Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-29 / 26. szám
Thursday, June 29, 1961. AMERIKAI MAGYAR SZÓ Óriási panama Massachusettsbenj A közpénzek jelentős részét magánvállalkozókkal összejátszó politikusok sikkasztották el. A demokrata közigazgatást hibáztatják Massaschusetts államban fellebbent a lepel, ami hosszú évtizedekig- takarta a törvényhozás és az államhivatalok csalásait és sikkasztásait. Egymás után derülnek ki a nagyobbnál nagyobb panamák és éles megvilágításban láthatjuk ma már, milyen célokra használták fel a tömegektől beszedett adót. Ezek a csalások és sikkasztások már évek óta folynak ebben a konzervatizmusáról hires államban, de egész a legutóbbi időkig a nagy- közönség semmit nem hallhatott a most egyszerre elementáris erővel felszínre robbanó ügyekről. Ami most ott kiderült az tanulságul szolgálhat az ország egész népe számára és mindenki levonhatja belőle a következtetéseit. Ezért érdemes alaposabban figyelemmel kisérni az angol nyelvű sajtó leleplező cikkeit. A tudósítók szerint a tömegek egyre világosabban látják, hogy a jelenlegi politikai gépezet teljesen csődöt mondott, mert mindegy kire szavaznak, az eredmény ugyanaz marad. A politika tudományával foglalkozó tudós “elidegenített szavazókról” ir, akik azt tartják, hogy a szavazás felesleges, mert a politikusok, vagy azok akik befolyásolják őket, korruptak, önzők és teljesen ki tudják vonni magukat a nép ellenőrzése alól. Ezek a szavazók — a tudós szerint — a politikára úgy tekintenek, mint egy titkos összeesküvésre, aminek az a célja, hogy kifossza az egyszerű polgárokat. I Egymást ellenőrzik a sikkasztok A helyi újságokban egyre másra jelennek meg a leleplezések, amik csak megerősítik az embereket a politikusokról alkotott véleményükben. Az Állami Közmunkaügyi Hivatal pl. 8,555 dollárt költött arra, hogy egy bírónak magánstrandot építsen tengerparti birtokán. Erre a hatóság részéről kijelölnek egy főügyész-helyettest, hogy vizsgálja ki az ügyet. Kiderül, hogy a főügyészhelyettes üzleti társa egy olyan embernek, akit a szövetségi kormány, mint lóverseny fogadóiroda tulajdonost tart nyilván. Ez a bookmaker még egy hajókotró vállalatot is a tulajdonában tart, és ennek révén előnyös szerződéseket szerez az Állami Közmunkaügyi Hivataltól. Teljes tehát a kör. A főügyészhelyettes ellenőrzi azt az intézményt, amely neki előnyös üzleti szerződéseket juttat. A megvesztegetésnek, illetve korrupt jövedelemnek egy másik formája a “hálaebéd” egy-egy közhivatalnok számára. ítt a vendégek fizetnek és' a tisztviselő megkapja a pénzt. így az élelmiszeriparból több mint 1,000 ember fizetett fejenként 15 dollárt egy tisztviselő számára, aki a Közegészségügyi Hivatalban dolgozik. A politikusok és állami tisztviselők felhasználják még hivatali hatalmukat arra is, hogy bejuttassák egymást jól jövedelmező állásokba. Majd biztosítják áz állást olyanformán, hogy még a kormányzónak sincs joga arra, hogy őket onnan kitegye. A demokrata állami szenátor John J. Beades- nek van egy állása, ahol évi 13,200 dollárt keres. Az állami kormány részéről nevezték ki a Metropolitan District Commission-ba magasrangu tisztviselőnek. De Beades ugyanakkor elnöke a szenátusi bizottságnak, amelynek feladata, hogy ellenőrizze az MDC-t. Ezekután nem csoda, hogy az MDC, amelynek a felügyelete alá tartoznak a parkok, utak, vízvezeték és szennycsatorna rendszerek Bostonban és környékén, úgy intézte az ügyeit, hogy most két vezető tisztviselőjét Ítélte el a bíróság súlyos vádak alapján. Az MDC ügyei A szenátus vizsgálata megállapította, hogy az MDC “szokatlan módon” költötte el a rendelkezésére álló pénzt. 5,000 dollárt utaltak ki pl. egy uszótrénernek egy jelentéséért, amit ez a tréner “az úszómedence kívánatos feltételeiről” adott be. A vizsgálat szerint érthetetlen, hogy miért volt szükség erre a jelentésre, mikor az MDC már építtetett néhány úszómedencét. Egy másik uszoda “tanácsadónak” 17,000 dollárt fizettek ki. A “tanácsadó” egész tevékenysége abból állt, hogy felhasználta azokat az utasításokat, amelyeket egy uszodaépitő vállalat ingyen a rendelkezésére bocsátott. Hatalmas hasznot húztak az MDC-vel szerződéses viszonyban álló vállalkozók is. A számlák 1.000 dollárnál kezdődtek, amit a Commissionhoz benyújtottak, bármilyen semmiséget is végeztek. A vállalkozók merészségétől függött, hogy milyen magas összeget számolnak fel, mert nem ellenőrizték az elvégzett munka értékét. Gyakran előfordult, hogy egyáltalán nem végeztek a vállalkozók munkát vagy csak egy részét végezték el és hatalmas pénzeket vettek fel. Az elvégzett munkák is hibásak, elnagyoltak voltak legtöbbször és a polgárok sokat méltatlankodtak emiatt, de hiába. A Bizottság feje, akinek szerződések végrehajtásának az ellenőrzése lett volna a feladata John E. Maloney, 40 százalékos társtulajdonosa volt egy biztosi tó ügynökségnek, amely rengeteg jutalékot kapott a különböző vállalkozóktól. * A város és állami közigazgatásban teljesen elharapódzott a bürokrácia. Alkalmazottak százait tartották, akiknek semmilyen munkájuk nem volt, csak valaki beprotezsálta őket a jó állásokba s növelték az aktahalmazt és megkeserítették az ügyfelek életét. W. F. Callahan Az eddigi masachusettsi vizsgálat során kiderült legnagyobb korrupció William Francis Callahan nevéhez fűződik. Callahan volt a vámhivatal elnöke hoszu ideig és még számos más funkciót is betöltött. Mint a vámhivatal elnöke évi 12.000 dollár fizetést kapott, a tűnnélek ellenőrzéséért 8,000 dollárt és 7,500-at mint a Kormány Központi Bizottságának az alkalmazottja. Ez ösz- szesen 27,500 dollár egy évben, ami 7,500-zal több mint a kormányzó fizetése. De Callahan hatalma és befolyása sokkal nagyobb volt mint a fizetése. Az a szólás-mondás járta az államban, hogy “Callahan mindent el tud intézni.” Eegyáltalán nem csodálatra méltó, mikor kiderül, hogy mint közmunkaügyi megbízott és vámhivatali főnök egybillió dollárral rendelkezett. Vagyis ez az összeg a közmunkák és a vámhivatal céljait szolgálta volna, de mint utóbb kitűnt, sokkal inkább Callahan és társai érdekét szolgálta. A rengeteg panama közül, amelyek keresztül- kasul szőtték az egész közigazgatást, csak egyet mutatunk be, de ez élesen megvilágítja, hogy milyen eszközökkel tüntették és lopták el a közpénzt Callahan irányításával. Ez a panama, ami nek leleplezése tulajdonképpen kirobbantotta a nagy botrányt, a “Worcester-ügy” volt. Worcester mérnök, akinek nagy magánvállalkozása van. Egyik napon felkereste egy ügynök, Francis Morton és azt mondta neki, hogy nagyszerű szerződést tud szerezni a számára a Közmunkaügyi Hivataltól, amelynek a feje ekkor Callahan volt. Ezután a beszélgetés után, ami 1948-ban játszódott le, a Worcester cég négy év alatt 2,750,000 dollárt kapott közmunkák elvégzéséért az állammal kötött szerződések alapján. Ebből Nortonnak, az ügynöknek leadott 10 százalékot, azaz 275,000 dollárt. Kiderült később, hogy a Thomas Worcester cég fizetési listáján számos politikai személy és közigazgatási tisztviselő is rajta volt ez alatt a 4 év alatt, akik legnagyobb részt semmi munkát nem végeztek a cégnek, de igen nagy fizetést húztak. A cég vezetője szerint ezeket az embereket valószínűleg azért kellett a fizetési listára felvenni, hogy a törvényhatósági üléseken és a kormányban támogassák a hatalmas összegű highway építési programot, amit a cég kapott meg. A vizsgálat során Callahan elismerte, hogy a törvényhatósági tagok közül sokan résztvettek a vámhatóság biztosítási üzleteiben is. Ebben az időben több mint 35, a törvényhatósági tagok közül, biztosítási ügynök volt. A demokraták szerepe Az amerikai újságok most arra helyezik a hang súlyt, az óriási csalások és közpénzekkel való visszaélések leleplezése alkalmából, hogy ez demokrata adminisztráció alatt ment végbe. De a vizsgálat alapján kiderült, hogy republikánusok is bele vannak keverve az ügybe. Tehát semmi biztosítékot nem lát a tömeg arra nézve, hogy egy uj adminisztráció megszünteti a bajokat és hibákat. Ezért jut arra a meggyőződésre, hogy nem érhet el semmit a szavazatával, mert sokkal mélyebbre nyúlik a panamák és sikkasztások rendszere, semhogy azt a szavazók kiküszöbölhetnék. A lapok a szenzáció kergetése szempontjából nagy teret szemelnek az ügynek, de a tömeg számára sokkal több lehet ez annál. Rájöhetnek arra, hogy a nagy politikai pártok melyek egymást vált ják a hatalmon, mennyire nem az ő érdekeit nézik és milyen távol állnak a nép széles rétegeinek az ügyétől. Ebből a szempontból van nagy jelentősége a massachusettsi közpénz sikkasztásoknak! iég az iskolaiigjfeknél is van korrupció Már hetek óta írnak az újságok a newyorki Board of Education ügyeiről. A 'legújabb vizsgálat rádöbbentette a közvéleményt mennyire elhanyagolták az iskolaépületek karbantartását és rozoga, öreg házakban engedélyezték a tanítást. Ezeket a rogyadozó épületeket már rég le kellett volna bontani, mert veszélyeztetik a gyerekek épségét. A patkányok is állandó lakói ezeknek az intézményeknek és legutóbb mikor a polgármester egy harlemi iskolát látogatott meg, közvetlen a lába előtt szaladgáltak, mert hiába, ezek az oktalan állatok nem tudták, hogy milyen magas- rangú látogatót hoznak zavarba. Az esetnek ugyanis hire ment, és most már vizsgálatot kellett indítani. A vizsgálat során fény derült arra, hogy a kultúra terjesztésének előmozdításával megbízott Board of Education alkalmazottai nem valami hűen sáfárkodtak az adófizető polgárok pénzével. Az Állami Felülvizsgáló Bizottság (State Investigation Committee) nyomozása kiderítette, hogy Mario V. Ammiratti segédfeliigyelö megvesztegetést fogadott el az iskolaépületek karbantartását és javítását intéző vállalatoktól. A szerződéses összegek 5 százalékát tették ki ezek a “kis figyelmességek”. Az ilyen formán szerzett ajándékok összege nem lehetett nagyon jelentéktelen, mert Ammiratti nagy lábon élt és villát, uj autót vett magának, egész rövid idő alatt. Úgy látszik életszínvonalának hirtelen fellendülése lehetett az oka annak, hogy nem ért rá a figyelmét olyan csekélységekre irányítani, mint a vállalatok munkáinak az ellenőrzése. A Legfelső Bíróság előtt tárgyalják most a newyorki Board of Education ügyét. Ammirati próbálja menteni ami menthető és azzal védekezik, hogy mikor vallomását tette, akkor nem képviselte őt ügyvéd, igy nem volt tudomása arról, hogy vallomását fel fogják használni ellene. Hát ez nagyon jó. Ha nem a közoktatás kérdéséről lenne szó, akkor még jót nevethetne is rajta a közönség. Nem tudta, hogy ha bevallja a megvesztegetést, akkor ezért esetleg felelősségre vonhatják. De az ifjúság, a jövő nemzedék tanításának az ügye sokkal súlyosabb kérdés, semhogy kedve volna bárkinek is mulatni a dolgon. Inkább szomorú, mikor az erkölcsi normák ilyen mélyre süllyednek, hogy a vádlott nem érzi felelősségét az ifjúság kulturális célokat szolgáló pénzalapjának a megrövidítéséért.. . A vállalatok profitja emelkedett A Business Week nevű folyóirat jelentése szerint a gazdasági válság hivatalosan végétért az Egyesült Államokban és a nagy társulatok nem is vettek tudomást arról, hogy volt gazdasági visszaesés. Egy tanulmány, melyet az 50 millió dolláros, vagy ennél gazdagabb vállalatokról készítettek, nyilvánosságra hozta, hogy 37 vállalat 1960-ban nagyobb nyereséggel dolgozott, mint 1959-ben, s csak 16 vállalatnál volt nyereség-csökkenés. Az olajipar sajtolta ki a legnagyobb profitot. Gulf Oil 13.7 százalékos nyereség emelkedést mutat ki az 1959 évivel szemben, mig Sinclair Oil 16.7 százalékkal több profitot csinált, mint 3 959- ben. A General Motors 9.8 százalékkal emelte profitját és a Standard Oil of New Jersey profitja 9.3 százalékkal ugrott, mig az American Telephone and Telegraph társulat tiszta nyereségét 81,148,800,000-ről $1,251,000,000-ra emelte, vagy is a nyereség az előző évivel szemben 8.9 százalék. HELYTÖRTÉNETI archívumot létesítenek Békéscsabán, a városi könyvtárban. Összegyűjtik a város felszabadulás utáni történetének dokumentumait. Eddig 2,000 fénykép, számos kiadvány, plakát gyűlt össze az augusztus 20-án megnyíló állandó kiállítás anyagához. ___tj
