Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-02-02 / 5. szám
Thursday, February 2,1961______________________AMERIKAI MAGYAR SZŐ_____ _______ 3 ................... •_______________M1MJ--L1MWWWWW——■—r~~—™*——*———■■ —HyiniBWii—m rn^TrrTgnrMMMMMWiMM^_______________ AMIT NEM LEHET A SZAKÁLL MÖGÉ REJTENI Amerika kiváló munkásvezére 80 éves William Z. Foster születésnapját széles körben ünnepük. — New Yorkban a Carnegie Hallban lesz ünnepi előadás március 3-án William Z. Foster egész élete párhuzamosan halad az amerikai haladó szellemű munkásmozgalom fejlődésével. 1881 február 25-én született abban az évben, amikor az Am. Federation of Labort megalakították, Taunton, Mass.-ben, ahol az amerikaf’Torradalom első vörös zászlóját magasra emelték és megénekelték. Szegény, bevándorolt ir család gyermeke, a fiatal Bili már 7 éves korában újságot árult. Később dolgozott faiparban, mezőgazdaságban, építészetnél, vegyi-, fém-, bánya- és közlekedési iparban. Három évig matróz volt. Bejárta a tengereket és az egész országot és alaposan megismerte az amerikai munkások életét. 1917-ben a husmunkásokat szervezte és az ipar legnagyobb sztrájkját vezette. 1919-ben 365,000 acélmunkás először érezte a munkás-összetartás erejét, amikor Foster vezetésével sztrájkba ment. Azóta is a mai napig William Z. Foster a? amerikai munkásosztály szervezője, szellemi és politikai vezetője. Munkássága korán a szocializmus útjára vezette. 1924-ben már az amerikai kommunista párt orsz. elnökjelöltje volt. Sokáig volt a párt elnöke, jelenleg tiszteletbeli elnöke. Egész életét a munkásosztály érdekeinek szentelte, minden "azdasági. és politikai megmozdulásának aktiv résztvevője volt. 'William Z. Foster ma a Szovjetunióban van gyógykezelésen. 80-ik születésnapján mindenütt megemlékeznek e bátor munkásharcosról. Az ame rikai munkásosztály több városban fogja megünnepelni kiváló fia sok évtizedes odaadó munkásságát és összeköti a “The Worker” 37 éves fennállásának évfordulójával, amelynek megalapi- tásában és a munkások érdekében folytatott harcában, William Z. Fosternek kiváló érdemei vannak. New Yorkban március 3-án, a Carnegie Hallban jönnek össze Foster tisztelői, barátai és a “The Worker” támogatói, ahol szinielőadás fogja szemléltetni az elmúlt néhány évtized eseményeit és azt a szerepet, amit Foster és a “The Worker” játszottak ezen események kialakulásában. Nem kevésbé ünneplésre és támogatásra méltó az a hivatás, amit Foster eddigi teljesítménye és az amerikai munkás sajtó a közeljövő sokatigérő fejleményeire fog gyakorolni. Az angol nyelvű “The Worker” a március 3-iki ünnepély támogatására kéri fel a haladószellemü newyorki munkásságot. Beléptidij 99 cent. Az egyik amerikai magyar újságban olvastunk egy Írást, amelyik szülőföldünk rovására akar szellemeskedni. Áradozva ir arról, hogy egy ’56- ban kiszökött főrendező, aki Budapesten az egyik nagy színháznál működött, milyen “óriási” sikert aratott a kanadai Torontó városban. Megtudjuk a cikkből, hogy az otthoni “elnyomásból” és “nyomorból” kiszökött színházi szakember, milyen hatalmas karriert futott be Kanadában, mert ime egy Chevrolet kormánykereke mögött ül, amit otthon nem tehetett volna meg. Igaz, hogy ez az ülés nem a kényelmi szempontokat szolgálja, mert az említett gentleman kenyérkihordói minőségben hajtja az amerikai gyártmányú kocsit. De hát minden utóvégre nem sikerülhet egy embernek. Az epébe mártott tollal megírt helyzetkép, mert ennek lehet leginkább nevezni az Írást, fitymáló- lag emlékszik meg a magyarországi viszonyokról. Arról van a történetben szó, hogy ez az otthoni színházi főrendező milyen remekül él itt a kenyérfuvarozásból havi 200 dollárból. Még egy kis színházat is csinált ott Torontóban a magyarok számára, ő ennek a színháznak az igazgatója, a felesége pedig, aki manikiirösnő mellesleg, a súgó nemes feladatát tölti be az együttesben. Most már odáig fejlődtek, hogy Illyés Gyula: Kossuth c. színmüvét akarják előadni. De itt van a bökkenő, mert a 2 szakáll, amire a darabban szükség lenne, legalább $200-ba kerül és az igazgatónak ennyi a havi jövedelme a kenyérfuvaro- zásból. Ezért elhatározták, hogy írnak Magyar- országra, hogy küldjenek a számukra ilyen sza- kálihoz szükséges szőrcsomókat ők viszont egy tucat borotvapengét küldenek minden egyes küldemény ellenértékéül. Eddig szól a történet. Azért érdemes felfigyelni rá, mert tipikus példája annak, hogyan próbálják egyesek az emigrációs élet nehézségeit és ktiz- ködéseit is propagandisztikus célra felhasználni. Semmi kétség, hogy ha valaki otthon a Fővárosi Ojierettszinház főrendezője volt, az nem élt rosz- szul és megbecsült tagja volt a társadalomnak. Nem beszélve arról, hogy művészi hivatásának élhetett és a magyar színházi kultúrát szolgálhatta teljes tehetségével és nem utolsó sorban teljes AMIKOR A SZÁMOK BESZÉLNEK Nagyon jó érzést vált ki belőlünk a lapunkhoz beérkezett levelek olvasása, melyekben megdicsérik idei naptárunkat. Eddig még nem akadt levél, amelyben ne emelték volna ki Rev. Gfoss brilli- áns cikkét, de sokan elismerőleg Írtak a naptár papírjának jó minőségéről is. Ebben az évben a naptár előállítási költségei több mint 600 dollárral voltak nagyobbak, mint az elmúlt esztendőben. Tehát még egy ilyen vállalkozásnál is megmutatkozik az infláció. A papír jobb minősége, az árak általános emelkedése következtében Sí idén még nagyobb megterhelést jelentett lapunk számára a naptár kiadása, mint az előző években. A Magyar Szó munkáslap és bennünket minden áremelkedés nagyon súlyosan érint; mégis úgy határoztuk, hogy megtartjuk a naptár régi, évtizedes árát, mert lehetővé akartuk tenni, hogy ez a sajtótermék eljuthasson a legszélesebb amerikai magyar körökbe is. A naptár árát eddig kb. olvasótáborunk 50 százaléka küldte be, habár minden olvasónak küldtünk egy válaszborítékot és levelet, amelyben rámutattunk, hogy milyen sürgős szükségünk van a naptár kiadásainak fedezésére. Anélkül, hogy tovább fejtegetnénk ezt a komoly kérdést, arra kérjük olvasóinkat, hogy ha még nem küldték be a naptár ellenértékét, cselekedjenek minél előbb! Mi pedig igézetet teszünk, hogy az 1962-es naptárunkat legalább olyan széppé és tartalmassá fogjuk tenni, mint az ideit. KIFOGYTUNK A NAPTÁRBÓL 1961-es naptárunkból teljesen kifogytunk. Sajnálattal tudatjuk, hogy több naptár-rendelést nem fogadhatunk el és kérjük azokat a lapkezeló'ket, akiknél még van naptár és úgy látják, hogy azokat eladni már nem tudják, küldiék vissza a fennmaradt naptárokat, jó csomagolásban, a mi költségünkre, a kiadóhivatalba. A MAGYAR SZÓ KIADÓHIVATALA munkaidejével. Ilyenkor a körülményekkel nem ismerős emberek előtt azt szokták felhozni ürügyül, hogy otthon nem volt meg a művészi szabadság. Aki ismerős a helyzettel, az tudja milyen nagyfokú elferdítése ez az igazságnak. Nézzék' meg a magyarországi színházak műsorát és látni fogják, hogy mennyi klasszikus és modern nyugati szerző darabját játszák a magyar színházak. Több Shakespeare és Shaw darabot adnak Budapesten, mint itt angol nyelvterületen! De ugyanígy megtalálhatjuk Arthur Miller darabjait is szülőhazánk színpadjain. Ott nem okoz problémát Illyés Kossuth drámájának az előadása. Ha viszont megvizsgáljuk az Egyesült Államok és Kanada színházainak műsorát, akkor láthatjuk milyen nivótlan üres darabok dominálnak a piacon és a színészek, szabadság ide, szabadság oda, jobb meggyőződésük ellenére is kénytelenek eljátszani ezeket a szerepeket. Mi hát az a nagy előny, amiért egy elsővonalbeli színházi szakembernek érdemes az emigrációs sorsot vállalni? Azt Írja a cikk, hogy Magyarországon hiánycikk a borotva penge. Ez sem igaz, mert a visszalátogatok szerint 1 forint 80 fillérért már svéd gyártmányú borotvapengét lehet vásárolni. Ez kétségtelenül nem olyan olcsó, mint itt Amerikában. De nem hisszük, hogy ez elegendő ok lenne egy művésznek arra, hogy otthagyja szülőhazáját és azt a helyet, ahol anyanyelvén játszhat. Sok nagy színész jött már rá arra, hogy milyen nagy hibát követett el, mikor elhagyta azt az országot, ahol valóban a művészetének élhetett és nem kellett más nem neki való munkával, mint pl. a kenyérfuvarozás, idejét elpocsékolnia. Még ez az idézett cikk is csak azt bizonyítja, hogy szülőföldünket meggondolatlanul elhagyottak között mennyi ember volt kénytelen feladni eredeti hivatását, hogy sokkal rosszabb körülmények és feltételek mellett keresse meg kenyerét. A cikket persze nem ebből a szempontból Írták. De még a szándékosan rosszindulatú propaganda sem tudja elfedni az emigrációba csábított emberek szenvedéseit és a látszólag mosolygós felszin alatti elkeseredését és csalódásait. A hírek szerint rövidesen újból a kongresszus elé terjesztik a Forand-törvényjavaslatot, amely orvosi segélyt nyújtana az idősebb polgároknak. Pat McNamara, michigani szenátor ismét beterjeszti a tavaly augusztusban elbukott javaslatot, amelyet James Forand Rhode Island-i képviselő állított össze és amely minden 65 éven felüli férfi és 62 évet meghaladó nő részére biztosítaná az orvosi, kórházi ellátást, otthoni ápolást, laboratóriumi és röntgen-vizsgálatot, drága orvosságokat, leszállított áron, s mindezt a társadalmi biztosítás keretein belül. A javaslat finanszírozására negyed százalékkal több adót vetnének ki ugy a dolgozó munkásokra, mint a munkaadókra. A képviselőházban még nem tettek lépéseket azí uj törvényjavaslat érdekében, de minden jel arra mutat, hogy megszavazzák, mert Kennedy elnök már az elmúlt évben a törvényjavaslat megszavazását ajánlotta. A javaslat főellensége továbbra is az AMA (orvosszövetség,) amely ellenez minden olyan megmozdulást, amely a nép érdekét szolgálja és esetleg némileg redukálja tagjainak busás jövedelmét. “Kúszó szocializmus”-nak minősiti az AMA az idős polgároknak nyújtandó segítséget. A múlt évben e javaslat helyett egy olyan javaslatot fogadtatott el, amelynek értelmében koldusnak kell lennie annak, aki orvosi segélyt kíván. Eisenhower szintén nagy segítségére volt az AMA-nak, mert már előre kijelentette, hogy a Forand-javaslatot megvétózza. Az utóbbi.időben egyre többen látják az idős polgárok nyomorúságos helyzetét, kiknek többsége évi 1,009 dollárnál kevesebb övedelemme! rendelkezik, vagyis átlagosan havi 72 dollárral vagy 125 dollárral férj és feleség e: etében. A múlt hónapba" Washingtonban volt o>-.r konferen ia az idős polgárok helyzetével kapcsolatban, ahol a megjelent' szervezeti küldöttel: túlnyomó -'sze követelte, hogy a társadalmi biztosítás keretein belül oldják meg az .idős polcmvok , ‘ i ellátásának kérdését, mert ma az orvom ’.-"leégek 44." százalékkal, a kórházi költségek pedig 87 százalékkal emelkedtek. Kennedy elnök választási kampányában ígéretet tett a Forand-javaslat megszavazására íz idős polgárok védőmében Magyar Távirati Iroda Hírei A BUDAPESTI “METRINPEX” külkereskedelmi vállalat egyik newyorki ügyfele, a Danube International Trade Corporation, tavaly próbaként kisebb mennyiséget rendelt egy magyar szabadalomból, a Takácsi-féle mikrotitrátorból. A műszer, amelyet üzemekben a vegyi folyamatok gyártása közbeni gyors vizsgálatánál alkalmaznak, az amerikai gyárakban is kiállta a próbát. A cég újabb háromszázat kötött le és idén még további ezret szándékozik vásárolni a magyar műszerből. ’ ' a • KÉTEZER tudományos dolgozó munkájával elkészült Magyarország első távlati tudományos kuta' b terve. Az országban a felszabadulás előttinél ! :üvegesen több, összesen 120 különféle tudom • ■ - kutató intézet dolgozik, ezenkívül hat- szá • ' több egyetem és főiskolai tanszéken is föl,' i dató munka. Mintegy 20,009 szakember munkálkodik a különböző szakágak kérdéseinek me: n, az ő munkájukat hangolja majd öszsze vonalazza ho-szu időre előre a távlati ten feladatok kijelölésénél figyelembe veszik a szí d ba tábor országai által biztosított munkán ' lés lehetőségeit is. Igv Magyarországon első.- azokat a tudományágakat fejlesztik majd. amelyekben az adottságoknál fogva elérhetik, sőt túl is szárnyalhatják a világszínvonalat. jEllentmondás: £gy hátralékos előfizető!
