Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-06-29 / 26. szám

AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 29, 1961. Levelek a Szerkesztőhöz Az ebben a rovatban kifejtett néze­tek nem szükségszerűen azonosak a szerkesztőség álláspontjával Olvasóink hozzászólnak a közügyekhez \ BON VOYAGE! Tisztelt Szerkesztőség! Ezen lapszám megjelenésével majdnem egy időben száll .repülőgépre Geréb József barátunk, hogy rég nem látott szülőhazáját viszontlássa. Bizony nagy dolog az, ha egy amerikai munkás ilyen utat megengedhet magának. Gerébnek is igen nagy feladat lenne,, nagyon is szerény anya­gi körülményeit tekintve. Nagyon megkönnyítet­te ezt lapunk olvasótáborának spontán megnyi­latkozása, mely egyben tanuságtétele annak a szeretetnek is, amelyet Geréb kiérdemelt több, mint ötvenéves tanítói, Írói munkásságával. 1960. jan. 9-én, Bustya mama születésnapi ösz- szejövetelén született meg az indítvány, hogy Ge­réb napot rendezzünk 50 éves irói jubileumának megünneplésére. Ez 1960-ban elég szép keretek között meg is történt, ami azután meghozta an­nak a lehetőségét, hogy erre a jelenlegi útra in­duljon, amely mintegy befejező része a jubileumi ünnepélynek. Kevés amerikai magyar munkás írónak ada­tott meg ez a kivételes tisztelet. Biztosak va­gyunk abban, hogy Geréb ezután is kiérdemli szeretetünket, megbecsülésünket jövőbeni mun­kásságával. Jelenlegi utjával kapcsolatban azt üzenjük ma­gyar testvéreinknek, hogy építsék tovább a sza­badság honát; biztosítjuk őket legforróbb szere- tetünkről és ahol csak lehet segítségünkről, hogy ne kelljen újabb millió magyarnak szülőhazáját elhagynia megélhetés hiányában. Gerébet pedig arra kérjük, hogy nézzen körül jól és mondja majd el tapasztalatait, még pedig kollektiv, s nem egyéni szempontból. Hogy azonban ne vág­junk elé a dolgoknak, jó utat és még jobb vissza­térést kívánunk. Bustya Károly és neje A HALHATATLAN ERDEI MIHÁLY Tisztelt Szerkesztőség! A történelem lapjait áttekintve, sok szellem­óriás nevével találkozunk, akik halhatatlanná tet­ték nevüket akár a tudomány, akár az irodalom, akár a politika terén. De találkozunk olyan em­berek nevével is, akik a szabadságharcokban küz­döttek és igv lettek halhatatlanok. Gondolok pl. Spartacusra, Dózsára, Rákóczira, Kossuthra, Pe­tőfire. Ezekután megkérdezhetnék, hogy milyen ösz- szefüggésben van ez a kérdés Erdei Mihállyal? A volt cseléddel, kubikossal, a kitudja hány kü­lönböző munkán dolgozó és két elemi iskolát vég­zett szegény munkásemberrel, aki 91 éves korá­ban nemrégen Cieveiandon elhunyt. Erdei Mihályban minden olyan tulajdonság megvolt, ami őt a halhatatlanok sorába helyezi. Példaképe lehet ő az utókor emberének. Mint ahogy vannak alkotók a tudomány, az irodalom terén, úgy az egyszerű emberek körében is van­nak olyanok, akik nagyot alkotnak és azzal kiér­demlik az utókor becsületét. Erdei nem harcolt Spartacus rabszolgáival, sem Dózsa György parasztjaival, de küzdött lan­kadatlan erővel, kitartással a haladó munkáslap­ért, a tudatlanság ellen és szavai égő fáklyaként világították be az igazság útját, S mindezekért mit kapott? A félrevezetettek rágalmait és emiatt szenvedései felérnék egy Dó­zsa szenvedéseivel. Szerencsém volt őt személyesen megismerni, amikor a sajtó érdekében körúton járt. Vagy négy', öt esetben találkoztam vele és ez is elég volt ahhoz, hogy felismei’jem benne a rendkívüli embert. Becsületesség, felelősségérzet volt a jel­lemzője. Amerikai viszonylatban legfeljebb egy emléktáblával örökíthetnénk meg a nevét. De a Magyarok Világszövetsége, amely patronálja a világon széjjelszórt magyarságot, bizonyára mél­tó módon tudná Erdei Mihály nevét az óhazában megörökíteni. Többekkel beszéltem erről a kér­désről, s az ő véleményüket is tolmácsolom. Egy­ben arra kérem lapunk olvasóit, szóljanak hozzá a kérdéshez, fejtsék ki véleményüket lapunk ha­sábjain ezzel a fontos problémával kapcsolatban. Vass Károly Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldök 5 dollárt a miami-i kvótához, mert látom, hogy el vagyunk maradva. Bizony elég baj ez, hiszen vagy 35 ezer magyar él itt és csak ez az egyetlen magyarnyelvű lap fogadott hazánk­ban, amely az igazat Írja, tehát nagy szükség van reá ja. Mivel most nem dolgozom, s szedem a munka- nélküli biztosítást, igy alkalmam van beszélgetni a többi munkanélkülivel. Azt mondják, hogy az­előtt két sorban álltak a csekkért, most pedig már hat sor áll, egyszóval kevés itt a munkaalka­lom. Szomv Ferkó Na még nem olvasója a Magyar Szónak, rendelje meg most! Kedvezményes előfizetési ár egy egész évre: $5.00. félévre $3.00. — Küldje be az alábbi szel­vényt. Ha nem tud most pénzt küldeni, jelezze azt is. Mi megindítjuk a lapot és elküldjük a számlát. ■> »HWmWUHUW»VVVWVV Név: ..................................................................... Cim: ..................................................................... Város: .......................................... Állam: .... Mellékelve $5.00 .....................□ Félévre $3.00 ...........................□ Kérem, küldjenek számlát Útravaló Az Amerikai Magyar Szó szerkesztősége és kiadóhivatala is csatlakozik lapunk olvasótáborá­hoz, hogy jó utat, kellemes pihenést és élmé­nyekben gazdag magyarországi látogatást kíván­jon Geréb József munkástársnak. ötvenegy év hosszú idő és ő ennyi ideje van távol szülőföldjétől, testvéreitől, barátaitól. Lá­togatása során bizonyára ő is azt fogja tapasztal­ni, hogy' minél többet lát és hall, annál többet akar látni, mert nem fog tudni betelni a sok ér­dekességgel. Geréb munkástárs búcsúzó cikkében megírja, hogy ha alkalma lesz beszélni a magyar sajtó ve­zetőivel, mit fog mondani nekik. Úgy gondoljuk, hogy a cikkében foglalt tanácsokkal akarja a sajtó ezen embereit ellátni, akkor mindjárt ar­ról is kellene biztosítani őket, hogy' visszatérve összehívja az amerikai sajtó képviselőit és azok­kal is beszél, hogy ne “Lódítsanak, ne ferdítsenek és főleg alaptalanul ne gúnyoljanak,“ amikor Ma­gyarországról írnak. Az Amerikai Magyar Szó évente vagy 450 dol­lár ára sajtóterméket hozat Magyarországról. Nem könnyű ilyen összeget előteremteni, de ezt azért tesszük, mert tisztában akarunk lenni az óhazai sajtótermékek írásaival. A folytonos ta­nulmányozás következtében arra a megállapítás­ra jutottunk, hogy nem tóditanak, nem is gúnyo­lódnak, hanem megírják a valót, azt is nagyon tömören, amikor az Egyesült Államokról van szó. Pld. mostanában a lapokban reményteljes so­rokat olvastunk a bécsi Kennedy-Kruscsev talál­kozóról, s szép képeket láttunk, melyek Kenne- dyt Krúscsevvel, Mrs. Kruscsevvel, valamint Kruscsevet Mrs. Kennedyvel ábrázolják, barát­ságos beszlégetés közben. Néha látunk olyan cik­ket is, amely talán gúnyosnak tűnne, ha nem len­ne való. Pld. ii Népszabadságban a múltkoriban megjelent egy cikk a Gagarin és Sheppard Űrre­pülésről. A cikket kép is diszitette, A képen föld­gömb van, rajta Gagarin útja a világ körül, ösz- sze hasonlítva Shepard utjával. A képaláírás pe­dig megjegyezte, hogy Sheppard utazásának jel­zését felnagyították, mivel ha a két utat egyfor­ma arányban ábrázolták volna, úgy Sheppard útvonala alig lenne látható a képen. Nem tudjuk, hogy a képet rajzoló művész s a képaláírást szer­kesztő iró mire gondolt, de a tény az, hogy a kép megfelelt a valóságnak. Vannak azután cikkek a magyar sajtótermé­kekben az amerikai “freedom ride”-okról, a kom- munistahajszáról, a sztrájkokról, s a cikkekben számtalanszor megjegyzik, hogy a legmagasabb életnívó Amerikában van, s azt is, hogy' szeret­nék látni, hogy a diplomáciai kapcsolat Magyar- ország és az Egyesült Államok között megjavul­jon, és a kereskedelmi és kulturális kapcsolatok kimélyüljenek a két ország között. összehasonlítva ezekkel a cikkekkel azokat a rágalmakat, amelyek az amerikai sajtótermékek­ben megjelennek Magyarországról, érthető, hogy akad néha egy-egy iró, aki elragadtatja magát. Helytelennek találjuk Geréb munkástárs azon megállapítását, hogy egy olyan kis országnak a sajtója, mint amilyen Magyarország, melyet olyan nagyhatalom, mint az Egyesült Államok, egy kézlegyintéssel elsöpörhet a térképről, éleszt­heti a háborús szellemet. Emlékezzünk arra, hogy Churchill nem Magyarországon mondta el 1947- ben a vasfüggönyös, hidegháborús beszédét, ha­nem Fulton Missouriban. A cikk további részében Geréb munkástárs ér­demesnek tartotta eg.y barátjának hozzá intézett levelét közölni. Ez a levél sok mindent kifogásol, többek közöt egy “Hirünk a Világban’ c. magyar- országi kiadványt is, amiről azt mondja, hogy unalmas olvasmány, s hogy a turóscsusza világ- hiressége alapján áll, sőt “incesándorság” (ér­téktelen dicsekedés) jelzővel illeti. Mi nem ismerjük ezt a kiadványt, tehát nem fűzhetünk hozzá kommentárt. De ismerjük az olyan magas nívójú folyóiratokat, mint pld. a “Kortárs’, vagy a “Valóság’ (a tudományos aka­démia kiadvány), vagy az angol nyelven megje­lenő “Hungarian Quarterly”, melyek szép kiadás­ban, jól megválogatott Írásokat közölnek. Van­nak azután a nagy tömegek részére kiadott saj­tótermékek, mint pld. az Ország-Világ, a Nők Lapja, a Ludas Matyi, a Szinház-mozi, az Élet és Tudomány, s mások, melyek arra törekednek, hogy a magyar kultúrát a széles néptömegekkel megismertessék. Ugyancsak ismerjük a külföldi magyarokhoz Írott lapot, a “Magyar Hirek”-et, amelynél szebb kiállítású kiadványt még nem igen láttunk. Igaz, hogy ez a lap nem foglalkozik politikával, sem mély elméleti kérdésekkel, de minden szava és minden képe az ember szivéhez szól és összeha­sonlítva az itt megjelenő hasonló sajtótermékek­kel, a “Magyar Hírek’ biztosan elvinné a pálmát. Azt Írja Geréb munkástárs levélírója, hogy el­kelne egy olyan magyar folyóirat, amit a külföld részére készítenének, melyben a magyar kultúrát ismertetnék, de “ne turóscsusza alapon’ és ne is ‘káder’ alapon, bürokratikus bizottságokon keresztül- Nem tudjuk, miféle tanácsot akar ezzel adni Geréb munkástársnak, és hogy Geréb mit fog tanácsolni a magyarországi Íróknak. Ez bi­zony elég nehéz feladat, mivel az előbb említett folyóiratok szerintünk mindent magukban fog­lalnak, ami az emberi kultúrát jelenti. Tudjuk, hogy vannak kiadóhivatalok, bizottságok, hogy ezek mennyire bürokratikusak, azt nehéz volna innen megállapítani. Azonban, hogy hogyan lehet­ne lapot kiadni ilyen szervek nélkül, azt nem tud­juk. Azt nem tudjuk, hogy a levélíró miért hibáz­tatja Magyarországot azért, hogy pld. a Feleki könyvtár elkallódott, Azt azonban tudjuk, hogy a magyar kormány már 15 éve követeli vissza Szent István koronáját, már pedig az igazán a magyar nép tulajdona, de a mai napig sem tör­tént meg visszaadása. Geréb munkástárs hosszú évtizedes tapaszta­latai elég jó tanácsadókul szolgálnak arra, hogy az otthon látottakat és hallottakat a munkás- mozgalom szempontjából bírálja meg és tudjuk, hogy amikor visszajön, őszintén be fog számolni mindarról, amit tapasztalt. Jó utazást, kellemes nyaralást kívánunk tehát Geréb munkástársnak és reméljük, hogy 51 éves álma beteljesedésével jó egészségben fog vissza­térni, hogy még hosszú ideig szolgáhassa a ha- ladószellemü gondolatot. A Magyar Szó Szerkesztősége *_____

Next

/
Oldalképek
Tartalom