Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-09 / 6. szám
22 AMERIKAI MAI* I au sw Tamás bátya unokái Amikor Harriet Beecher-£ ■' owe, a szerény és megjelenésében is jeientékteien Írónő rászánta magát, hogy a néger rabszolgák sanyarú helyzetéről elbeszélést is Írjon, sok mindennel nem számolt előre. Nem gondolt például arra, hogy a téma szétveti a szűk elbeszélés kereteit és hogy regényében a jámbor vallásosság és az egyház dicsőítése éppen a vallási fanatizmust és az egyházat ülteti a vádlottak padjára. De a legkevésbé talán azt sejtette, hogy olvasóiban akaratlanul is elülteti a lázadás szellemét. Gondolom, az egy évszázadnál is hosszabb idő alatt sokan könnyezték végig Tamás bátya szomorú történetét, de ugyanakkor se szeri, se száma nem volt azoknak az ifjaknak, akik a regény olvasása közben egyetlen következtetést szűrtek te: a felszabaduláshoz csak a forradalmi ut vezet. Bár Tamás bátyja kunyhójában csak a néger rabszolgák felszabadításáról van szó, valójában a fehér embernek is meg kell szabadítania magát a kizsákmányolás, az emberi megaláztatás béklyóitól. S hogy a szines és fehér emberek felszabadítása nem választható el egymástól. Nos, ha az olvasók sok-sok generáción át ezt a tanulságot szűrték le maguknak Beecher-Stowe regényéből, akkor a történelem sietett ezt be is bizonyítani. Mert eljött a forradalom, amely alánjában rázta meg a tőkésvilágot, ugyanakkor kiélezte a gyarmati rendszer ellen! mondásait és — ahogy megindította a kapitalizmus általános válságát — kezdte előidézni a gyarmati rendszer bomlását, majd fokozatosan gyorsuló széthullását. A Nagy Októberi Szocialista forradalom után ugyanis évről-évre erősödött a gyarmati népek szabadságharca és aktivizálódott a félgyarmati- gyarmati proletáriátus. Pedig az imperializmus mérhetetlen erővel nehezedett a gyarmatokra. Az első világháború kitörése előtt, az imperializmus “virágzásának” tetőpontján tizenkét gyarmattartó hatalom a föld lakott területének kétharmadát bitorolta, s nem kevesebb, mint 1.100 millió ember fölött uralkodott, ami akkor a világ összlakosságának 62 százalékát tette ki. A módszerek, amelyek ezt a hatalmas gyarmatbirodalmat “jövedelmeztették”, cseppet se voltak válogatósak. Ha kellett, fegyver rel hódítottak, katonai akciók égisze alatt. A brit ■“koronagyarmatok” például ilyen katonai hódítás “gyümölcsei” voltak. Az angolok azonban szívesen használtak más módszereket is. A Bahama- szigeteket például betelepítési utján, Hongkongot •koncesszióval, más területeket alkuval szereztek meg. Egy' pohár ginnel vagy whiskyvel leitatott törzsfőnök észre sem vette és máris a brit birodalom “védelme alatt” állt. így jöttek létre a “gines üveg szerződések” és az afrikai protektorátusok. Jellemző, hogy a szerződések időtartama sokszor fantasztikusan hosszú időre szólt. Az angol Buret Tea Company például Kenyában bámulatra méltó derűlátástól vezérelve 1924-ben olyan bérleti szerződést kötött, amely 2929. május 31- én jár le. De Beaufort Borneo Rubber, a Kim- anis Rubber és Langkon North Borneo Rubber cégek is 999 évre kötöttek szerződést. Hogy az ily módon összeharácsolt területek nagyságát csak hozzávetőlegesen is éi'zékelni lehessen, elég, ha az amerikai Standard Oil Company 44 millió hektáros és az ugyancsak amerikai “Texaco” 30 millió hektáros földterületére hivatkozunk. Ennek a két vállalatnak a “törvényesen” rablott földbirtoka nagyobb, mint Franciaország és Anglia együttes területe. 1 í^nli Ezzel a roppant gyarmattartó erővel állt szemben Tamás bátya testileg és szellemileg kisemmizett, elmaradott népe. Az oroszországi forradalom példája azonban ott égett már az elnyomottak szivében. A huszas évek legelején a félgyarmatnak számitó Kínában kommunista párt létedül, szakszervezetek alakulnak. Hongkongban sztrájkok szerveződnek. Indonéziában ugyancsak ez idő tájt, előbb Jáva szigetén, majd Szumatrá- ban tör ki felkelés: mindkettőt iszonyatos kegyetlenséggel fojtották vérbe. Indiában egymást érik a fegyveres lázadások. 1930 májusában Peshawar városában olyan fegyveres felkelés robban ki, amelyhez angol katonák is csatlakoznak. Szíriában a druzok szétverik a francia expediciós •hadtestet és két évig tartó harc után a gyaxma- fositók kénytelenek elfogadni a felkelők több követelését. Marokkóban 1921-ben robban ki egy ■történelmi jelentőségű felkelés. A Riff-hegységben lakó törzsek Abd el Krim vezetésével szétverik a spanyol hadsereget és megalakítják a' Riff Köztársaságot. A francia és spanyol gyarmatosítok együttes erői csak öt év múlva tudják elfojtani a felkelést, a gerillaharcok azonban tovább folynak. Bármennyire is lelkesítők és hősiességükben bármily példamutatók is ezek a bátor felkelések, a hatalmas túlerővel szemben akkor még döntő eredményekhez nem vezethettek. A második világháború után kialakult helyzet azonban már nemcsak erőt és hitet, hanem reális lehetőséget is adott az elnyomott gyarmati népeknek ahhoz, hogy bilincseiktől megszabaduljanak hiszen kialakult a szocializmus világrendszere és mindenfelé elemi erővel jelentkeztek a nemzeti felszabadító mozgalmak. S ha ma vizsgáljuk a föld politikai térképét, akkor azt látjuk, hogy az utóbbi ötven évben megfordult a kocka. Ma már ugyanis a föld lakosainak 64 százaléka él szocialista vagy antiimperiali.su-. országban. Stratégiai támaszpontok létesítésével, katonai paktumok megkötésével és gyengén fejlett országok gazdasági leigázásával arra törekszenek, a gyarmatosítók, hogy uj köntösbe nugyan, de továbbra is kizsákmányolják ezeket ■az országokat. Jellemző módon egy katolikus misszionárius, bizonyos Gabel atya fogalmazta meg ezt a törekvést a legtömörebb őszinteséggel, kiadván a jelszót: “Tudni kell úgy elmenni, hogy maradhassunk.” Hogyan maradhatnak ott a gyarmatosítók a volt gyarmatokon? Egyebek között például úgy, hogy gyorsan jövedelmező tőkebefektetéseket helyeznek el. Az amerikai társaságok ilyen tőkebefektetésekből szinte hihetetlen profitokat érnek el. Eddig több mint kétmilliárd dollárt fektettek be afrikai vállalkozásokba és ez a tőkebefektetés az 1951—1958-as években az amerikai monopol- kapitalistáknak nem kevesebb, mint 21—25 százalékos profitot eredményezett. A gazdasági függőségre alapozott ujkolonista törekvéseket több úgynevezett “elmélet” igyekszik alátámasztani. Ilyen például az Eisenhower- doktrina, Eisenhowernek egyik — talán egyetlen — szellemi öröksége. Egy másik ilyen “ideológiai tétel” a kollektiv gyarmatosítás elve. Miért versenyeznének egymással a gyarmatosítók abban, hogy ki ad gyorsabban függetlenséget gyarmatainak? Ha összefognának, jobban meg tudnák védeni érdekeiket — körülbelül ez a lényege ennek a koncepciónak. Ennek az elméletnek De Gaulle is hive. Már 1950- ben kifejtette a kollektiv gyarmatosításra vonatkozó koncepcióját, mondván: “Az ember szinte el- káprázik arra a gondolatra — mondotta De Gaulle —. hogy micsoda távlatok nyílnának, ha a francia és német merészség egyesítésével kiterjesztenénk tevékenységünket Afrikára. Afrikában olyan tág tere van a közös fejlődésnek, amely átalakíthatná Európát...” A koncepció hajtóerejét a nyugatnémet nagytőke és a szaharai olaj adná, “ütőkártya” pedig a francia atombomba lenne ... Valahogy nem tud az ember szabadulni attól a gondolattól sem. hogy a kollektiv gyarmatosítás elve — mint veszedelmes, de egyben a népeket felháborító, véres kísérlet — Kongóban Hammarskjöld gyámkodása alatt tulajdonképpen már testet is öltött. Itt ugyanis lényegileg az történt, hogy az ENSZ megszálló erői — ahogy Nkrumah ghanai miniszterelnök az ENSZ-ben kifejtette — nemhogy nem védték meg a törvényességet, hanem ellenkezőleg. közreműködtek és közreműködnek ma is a törvényes kormány és a parlament félreállitásá- ban. Kruscsev az ENSZ legutóbbi ülésszakán több beszédben is követelte a gyarmati országok azonnali és teljes felszabadítását. Mint tudjuk, ismertette a szovjet kormánynak erre vonatkozó nyilatkozatát is. A nyilatkozat megállapítja, hogy Afrika és Ázsia ősi földjein, Óceánia szigetein, a Karib-tenger térségében és másutt, mintegy 70 millió ember sínylődik még ma is gyarmati járomban. Ezeknek az embereknek még a látszatfüggetlenség sem adatott meg. A “járom” kifejezés első pillanatra talán költői túlzásként hat. A valóság azonban, sajnos, elrettentő. Az egész civilizált emberiség szégyene például az a helyzet, amely Angola portugál gyarmaton uralkodik, Területe tizennégyszer akkora, mint Portugáliáé, mégis csupán 4 és fél millió lakosa van, mert a portugálok évtizedeken át szállították innen el a rabszolgákat Amerikába. Nos, Angolában a rabszolgakorszak még ma sem ért véget. A portugál hatóságok rendelkezése szerint ugyanis minden bennszülött lakos évente hat napot köteles kényszermunkán tölteni, hacsak nem tudja bizonyítani, hogy — saját birtokán dolgozik. Márpedig ezt a bennszülött lakos nem tudja bizonyítani annál az egyszerű oknál fogva, mivel nincs is- saját birtoka. A fehér ültetvényesek vagy bányatulajdonosok kisebb-nagyobb összegért megvásárolják a bennszülötteket a helyi portugál hatóságoktól, s a munkások rabszolgahajcsárok felügyelete alatt éhbérért dolgoznak . . . Beszédesen jelzi egyébként az imperialista rablás természetét a gyarmatokon a nemzeti jövedelem alakulása is. 1956-ban például az Egyesült Államokban az egy főre eső nemzeti jövedelem körülbelül 1400 dollár, Angliában 750 dollár volt. Ezzel szemben Kenyában évi 18 dollár, Észak- Rhodésiában pedig évi 15 dollár! Az embertelen kizsákmányolásnak azonban megvan a maga egyéb súlyos következménye nemcsak Angolában, hanem más gyarmatokon is. Madagaszkár szigetén például az idén felszabadult Malgas Köztársaság lakosságának a száma a francia gyarmati uralom ötven évében tízmillióról 5,2 millióra csökkent. Hivatalos statisztikai adatok szerint 1950-ben a születések száma 84.- 600, az elhalálozások száma pedig 110.200 volt. Különösen a gyermekhalandóság magas. Vannak gyarmatok, ahol a két éven aluli gyermekek közül minden harmadik meghal. Sőt, vannak olyan gyarmatok is, mégpedig nem is egy. hanem öt! — ahol egy orvosra 50.000 ember jut, de minden. 300 emberre jut egy rendőr. Gyakorlatilag tehát az a helyzet, hogy csak a fehér lakosság, vagy a jómódú bennszülöttek tudják megfizetni az orvost, pedig a lepra, pestis, a malária, a himlő és más egzotikus betegség éppen a legelmaradottabb szines lakosságot pusztítja. Ezek után semmi csodálkozni való nincs azon, hogy az átlagos emberi életkor a gyarmatokon 36—38 esztendő között van. Ezek a szörnyűséges állapotok tükröződnek vissza a gyarmatok művelődési helyzetében is. Egyes imperialista politikusok gyakran szemforgató módon azt állítják, hogy a gyarmatosító hatalmak kultúrát és civilizációtvittek a.bennszülöttek közé a gyarmatokra. Salazar portugál miniszterelnök — valószínűleg azon az alapon, hogy akinek a háza ég, az kiabál a legjobban — nemrégiben az PINSZ-ben nem kevesebbet jelentett ki, mint azt, hogy a “gyarmatok felszabadítása biin a feketék ellen”. Vajon hogyan fest ez az irigylésre méltó civilizáció és műveltség a tárgyilagos statisztika mindent eláruló számadatainak világánál? A nagy civilizációtól csak úgy “duzzadó” Kenyában például az írástudatlanok száma 82 százalék, Algériában 80, Kongóban 97. Francia Nyugat-Afri- kában pedig 99 százalék! “Dél-Afrikában az ismereteket csempészárunak tartják” — Írja a Daily Mirror cimü lap és elmondja, hogy a négerek lopva viszik az újságpapírba csomagolt iskolai táblákat azokba a helyiségekbe, ahol a gyermekek illegális oktatása folyik. Nem kétséges, hogy a gyarmati rendszer és annak minden formája pusztulásra van Ítélve. Tamás bátya késői unokái immár a-fehér emberek százmillióinak segítségével harcolják ki független. szabad életüket s a fehér emberekkel együtt építik azt a világot, amelyben a kizsákmányolás és az embert méltóság megalázása már csak elrettentő történelmi példaként fog élni. Barcs Sándor Hires utazók Moszkva. — A Pravda lapban megjelent cikk szerint a két hires “ürutas”, Belka és Strelka egyike anya lett, méghozzá egyszerre többszörösen is. Belka és Strelka az űrben járt két kutya. A hir azonban nem mondja, hogy a kettő közül melyik lett a boldog mama. Csupa olcsóság New York. — New York városban éppenugy, mint másutt is, mélyen leszállitptt áron hirdetik az ünnepi szezonról fenmaradf árukat. Az egyik ékszerész most csak 50,000 dollárt kért egy kávéfőzőért, amely 14: karátos ártiijybyl' készült s amelyen 250 darab rubin,: gyémánt és másféle drágakő van . . . .1 ti" ..v-V-
