Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-09 / 6. szám
Thursday, February 9, 1961 8 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Levelek a Szerkesztőhöz Az ebben a rovatban kifejtett nézetek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával ■ VlJ IJI Olvasóink 3 hozzászólnak 3 a közügyekhez 3 Mit láttam a Hiidi Állami gazdaságban? Tisztelt Szerkesztőség: A nyáron, amikor a szülőhazában jártam, alkalmam volt megnézni a 8 ezer kát. holdnyi hildi áll. gazdaságot, amely a 40 ezer holdas kalocsai érseki birtok eg.v részéből alakult ki. Régi emlékek fűznek ehhez a vidékhez a rokonságomon keresztül, ismerem siralmas múltját és most alkalmam volt megismerni a jelent. Pista öcsém, aki a gépműhely vezetője, megismertetett a gazdaság agronomusával, akin keresztül kellő betekintést nyerhettem a gazdaság életébe. Hol is kezdjem? Ez a Hildi Puszta a régi időben kietlen pusztaság volt, most pedig kisebb falunak is bediene. Érsekhalom, ahol a régi időkben nyomortanyák voltak, ma modern lakásokkal rendelkezik és jólétet nyújt lakóinak. Savanyu- puszta szőlőtelep is uj életet teremtett lakóinak. Az a sok száz hold, amely a régi világban vadászterület volt, ma megmunkálva értékes földet biztosit. Amikor előadtam látogatásom célját, örömmel néztek reám, mert barátot láttak bennem. Hirte- lenében a következőket jegyeztem fel: a birtok 8 ezer kát. hold, a gépesítés kitűnő termőtalajt formált a régi rossz földből. Nagy terveket dolgoztak ki, különösen az építés terén. Jószágállományuk 240 tehén, 80 fiatal bika, 150 növendék marha, 50 borjú, 3000 birka, 1500 süldő és 200 anyakoca. 822 hold szőlőjük van,- külföldre 4000 hektoliter bort küldenek, 3000 hl-t tartanak belső fogyasztásra. Van 85 hold komló és 432 gyümölcsfa. Az átlag kereset 1250-től 1600 frt-ig (a mti- helymunkásoknak). Ezenkívül illetményföld. 900 ember dolgozik a farmon, a távol lakókat autóbuszon viszik és hozzák. Az év 3 millió forint nyereséggel végződött. Egyhangú véleményük az volt, hogy a munka- fegyelem kitűnő, ’56-ban tisztulási folyamaton mentek keresztül. A régi idők cselédei, zsellé- parasztjai ma megbecsült tagjai a társadalomnak, egyenrangú polgárai a népi demokráciának. Rokonságom az első világháborúban került az érseki birtokra. 1919-ben is helyükön voltak, védelmezték, szolgálták a Tanácsköztársaságot. Élelmet osztottak ki az özvegyeknek, árváknak és ezért életüket kockáztatták. A felülkerekedett ellenforradalom 2 öcsémet, több másokkal együtt, halálra Ítélte, s csak a falu népének erős tiltakozása mentette meg őket az ítélet végrehajtásától. De az érseki birtokból azonnal távozniok kellett, s régi lakhelyüktől távol telepedtek le. Az ilyen meggyötört embereknek a múlt intő példa és ma becsülettel állják meg helyüket á népi demokrácia építésében. C. v.lí Bra a p r Tisztelt Szerkesztőség. Engedjék meg, hogy a most eltávozott Németh Antal munlcástársról néhány sorban megemlékezzem. 1906-ban ismertem meg őt Szegeden. A szégedi kerületi földmunkás szakszervezetnek volt titkára és szervezője. Egyszerű kubikus munkás- ember volt, kiváló szervezői tehetséggel rendelkezett. Az akkori Tisza István és a többi grófi uralom elnyomatást alatt nem volt könnyű szervezői munkát végezni az országban. Németh Antal bátor, szókimondó, kitűnő szónok volt. Tagadhatatlan, hogy csodálatos szókinccsel volt megáldva —- azt a szót, hogy szó kincs tőle hallottam először —, mindannak ellenére, hogy a közeli faluba járt iskolába, amely abban a rendszerben 2-3 elemiből állott. Egy alkalommal cikket irt az akkori Népszavába, és a szegedi kerületi ügyészség ezért pörbe fogta, mivel hogy szerintük egy kicsit jobban megnyomta a tollat. A főügyész kérdésére, hogy mi a foglalkozása, azt felelte, hogy kubikos. A , főügyész szigorú ember lévén, rákiáltott, “mit csinált akkor, mikor ezt a cikket irta ?” — “Kérem, én akkor cikket Írtam,” volt a válasz. Ha jól emlékszem hat hónapot ült le az én szókimondó Németh munkástársam, de semmi jelét nem mutatta a “javulásnak”. Sok üldözés és nyomor őt is kikergette Amerikába. Itt is a munkásmozgalom kötelékébe szegődött, és értékes munkát végzett az Előre és az Uj Előre, valamint a Nők Világa érdekében. Nyugodjon békében, őrizzük emlékét. Schubert Elsinore A naptár, a lap kielégíti Tisztelt Szerkesztőség: A naptárt az idén szép fényes papiron nyomták ki és sok képpel illusztrálták. De nemcsak a külseje megnyerő, hanem a tartalma is. Hasznos, tudományos ismereteket terjesztő cikkek gazdag tárháza. Megilletődéssel olvastam Rev. Gross cikkét; ragyogó tollával olyan szépen ecsetelte sokat szenvedett szülőhazánk népe felfelé ívelő életszínvonalát. Köszönet érte. Geréb Józsefnek ötven éves Újságírói működése alkalmából erőt, egészséget kívánok. Közszeretetnek örvendő szellemi kincseit még sokáig csillogtassa. Az újság tartalmával és szellemével teljesen meg vagyok elégedve. Sok jó cikk van benne, úgy a hazai, mint a világeseményekről. Különösen nagyrabecsülöm a lap bátor szellemi harcát, melyet a haladás érdekében, az emberiség életének védelmében folytat. “Békében élni” — minden emberi tisztesség, minden jóravaló igyekezet •erre irányul. _ Laskv M., Michigan Kicsi és kevés ... Tisztelt Szerkesztőség: Naptárukat és Geréb József könyvét megkaptam, igen éi’dekes olvasmányok vannak a kalendáriumban, amik érdeklik az embert. Csetneky barátom azt kérdezte tőlem, hogy kaptam-e már naptárt, s hogy szeretem-e. Azt válaszoltam, hogy nem nagyon szeretem, mert igen kicsi és kevés benne az olvasnivaló. Mindjárt megfelelt reá az én barátom, hogy az nem baj, de ami benne van, az érdekes. Igaz, mondtam neki, de én olyat szeretnék, amit egy este nem tudok elolvasni, habár gondolom, hogy egy dollárért nem is lehet nagyobbat csinálni a mai drágaság mellett. Kérem tehát a naptár olvasóit, hogy ne sajnáljanak két dollárt küldeni érte és remélem, hogy a ’62- es naptár nagyobb lesz. Némát J. Kanada Akik látják a szegénységet Tisztelt Szerkesztőség: A naptárt megkaptam, de eddig nem tudtam beküldeni az árát. Először is gazdasági helyzetem miatt, másodszor, mert elvesztettem szeretett feleségemet, aki hirtelen szívrohamot kapott, ami él is vitte félóra alatt. A számlák pedig jönnek, s nincs miből fizetni. Ha a számlát időben nem fiaetjük, a következő nap már‘hozzászámítanak, a. bevétel pedig igen kicsiny manapság az éttermekben. Mi, restaurantotok, látjuk legjobban, hogy az emberek milyen szsegénysógben élnek, nekünk pedig mégis csak el kell készíteni a különböző ételeket, amiket fel .szoktunk szolgálni. Sok esetben nem fogynak el időben, s igy ki lehet dobni, mert némelyik étel hamar elromlik, hiába takargatjuk. Tehát mondhatom, hogy mi is áldozatái vagyunk a hidegháborúnak. Krizsám István, Kanada Megdicsér hennisikei Tisztelt Szerkesztőség: Örömmel, vettem kézhez a naptárt, s kívánok kitartást további munkájukhoz, hogy továbbra is olyan rémekül szerkesszék a lapot, mint eddig tették és a kalendáriumot is. Már 62 éve olvasom a munkás lapokat és a Magyar Szó minden elődjének előfizetője voltam. Ezekből szereztem összes tudásomat és munkás öntudatomat. F. L. M., California Menjünk mi hozzájuk Tisztelt Szerkesztőség: Igazán öi'ömmel olvasom lapunk jan. 19-i számában, nagybetűs fejléc alatt, hogy az olvasók özöne ir be a laphoz, véleményüknek adva kifejezést a lap irányát, nevelő hatását illetően, vagy ,f ’ kapcsolatban, hogy mit ad ujamerikás dolgozóknak, vagy öregamerikás volt dolgozóknak. Helyeslem én is az élénk vitát; amely tárgyilagos, nem sértő és építő is. Azonban megtoldom azzal, hogy a levélírók, a munkatársakkal egyetemben mutassanak egy határozott irányt, hogyan lehet a lapot (melyet eszköznek és nem végcélnak tartok) nemcsak naggyá tenni, de hogyan lehet elérni az amerikai magyarság tisztességes részének legnagyobb hányadát és megértetni velük, hogy nemcsak egy “uj frontier” van kialakulóban, amint azt Kennedy, az uj elnök hirdeti, hanem egy uj társadalmi rend is kialakulóban van, amit az amerikai magyarság sem nézhet csak úgy messziről. A levélírók közül sokan vádolják az ujameri- kásokat, hogy nem keresnek meg bennünket. Habár több, mint ötven eves amerikás vagyok, de jól emlékszem arra a közmondásra, amit mi is gyakran használtunk: Ha a hegy nem megy a Mohamedhez, akkor a Mohamednek kell menni a hegyhez^ Az elmúlt ötven évben eleget lapkeze- lősködtem, meg szervezősködtem, de annyit mondhatok, engem nem igen kerestek fel az irodában, hogy a lapra előfizessenek, vagy pedig belépjenek azokba az intézményekbe, amelyek érdekében dolgoztam. Mint gyakorlati ember, nem hiszem, hogy az a 25—30 ezer ujamerikás, akiknek az életkora 15 évtől talán 60-ig terjed, mind tudatos szocialista ellenes gondolkodású lenne. (Nem gondolom, hogy 65 évesnél idősebbet is idehoztak volna, hogy a nyugdijat rákényszeritsék.) Rev. Gross Írásából is úgy veszem ki, hogy már 16 éves is elmúlt, amikor a szocialista tanítás aktiv munkása lett. Tehát ne vessük meg azokat sem, akik kevesebb alapismeret hiányában csak később jönnek közibénk. A világ népeinek felszabadulási harca örökösen kockázattal járt, de még jár is, ami csak lassíthatja, de meg nem állíthatja ezt a fejlődési folyamatot. * Talán hosszú is e hozzászólás, vagy kritika, de abban a reménvben írtam, hogy engem is megkritizálnak, már csak azért is, hogy az elkövetkező lapkonferenciáig újabb tervek segítségével eredményes munkát végezhessünk. Maradok továbbra is mint öreg harcos az emberiség szebb és békésebb jövőjéért. Pika József Dolgozzatok... Tisztelt Szerkesztőség! Hálás köszönetét kívánok mondani a Magyarok Világszövetségének azért a szép újévi üdvözletért, amit küldtek. Először történt a történelemben, hogy szülőhazánk felszabadult, nem úri elnyomóktól jött az üdvözlet, hanem' az uj Magyarországról, ahol ma már mindenki egyenlő. jA munkásoknak nem kell többé külföldre vándorolni, jobb életet keresni, ami bizony keserű kenyér, polgózzatok, magyar testvérek, s ne hagyjátok, hogy uj ellenség támadja-meg hazátokat,: ahol dánom-világukat. szülőhazámból, amikor nyúzták átdolgozó népet. Tudatlanságban, szegénységben éltünk, nem törődtek velünk. A szegény* nem is járhatott iskolába, de annál jobban etették a vallás ópiumával biztatva, hogy a másvilágon majd üdvözölni fo- ' gunk. De az elnyomóink azok ittak, ettek, fényes palotákban laktak; mig a^elnyomottak egészségtelen otthonokban, odúkban tengették életüket. A tüdővész szedtp az áldozatait ezrével, emlékszem, hogy sokan öngyilkosságot követtek el. maró lúgot vettek be, mert kenyerük sem volt, csak a végtelen nyomor. Dolgozzatok magyar testvéreim, mert először a történelemben dolgoztok sajátmagatoknak, s munkátok gyümölcsét ti aratjátok le. Frank Irén, Kalifornia MINDEN MAGYAR. AKI HAKADÓ, EGY MAGYAR SZÓ OLVASÓ!
