVEZI Biztosítani akarja az ország természeti kincseit a francia gyarmatosítók részére Az alanti cikk julius 5-ike előtt készült, amely napot az Algériai Köztársaság ideiglenes kormánya az orszá; felosztása elleni tiltakozás nemzeti napjává nyilvánította. A francia gyarmati hadsereg brutális támadást intézett a tüntető algé- ri tömegek ellen, 80 halottat és 250 sebesültet hagyva Algír, Constantine és más városok utcáin. • AMIKOR az eviani francia-algériai tárgyalások 13. ülésén, junius 13-á\ Joxe álamminiszter bejelentette, hogy a francia küldöttség egyoldalúan felfüggeszti a megbeszéléseket, már nyomdában volt a Paris-Matchnak az a száma, amely a francia sajtóban elsőként közölt,térképeket Algéria felosztásáról. A lap a “nyugati” ér a “keleti” országrészre osztott Algéria térképéhez magyarázatként hozzáfűzte, hogy ez csak hipotézis a tárgyalások kudarca esetére és hogy a térkép- szerkesztés munkájában semmiféle hivatalos szerv nem vett részt. Néhány nap múlva azonban már nagyon is hivatalos nyilatkozatok erősítették meg: a gaulleista kormány Algéria felosztásával fenyegetőzik arra az esetre, ha az Algériai Köztársaság ideiglenes kormánya nem hajlandó e'fogadni a De Gaulle által javasolt formulát, Franciaország és Algéria szoros “társulását”. Maga De Gaulle tábornok az Elysée-palota kertjében garden partyra hivott képviselők előtt arról beszélt, hogy “legalábbis ideiglenesen” tervezi Algéria felosztását, mert Algéria európai lakosságának védelmét mindenképpen biztosítani kell s könnyebb a két nyugati algériai megyét -"“gvédeni, mint az. összes tizenhármat. . . Deb- r•: ihi. ' -““rélnök is nyilatkozott: “A térképen vár megvonta., -»sokat a határokat, amelyeken belül az európai eredetű lakosság kétségtelenül Franciaország mellett dönt.” MOST MÁR VILÁGOS: a francia kormány azért szakította meg az évi; ni tárgyalásokat hogy a felosztás fenyegetésével zsarolja az algériai kormányt, hogy ezzel bírja rá a “társulásra’ . Ez a “társulás”, vagy ahogyan újabban nevezik, az “együttműködés”, lényegében a gyarmati uralom fenntartása lenne: uj formák között Az algériai delegáció azonban Evianban is félreérthetetlenül kijelentette: ebből semmiképpen nem kér. Krim Belkaszem, az algériai kormány miniszterelnökhelyettese és külügyminisztere nem hagyott kétséget afelől, hogy Algéria területi és nemzeti egységét szent és sérthetetlen alapelvnek tekinti. Joxe a Szaharát el akarta választani Algériától és előjogokat, kettős állampolgárságot követelt a francia szárma -;ásu algériaiaknak. Az e'v- hü és egyúttal a jövendő gyakorlati együttműködést lehetővé tevő algériai álláspont ezzel szemben igv hangzott: a jövendő független algériai állam minden állampolgárnak jogokat biztosit, de semmiképpen sem ad a francia származású állampolgároknak gyarmati kiváltságokat és előjogokat. Az utóbbiak választhatnak, hogy algériai állampolgárok lesznek-e teljes jogegyenlőséggel vagy rfancia állampolgárok a külföldiek jogállásával. Ami a Szaharát illeti, a Szahara Algéria elidegeníthetetlen része — de természeti kincseinek kiaknázásában a minden fél számára gyümölcsöző egyezmények keretében részt vehet Fmciaország és a Szaharával határos bármelyik afrikai ország is. Ez az álláspont megfelel az algériai szuverenitás elvének, az igazi függetlenségnek, amelyért a szabadságharcosok fegyvert fogtak és hetedik éve ontják vérüket. A FELOSZTÁSSAL való fenyegetés jelenleg az algériai béke fő akadálya. Elegendő megjegyezni. hogy a feldarabolás terve megfosztaná Algériát lakosságának felétől és természeti kincseinek 90 százalékától! Az európai eredetű, főleg francia és spanyol származású algériai lakosság amely összesen mintegy 1 millió főt tesz ki, tehát a tízmilliós Algéria lakosságának egyti- zedét, leginkább a tenge rparti nagyvárosokban és a termékeny tengermelléki övezetben él. Ennek a lakosságnak a “védelme” jegyében szeretnék kihasítani Algéria testéből Algír és Oran megyéket. Ennek az ővezetnek a. lakossága azonban majdnem ötmillió: az összlakosság fele. Ebből az ötmillióból csupán 700,000 európai eredetű, nem állja meg a helyét tehát az az érv, hogy csak az európai lakosság érdekvédelméről van szó. Annál inkább a kolonialista érdekek, az olajtrösztök és a gyarmati nagybirtokosok érdekeinek védelméről! Algéria ipari vállalatainak 87 százaléka ebben az övezetben van. Az algériaiak 1100 kilométeres tengerpartjukból csak 350 kilométert birtokolhatnának, de valamennyi nagy kikötőjük a “francia” zónába esne. A tengeri halászat 85 százalékát ez a különövezet adja, akárcsak a mezőgazdasági termelés nagyobb részét. A városokat és a termékeny földeket a francia kolonializmus meg akarja tartani — csupán a sziklákat, a homokot, a djebelt “engedné át” az algériaiaknak. Homokot, — de csak azt a homokot amelj alatt nincs olaj. . A sivatagnak azt a részét, amely földgáz s olajkincset rejt mélyében, eleve leamputálnak Algéria testéről, a Hassi-Messaoud oázis közelében fúrt kutakig, az olaj- és földgázvezetékek mentén, francia korridor metszené ketté az “algériai Algériát” is... Nyilvánvaló: Algéria felosztásának gaulleista tervét nem fogadhatja el egyetlen olyan algériai kormány sem, amely megérdemli ezt a nevet. Nyilvánvaló: amíg a francia kolonializmus ilyen fenyegetéssel kísérletezik, szó sem lehet békekötésről. A felosztás terve tehát az algériai háború folytatásának terve: olyan manőver, amelyet a legszélsőségesebb ultrák is megirigyelhetnének. . . EZZEL az újabb gyarmatosító manőverrel nem lehet megosztani az integráns Algériáért küzdő algériai népet. A francia gyarmatosítók 131 esztendeje tették rá a kezüket Algériára. Julius 5-e, az évforduló, az idén az ország felosztása ellen tiltakozó algériai nép nemzeti akciónapja: Algéria népe, amely napok óta zöld-fehér zászlók, az algériai kormányt éltető táblák alatt tüntet a feldarabolási tervek ellen, a nemzeti tiltakozó napon minden terrorral dacolva követeli hazájának nemcsak függetlenségét, hanem területi és nemzeti egységét is. S ezt a jogos követelést a világ haladó közvéleménye, az egész szabadságszerető emberiség támogatja. (ri.) MEGALAKULT GUINEA, MAO ÉS GHANA SZÖVETSÉGE Uj fontos politikai tényező Afrikában Julius elsején Nyugat-Afrika három fővárosában ünnepélyesen közzétették az Afrikai Államok Uniójának, a Guinea—Ghana—Mali Állam- szövetségnek alapalkotmányát. Az unió, amelyről az év elején még találgatták, hogy létrejön-e, most máj- valósággá vált, s Afrika egyik legfontosabb politikai tényezője lett. A Szövetség tagjai olyan országok, amelyek a legtöbbet tettek Afrikában azért, hogy ne csak formálisan, hanem valójában független államokká váljanak. Bár mind gazdasági, mind belpolitikai ké'(lésekben az unió tagállamai fok tekintetben különböző utakon haladnak, a legfontosabb afrikai kérdésekben, mindenekelőtt a neokolonia- lizrnus elleni harcban egységesek s közösen lépnek fel. Afrika életbevágó kérdéseiben az unió vezetői egységesen olyan álláspontot foglalnak el, amely az adott körülmények között a legjobban szolgálja Afrika érdekeit. Az unió alapokmánya például leszögezi, hogy a jövőben a különböző nemzetközi fórumokon az unió tagjai előzetes tanácskozás alapján közös platformmal lépnek fel. Azzal pedig, hogy elhatározták közös véderő meg szervezését és kijelentették, hogy az unió bármelyik tagja elleni támadás valamennj i többi állam elleni támadásnak tekintendő, közben felkészültek olyan lehetőségre is, hogy ha az imperialisták hasonló manőverekhez folyamodnak, mint Kongóban, legyen eiejük azt vissza is verni. Különösen nagy az unió külpolitikai jelentősége abból a szempontból, hogy lehetőséget nyit az afrikai nemzeti antikolonialista e>’ők nagyobb ösz- szefogásáia, és keresztülszakitj;. azokat a korlátokat, amelyeket a gyarmatosítók falként emeltek a francia és az angol területek közé. Sok szó esik arról, hogy Felső Volta ugyancsak csatlakozik az unióhoz, és ebben az esetben az unió tagállamai egymással szomszédos országokká vállnak. Avokwo, a nigériai ellenzék vezére több ízben kijelentette, hogy ha pártja győz, csatlakozni fog az unióhoz. Gambiai politikai vezetők is arról beszélnek, hogy miután a brit gyarmat függetlenné válik ők is részt kívánnak venni az unióban. A nyugat-afrikai volt francia és volt angol területek összefogása a gyarmatosító országok ellen történelmi jelentőségű. Ezt egy hétköznap» tény is jól jellemzi. Az unió chartájának nyilvánosságra hozatala napján a három elnök közvetlen rádiótelefon beszélgetést bonyolított le egymással. Eddig ugyanis Accrából Conakryba csupán Londonon és Párizson keresztül lehetett telefonkapcsolatot létesíteni. Most kiépítik a nyugat-afrikai országok közvetlen telefonhálózatát Azzal pedig, hogy Felső-Volta megszüntette vámharcát Ghánával, bármilyen keskeny rést. de mégis rést ütött az Európai Közös Piac falán, hiszen Felső-Volta részt vesz a közös piacban, Ghana pedig élesen ellene foglal állást. Ennek puszta gazdasági jelentőségén kívül igen nagy politikai jelentősége is van. Az unió megalakulása magját jelenti egy nyugat-afrikai antikolonialista gazdasági és politikai tömörülésnek, lehetővé teszi az afrikai szoldaritás és egység gyorsabb fejlesztését. S ez igy van annak ellenére, hogy belső helyzetüket tekintve, igen nagyok a különbségek a tagállamok között. Nemcsak azért, mert Guineának saját valutája van, mig Ghana a sterling övezethez, Mali a frankövezethez tartozik, hanem elsősorban azért, mert Ghana iparilag jóval fejlettebb, mint másik két pártnere és minden eszközt igénybe vesz arra, hogy minél több külföldi cég alapítson vállalatokat, ipari üzemeket az országban. Guinea ugyanakkor jobban támaszkodik saját nemzeti erőforrásaira. A unió alapokmánya leszögezi, hogy a jövőben megteremtik a párt, a szakszervezetek, az ifjúsági és nőszervezetek együttműködési bizottságait, és összehangolják munkájukat. A három ország a jövőben még többet tud tenni azért, hogy véget vesssenek Afrika politikai és gazdasági függőségének, a kolonialista befolyásnak. (kg) középkori börlönállapotok okinawai támaszpontunkon Stobo C. West amerikai tengerész azt állította, hogy 43 napig volt bezárva egy cement cellába. A cella nagysága 5 láb széles és 7 láb hosszú volt, mig magassága 8 és 7 láb között lehetett. A South Garolinából származó tengerész most a San Francisco közelében lévő Treasures Islandon várja fellebbezési kérésének eldöntését. Westet 5 évi börtönnel sújtotta ugyanis az okinawai hadbíróság, a fekete kereskedelemben való részvétele miatt. West védője a hadbíróság előtt, James Stauffer alezredes, kijelentette, hogy a vádlott okinawai bebörtönzése “hihetetlen, szadista és barbár” volt. A védő most azon a címen kéri védencének szaba- donbocsátását, hogy “kegyetlen és szokatlan büntetésnek vetették alá még a tárgyalás előtt, és ezzel a hadbíróság megsértette a 6. törvénycikket.” Közben még egy tengerész, Luverne L. Young vallotta, hogy őt is egy hasonló cement cellába zárták hosszú időre. Mindkét tengerész egyöntetűen állította, hogy 12 ilyen szűk cement cella van Camp Butleren, a Csendes-óceán szigetén, és ezek mindig tele vannak. A cellákban nincs bútor. A vádlottak a földön ültek és ettek. “Egész nap sötétben voltam — mondja Young —, a hidegben csak úgy mint a forróságban, ami erősen megviselte az idegzetemet”. Egész nap csak cerealt és vizet kaptak és az egyetlen olvasnivaló a biblia volt. De ezt is csak a hasadékokon beszűrődő fénynél olvashatták, mert sem ablak, sem világítás nem volt a börtönben. A barbár és szadisztikus eljárása az okinawai tengerész-bíróságnak annál is megdöbbentőbb mert a két vádlott közül egyik sem volt büntetve korábban, sőt a 31 éves Westet a koreai háborúban kétszer is kitüntették. A MAGYAR SZÓ ELŐFIZETŐJE EGY JOBB VILÁG ÉPÍTŐJE!
