Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-09 / 6. szám
inursday, February 9, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 9 Bodog András is megszólal végre Kedves Alex! ügy vagyok ezzel a levéllel, mint a rossz adós, akiben meg volna a jóakarat, de minnél jobban elmaradt, annál nehezebben mozdul, mert egyre jobban röstelli magát. Hosszú hetek óta készülődöm, hogy megírjam, milyen jó a naptár, nemcsak azért, mert ez az első alkalom, hogy először kaphattunk első kézből és olyan részletes tudósítást Magyarországról, hanem általában változatos és színes tartalmáért. Szeretnék úgy írni róla, hogy neveket ne emlegessek, mert jobb a dicséret és könnyebb, ha névtelen marad, de ez meg nem volna teljesen igazságos azokkal szemben, akik azt teljes mértékben kiérdemelték írásaikkal. Már érdekessége és terjedelme miatt is elsősorban Gross László kimerítő és színes magyar- országi cikkét hozom fel. Ezt minden magyarnak ebben az országban el kellene olvasni, pártállásra való tekintet nélkül. Aztán, akinek nem tetszik, vitatkozzon vele — ha tud. De miről is vitatkozhatna? írása őszinte és nem próbál befolyásolni. /Erre semmi szüksége. Leii'ja, mit látott a Szent László kórházban; hideg gazdasági számokat idéz; a Dózsa termelőszövetkezetről és Sztalínvárosról ad teljes beszámolót; Czotner Sándor nehézipari miniszterrel beszélt; egyházi vezetőkkel, újságírókkal és köznapi emberekkel. Amit hallott, látott, mondott, tapasztalt a jelenlegi magyar élet minden ágában — azt megírja tömören és színesen. Hát ezzel nem lehet vitatkozni, épugy, mint ahogy nem lehet letagadni a lakóépületeket, gyárakat, kórházakat, iskolákat és rendes ruhákat cipőket az egykori rongyosok testéről. Megismétlem. Gross László ragyogó munkáját minden magyarnak el kell olvasnia. Aztán beszéljen a szájával, ha tud. E. H. Neuwahl nagyszerű “ötezer év után”-i víziójával inkább lehetne vitatkozni. Keserű és nem túlságos meggyőződéssel, de szeretném hinni, hogy minden esztelenség és emberi gonoszság ellenére az atombombák tán csak még sem fognak felrobbanni. Tudom, hogy igy gondolkodik és reménykedik az iró is. Rövid, de annál színesebb novellájában (melyet ő egyszerűen cikknek nevezett, holott nézetem szerint inkább novella) Nemvald elmondja, hogy milyen könnyen és egyszerűen elpusztul a világ, ha eddigi rettenetesen ostoba és gonosz politikáját (volna erre egy nagy csomó egyéb kifejezés is) tovább folytatja. És 5000 év múlva a tüzcsináló ember kezdi élőről az emberiség életét. Neuwald írása azt a reményt kelti bennünk, hogy ez az uj élet értelmesebb és békeszeretőbb lesz. Az uj Ember és fia nem akar harcolni, hanem békét akar az ujjrafeltalált tűz eszközeivel. Egyéni felfogásom szerint azonban az emberiség, ha egyszer képes lesz kitermelni a világpusztitás ördögi bajnokait és megvalósítóit, ki fog termelni hasonló példányokat másodszor is és harmadszor is, ha ugyan nyílik rá lehetősége. Reméljük azonban, hogy az emberiségnek nem lesz szüksége az újrakezdésre. Ebben a reményben siessen mindenki elolvasni ezt a megrázó írást. Geréb József mindkét cikke figyelmet érdemel. A múlt év. legkiemelkedőbb eseményei kritikai májtatásának csak egy fogyatékossága van: rövid Nagy kár, hogy több hely hiányában nem foglalkozhatott nagyobb j részletességgel olyan fc lósságu eseményekkel, mint pl. a párizsi csúcs konferencia meghiúsulásának története. Nyitva mar dt ,a kérdés, hogy Eisenhower valóban tudott-e a U-2-ről és nem volb-e ez bizon$Tos kató- nai •iBrölc egyéni akciója, hogy rafeglékeljék a találkozást?. Miért vállalta el az elnök a felelőssége1 érte? Miért nem próbált valami közeledést Pá : sban Kruscsevvel, amint ez szokásos diplo- m'-iülag? Hiszen Kruscsev azért ment el Párizsba a U-2-’ncidens ellenére, hogy erre neki alkalmat adjon. Nyilvánvaló, hogy ezek a részletek for. >s képet adtak volna külpolitikánk állapotáról. ( A kubai forradalom történetéről irt tanulmányában Geréb József hézagpótló munkát végzett. Valóban az újságok napi híreiből a kubai forradalom okait, előzményeit és gazdasági hátterét még akkor sem lehetne megérteni és megismerni, ha — s tételezzük fel a lehetetlent — a napi és heti sajtó enyhén szólva tárgyilagosabb yolna. Geréb nem is választhatott volna fontosabb tárgyat a kubai események e tömör, de mindenre kiterjedő leírásánál. Márky István és D. I. cikkeit azért emelem ki különösen, mert az amerikai polgárháborúban szereplő magyarokkal foglalkoznak. Ha nem is nagy, de annál nemesebb volt ez a szerep és nagy hiánya lett volna a magyar naptárnak, ha nem emlékezett volna meg róluk e két érdekes és történelmileg fontos cikk formájában. Eörsi Béla “Amerika Földjéről-’ Írott tanulmánya rádöbbentett arra, hogy ellenkező hiedelmem ellenére valójában milyen keveset tudtam a« ország egészéről, mint őstermelő gazdaságról. Menynyire egységes képet adott ez az alig több, mint kétoldalas irás a hagy kérdésekről, amelyekről oly ritkán hallunk, vagy olvasunk valamit. Legtöbbünk csak arról tud, hogy sok a felraktározott búza. Ilyen Írásokra vai) szükség, hogy megmutassuk, hogyan és miért válik a föld gazdasága és a földmi vés egyre nagyobb és égetőbb kérdéssé országunkban. Nagyon jó választás volt a naptárba beiktatni Köves Tibor kongói riportját. Ez még csak a dráma első felvonása, de sohasem fogjuk megérteni a jövőbeni afrikai eseményeket, ha nem látjuk tisztán, mi történt a Kongóban. És ebben Köves kitűnő munkát végzett. Ez jó alkalom egyben arra is, hogy minden elfogultság nélkül nagyon komolyan megdicsérjem az idei naptár összeállítási és szerkesztési munkáját. Ennél színesebb és sokoldalúbb sohasem volt.' Nem akarok még hosszadalmasabb lenni éa csak azért nem térek ki olyan Írásokra, amelyek pedig megérdemelnék a külön kiemelést. A tudományos cikkek, a megemlékezés Ferrerről és a szines elbeszélések, stb. stb. Ezért röviden csak annnyit mondok még: jó munka volt. Bandi Harag fogott el... Tisztelt Szerkesztőség! Sok olyan értékes cikket olvastam már a Magyar Szóban, amelyről irni akartam a szerkesztőségnek, de még sem tettem. De úgy tettem eleget elragadtatásomnak, hogy ismerőseim figyelmét felhívtam az ilyen cikkekre, hogy el ne mulasszák azokat elolvasni. \ Most azonban meg kell imom érzéseimet a “Hallgass meg, Yankee!” cikkek olvasása után. Ezekben az Írásokban értelmesen, megértőén van leírva, hogy miként dolgoznak a gazdagok, hogyan használnak ki minden hasznothozó alkalmat saját javukra, hogy nem riadnak vissza a legmesszebbmenő, káros, bűnös dolgoktól és hogy menyire kihasználják a mind ennapi kenyérért dolgozó szegény munkásokat, hogy pénzéhes zsákjukat mind jobban megtömhessék. Ezt a két nagyon értékes cikket elolvasva olyan harag fogott el, amelyhez hasonlóra nem emlék- szem. Az ilyen cikkek elismerést válthatnak ki az olvasóból, díszei lapunknak és ezekből megérthetik az olvasók, hogy miként dolgozik a kapitalista rendszer nemcsak Kubában, hanem mindenütt, ahová be tud hatolni. , . Soósné Pon'cs adatokat mdí a statisztika! fiatal tol adni! Tisztelt Szerkesztőség: Olvastam a naptárban Rév. Gfoss tapasztalatait óhazai utazásáról, s bár ő csak rövid ideig volt odahaza, igy is sokban megfelel Írása a valóságnak. De aZ, hogy az átlagos munkás keresete, 1800 frt. nem állja még a helyét. Az'átlagos kereset 1200—1400 frt. között van havonta a, mesterembereknél, ibár vannak kivételek, akik 1800 frt.-t is keresnek. De mint Rev. Gross is írja. a ruhanemű elég,drága. Az átlagos, valamirevaló ruha 1500—250(1 frt. között- van, egy jobbfajta ing' 120—180 frt, egy pár nylon harisnya 60 frt. 11 frt.-jávaí számítva a dollárt, ez több mint 5 dollárnak felel meg. bár a dollár átlagos értéke 23 frt. és nem 11, mint Rev. Gross Írja. Én már kétszer voltam Magyarországon, 1959- ben és 1960-ban és nagyon sok-szépet és jót láttam odahaza. Mindenki dolgozik és szépen megélnek, de higyjék el, még igen sok idő elmúlik, mire a legszükségesebb dolgokat is megveheti az átlagos magyar munkás. Én jól tudom, hogy milyen szenvedéseken kellett keresztülmenni az embereknek két háború alatt, mire eljutottak eddig is. Tudva, hogy a ruhanemű milyen drága odahaza, én próbálom sok rokonomat segíteni ruhacsomagokkal. Sajnos a magyar kormány ezt nem nézi jó szemmel, mert olyan magas vámot vett ki ezekre a csomagokra, hogy sok esetben nem is tudják a csomagokat kiváltani. Csak egy példát irok le a sok közül: az itteni használt ruha és cipő, amit egy 28 fontos csomagba beteszek, 30 dollárba kerül, odahaza 5—600 frt. adót fizetnek érte, ami 25 dollárnak felel meg. Nem is beszélek a kávéról, amiért 400 frt.-t fizetnek odahaza kilónként. ,De hogy egyáltalán ne lehessen innen ruhaneműt küldeni, a magyar hatóság jelenleg 4—5 hónapig sem kézbesíti a csomagokat. Erre vonatkozólag szeretnék némi felvilágosítást kapni, tudva, hogy mások is voltak már odahaza. Stephen Horváth, Flushing Szerkesztőségi megjegyzés: Mii mond a Magyar Statisztikai Hivatal A hároméves terv időszakában jelentősen — a tervezettnél nagyobbmértékben — javult a lakosság anyagi helyzete. A munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbére — a nyereségrészesedést is számításba véve — 1960-ban 10—11 százalékkal volt több, mint 1957-ben. (A hároméves terv — a nyereségrészesedés nélkül — hat- százalékos reálbérnövekedést irányzott elő.) Három év alatt a népgazdaság különböző területein kereken 365.000 fővel — 14,5 százalékkal — nőtt a munkások és az alkalmazottak száma. A foglalkoztatottság növekedésén túlmenően több bérügyi, továbbá a családi jövedelmeket növelő egyéb intézkedés javította a lakosság anyagi helyzetét. Nyereségrészesedés címén évről évre nagyobb összegei, három év alatt több mint három milliárd forintot fizettek ki a dolgozóknak. A munkások átlagos havi keresete — a nyereségrészesedés nélkül számítva — 1957—60 között az állami iparban I486 forintról 1574 forintra, az állami építőiparban 1513 forintról 1577 forintra emelkedett. Az alacsonyabb fizetési kategóriákba tartozó dolgozók száma csökkent: az 1000 forintnál kevesebbet keresők aránya 1957- ben 20.7 százalék. 1960-ban 12,9 százalék volt; 12,7 százalékról 18.4 százalékra nőtt a magasabb, 2000 forint feletti keresetűek aránya. Növekedett a kifizetett családi pótlékok összege. A nyugdijak összege az 1957. évi 2,5 milli- árdról 1960-ban több mint 4 milliárdra növekedett. 1959-ben mintegy 78.000 általános és középiskolai pedagógus fizetését kb. 12 százalékkal és több mint 7500 orvos havi fizetését átlagosan 16,5 százalékkal emelték. 1960-ban emelték a tanácsok és felsőoktatási intézmények dolgozóinak! fizetését. A tervidőszak során — a jövedelmek jelentős növekedése folytán —• egyrészt nagymértékben 4 milliárd forinttal nőtt a lakosság takarékbe- tétáOománya. másrészt jelentősen növekedtek vásárlásai. A fogyasztás egyre nagyobb hányadát kitevő kiskereskedelmi forgalom három év alatt a tervezett 14 százalékos növekedéssel szemben mintegy 28 százalékkal nőtt, ezenbelíil az élelmiszerforgalom 24 százalékkal, a ruházati cikkeké 20 százalékkal, az un. “tartós” fogyasztási és egváb iparcikkek-eladása 44 százalékkal emelkedett. A hároméves terv időszakában a jaiházati forgalom a vártnál nagyobb mértékű volt. Jelentősen növekedett a konfekcionált ruházati cikkek vásárlása. A lakosság kereslete leginkább a különböző tartós fogyasztási cikkekre építési anyagokra, bútorokra, lakberendezési és íakásfelszefelési cikkekre, jármüvekre, stb. — irányult. A. legtöbb műszaki 4^ villamossági cikkből a tervezettnél nagyobb mennyiség került forgalomba: ni. mosógépből 340.000 db, po^szivógénből 70.000 db, pad- lókefélögépből 27.000" db, televízió vevőkészüléke*. ői i i j.OOO'd'b, motorkerékpárokból 87.000 db. .L r a H«*!* ma r r> fff» nBinfrat i . g, IS südsllá. ISpllüXal Tisztelt Szerkesztőség! Egy pár sorral kivánok köszönetét mondani, amiért nekem a lapot Magyarországra küldik. Igen sokan olvassák a lapomat, mert odaadom rokonoknak, ismerősöknek is úgy a Magyar Szót, mint a Nők Világát. Tudom, hogy a Portieizl család kihalt, akik nekem a lapokat küldik régóta, de nem szenvedünk miatta, mert a kedves, jó Kandrács bácsi tovább küldi azt. Ő olyan jó hozzánk, hogy saját szüléink sem lehetnének jobbak. A lapon keresztül akarunk neki hálás köszönetét mondani jóságáért, hogy a lapot előfizeti a részünkre. Altorjai Károlyné, Budapest
