Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-09 / 6. szám
Thursday, February 9., 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 11 Ahogyan én látom... írja: EHN Nemzetközi nyelv Amikor az ember kellő nyelvismeret nélkül idegen ország területére lép, egy sorba kerül a némákkal és a kiskorú gyermekekkel, akik még nem tanultak meg beszélni. November elején Spanyol- országba jutottunk és a magyar, angol, német és kevés francia nyelvtudásunkat akár el is felejtettük volna, mert hasznát venni úgy sem tudtuk. Spanyolországban ugyanis, a többi európai országoktól eltérően, spanyolul beszélnek és meglepő bár, de a lakosság elvárja, hogy mindenki más is az ö nyelvén beszéljen. Különösen akkor, ha kérdezni vagy mondanivalója van. Az idegen országban — ez alkalommal Spanyolországban —, a megérkezés órájában rájöttünk, hogy amit valamikor régen az iskolákban és később az életben tanultunk, vajmi kevés ahhoz képest, amit tudnunk kellene, de nem tudunk. Mert mit tanultunk és mit tudunk? Az egykori iskolásfiuk kedvenc tanítói — mint nekem Vra- nesics földrajz és természetrajz tanár ur —, elmondották, hogy a Pireneusoktól délre van egy félsziget, amelyen Spanyolország és Portugália fekszenek és amelynek partjait keletről és délről a Földközi-tenger, nyugatról pedig az Atlantióceán hullámai mossák. Tanultunk valamit Spanyolország történelméből, a spanyolok és mórok harcairól és megelőzőleg a vizigótok és rómaiak betöréseiről. És persze hallottunk a királynőről, aki arról lett nevezetes, hogy az ékszereit egy sarki zálogházba vitte és az igy kölcsönzött pénzen elküldte Columbust Amerikába. Ha mindezt a sok minden mással együtt elfelejtettük volna, nem éreztük volna hiányát, mert mindez nem pótolta volna, ami hiányzott és ez: a spanyol nyelv ismerete. Furcsa, de való, hogy három régi ismerősünkkel sem találkoztunk, azokkal a spanyolokkal, akiket életünk folyamán oly gyakran hallottunk emlegetni. Nem találkoztunk az “örült spanyollal” — bár tudjuk, hogy legalább EGY ilyen van itt valahol —, és az illetővel sem jöttünk még össze, aki feltalálta a spanyol viaszt. A sevillai borbéllyal sem találkoztunk, mert egyelőre még nem voltunk Sevilla városában, de okvetlenül elmegyünk oda. is és akkor lenyiratjuk vele egykori dús hajzatunk csekélyke maradványait. Jó alkalom lesz ott megtudni, hogy ez a nemzetközileg ismert borbély valóban olyan jól énekel-e, mint azt az operákban hirdetik? Miután e régi ismerősökkel nem találkoztunk és nyelvtudásunk nullával volt egyenlő, azonnal nekifogtunk a spanyol nyelv tanulásának, de közben gyakran gondoltunk arra, hogy milyen jó lenne egy könnyen elsajátítható nemzetközi nyelv. Ezt azért is hőn óhajtottuk, mert hiszen innen még néhány olyan ország meglátogatását tervezzük, amelynek nyelvét szintén nem beszéljük és elvégre mindenütt nem maradhatunk addig, amig. a nyelvtudásunkat egy újabbal szaporítjuk. A turisták százezreire, akik természetüknél fogva állandóan uj vadászterületek után szaglásznak, egy ilyen nemzetközi nyelv valóságos áldás lenne. Tudjuk, hogy van az eszperantó nyelv, amelyet állítólag néhány százezer ember beszél, de távolról sem elegen ahhoz, hogy használható nemzetközi nyelvként ismerjük el. Amerikán, Kanadán, Anglián, Ausztrálián és New Zealandon kívül, Európa országaiban aránylag elég sokan beszélnek angolul, de nem elegen ahhoz, hogy ezzel az egy nyelvismerettel kényelmesen mozoghasson az ember a fent említett országokon kívül. Persze az “előkelő” szállodákban, a “jobb” üzletekben és éttermekben rendesen akad egy ember, aki a helyi nyelven kívül angolul is beszél legalább egy keveset, de — sajnos — mindenki, aki angolul beszél még nem lakhat “előkelő” szállodákban és nem vásárolhat “jobb” üzletekben, így — mint minden más vonalon — a turisták között is előnyös, ha valakinek az átlagosnál több pénze van, mert ha az ember otthon marad, vagy utazik, egy igazság mindig igazság marad” “A pénz beszél.” Egyelőre a pénz az egyetlen, amely mindent pótol, még a nemzetközi nyelvet is. Az eszperantó nyelv a sok közül csak egy kísérlet arra, hogy a különböző országbeli embereket megérttessék egymással, de voltak és vannak más hasonló törekvések is. Az európai országokban többé-kevésbé megvalósították az automobil vezetőket utasító jelzések összhangba hozását. Ezen a téren szavak helyett jelek tolmácsolják, hogy mit szabad, mit kell és mit nem szabad csinálni annak, aki automobilját az idegen ország utjain vezeti/Az amerikaiak, angolok és más országbeliek is rögtön megértik ezeket a jeleket, mint ahogyan gyorsan megértik, ha egy ajtón a “W]C”, vagy a “00” jelzéseket látják. Az utóbbi jeleket mostanában egy férfi vagy egy nő alakjával helyettesítik, ami nagyon ésszerű például Olaszországban, ahol a “signori” és “signore” szó gyakran megzavarja a külföldit. A jelek jól szolgálnak az autó-utakon és bizonyos ajtókon, de a jelekkel való beszéd már nem lenne kielégítő, bár ilyen irányban is történtek kísérletezések. Ez a módszer megkívánná, hogy minden turista egyúttal rajzoló művész is legyen, mert máskülönben az “olvasó” összezavarná a jeleket és akkor ezzel a “beszéddel” semmire sem menne az ember. Az utóbbi időben ezen a téren meglehetős sikerrel kísérletezett egy dr. L. Binem nevű dán orvos, aki ezt a beszélgetési, illetőleg közlekedési módot “logográfiának” nevezi. Dr. Binem módszere egyszerűen az, hogy a leggyakrabban használt szavakat számokkal látja el. Ugyanaz a szám MINDEN nyelvben ugyanazt a szót jelenti. Ha például a “jó” az egyes, a “nap” a kettes és a “kiván” a hármas számnak felelne meg, akkor az “1-2-3” számokat angol, német, francia, orosz, magyar, kinai — egyszóval minden nemzetiségű rögtön igy olvasná": “Jó napot kívánok.” A “logográfia” használata tehát abból állna, hogy egy kis zsebkönyvben felsorolva minden turista magánál hordaná a leggyakrabban használt szavak listáját és a szavaknak megfelelő számok használatával megérttetné magát minden más nyelvet beszélő turistával, továbbá a szállodák, éttermek, üzletek, vasútállomások, stb. alkalma- zattaival. Úgy hallom, hogy ilyen “logográfia” már elkészült angol, francia és spanyol nyelven és az orosz zsebkönyv elkészítésén most dolgoznak. Mindebből kiderül, hogy a “logográfia” használata aránylag könnyű, de annak összeállítása M- . ...... ■■ -"■■■■ 11 1 már nem olyan könnyű dolog. Elsősorban nehéz megállapítani, hogy melyek a “leggyakrabban használt” szavak. Azután nehéz áthidalni azt az akadályt, hogy úgyszólván minden nyelvben bizonyos szavaknak más és más, gyakran egészen eltérő jelentésük van. Az angol alap-nyelv szótárát kétezer szóra becsülik. Ennyi szóval sok mindent ki lehet fejezni,.ha primitiv módon is, és elég ahhoz, hogy két ember megérthesse egymást. A bajok ott kezdődnek, amikor egyes nyelvekben ugyannak a szónak különböző jelentése van. Dr. Binem egy elektromos fordító gépbe ennek az angol mondatnak megfelelő számokat diktálta: “The spirit is willing, but the flesh is weak”. (Szabadon magyarra fordítva: A szellem hajlandó, de a test gyenge.”) Az orosz fordítást a gép igy adta vissza: “The vodka is ready, but the meat is spoiled.” (Szabadon magyarul: “A vodka kész, de a hús elromlott.”) Ez az egy példa mutatja, hogy mik a számokkal való “beszélgetés” hátrányai, de a “logográfia” ily hátrányai nem csüggesztik el dr. Binem-et, aki azt mondja, hogy sok szónak minden nyelvben több értelme van, de azért szabadon használjuk ezeket a szavakat Írásban és beszédben, anélkül, hogy értelmüket összezavarnók. A “logqgrá- fia” is használni fogja ezeket a szavakat és a mondatok összetétele megmutatja, hogy melyik szónak melyik értelmét kell tudomásul venni. Mint minden pótlás és helyettesítés, úgy a “logográfia” sem tökéletes, de amig jobb nincsen, addig ezt a “tökéletlen” közlekedési módszert is megpróbálják forgalomba hozni, egyelőre négy nyelven, később a többi nyelveken is. Az eszpe- rantó, amelyet fiatal korunkban nagy lelkesedéssel kezdtünk elsajátítani, nem tudott elterjedni és csak az idő fogja megmutatni, hogy a “logográfiát” sikerül-e népszerűsíteni. Mi ezt az időt nem tudjuk kivárni, azért nap- ról-napra szorgalmasan tanuljuk a spanyol nyelvet. A tanulás közben érdekes és meglepő dolgokra jöttünk rá —, de erről majd a legközelebbi cikkben lesz szó. KÖZVETLENÜL... BÁLINT IMRE ROVATA Az ide forradalmárod ott legújabb magyarok egészen másként méltóztatnak társalogni, kérem alássan, mint ahogy mi beszélünk. Körülkerülik a mondókát, mintha forró kásától féltenék a nyelvüket.Például vegyük Doktor Ihajos és Doktor Csuhajos volt óhazai ügyvéd urakat. Egyforma osztályranguak, tehát érthető, hogy egymás mellett ülnek az ebédlőasztalnál. Azt mondja a doktor Ihajos a társának: megtisztelve is érzem magamat . . . stb . . . stb ... (Angolul: ‘Sure’) Közben mindkettőnek kihűlt a levese. viden^J NÉGY ülősztrájkban részvevő néger diákvezetőt tartóztattak le a South Carolina-i Rock Hills- ben. • A GHÁNÁI úttörőmozgalom tiz vezetője a Szovjetunióba utazott, ahol hat hónapon át tanulmányozza az ifjúsági szervezetek életét. ‘Kedves kolléga, méltóztatnál oly szívesnek és becsesnek lenni, ha nem esik nehezedre, azaz miután úgy látom, hogy éppenséggel a kezed ügyére esik, ha nem úgy volna, nem óhajtanálak háborgatni a világért sem, igy is kénytelen vagyok előre bocsájtani, hogy távol esik tőlem az a szándék, mintha a háziasszonyt hibáztatni akarnám, avagy, hogy szerényebben mégcsak kritizálni is merészelném, mert Te is tudod kérlek, hogy amint minden embernek más és más a tehetsége a pofonokra, ugyanképp más az érzéke az izekre és ugyebár a legjobb ételeket is el lehet rontani . . . bocsánat, talán inkább úgy mondanám, hogy nem kihozni az étel maximum lehetőségeit és ezzel sem óhajtok a mi kedves háziasszonyunk sza- kácsmüvészetére sötét árnyékot vetni, mert hiszen ilyesmi a legjobb családoknál is megeshet, mert amint a közmondás mondja, emlékszel a latinra, még a második gimnázium óta, hogy nem azért él az ember, hogy egyen . . . azaz éppen fordítva . . . latinul nem hibáztam volna el és ezekután bátorkodlak megkérni, hogy minekután már voltál oly szives, vagy leszel oly szives annak szükséges használatát igénybe venni és minekután igénybe vetted, előre is nagyon szépen megköszönöm, továbbítsd ide a sótartót!’ (Angolul: ‘Pass the salt.’) Doktor Csuhajos pedig eképpen válaszolt, kezében a sótartóval, mintha felköszönténé vele a barátját és a világért se tolja azt egyenlőre még a szomszédja elé: , ‘Kedves kolléga! Köztudomású szerénységem szerényen tiltja, hogy méltányos kérésednek ne tegyek eleget, annál is inkább, mert mélységesen meg vagyok hatva, hogy pont szerénységemet érte az a kitüntetés, hogy szolgálatodra lehetek és MÚZEUMOT kap a Fertő-tó. A volt püspöki kastélyban rendezik be a tóval kapcsolatos megfigyelésekről szóló gyűjtemény anyagát. A múzeum mellett kutató állomás is működik majd. • BIOHULLÁMOKKAL irányított mükéz kidolgozásának továbbfejlesztésén dolgoznak a hires moszkvai Művégtag Kutató Intézetben. Az agyból érkező utasításokat biohullámok továbbítják a csuklóra erősített karszalagra, s igy hozzák majd mozgásba a mükezet. NAPMEGFIGYELŐ teleszkóp készül a Egyesült Államok Arizona államában, a napfolttevékenység és a napkitörések megfigyelésére. Az elektromotorokkal hajtott 33 méter magas állványzaton elhelyezett tükör követi a nap mozgását; a nap képét tükörrendszer közvetíti egy alag utón át a Kitt Peak obszervatóriumának föld alatti megfigyelő helyiségébe. Az amerikai család Washington. — A Census Bureau jelentése szerint az amerikai átlagos család növekedőben van. Amig 1958 márciusában az amerikai átlagos család 3.54 személyből, addig 1959 márciusában már 3.68 személyből állott. Az 1960-as népszámlálás eredményét errevonatkozólag még nem dolgozták fel, de az iroda előzetes becslése szerint a 10 éves ciklusban az “átlagos család” körülbelül 4 százalékos emelkedést mutat. Lényegében ez az adat azt mondja, hogy az amerikai családok között felosztva a gyermekek számát, egy-egy családra átlag 1.7 gyermek esik.
