Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-06-29 / 26. szám

Thursday, June 29, 1961. AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 Elmélkedés a magyar kultúráról Mit kellene megfigyelni magyarországi látogatásommal kapcsolatban? Irta: GERÉB JÓZSEF Most, hogy egyre közeledik magyarországi lá­togatásom ideje, úgy a laphoz, mint a hozzáin- küldött levelekben kérést, vagy inkább talán ta­nácsokat kapok arra, hogy mit is figyeljek meg az “ó”-hazában? Természetesen mindenki arról ir, ami a szivéhez legközelebb esik, amiről tehát igazán szeretne valamit hallani. Nagyon köszönöm ezeket a leveleket, márcsak azért is, mert azok feltételezik, hogy én “majd megírom az igazat”, noha köztudomású, hogy igazság alatt rendesen csak érzelmi világunk ki­elégítését várjuk. Nagy társadalmi változások idején az “igazság’ megírása nemcsak a megfi­gyelőtől függ — legyen bár az bármilyen elfogu­latlan is —, hanem nagyobb mértékben az olvasó­tól, aki legtöbb esetben csak a neki tetsző állítá­sokat fogadja el “igazságnak”. Sietek kijelenteni, hogy én tulajdonképpen PI­HENNI és közben KICSIT SZÉTNÉZNI megyek Magyarországra, ahonnan 51 évvel ezelőtt jöttem el, igy természetes, hogy nagy változásokat fogok találni. És ha alkalmam nyílik, szeretném a ma­gyar sajtó vezetőit rávenni, hogy az Egyesült Ál­lamokra vonatkozó cikkekben ne “tóditsanak, ne ferdítsenek és főleg alaptalanul ne gúnyolódja­nak”, mert az olyan Írások élesztik a háborús szel­lemet. Viszonzásul Ígérem, hogy mi fokozottabb figyelemmel fogjuk kisérni az amerikai sajtót s mihelyt Magyarországot bántó valamilyen Írást látunk abban, hasonló figyelmeztetést küldünk a háborús szellemet élesztő újságnak. Úgy vélem, hogy az ily rendszeres ellenőrzéssel lényegesen csökkentenénk a háborús uszítást, amire igazán nagy szükség van. A hozzám küldött levelek között magát megne­vezni nem akaró barátaim egyike igen érdekes dolgokat vetett felszínre. A terjedelmes levél egyes részei határozottan a nyilvánosság elé tar­toznak, miért is összevonva az alábbiakban köz­löm azokat. A magyar kultúra Kedves Geréb Barátom! Jubileumi ünnepélyével, valamint a tervezett magyarországi látogatásával kapcsolatban sok szó esett az “amerikai magyar kultúráról”. A kérdés, vajon van-e ilyes valami, jobban mondva beszél­hetünk-e ilyesmiről? Hiszen az amerikai magyar­ság soha sem volt egységes és igy a kultúrája is más volt minden csoportnak. A második és a to­vábbi generációk már siettek lerázni magukról a magyarságot. Ha még picinyke töredékük beszéli is valamennyire nagyapáik nyelvét, igyekszik megszabadulni a “hunky” jellegtől, ami másod­osztályú polgárrá tette a bevándoroltakat. (A be­vándorlás aranykorában javarészben tudtukon kí­vüli bérleszoritásra használták fel őket.) Az amerikai magyarok között — tudomásom szerint —, az egyéni kis csoportokat leszámítva, nem volt összetartás. Az amerikai magyar sajtó ily irányú szerepét nem kell külön kihangsúlyoz­nom. Amerikai magyar kultúra helyett inkább az amerikai magyarság történetéről kellene beszél­nünk, amelynek megírása azonban már túlságo­san nagy munka lenne. De ha már itt tartunk, kérdezhetjük, hogy mik a magyar kultúra azon berögzitett (a köztudatba bevitt) tulajdonságai, amikről az amerikai, vagy más külföldi nép, azt ismeri? Nem gondolunk itt a komoly irodalmi és művészeti termékekre, ame­lyekről csak a magasabb kultúrával rendelkező kisebb csoportok tudnak, hanem a kérkedő, szin­te “hencegő” dicsekedő jelzőkre, amiket minden­felé hangoztatnak. Kérkedő jelzők Ilyenek például a) a magyar paraszt rendkivüli- sége, b) a magyar hőiesség, c) a magyar önérzet, d) a magyar borok rendkívüli jósága, e) a ma­gyar mesterember kézügyessége, f) a magyar nők szinte földöntúli szépsége, g) a magyar paprika világfölénye, h) a magyar huszár bátorsága és j) a magyar népdal andalítóan bűbájos szépsége. Száz évvel ezelőtt még nem ismerték Magyar- országon a paprikát. Pár évtizeddel később honfi­társaink már elhitették a világgal, hogy a szegedi paprika a legjobb az egész világon. Miért éppen a szegedi? A világ legbecsületesebb parasztja, a magyar, erre az ország minden részében valódi szegedi paprikát termelt, mire állami ellenőrzést rendeltek el. Ez viszont annyira megdrágította a magyar paprikát, hogy kiszorította a külföldi pi­acról, mire a hatóságoknak meg kellett engedni, hogy a szegedi paprika megossza privilégiumát a másfajta paprikákkal. Itt persze a szakemberek azt mondják, hogy a magyar paprika semmivel sem jobb a spanyol, vagy az Amerikában termelt paprikánál. Lehet, hogy talán “nagy bűn” ilyes­mit leírni. Könyvet lehetne írni a magyar borok, — le­gyen az tokaji aszú, vagy egri bikavér —, túl­zott behirdetéséről is. A tény az, hogy a magyar borkülönlegességeket olyan kis területen terme­lik, hogy a változó éghajlati viszonyok következ­tében azoknak állandó minőségét csak MESTER­SÉGESEN lehet fenntartani, ami azt jelenti, hogy az olyan években, amikor a szőlő nem elég édes, cukrot tesznek a mustba, ami persze már változ­tat a bor minőségén. A népművészet Aztán látjuk a propaganda képeket, ahol idős nénikék “müparaszt szobákban” ülnek és készí­tik a hímzéseket, vagy csipkéket. De a nagy pro­paganda ellenére is ezek a magyar népművészeti textiltermékek nem versenyezhetnek más orszá­gok hasonló áruival. De még ilyeneket is alig le­het kapni — vagyis ezelőtt alig lehetett —, csak a nagy propagandát olvastuk róla. Érdekes lenne ezt is megfigyelni. Ugyanebbe a katégóriába sorozhatjuk a né­pies ugynevezet ‘paraszt faragványokat’ is. A ma­gyar propaganda ellenére is az amerikai városok­ban kapható ily faragványokat leginkább Jugo­szláviában készítik. Nem tudom, látta-e már a Magyarországon mostanában kiadót “Hírünk a Világban” cimü fo­lyóiratot? Most kaptam kézhez vagy három pél­dányát, meglehetősen unalmas olvasmány. Ez i~ a turóscsusza világhiressége alapján áll. És van benne valami ‘incesándorság’ (értéktelen dicse- kedés). Jó gyerek ez az Ince Sándor, de Írónak nagyon... Azt hiszi, hogy a magyar hírességek­ről adott személyi apróságoknak van valami igazi értéke, holott az olyasmi nem más, mint a szeme­tek szemétje. Bizony elkelne valami olyan magyar folyóirat, amit a külföld részére készítenének, amelyben a magyar kultúrát ismertetnék, de ne turóscsusza alapon. És ne is “káder” alapon, bürokratikus bi­zottságokon keresztül. És ne rójjanak már fel mindent a “régi rendszer bűnének” se. Talán eljött már az ideje annak, hogy a kül­földdel ismertessük a mai igazi magyar értéke­ket. És talán arra is lehetne gondja a mai Ma- gyarországnak, hogy számbavegye a külföldre kei'iilt magyar igazi éi'tékeket is. Éi’tékes magyar, vagy magyar vonatkozású könyvtái-ak kallódtak el itt, mert senki sem érdeklődött irántuk. Ilyen volt pl. a Feleki-könyvtár is, amely végre hosszú ide-oda tusakodás után szétmállott az amerikai magyar “hazafiak” kezében. Nem tudom, lesz-e alkalma az itt elmondottak- í'ól valakivel beszélgetni Magyarországon, de úgy gondolom, használna az igazi magyar kultúrának. Éi-ezze jól magát Magyarországon, vigyázzon az egészségére, ne hallgasson a sok kinálgatásra, mi már erősen elszoktunk a ‘vérbeli’ magyar kony­hától. És ne hajszolja túl magát, tartsa be az otthoni életrendjét, a pihenését, stb. De azért sokat je­gyezzen fel, aminek aztán mi, ittmaradottak majd örülni fogunk. Bai’áti szei'etetem kisérje útjára. N. N. Köszönöm kedves N. N. barátomnak ezeket a jókívánságokat. És küldöm köszönetemet mind­azon sok-sok barátomnak, akik hasonló jókíván­ságokkal indítanak uti'a Magyarország felé. HOGY NYARAL A SZEGÉNYEMBER? Nem mindenki mehet luxus-szállodába, vagy tengeri hajózásra a kánikulában, ahol állandóan mulathat. Vannak, akik odahaza töltik a nyári napokat, vagy egy-két hétre elmennek egy csendes nyaralóba, ahol nagyon is elkelne egy kis szórakozás. Ezen olvasóink szórakoztatására beszereztük a magyar humo­risták legjobb müveit. A könyvek messze távolból jöttek, igy csak korlátolt mennyiség­ben állnak rendelkezésünkre. Mindenki siessen beküldeni rendelé­sét. Ajánlatos a rendelt könyv mellett egy másik könyvet is megje­lölni, hogy ha időközben a könyv kifogyott volna, eleget tehessünk a rendelésnek. Alacsony árak! - Küldje be rendelését még ma! Tersánszky J. Jenő: Rossz szomszédok. — Az én fiam (vászonkötésben, 478 oldal) $2.50 Tersánszky J. Jenő: Szerenád. — Vadregény (vászonkötésben, 468 oldal) .............. $2.50 Török Sándor: Tolvajok (384 oldal)................................................................................. $1.75 Török Sándor: Vidéken volt primadonna (356 oldal) .................................................. $1.75 Aszlánvi Károly: Két pofon. — Aludni is tilos (473 oldal) ...................................... $2.50 Darvas Szilárd: Nevetni is lehet (154 oldal) .................................................................. $1.10 Hunyady Sándor: Téli sport. — Nemes fém (307 oldal) .......................................... $1.75 Tabi László: Mesterségem címere (novellák, színdarabok, jelenetek (356 oldal) . . $1.75 Gádor Béla: Sót vegyenek (279 oldal) .............................................................................. $1.50 Gádor Béla: Néhány első szerelem története (291 oldal) ............................................ $1.25 Heltai Jenő: A 111-es (vászonkötésben, 270 oldal) ...................................................... $1.75 Remenyik Zsigmond: Ebből egy szó sem igaz (153 oldal) .......................................... $1.10 Karinthy Frigyes: Tanár ur kérem (82 oldal) .............................................................. —.75 A fenti árakhoz kötetenként 10 cent portó- és csomagolási költséget kell hczzászamitani. Kérjük használja az alanti szelvényt! AMERIKAI MAGYAR SZÓ 130 East 16th Street, New York 3, N. Y. Kérem küldjék meg részemre az alább jelzett könyveket. Mellékelek $............ . . -t. Név: ................................................................................................................................................ Cim: ...................................................... Város:.............................................Zóna:...............

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom