Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-19 / 3. szám
i2----------------------------------fi 7...........' ' " -I ' —... i-rr.7. i. Ahogyan én látom... hja: EHN Granada és az Alhambra Toledótól délre a spanyol vidék egyre jobban és jobban hasonlít Dél-California közismert részeihez: a hegyoldalak szárazak és a nyári hónapok után és a téli esős évszak előtt a vízhiány jelei mind gyakrabban mutatkoznak. A szántóföldeken itt-ott hatalmas kerekeket forgatnak lovak, vagy öszvérek, hogy a föld belsejéből kipréseljék az életet adó vizet. A lapályon némi cukorrépát és többnyire paradicsomot termelnek. A két termést kétrét görnyedő férfiak, asszonyok és gyermeke* szedik kosarakba, onnan gyűjtő központokba cipelik, ahol később teherautókba, öszvérek által vontatott nagykerekü talyigákba, vagy szamarak határa helyezett kosarakba rakják. A paradicsomot igy szállítják a közeli városok, falvak vásárterére, a cukorrépát pedig a legközelebbi cukorgyárba. Ez a munka a hét minden napján, reggeltől estig folyik, kivéve az ebédidőt, amelyet Spanyolországban mindenki hűségesen betart. A katolikus egyház e nagy erősségében a falu népe még a vasárnapi templom járást-is feladja és folytatja a mezei munkát pontosan úgy, mint hétköznapokon. A száraz hegy- és domboldalakat olajbogyó fákkal ültették be; az utakat többnyire fügefák szegélyezik. A délkaliforniai vidékre emlékeztet az is, hogy amint távolodunk Toledótól és közeledünk Granada-hoz, — a távolból felcsillannak a Sierra Nevada hófedte ormai. Granada és környéke nem szenved vízhiányban: a közeli hófedte hegytetők egész éven át a vízellátás kimeríthetetlen forrásai. Az ősregi Granada város a Sierra Nevada lábánál elragadóan szép vidéken fekszik és a szivében emelkedő dombokon épült a mesevilágba illő, csodálatos ALHAMBRA.. . A város egykoron az arab Granada királyság fővárosa és az arab művészek és költők mekkája volt. A város, amely ma is gazdag művészi értékekben és történelmi nevezetességű énületekben, három részből áll: a keleten elterülő Albicin az egykori mór város központja, a cigányok hegyoldalba vájt otthonaival ; a keresztény városrész és a nyugati irányba húzódó uj, modern városrész, amely a lakosság szaporodásával arányosan növekszik. A fényes ALHAMBRA várkastély építése a 12-ik században kezdődött és négy évszázadon át tartott. Épségben maradt tornyait az udvarok, pátiók, csodálatos termek, templomok, fürdők és Visszatáncol Nyugat-Németország A meglettebbek még bizonyára emlékeznek a német hadsereg hadijelentéseire úgy 1943, de különösen 1944 táján: “Csapataink rugalmasan elszakadtak az ellenségtől. . S ebből minden gyerek megértette már, hogy a Wehrmachtot egymás után érik a vereségek. Nos, a nyugatnémet sajtó ezekben a napokban újra a “rugalmas elszakít szellemében kénytelen Írni a nemzetközi politika egyes eseményeiről, pontosabban az Ade- nauer-kormány tevékenykedése következtében elszenvedett ’vereségekről, kudarcokról. Az év vége felé Berlinben a nyugatnémet kormány megbízottja és az NDK kormányának képviselője megállapodott, hogy az eddigi, az Ade- nauerék által szeptember 30-án felmondott kereskedelmi egyezmény minden változtatás nélkül továbbra is hatályban marad. Ezután pedig Bonnban aláírják a szovjet—nyugatnémet kereskedelmi egyezményt. Ezt a megállapodást eredetileg december 12-én kellett volna aláírni, de Adenaue- rék az utolsó pillanatban teljesen megalapozatlan, a kereskedelmi kérdésekhez nem tartozó jogtalan politikai követelésükkel megtorpedózták a szerződés ünnepélyes szentesítését. Milyen kérdésekben és miért kellett a nyugat- Vormó^^nak “rugalmasan elszakadnia” saját, hosszú időn át nem kis önhittséggel “rendíthetetlennek és megváltozhatatlannak” hirdetett álláspontjától? Adenauerék azzal indokolták a két német állam közti kereskedelmet szabályozó szerződés felmondását, hogy ezzel kényszeríteni akarják a Német Demokratikus Köztársaságot törvényes intéz kedései megváltoztatására. “Egyetlen gramm árut sem szállítunk, amíg az NDK nem vonja visz sza azt az intézkedését, hogy a nyugatnémet álAMERIKAI MAGYAR SZó kertek övezik, amelyekhez gazdagon és művésziesen díszített kapuk vezetnek. A világhírű al- hambrai forrás és szökőkút az “Oroszlánok Udvarát” disziti, amely az egykori királyi palota kiemelkedő része volt. Ellentétben Toledó “Al- cazar”-jával, amely úgyszólván teljesen elpusztult, az Alhambra a polgárháború harcai következtében nem szenvedett sérüléseket. Az ezeréves védőtornyok fontos történelmi események és változások tanúi. Granada 771 évi mór megszállása alatt 22 király rendeletére építették, nagyobbitották, díszítették az Alhambra-t, amely a mórok nyelvén “Vörös Kastélyt” jelent. Több csarnok és terem mennyezete cseppkőbarlangokban látható alakulatokra emlékeztet. A mór királyokat és előkelő vendégeiket ilymódon emlékeztették arra, hogy Mohamed hosszú ideig maga is barlangban lakott. A vallásalapitó szegény múltjára való emlékeztetést az építészek azzal enyhítették, hogy a mennyezeteket elefántcsont, gyöngyház és cédrusfa berakásokkal ékesítették. Némely terem holddal és csillagokkal díszített mennyezete az égbolthoz hasonlít. Az Alhambra kertjei (kert mór nyelven: “Carmen”) valóban mesebeli látványosságok még ma is és könnyen elképzelhető, hogy a mór királyok idejében még sokkal ragyogóbbak voltak. A belső nagy kert pörcellánnal művésziesen kirakott úszómedencéje az egyik mór szultán kedvenc tartózkodási és szórakozási helye volt. Szórakozásainak egyik módja az volt, hogy miután háremhölgyeit az úszómedence szélére sorakoztatta, egy fehér követ dobott a vízbe és amelyik kihalászta a vízbe ugró nők közül, abban a kegyben részesült, hogy egy teljes napot és éjszakát tölt- hetett a szultán társaságában. A szultánok utódai joggal beszélhetnek a “régi jó időkről” és némelyik “olajjal szagtalanított” birodalom még ma is elég nagy jövedelmet biztosit ahhoz, hogy háremhölgyeket tarthatnak és tevék helyett fényes Cadillac és Rolls Roys autókkal hirdessék a jómódjukat. A turista csoport vezetője — volt katonatiszt — értelmes embernek látszott és megkozkáztat- tam a megjegyzést: “Az aranyba-ezüstbe öltözött mór királyok, akiknek legnagyobb munkája a szakálluk növesztése volt, fényűzően éltek, mialatt rongyokba öltözött, alattvalóik a fényűzés terheit viselték és koplaltak: gondolod, hogy változott a világ?” Meglepetéssel és örömmel hallottam a vezető válaszát; “Semmi nem változott. Egy maroknyi gazdag és milliónyi szegény még ma is a világ sora!” A vezető állítása mellett Granada is tanúskodik : a gazdagok által lakott városrésztől és a ragyogó luxus-szállodák környékétől nem messze lampolgárok Nyugat-Berlinből csak külön engedéllyel mehetnek át Berlin demokratikus övezetébe” — kiabáltak heteken át. A szovjet—nyugatnémet kereskedelmi egyezmény aláírásának feltételeként pedig azt szabták meg, hogy a szovjet kormány ismerjen el egy, a tényeknek és a nemzetközi szerződéseknek ellentmondó bonni vágyálmot, hogy tudniillik Nyugat-Berlin a bonni állam része. Az NDK nem engedett a nyomásnak, a Szovjetunió meg tudomásul sem vette a bonni vágyálmokat. (Szmirnov bonni szovjet nagykövét nem vet- k át a bonni kormány levelét, melyben a kereske delmi szerződéshez fűzött megjegyzéseit, vagyis az úgynevezett “nyugat-berlini klauzulát” akarta közölni Adenauer a szovjet kormánnyal.) “Bonn túlbecsülte lehetőségeit és be kellett látnia, hogy még a zónaközi kereskedelem összeomlása sem indította volna arra az NDK-t, hogy akár egy lépéssel is visszavonuljon — állapította meg a Westdeutsches Tageblatt cimü nyugatné- ^rvio-éri lnn. _- Erőszakosan, hangos kiabálással nem lehet politikát folytatni. Aki túlbecsüli ieneiöségeit, azt a veszélyt idézi magára, hogy politikailag elveszti a játszmát. Bonnak most ebből le kell vonnia a tanulságokat.” Mondani sem kell, hogy a Szovjetunió egyáltalában nem ijedt meg attól a lehetőségtől, hogy Nyugat-Németországgal akadályokba ütközik a kereskedelem. Ezzel szemben a nyugatnémet ipari és kereskedelmi életben komoly nyugtalanságot keltett a Szovjetunióval kötendő üzletek kiesésének veszélye. Az NDK, bár már csak a két német állam kapcsolatának biztosítása szempontjából is érdekelt volt a kereskedelem továbbfolytatásában, de nem félt a sokat emlegetett kereskedelmi bojkottól. A Szovjetunió hivatalosan bíztositotta az NDK kormányát, hogy az esetleges kieső szállításokat pótolja, s az egész szocialista világrendThursday, January 19, 1961 750 cigány ma is szűk utcákban, hegyoldalba vájt barlanglakásokban lakik. Ezek a “lakások” 2— 3—4 szobából állnak; az egyikben főznek és esznek, a többit hálószobának használják. Ablak ismeretlen fogalom: a lakók világosságot és levegőt csak a bejáraton át kapnak. Talán mondanom is felesleges, hogy vízvezeték és füi'dőszoba is ismeretlen fogalmak ezekben a “lakásoknak” csúfolt barlangokban, amelyek évszázadokkal ezelőtt a szegénysorsu zsidók otthonai voltak. Granada egyik szállodáját Washington Irving- ről nevezték el, emlékeztetőül arra, hogy az amerikai iró a 19-ik század elején az Alhambra egyik szobájában lakott és az Egyesült Államok spanyolországi követe volt. Talán megemlítésre érdemes, hogy az 1523-ban alapított Cartuja kolostornak ma már csak a temploma áll, amelynek belső kapuját az ezüst, teknősbéka-kagyló és az elenfántcsont művészi berakása mestermüvének nevezhetünk. . . A gra- nadai katedrálisban temették el Ferdinánd királyt és Izabella királynőt, aki ékszereinek eladása révén segítette Columbust az ő nagy vállalkozásában. Ugyanott őrzik Boticelli néhány eredeti’festményét... A “Generalife” a mór királyok nyári kastélya volt, amelynek épületét pompában és művészi értékben felülmúlták a csodálatos kertek, szökőkutak és pörcellánnal kirakott úszómedencék . . . “Sacromonte” néven ismerik a város ama részét, ahol a cigányok barlanglakásai húzódnak és amely ma Európa legnagyobb ilyen nyomortanyája. A turistáknak mégis alkalmat adnak ezek megtekintésére, mert esténkint itt nézik meg a cigányok vad táncát és hallgatják a tánchoz szolgáltatott cigányzenét. Mialatt a cigányok az egyik nagyobb barlang- lakásban ropják a táncot és pengetik a zeneszerszámokat, addig a szűk utcában gyülekeznek a rongyokba öltözött cigánvasszonyok és félig mezítelen cigánygyerekek, hogy a távozó turistákat megrohanják és tőlük könyöradományokat sírjanak ki. Az asszonyok csecsemőik számára kéregéinek, a gyerekek pedig kézmozdulatokkal próbálják elhitetni, hogy^hesek és ennivalóra kérnek egy-egy pesetát, vagy legalább néhány centa- vost. A kéregetés vége az, hogy akik semmit nem kaptak, keserves, szemrehányásokkal illetik azokat a “szerencséseket”, akiknek sikerült a turistákból egy kis pénzt kipréselni. Az Alhambra egyik falára helyezett tábla hirdeti: “A legnagyobb szerencsétlenség a világon vaknak lenni — Granadában!” Ugyanezt a világ sok más kiváló szépségű városa elmondhatja magáról, de talán egyik sem több joggal, mint a csodás Granada. Különösen akkor, ha a vakoknak elsorolják a város szépségeit és elhallgatják a barlanglakásokat és a kére- getőket! szer is felajánlotta a tőle telhető minden segítséget a testvéri német államnak. Nem is beszélve arról, hogy a szerződés felmondása az NDK dolgozóinak igazi nagy hazafias mozgalmát váltotta ki: az üzemekben rendkívüli teljesítmények születtek, amelyek mind a nyugat-németországi kieső szállítások pótlására irányultak. S végül: a többi kapitalista ország kereskedelmi köreinek eszük ágában sem volt, hogy szolidaritást vállaljanak az adenaueri zsaroló manőverrel. Ellenkezőleg, egymás után jelentkeztek a tőkés partnerek, hogy az NDK kereskedelmében a nyugatnémet szállítók helyére lépjenek. Adenaueréknak nem volt más választásuk, meg kellett hátrálniuk, és minden elvi megfontolásukat feladva, követelésükről lemondva, vissza kellett vonniuk a szerződés felmondását .illetve be kellett jelenteniük, hogy aláírják a megállapodást a Szovjetunióval. Az úgynevezett zónaközi kereskedelem kérdésében különösen sietős volt a dolguk. Ha január 1-ig nincs megállapodás, akkor a Nyugat-Berlinbe irányuló forgalom megbénulhatott volha. A kereskedelmi egyezményhez kapcsolódó pótmegállapodások szabályozzák ugyanis az NDK területén keresztül Nyugat-Berlinbe irányuló forgalom feltételeit és fizetési módozatait is. Egy súlyos berlini válság kirobbantását - — amelyet a szerződésnélküliség magával hozhatott volna — pedig a nyugati szövetségesek, különösen az újonnan megválasztott amerikai kormány, “nem engedélyezhetett” Adenauerék szép szeméért. Az év utolsó nagy nemzetközi eseménye, Adenauerék csúfos megfutamodása, teljesen egybeesik azzal az általános irányzattal, amely az egész 1960-as évre rányomta a bélyegét. Ez is a szocialista világrendszer növekvő erejét, erőfölényét és az agresszív politika elkerülhetetlen kudarcát bizonyítja. N. J.
