Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-06-29 / 26. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 29, 1961. £ A VILÁG LEGNÉPESEBB ÁLLAMÁNAK A FEJLÖBÉSE Egy angol egyetemi tanár meglepő beszámolója az iparosodó Kínáról Kurt Mendelson, az Oxfordi Egyetem tanára és Nagybritánnia legelőkelőbb természettudomá­nyi társaságának az alelnöke, hosszabb látogatást tett a Kinai Népköztársaságban az elmúlt évben. A kiváló angol tudós Hong Kongból indult el és Kanton, valamint V'uhan városokon utazott ke­resztül Pekingig. A majdnem 2,000 mérföldes ut alatt volt alkalma széjjelnézni a roppant ország­ban és megismerkedni az ottani helyzettel. Kanton városban megismerkedett az uj kom- Inunákkal is. Utazása alatt nem követett előre meghatározott menetrendet, hanem szabadon csa­vargóit keresztül-kasul a városban és megnézhe­tett, meglátogathatott bármit, amit óhajtott. Le­írja, hogy milyen mély benyomást gyakoroltak rá azok az uj gyárak, amelyek nem régen keletkez­tek. Számos olyan házat keresett fel, ahol csak a közelmúltban rendeztek be termelő üzemeket. Az uj ipari üzemek olyan nagy mennyiségben jönnek létre, szinte azt mondhatnánk, hogy bújnak elő a földből gomba módra, hogy nem tudják felsze­relni őket a legmodernebb felszereléssel. Sok helyen egyszerű reszelőt használnak és kalapá­csot, ahol már a modern ipari eljárás régen kikü­szöbölte ezeknek a szerszámoknak emberi erővel való felhasználását és gépi erővel oldja meg a munkafolyamatot. Ennek ellenére a termelt ja­vak minőségileg semmiben sem különböznek a nyugati országokban termeitektől, amelyeket pe­dig a legújabb gyártási eljárással hoznak létre. A kiváló angol tudós rámutat arra, hogy mi­lyen hatalmas haladást jeléntenek ezek a városi kommunák az ország iparosításában. Sokan azt mondják, hogy ez a kinai rendszerű termelési mód visszafejlődést jelent, mert hiszen a régi módsze­rekhez tér vissza a termelés vonalán. De nem sza­bad elfelejteni, hogy mindez a kinai nép különle­ges körülményei között jött létre. Ez a hatalmas nép, mely elzártságban élt évezredeken keresztül a múlt században döbbent rá elmaradottságára, amikor az európai gyarmatosítók erőszakkal be­hatoltak országába. Ekkor riadt csak rá arra, hogy milyen tudatlanságban tartották régi urai. Ennek a következmény« lett a hosszú polgárhá­ború, majd a japán támadás és az ország jelentős részének az elfoglalása a hóditó csapatok által. Az évszázados háborúknak és polgárháborúk­nak csak a győzelmes népi forradalom vetett vé­get 1949-ben. Ez a győztes felkelés hozta meg a kinai nép számára a békét és nyugalmat. Ezért ra gaszkodik a világnak ez a legnagyobb nemzete jelenlegi kormányához. De a béke és a nyugalom mellett még van egy döntő tényező, ami a kinai emberek lelkes magatartásának indokát adja Mao Tze-tung és társainak politikájával szemben. És ez a nemzeti önérzet érzése. A forradalom győzel­me óta külföldi csak mint vendég jöhet ebbe a roppant nagy országba és nem mint megszálló és hóditó. 100 éven át vonultak be a különböző hadseregek Kínába és csak a mai rendszer tudta elérni, hogy megszüntesse garázdálkodásukat. Ez is egy olyan jelentős tényező, aminek alapján megértjük odaadásukat a vezetők politikáját ille­tően. A nép széles tömegei — és különösen az ifjúság — lelkesen álltak az iparosítási törekvé­sek mellé, mert világos lett előttük, honnan indul­tak el és mennyire fontos, hogy messze maguk mögött hagyják azt az állapotot, ami eddigi el­maradottságukat és bajaikat okozta. Lelkesedé- \siiVVuKn "pni tudták megakasztani őket azok a ne­hézségek és akadályok sem, amelyek ennek eléré­seben előttük álltak. A régi termelési eszközök álltak csak rendelkezésükre, hát azzal fogtak hoz­zá. De ha nem is volt elegendő modern szerszám, volt elég munkáskéz! Ezeket kell figyelembe ven­ni eredményeik megítélésénél. Az eredmény meg­vizsgálásánál nem kell szégyenkezniük; ugrássze­rűen emelkedett a termelésük és ahol azelőtt nem volt jóformán semmi csak pusztaság, ma hatal­mas gyárak állnak. Az emberek lelkesedése pótolja ma Kínában a korszerű felszerelést. De ez nem azt jelenti, hogy a hatalmas birodalom nem a modern termelési formákat akarja kifejleszteni és átvenni. De ad­dig is, mig ezt népességének és munkásosztályá­nak arányában meg tudja valósítani, a serény munkáskezek teremtik meg a lehetőséget a to­vábbi fejlődéshez. Az épülő kinai iparnak és korszerűsödő mező- gazdaságnak rengeteg tanult emberre van szük­sége. Egy mérnöknek vagy agronómusnak a ki­képzése hosszú időt vesz igénybe. Követhetnék a Xiyugateurópai és amerikai módszereket és korai szakosítással gyorsíthatnák meg a tanulási időt. A kínaiak azonban nem ezt az utat követik, mert igen nagy súlyt fektetnek az emberi művelődés­re is. Nem akarják az állam ügyét és a közösségét úgy előmozdítani, hogy az egyén szenvedjen kárt miatta. A középiskolákban teljes klasszikus mű­veltséget nyújtanak a tanulóknak és csak miután a főiskolára kerülnek, szakosítják őket. Diplo­másaik tehát nem lesznek félmüveitek, akik csak bizonyos technikai ismeretet sajátítanak el és tel­jes sötétség zárja el előlük az emberi kultúrát, mint ezt itt nyugaton gyakran láthatjuk. A legnagyobb problémát a kinai irás jelentette a műveltség terjesztése utján. A régi jelirás, ami többezer jel elsajátítását kívánta meg, akadályoz­za az irás-olvasás elsajátítását a széles néptöme­gek részéről. Minden törekvésük arra irányul, hogy a latin ábécéhez hasonló írásrendszert alkos­sanak. Ennek akadálya a különböző vidékek kü­lönböző nyelvjárása, amit csak a régi irás fog össze egy nyelvvé. Ezért most a gyerekeknek elő­ször meg kell tanulni az egész országban a man­VÁLSÁGOS A HELYZET IRÁNBAN A hírügynökségek teheráni jelentései különös összeesküvésről számolnak be. Az iráni hadsereg legreakciósabb katonatisztjei a nagy földbirtoko­sokkal összefogva hatalomátvétellel fenyegetőz­nek. De egyelőre csak fenyegetőznek, mert ez az összeesküvés tulajdonképpen nem a kormány el­len, hanem a kormány védelmében folyik. Az összeesküvők és a kormány közötti egyetér­tést mutatja, hogy a kormány az összeesküvők közül senkit sem tartóztatott le, ellenkezőleg, tárgyalni kezdett velük. Ezekről a tárgyalások­ról ugyan semmi hir nem szivárgott ki, de a kor­mány saját programjával ellentétes intézkedései semmi kétséget nem hagynak aziránt, hogy az összeesküvők és a kormány összefogása, helye­sebben összeesküvése, a mind erősebbé váló gaz­dasági és politikai változást követelő tömegmoz­galom ellen folyik. Emlékezetes, hogy egy hónapja az iráni peda­gógusok országos sztrájkja és az ezt támogató tömegmegmozdulások lemondásra kényszeritet- ték az Emami-kormánvt. Az uj kormányt Ali Amini alakította meg, aki maga is nagy földbirtokos. Ali Amini a körül­belül egy hónapja napvilágot látott kormány- programjában az ország súlyos gazdasági bajai­nak megszüntetését, a korrupció felszámolását, a korrupcióban részt vett személyek felelősségre vonását, a földreformot, uj választások kiírását Ígérte, külpolitikájában pedig barátságot hirde­tett minden állammal, különösen a szomszédokkal. Amini egyhónapos kormányzása alatt azonban a program végrehajtására semmi sem történt. Az ország külpolitikájában is ragaszkodik a CEN- TO-tagsághoz. Pedig ez az ország nemzeti jöve­delmének több mint kétharmadát vonja el kato­nai célokra. Irán legértékesebb természeti kincse az olaj, s az ennek kiviteléből származó bevétel túlnyomó részét is a fegyverkezés nyeli el. Ugyan csak az értelmetlen, az ország erejét sokszorosan meghaladó fegyverkezés emésztette fel azt az egymilliárd dollárt is, amit az Egyesült Államok juttatott 1954 óta (a katonai segélyeken kívül) Iránnak. Irán CENTO-tagsága igy nemcsak a szomszé­dokkal való jó kapcsolat kiépítését, hanem a belső gazdasági bajok felszámolását is lehetetlenné te­szi. A fegyverkezés és a korrupció a világ egyik legrosszabb gazdasági helyzetben levő országává süllyesztette Iránt. A sah udvarában és az uralko­dó réteg köreiben fényűző élet folyik, a munká­sok és a parasztok pedig az éhhalállal viaskodnak. A teheráni sütőipari munkások például 10—12 rialt — egy kiló kenyér árát — keresik meg napi 12 órás munka alatt. Amini most hozott “takaré­kossági” intézkedésének, amely a luxuscikkek és táncosnők behozatalát korlátozza, semmi köze nincs a tényleges problémákhoz. Annak az intéz­kedésnek azonban már annál több, hogy a sztráj­koló pedagógusok, munkások, távirdai dolgozók bérkövetelését, az ország gazdasági helyzetére hivatkozva, nem teljesitik. A fegyverkezésből, a korrupcióból, a külföldi vállalatok rablópolitiká­jából eredő terheket az Amini-kormány is a dol­darin nyelvjárást, amelyik évszázadokon keresz­tül a hivatalos nyelv volt és ami a többi kinai dialektushoz képest, aránylag egyszerű. Ezt a be­szélt nyelvjárást lehet aztán, az ábécé szabályai szerint, Írásban kifejezni. A hatalmas iramban fejlődő gazdasági életnek minden tanult emberre szüksége van és igy a végzett kinai értelmiségnek nincs elhelyezkedési problémája. Már mikor tanulnak az egyetemen és főiskolán, versenyeznek értük a gyárak. Annak ellenére, vagy éppen azért, mert a rend­szer szakított a régi reakcióval és gyökeresen uj alapokon építi fel államát, nem veti el a múlt emlékeit. Talán sehol nem tartják nagyobb becs­ben a régi palotákat és kastélyokat, mint mű­emlékeket. Restaurálják az omladozó történelmi épületeket és sírköveket. Hatalmas épitő munká­juk mellett nem hanyagolják el a művészetek ápo­lását. A császári nyári palota vidám szépsége is­mét életrekelt és a hires Nagy Falat kijavították, ugyanakkor, amikor nagy öntözőmedencéket épí­tettek az árnyékában. A régi és az uj kultúra igy harmonikus egy­ségben foglal helyet a Kinai Népköztársaságban, amely hosszú évszázadok múltán ismét a világ vezető nemzetei közé emelkedik. gozókkal akarja megfizettetni. Ugyancsak megoldatlanul-maradt a kormány- programban megígért födreform is. Iránban a megművelhető földterület 85 százaléka a földes­urak, az egyház és a sah tulajdonában van. A parasztok millióinak viszont egy talpalatnyi föld­je sincs. Ez a helyzet már régóta nagy feszültsé­get okoz Iránban. Amini az előző kormányt elsöp­rő mozgalom lecsillapítására megígérte a földre­formot. Még figyelmeztette is nagybirtokostársa­it, egyezzenek bele birtokaik felosztásába, mert ellenkező esetben a földdel, együtt életüket is el­veszíthetik. Ezután azonban megkezdődött a kor­mány és a földbirtokosok alkudozása. Az alku jelenleg ott tart, hogy a kormány most már csak az állami földekből Ígér földosztást. A földesurak birtokait és jogait továbbra is érintetlenül hagy­ják. Az ország több vidékén azonban a parasztok maguk kezdtek a földosztáshoz. Hírügynökségi jelentések szerint több helyütt elkergették a föl­desurakat. Ezek során súlyos összeütközésekre is sor került. A megrettent kormány azután újra megígérte a földosztás meggyorsítását. De nem ez Amini első Ígérete. . . A lakosság gazdasági-és szociális helyzetének megjavításáért folyó tömegmozgalom mellett, s azzal szoros összefüggésben, az iráni társadalom mind szélesebb rétegeit átfogó politikai mozgalom bontakozik ki. E mozgalom az ország semlegessé­gét és a katonai tömbökkel való szakítás gondola­tát hirdeti. Jelentős állomása volt ennek a mozga­lomnak május második felében a Nemzeti Front teheráni nagygyűlése. Az iráni lapok szerint nyolc éve nem volt ilyen méretű tömeggyülés Iránban. A csaknem százezres gyűlés szónokai a tömeg tapsától és éljenzésétől kisérve a semlegességet, a CENTO-ból való kilépést, valamint az uj válasz­tások kiírását követelték. De az Amini-kormány, a földbirtokosok kormá­nya, ezt a politikát nem tudja és nem is akarja végrehajtani, hiszen a tömegköveteléstől megri­adva, már saját kormányprogramjával is szembe­fordult, s annak pontjait sorra ejti el. Legújab­ban a választójogi törvény lényeges módosításá­ról is lemondott. Nem kívánja már módositani azt a választási törvényt, amelyről még a sah is azt mondta május elején, hogy “lehetetlenné teszi a szabad, tisztességes választásokat.” Amini politi­kája tehát lelepleződött és csődöt mondott. A csőd szükségszerű volt, mert a gazdasági és poli­tikai kátyúból a régi utón haladva, a régi erőkre támaszkodva akart kijutni, miközben folytatta a terrorhadjáratot a nemzet érdekeit védelmező haladó erők ellen. Az iráni jobboldali sajtó a ter­ror még kíméletlenebb fokozását követeli a koi~- mánytól, miközben katonai puccs végrehajtására uszít. A reakció rendkívül hevesen támadja a sem legességi követelésekkel fellépő Nemzeti Frontot, amely ellen a rágalomhadjárattal egyidejűleg, másfajta támadás is folyik, nevezetesen a bom- lasztás. A Nemzeti Front egyes vezetőit a kor­mány és a reakció arra igyekszik rávenni — a hirek szerint nem is eredménytelenül —, hogy mondjanak le semlegességi követeléseikről. A Nemzeti Front egységének bomlasztásával ugyan is szeretnék elhárítani a kormányra nehezedő po­litikai nyomást. Eközben — kudarc esetére — már készen áll a katonai puccs szervezete a hata­lom átvételére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom