Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-09 / 6. szám
10 AMEK1KA1 IVIAUIAK sau 2X2=4+1234:1234+212349870—7901321x123455=12341 A SZÁMOK BESZÉLNEK írja Eörsi Béla 2X2=4 + 1234:1234 + 212349870+7904321x123455=12347 Az aufoítiáció Egyik barátom utján érdekes tanulmányhoz jutottam, mely által tiszta képet kaptam az auto- mációről és annak gazdasági és társadalmi következményeiről. Az autumáció a termelés olyan fokú gépesítése, amikor az ember csak felügyelői szerephez jut, s a munkás nem vesz részt a termelésben, vagy irodai munkában, mert azt a gép végzi el. Az emberi munkaerő pedig csupán az ellenőrző tábla számaiból vehet tudomást a raunlfli teljesítésének helyességéről, vagy helytelenségéről. Vegyünk egy példát a fentemlitett tanulmányból : a golyós csapágy gyártását. Az egyik ajtón bemegy a nyersanyag, a másik ajtón pedig becsomagolva, szállításra készen jön ki a gyártmány. A gép tehát termelt, megvizsgálta a kész árucikk minőségét, becsomagolta, s mindezt teljesen egyedül, az emberi kéz érintése nélkül. Az ellenőrző mérnök a mai technikai győzelmet látja maga előtt — az elektronikát, a süni levegőn, vagy vizhatáson alapuló erőket és a régi gépeknél alkalmazott villanyerőt s mechanizmus fel- használását. Az emberi munkaerő kiküszöbölése nemcsak olcsóbbá teszi a' termelést, de meg is gyorsítja azt, s tökéletesebbé teszi. Ezáltal a profit olyan mértékben emelkedik, hogy a tőkés tár- „ sadalom hajlandó bármilyen anyagi áldozatot hozni érte. Az említett tanulmány egy pár példát ad az au tornádó gazdasági előnyeiről. Pl. az egyik nagy repülőgépgyárban egy alkatrész elkészítése $18,- 500-ba kerglt a legjobb gépek és a lehető legjobb termelési feltételek mellett. Az automáeió bevezetése után $1,950-ra csökkent ennek az alkatrésznek az előállítási költsége. Némely gyárban 80 óra helyett égy órára lehetett csökkenteni a gyártási időt, vagyis a gyártás költségei kb. 1 10-re csökkentek. Egy repülőgépgyár automata gépeket állított be 500 millió dolláros befektetéssel. 90 napi termeléssel behozta ezen hatalmas befektetett tőkéjét. Az automáeió korunk legnagyobb technikai vívmánya és az atomenergiával együtt az"emberiség jótevője lehetne, ha nem a profit növelésére, hanem a társadalom javára használnák fel.' A szocialista társadalomban az automáeió áldás, különösen ott, ahol technika rag képzett erők hiánya mutatkozik, mint pl. Kínában, Afrikában, Dél-Amerikában. Ezekben az országokban az au- tomáció a gazdasági termelés tempójának gyorsítását, teszi lehetővé. A tőkés társadalom és az, automáeió A tőkés társadalom profitra épült és nem tud ellentállni a profit csábításainak. Ez a természete. Az amerikai gazdasági rendszer kénytelen lesz az automáeiót a legközelebbi 10—20 éven belül keresztülvinni, hogy fenntarthassa versenyképességét a világpiacon, még akkor is, ha ebben a folyamatban milliók válnak munkanélkülivé. Mivel az amerikai munkás egyben fogyasztó is, vásárlóképességének csökkentése nem lehet érdeke az amerikai tőkéseknek. Viszont, ha olcsón akarnak termelni, akkor azt az automációval érhetik el legjobban, de ugyanakkor kiteszik munkájukból azokat, akik az árucikkek legfőbb vásárlói. Ilyen óriási dilemma előtt állnak a tőkések. A szakszervezetek felfogása Habár a szakszervezeti vezetők tisztában vannak azzal, hogy az ipar automatizálását nem tudjak megakadályozni, mindenáron arra törekszenek, hogy megmaradt tagjaik'elhelyezkedési lehetőségét biztosítsák. Rendszerint megegyeznek ■ii gyárosokkal abban, hogy az automatizálás esetén minden eddig alkalmazott munkás megtarthassa munkahelyét. Ez talán egyes óriási üzemekben lehetséges, de a statisztika szerint — habár a termelés országszerte emelkedett — az ipari munkások száma állandóan csökken. A fentemlitett tanulmány helyesen jegyzi meg, hogy az automáeió következtében feleslegessé vált munkások elhelyezkedése más iparokban csak addig lehetséges, amig a gazdasági válság nem válik általánossá. Ha ez a helyzet’ áll elő, akkor óriási tömegek kerülnek majd az utcára és kevésnek lesz reménye arra, hogy valaha is újból dolgozA dollárválság - az Egyesült Államok világpolitikai válsága (Befejező közlemény) Ennek az a legfőbb oka, hogy a dollár iránti bizalom magukban ai amerikaiakban is megingott! Ezt pedig a dollár lassú, de állandó belföldi elértéktelenedése készítette elő, ami az árak emelkedésében jutott kifejezésre. A fogyasztói árak indexe az Egyesült Államokban (1947—1949 = 100) 1941 62.9 1952 113.5 1956 116.2 1959 124.6 1960 (julius) 126.6 Amint látjuk, a dollárnak az aranyhoz viszonyított stabil felemelt árfolyama, amit az Egyesült Államok a világra kényszeritett, nem tudta megakadályozni a dollár belföldi elértéktelenedését^ amely a szüntelen áremelkedésben nyilvánult meg. A tény mindenképpen tény: Londonban az arany dollárért való tömeges felvásárlása, aminek eredményeként 1 uncia arany ára 40 dollárra emelkedett, javarészt magából az Egyesült Államokból indult ki! A Times cimü lap igen jól értesült tudósitója 1960 november 4-én megírta: “Az Egyesült Államokat az Atlanti-óceántól a Csendes-óceáni partokig hatalmába kerítette az aranyláz. Igaz. úgyszólván lehetetlen megrajzolni az amerikai üzérek által vagy megbízásukból történő aranyfelvásárlás méretének teljes képét, mivel az európai pénzügyi központokon keresztül érkező megrendelések gazdáinak a nevét titokban tartják. Ám bizonyára nem követünk el nagy hibát, ha feltételezzük, hogy a londoni piac közvetítésével eszközölt megrendeléseknek körülbelül egy harmada amerikai”. Európában sem volt jobb a helyzet: “Potenciálisan sokkal veszélyesebb az a tény —- irta a tudósitó -—, hogy a legutóbbi két héthasson az iparokban. A nyugati rakparti munkások szákszervezetének (ÍLWU) munkaadókkal való megállapodása lehetővé teszi, hogy egy munkást sem bocsátanak el és hat év alatt 31.5 millió dollárt biztosítanak a szakszervezeti tagoknak az automatizálás követ kézfőben szerzett profitból.- Ez kétségtelenül jó üzlet a munkaadóknak, de mi lesz, ha általánossá válik a gazdasági válság, vagy hat év múlva ? Hajlandók lesznek-e a munkaadók szubvenciót adni minden munkásnak élete végéig? A tőkés gazdálkodás és az automáeió A tőkés gazdálkodás saját belső ellentmondásai miatt nem képes áz automáeiót megoldani. Mivel az Egyesült Államokban elég .képzett munkás van, a munkaalkalom csökkenése a munkásság állandó munkanélküliségét hozná magával. A Szóvjétunió és Kina áruhiányba^ szenved és az igények fejlődésével a követelmények még nagyobbak lesznek, így ezekben az országokban az automáeió nemcsak, hogy nem okoz munkásfelesleget, hanem ép ellenkezőleg, csakis igv válik lehetővé a fejlődés erősebb üteme. Az Egyesült Államokban viszont állandó munkanélküliséget hoz az automáeió (lásd a" West Virgiriia-i bányavidéket) és a fogyasztók számának csökkenésével gazdasági válságot idéz elő. E válságból a tőkés társadalom csak még olcsóbb termeléssel tud kikerülni (racionalizálással), amely erősebb automációra vezet. A Kevnes-el- rnélet szerint a válságot csakis munkaalkalmat adó állami beruházásokkal iehet ellensúlyozni, mint iPak, iskolák építésére, olcsó kamatláb a magánépitkezések részére, stb.. . Mindez inflációra veket, amely az idős polgárokat és a munkásokat suitja legjobban. Az említett tanulmánv igen élesen mutat rá arra, hogy a huszas évek ipari racionalizálása hozta létre az amerikai gazdasági válságot (depressziót) és az Európában akkor uralkodó munkanélküliséget, amely azután Hitlert uralomra juttatta, s amire a második világháború volt a kapitalista rendszer válasza. Az automáeió a tőkés gazdasági rendszert világválságba viheti. Az egyetlen megoldás a hidegháború megszüntetése lenne, mely,esetben a világpiac 2000 millió, áruéhes fogyasztója olyan piacot teremtene, mely napok alatt felszippantaná a munkanélkülieket. Sainn* azonban, hoev ilyen megértést a tőkés gazdasági rendszer vezetőitől nem várhatunk. ben az európai pénzügyi központokban olyasmi volt megfigyelhető, ami valóban “a dollártól való menekülésre” hasonlít. Az Európában élő amerikaiak dollárbetétjeit szabadon átváltották európai valutákra. Ez a folyamat, ha a közeljövőben meg nem állítják, elkerülhetetlenül arra vezet, hogy a dollárbetétek az európai központi bankokban mérhetetlenül felduzzadnak”. A U. S. aranytartaléka Példaként megemlíthetjük az NSZK jegybankját, amelynek dollárkészletei az év elejétől október végéig 1.8 milliárdról 3 milliárdra emelkedtek. Persze az európai jegybankok a dollárt nem vásárolhatják fel vég nélkül. Következésképpen elkerülhetetlen a dollármennyiség aranyra való részleges átváltása, vagyis az Egyesült Államok aranyának további kiáramlása. Az- első tekintetre úgy tűnik, hogy USA 18 milliárd dollárnyi aranykészlete még akkor is elég biztonságérzetet ad az USA-ban, ha az arany havi kiáramlása 280 millió dollár, amint októberben volt. A 18 milliárd dollárnyi óriási arany- készlet csupán látszólagos: tetemes része nem az USA tulajdona, hanem csupán az USA-ban, mint világbankárnál elhelyezett, rövidlejáratu külföldi betétekből adódik. A Szövetségi Tartalék Hivatal hivatalos adatai a következőkről tanúskodnak (az USA bankjainak rövidlejáratu kötelezettségei külföldiekkel szemben milliárd dollárban) : 1955 december 11.7 1958 december 14.6 1960 junius 17.4 Ezen összeg zöme a jegybankok és a külföldi kormányok betétjeiből adódik. Ugyanekkor az összes amerikai bankok külföldön elhelyezett rövidlejáratu betétjeinek összege 1960 júliusában, ugyanezen hivatalos adatok szerint, csupán 3 milliárd dollár volt. Ez azt jelenti, hogy USA bankjainak a rövidlejáratu betétekből eredő adóssága a tőkésvilágban eléri a 14.4 milliárd dollárt. Mivel a rövidlejáratu betéteket tulajdonosaik bármikor visszakövetelhetik — ez pedig az arany megfelelő mértékű kiáramlására vezetne —, ennélfogva /az Egyesült Államok 18 milliárdnyi aranykészletéből mindössze 4—5 milliárd az amerikai vagyon, á többi a külföldieké, akik ezt az aranyat bármikor követelhetik. >' A Washingtonnal “baráti” viszonyban levő európai kormányok a dollár segítségére siettek. Sürgős pénzügyi rendszabályokat foganatosítottak. Londonban és Bonnban például csökkentették a számlatételeket; Anglia és Franciaország sürgősen- kifizette az USA-nak járók tartozásait. Svájcban 1 százalékos adót vetettek ki az aranyra. A dollár válságát ideiglenesen lokalizálták. Londonban-az arany ára többé-kevésbé jnegéüa- pödott az 1 uncia — 36 dollár -szinten. Ezek az intézkedések azonban nem terjednek ki a dollárválság alapvető okára, arra az okra, amely a passzív fizetési mérleghez vezet. Azon irdatlan nagy külföldi kiadásokról van szó, amelyeket az Egyesült Államok a hidegháborúra, nagyhatalmi pozícióinak fenntartására fordít. Eisenhower csupán egyetlen intézkedést tett a külföldi dohár- kiadások csökkentésére: rendeletet adott ki a külföldön tartózkodó amerikai katonai személvek családtagjainak hazahívására. Ez voltai egyedüli rendszabály, amelyet USA .-nemzetközi tekintélyének csorbulása nélkül megtehetett. Második intézkedésként Anderson amerikai pénzügyjniniszterhelvettés’t Európába küldték, hogy a NATO-beli partnerekkel a katonai erők és támaszpontok fenntartására fordított költségek amerikai hányadának csökkentéséről tárgyaljanak. Először Adenauert keresték fel. Szerették volna rávenni, hogy vállalja a Németországban állomásozó amerikai csapatok eltartási költségeinek egy részét, valamint, a fejlődésükben visszamaradt országoknak nyújtott gazdasági.segély egy részét. Ugyanezt javasolták Macmillan-nek is. (Időközben mind a két tárgyalás gyakorlatilag kudarccal végződött USA számára. —A s er-cj Persze a US kérését azzal a fenyegetéssel támaszthatja alá, hogy csapatait kivonja Németországból és Angliából. Szövetségesei természetesen az amerikai csapatok kivonását nem akadályozhatják meg. Ez azonban a NATO végét és az amerikai világpolitika teljes csődjét jelentené. USA továbbá korlátozhatja vagy teljesen megszüntetheti a más országoknak nyújtott katonai és gazdasági segélyt. Ez az USA-tól függő rendszerek igen gyorsan bekövetkező bukására vezetne-, (Dél-Vietnamban, Formózán, Dél-Koreóban. néhánv közép-amerikai országban stb.). s aláaknázná az Egyesült Államok egész világpolitikáját.
