Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-19 / 3. szám
Thursday, January 19, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZrt 13 HALLGASS MEG, JENKI! (Befejező közlemény) Mi, kubaiak, persze tudjuk, hogy nemcsak Kubában volt amerikai gazdasági és politikai beavatkozás. Ezt a politikát folytattátok ti az egész világon, de különösen Közép- és Dél-Amerikában. Félre nem érthető módon irta ezt meg a harmincas évek folyamán az az amerikai, kinél szavatot- tabb embert keresve sem lehetett volna találni: Smedley D. Butler tábornok. íme ezt irta a tábornok ur: “Harminchárom évet és négy hónapot töltöttem hazánk legtevékenyebb katonai egységében: a tengerészgyalogságnál (Marine Corps). Hadnagyi rangról vezérőrnagyi rangra emelkedtem. 1914-ben Mexikót és főleg Tampico kikötőjét tettem “biztonságos”-sá az — amerikai olajérdekeltségek számára. Később Haitiben, majd Kubában őriztem a “közbiztonságot” a National City Bank helytartói számára, hogy “biztonságosan” szedhessék a jövedelmet, adót és kamatot. 1909 és 1912 között Nicaraguát “tisztítottam” meg a Brown Brothers bankárcég számára. 1916-ban a Dominikai Köztársaságban szilárdítottam a civilizációt az amerikai cukortrösztök számára. Azt megelőzőleg Hondurasban is rendet teremtettem az amerikai banántröszt lelki és egyéb üdvéért. De Kínáról sem feledkeztünk meg. 1927-ben ott szilárdítottam a nyugati civilizációt a Standard Oil számára. “Ez évek folyamán, ahogy a fiuk mondják a dohányfüstös klubszobákban, nagyszerű üzletben voltam. Egyre másra Kaptam a kitüntetésekéi, érdemrendeket és előléptetéseket Ahogy most, évek múltával, visszatekintek karrieremre, ugv érzem, hogy egész bátran adhatnék egy-két leckét A1 Caponenak. ő ugyanis csak három városban “mífköclött”. Mi, három kontinensen.” Hát igy irt Smedlev tábornok. Amint látjátok, mi nem valami “külföldi agitátort” idézünk. Még csak nem is a mi Fidel Castronkat. A ti szakembereteket, aki aktiv, vezető szerepet játszott a jenki imperializmusban. A ti kormányotok azt állítja, hogy “védte és garantálta” Kubá függetlenségét.. . De ez,’ bocsánat a kifejezésért, hasbeszélés és köntörfalazás. Mert a ti kormányotok és a ti részvénytársaságaitok voltak azok, amelyek meghatározták, hogy mikor volt a mi függetlenségünk “veszélyez tetve”, s ennélfogva mikor volt jogotok beavatkozni. A forradalmunk előtt — 1958-ban — azok az urak Manhattan déli részének felhőkarcolóiban birtokolták villanyerőmüveink és telefonhálózatunk 90 százalékát, vasutaink felét, cukornádüi- tetvényeink 40 százalékát. És a mj kormányunk? Kifutófiuja volt a manhattani tfósztvezéreknek. Azt még a ti törtéflet- iróitok sem tudják tagadni, hogy azok a kubaiak, akik a ti beleegyezésetekkel kormányoztak bennünket, zsarnokok, rothadt spekulánsok s—különösen a. korszak végén— véres-kezű mészárosok voltak. Batista például 1983-ban kerítette kezébe’ a hatalmat. A ti kor mányotok azonnal és habozás nélkül elismerte, mint Kuba tényleges kormányát. Oh, akkor nem volt szó beavatkozásról és Batista 10 évig volt hatalmon. Azt követőleg, a második világháború után ismét kormányra jutott. És bár a “négy szabadságért” vívott világháború csak nemrég fejeződött be, a ti kormányotok ismét sietett elismerni: “Rendben van Senor Batista, te a mi fiunk vagy!” Amig csak ki nem vertük ezt a hehért 1958 végén, ez a “fiú” akinek gengszterhadseregét a ti katonai missziótok képezte ki, húszezer kubai hazafit mészáröltatott le! “Piszkos kommunista”, ez volt Batista válasza mindenkinek, aki hangosan panaszkodni mert. És \ választ kegyetlen kínzás és kivégzés követte. .,znr lehetett számon tartani, hogy egyedül Hava,.nában hány kubai férfit és gyermekembert heréltetett ki. És mikor a politikai üldözöttek hitveseit erőszakolták meg Batista banditái, az áldozatok férjeit hurcolták oda szemtanuknak. S miközben ez volt folyamatban a hazánkban, az Eisenhower-kormány négy és fél éven keresztül bombákat, katonai repülőgépeket, puskákat és ágyút szállított a gengsztereknek. A jelszó persze az volt, hogy ezt a “nyugati földrész védslmé”-re küldik. A uokoUa volt az földrészvédelemre! Ku baiak gyilkolására használta azokat Senor Batista. Batistának pazar palotája volt Daytona Beech, Floridában. Odaát, nálatok, mint “szabad világ bajnokát” ünnepelték. Palotájában üvegszekrényben tartotta Batista ur a kitüntetéseket, amelyeket a ti kormányotoktól és más “szabad” kormányoktól kapott. A régebbieket, amelyeket, uram bocsá’, még Hitlertől és Mussolinitól kapott, persze megsemmisítette. És a ti nagyköveteitek, figyeljetek a neveikre! Mr. Arthur Gardner és Mr. Earl T. Smith, dinom- dánomoztak Mr. Batistával. Tudatták-e ezek az urak valaha az amerikai néppel, hogy mi megy végbe Kubában avagy csak a cukorvállalatok részvényeinek árfolyamait nézegették naphosz- szat? A ti úgynevezett szabad sajtótok és szabad rádiótok tudatta-e valaha veletek, hogy 1957 szép temberében, Cienfuegos városában amerikai bombákkal pusztított el ezreket Batista légiflottája? És tudatták-e veletek, hogy Batista légitámadása után az Egyesült Államok légi haderejének parancsnoksága kitüntetést nyújtott át Batista tábornoknak, aki e légi támadást vezette? Tudatta-e ezt veletek a ti “szabad sajtótok”, amelyben hasábszámra van hely az első oldalakon királyi paraziták házasságaira vagy hollywoodi selyemfiuk hálószoba-titkainak szellőztetésére? És ha igen, tettetek-e valamit annak érdekében, hogy megszűnjön a fegyverszállítás, amellyel Batista kinozta, vóreztette népünk legjobbjait? A ti sajtótok és kormányotok panaszkodik, hogy mi kubaiak a “szélsőségekig mentünk”. Jaj istenem, hát miután évtizedekig gyilkolt, kinzott bennünket a ti ügynökötök, és kiseprüztük országunkból, hát ez szélsőségeskedés? Amit mi mondtunk és irtunk rólatok, az keserves tény volt, amelyet mi nagyon- is jól tudunk, átéltük azokat. De ti nem tudjátok, mert ti nem éltétek át azt, amit mi éltünk át. A tény az, hogy Kuba, a mi hazánk, nem volt más, mint az Egyesült Államok gyarmata, legalább is Franklin D Roosevelt idejéig. És utána ismét azzá lett. séges befektetéseket megvalósítsa. A kormány most a dolgozók reálbérének jelentős csökkentésével akarja a passzív külkereskedelem veszteségeit pótolni. Nem csoda, hogy ez ellen a szakszervezetek hevesen tiltakoztak és sok helyen sztrájkra került sor, különösen a textilipari vidékeken. A pénzügyi bajok a legmagasabb-fokra BRAZÍLIÁBAN emelkedtek. Ezt az államot a fizetés- képtelenség és a magasba szökő infláció jellemzi, A pénzügyi kimutatások szerint,-1960 végén az állami költségvetés deficitje legalább 60,000,000- 000 cruzeiro (300,000,000 dollár) volt. 1961-re újabb 25,000,000.0000 cruizero (125 millió dollár) deficit várható, de valószínű, hogy több lesz . mert a kormány megveszi a felesleges k'áv'mcny- nyiséget. is, amit nem tudnak exportálni. Ezzel a hatalmas kávétermelő cégeket támogatják (Amer ican Coffee Co.), inig az állam pénzügyi helyzetét még jobban .rontják. A kormány pénzügyi helyzetét — az iiisíg szerint — tavaly csak az mentette meg a katasztrófától, hogy “csereberélt”. Ez alatt azt értik, hogy dollárt vettek kölcsön magánosoktól a cnwro kiadások fedezésére. Ezzel pillanatnyilag nyertek valamit, de a valóságban még sokkal jobban megterhelték az államot, mert a kormány a dollárokat 1 a száz crnzeirohoz vásárolta és a szabad piaci arányban kell visszaadnia, ami 1 a 200-hoz. Súlyos adósságok terhelik Brazília államát a külföldi olajtársaságokkal szemben is. Az ország nem rendelkezik elég energiaforrással és behozatalra szorul energia és fűtőanyag szempontjából. A Kubitschek adminisztráció alatt a forgalomban lévő pénz majdnem megháromszorozódott az eredeti 81.000.000,000-ról 210,000,000,0N)-ra ugrott. A múlt évben egvediil 40 százalékkal emelkedett a megélhetés költsége. Fejletlen gazdaság és pénzügyi bajok A gazdasági szakértők is belátták, hogy az ország problémáit nem lehet megoldani külföldi kölcsönökkel. Ráiöttek, hogy az Egyesült Államok sem képes a brazil pénzügyi nehézségek megoldására. A parasztság és munkásság elképesztő nyomorán c«ak a gazdasági élet, gvökeres változtatásával tudnának segíteni. Kérdés, hogy az uj elnök ilven irányba akarja-e terelni az ország ügyeit, mert az uj gazdaságpolitika a külföldi érA tény az, Fogy Kuba a nyomor, szenny, tudatlanság és kizsákmányolás országa volt. Tudtatok e eriől, nem tudjuk. És ha tudtatok, tettetek-e valamit? Semmit! Tudjátok-e példám, hogy ami- or egy kubai vagy más dél vagy középamerikai '-Viva gyermeket szül, az a gyermek jelenleg mindössze 35 éves élettartamra számíthat? Nálatok egy újszülött 65-—67 éves élettartamra számíthat. íme csak egy az ezer tény közül ami mutatja, mit jelent az, gyarmati sorsban tengődni, vagy függetlenül építeni saját hazát. A ti bankáraitoknak, nagy üzetembereiteknék, meg a kormányotoknak nem técsziít, ama mi ín.iun.v és tíz idox múltával egyre jobban fognak gyűlölni bennünket érte. Mi nem törődünk ezzel, csak azt sajnáljuk, hogy még mindig képesek benneteket félrevezetni. De jegyezzétek meg. NEM VAGYUNK EGYEDÜL! Ne gondoljátok, hogy csak egy parányi 6 és fél milliós néppel van dolgotok. Először is velünk van Latin Amerika ISO milliónyi népének többsége. Lehet, hogy nem tetszik nekik minden, amit mi eddig csináltunk. Egy forradalom nem népszerűségi verseny és nem mindig folyik etikett és protokol szerint. Dehát a mi népünket sem etikett és protokol szerint kínozták, gyilkolták és zsákmányolták ki századokon át. De annyi biztos, hogy a jenkitrösztökkei vívott küzdelmünkben Dél- és Közép-Amerika népének többsége -Velünk rokonszenvez. És más földrészeken is a népek, különösen a fiatalság, a diákok és akik tudnak már Írni és olvasni és olvasni a sorok között is, torkig vannak a ti hidegháborús politikátokkal és atombomba kaszárnyáitokkal a világ'minden sarkában és a H monopolista közgazdaságotokkal. Fk/ek is rokonszenveznek velünk. Hát így állunk mi Kubában. Torkig vagyunk veletek. És nem maradtunk tétlenek. A ti részvénytársaságaitoknak és kormányotoknak ez nem tetszik. NEM VAGYUNK EGYEDÜL! dekeltségek és a belső.nagybirtok érdekeivel élesen ellenkezik. Az elmaradt tőkés rendszerű országok esetében láthattuk, hogy a legnagyobb problémát a munka- nélküliség hatalmas arányú növekedése és a parasztság elszegényedése és nyomora okozza a nép számára. A kormányok pedig inflációval és állam- adóssággal küzdenek. A l.oi manyon, amelyek váltják egymást, a se- .par^tótták ezen országok gazdasági életét és péhzügyi'egyensulyát. A külföldi kölcsönök nem somit segítenek, mert csak egy töredékét adják vissza annak, amit a külföldi vállalatok az ország nyersanyag- és energiakincseinek kihasználásából nyernek, sőt legtöbbnyire a mezőgazdaság is a befolyásuk alatt áll. A megoldás az iparosításban és a meríiga daság. korszerű síié lében van. Csak ezzel tudnák a, bevételt fokozni és az .államháztartás pénzügyi egyensúlyát rendbehozni. Ugyanakkor megszűnne a munkanélküliség is és a lakosság szörnyű nyomorán is enyhítenének. Ezeknek az .elmaradt országoknak a vezetői állandóan arra hivatkoznak. hegy~a tőkehiány akadályozza gazdasági életük UllendR's'-Á. Vizsgáljuk meg valóban igy van-e, hogy külföldi befektetés nélkül nem Lh.fc ipart fejleszteni és mezőgazdává got Vo-zzem !'!e- ri ? Erre •) vizsgálatra legalkalmasabbak a keleteurópai államok. (Ezt az ötödik oklalnn TÖBB MINT kétmilliárd dollárt költöttek a múlt esztendőben kozmetikai szerekre és szépség- ápolásra az amerikai nők, s 70 milliót soványitó- szerekre. • MARCUS AURELIUS császár görög nyelvű filozófiai munkáját, melyet minden valószinüség szerint a mai dorogi járás területén, a Duna közelében levő tokodi római város’au irt. a dorogi József Attila Művelődési Ház az idén megj leh- teti magyarul. AZ OLAJIPARI vállalatok profitja 10 százalékkal emelkedett decemberben, a tavalyihoz viszo- nrít.va. Ezen belül a finomító vállalatoké 60 százalékkal, az egyesítetteké 14 százalékkal > «- dett, mig a termelő vállalatok nrofirí '■ za* *- lar maradt — a John S. Herold, Inc. gr- 1 ‘ u u és mérnökei szerint. A gazdasági helyzet a tőkés rendszerben éle elmaradt országokban (Folytatás a 4-ík oldalról)
