Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-19 / 3. szám
niiibnu\Ai rtiAU l AK SÄOOlvasóink levél-özöne szerkesztősé^ünhöz o KI AMR MAIACVr VENNI? Időközönként lapunk olvasóitól igen különleges kérdésekre vonatkozó leveleket kapok, amelyekre rendesen az “Olvasók levelei’’ oldalon szoktam válaszolni, különösen akkor, ha közérdekű dologról van szó. Az alábbi levél közérdekű, de azért még sem vagyok biztos, hogy az “Olvasók levelei” oldalra való-e, mert a levélíró már az első sorokban bevallja, hogy ő csak POTYA-OLVASÓ. így ebben a kérdésben a szerkesztőségnek kell dönteni. (A szerkesztőség megjegyzése: A szerkesztőség úgy tartja, hogy lényegében a “potya-olvasó” is csak olvasó, ha mindjárt nem kívánatos is, azért a közérdekű levelének ezen az oldalon adunk helyet.) Minden további bevezetés nélkül lemásolom ide a South Bend, Ind. városból érkezett levelet, amelyben csupán a gramatikai hibákat javítom ki és elhagyom az ismétléseket. Tisztelt Geréb József Ur! Bocsánatot kérek, hogy ezen pár soraimmal, mint ismeretlen honfitárs, felkeresem. Megírom az igazat, nekem nem jár a Magyar Szó, hanem csak kölcsön kapom egy barátomtól, akinek viszont én a Szabadságot adom, amely nekem jár. Én és a barátom ugyanis azt tartjuk, hogy nem fizetünk menetdijat egy hitközségnek sem azért, hogy megmondják, hogy a mennyországban elől, közepén vagy hátul kapunk-e helyet? Itt úgy mondják, hogy pap nélkül fémetik a halottat, mert a pap visszamegy az otthonába. A Magyar Szó újságban olvastam nemrégen, hogy az egri káptalan szőlőjében viharágyukkal lőtték a felhőket. Ugv hiszem, Mr. Geréb tudja, hogy mi az a viharágvu? Úgy 65 évvel ezelőtt én is láttam Magyarországon. Most errevonatkozó- lag kérek jótanácsot és mellékelem a cimem és a postabélyeget. Én ugyanis kaptam Bécsből egy levelet, amelyben kérdezik, hogy lehetne-e itt, Amerikában árulni a vihárágvut? Most Ausztriában csinálják s mint Írták, van két fajta, kisebb és' nagyobb és van olyan, ami “járgányos”. Most másfajta szerkezettel működik, mint a régi. Annyit megírtak, hogy a kisebb fajta vihar- ágyú, “járgányos” menettel 500 dollárba kerül, vagyis annyit kellene fizetni érte nekik, de itt ezer dollárért lehetne árulni. Mármost azt szeretném tudni, lehetne-e azt idehozni és árulni, az amerikai kormány beengedné-e? mert hiszen itt úgyis van sok fölösleges termény. Avagy itt kellene gyártani ? Gondolom, hogy Mr. Geréb talán ott a nyugati, államokban tudna eladni a farmereknek és hogy bebizonyítaná, hogy jól működik, ha jön a zivatar és a jeges felhő. Arra kérem tehát, adjon tanácsot, mit írjak annak az embernek, aki nekem a levelet irta és akinek összeköttetése van a viharágvu gyárral. És kérem Mr. Gerébet, hogy másnak erről ne adjon tudomást. Tiszjtelettely- A, N. South. Bend, Indiana Kedves A. N. Honfitárs! Levelében többféle közügyet vet fel, igy nem teljesítem a titoktartásra vonatkozó kérését, amire — mfnt látni fogja —, egyébiránt sincs szükség. Ellenben NEM ÍROM KI A NEVÉT, mert korára való te'* intettel nem akarom se megsérteni, se kigunyolni. Hogy idős ember, azt elárulja levelében, amikor megjegyzi, hogy 65 évvel-ezelőtt már látott Magyarországon vihárágvut. Először is intézzük el a potyaolvasás kérdését. Ön és barátja “tulokosnak” mutatkoznak, akik nem akarnak helyet vásárolni a mennyországban, ami rendben is van, mert a mennyországi javakat a halál utánra ígérik, ellenben önök azon értesüléseket, tanítást és szórakozást, amit az ujságok- ból kapnak, MÁR ITT, EBBEN AZ ÉLETBEN ÉLVEZIK. így illene azért megfizetni, hiszen az újság több ember napimunkájának az eredménye. Azoknak is el kell tartani önmagukat és családjaikat, meg kell tehát fizetni a munkájukért, mintahogyan maga is megkövetelte a fizetést addig, amig dolgozott. * A potyaolvasás tehát elitélendő zsugoriság bái'melv lappal csináljuk is, de százszorosán csúnyább, ha olyan munkáslapot olvasunk potyán, amelynek nincsenek nagy hirdetései, nincsenek gazdag pártfogói, amit tehát csak munkásolvasói tartanak el adományaikkal. És teszik ezt azért, mert tudják, hogy a munkás-sajtó harcolta ki nekik a magasabb munkabéreket, a rövidebb munkaidőt, a társadalmi biztosítást (Social Security), az aggkori penziót, a szervezkedés szabadságát, a törvény előtti egyenlőséget, nemcsak elméletben, hanem a gyakorlatban is, a szólásszabadságot, a kultúrában való magasabb részesedést és sok-sok mindenféle jó dolgot, amiket már most élvezünk, amiket tehát igazán nem lehet mennyországi telkeknek nevezni. Az ily népjóléti dolgokért Írják a munkásírók az estéiket meg éjszakáikat elrabló fejtöréssel készülő cikkeiket, amikért nem kapnak díjazást s bigyje el, hogy amikor maga és a barátja az ilyen Írásokat összetévesztik mennyországbeli tel kék árulásával, az arra mutat, hogy maguk nagyon önző, csúnya gondolkozásu társaságban öregedtek meg De most már nézzük a viharágyu problémáját. Egri diák-koromban én is eleget hallottam a viharágyuk puffogását, amikor a termést fenyegető jégvihart el akarták kergetni. De csak akarták, mert nem sikerült. Csak nagy zajt csináltak 's semmi mást. Lakott ott akkor egy asszony, Terka néninek hívták, aki, ha megharagitották, tulharsogta még a viharágyukat is. A szomszédjai találóan csak a “viharágyu” néven emlegették. Nos, még a Terka néni harsonái sem oszlatták el a viharfelhőket. Mert a viharágyut az a gondolat hozta létre, hogy a hanghullámok szétzavarják a nehéz felhőket. A gyakorlat azonban nem vált be és pár évi kísérletezés után abbahagyták. Itt, a Nyugaton pedig nem szétverni, hanem “megfejni” akarták a felhőket a különböző lövegekkel, de már azt is kezdik abbahagyni, csak azok magasztalják, akik készítik és árulják az ilyen készülékeket. Amint a levelét gondosan átolvastam, arra a meggyőződésre jutottam, hogy az a valaki ott Becsben magát be akarja rántani pár száz dollár erejéig. Ezért nincs szükség a titkolódzásra. Talán sejti az a bécsi “honfitárs”, hogy magának van valami kis pénze és szeretne belőle valámeny- nvit. Bécsben manapság sok ilyen magyar él. amiről már szavahihető könyvet is Írtak. Én tehát azt tanácsolom magának, hogy egy árve centet se fektessen viharágyukba, mert ha elveszti, maga is úgy fog harsogni, mint Terka néni annakidején. És az igy megspórolt pénzből fizessen elő lapunkra, vagy rendeljen egy-egy jó könyvet, amikből még itt, a földi életben nyerhet egy kis szórakozást, vagy szerezhet hasznos ismereteket. Geréb József MÁLASZ KOVÁCS JÁNOS (KANADA) LEVELÉRE Kedves Honfitársam! Engedje meg, hogy az Amerikai Magyar Szó f. évi október hó 27-i számában megjelent “Mi lett a gönci járással?” c. levelére én, mint a monoki Kossuth-szoborbizottság titkára, muzeum- gondnok és helytörténeti kutató érdemben és megnyugtatásul válaszoljak, — márcsak azért is, mert levelében utal a mi legutóbbi nagyszerű társadalmi akciónkra. Tény az, hogy az emlitett járásokban folytattuk le a társadalmi gyűjtést. Az is tény, hogy a felszabadulás után átrendezés alá került közigazgatásunkban nem lehet megtalálni a gönci járást Biz’ azt nem nyelte el a föld — mint Kedves Honfitársam kérdezi —, hanem egyszerűen beleolvadt az egységesített abaujszántói járásba. Ennek a járásnak jelenlegi 29 községe között szerepel Gönc is, az egykori járási székhely, amelyet azóta Abaujszántó a fejlődésben felülmúlt, megelőzött és a nyeregből kiütött. Ez az oka annak, Kedves Honfitársam, hogy a szülőhazáról olvasottak között nem szerepel sehol- sem a gönci járás, mint olyan. De viszont Gönc ma is megvan, s amennyiben szülőfaluja volna, a gönci hordón és a gönci sárgarépán kiviil az alábbiakban szolgálhatok egy pár "érdekes és jellemző adattal. Nem ismerem a néphagyománynak tűnő 10,090 holdas gönci határt, nem tudok arról az egy emberről sem, akinek ebből a határból a felével kellett kínlódnia, s nem hallottam arról sem, hogy a másik felét a kisparasztok hogyan “virtuakod- ták el” Abbáziában, Párizsban és más helyeken. A legújabb statisztikai összeállítások ellenben rendkívül pontos képet mutatnak Göncről és a gönci határról. A legutóbbi népszámlálás nálunk 1960 január hó 1-én volt. Eszerint Gönc lakossága 8,088 lélek, (tehát 163-eal [5.2%-kal] kevesebb mint 1949-ben volt). Férfi 1,419, nő pedig 1,669 (1,000 férfire 1,1176 nő jű' !). A község területe 6 953 kát. hold (4,001 hektár), 1 km'--re 77.2 fő jut. A községben van 733 épület, ebből 736 lakóház. A lakásul Szolgáló épületek száma: 808. szobák és helyiségek száma: 2,735 (ebből kifejezetten szoba: 1,169). Mindezek tálán csak olyan régi száraz adatok, amelyek a múlt rendszerben is megtalálhatók voltak. Vannak azonban az uj társadalomfejlődéssel kapcsolatos adataink is Göncről. így többek között az, hogy jelenleg már két szocialista szektor: két mezőgazdasági termelőszövetkezet működik a községben: a régebbi Rákóczi mg tsz és a tavaly alakult Petőfi mg tsz. A Rákóczi tsz földterülete: .1,561 kát. hold, 182 család közös kezelésében (192 tag). Állatállománya: 144 szarvasmarha, 85 sertés, 32 ló és 445 juh. összvagyona: 3,877,000 Ft, ebből szövetkezeti alap: 420,000 Ft. Egy munkaegységre jutott: 23 Ft 13 fillér. — A Petőfi tsz 73 családja (77 tag) 444 kát. holdon gazdálkodik közösen, állományuk: 25 szarvas- marha, 13 sertés és 27 ló. Erről eredményt mutató adatokkal csak az év végén szolgálhatok. Nem tudom, mióta nem látta Kedves Honfitársam szülőföldjét, mikor volt utoljára szülőfalujában, ahol bizony már a “köz” és “sor” régi fogalmakat felváltották az uj utca-elnevezések. Azt sem sejtem, hogy ki lehetett az a szegény asszony aki férjével együtt olyan agyonhajszoltságban robotolt a husz-szobás kastélyban. Azt azonban tudom, hogy napjainkban már Göncön js, meg az egész “gönci” járásban, sőt egész magyar hazánkban a dolgozóknak életszínvonalát olyan magasra emelte népi demokratikus kormányzatunk, aminőről a hajdani Nagyköz, Patika-köz, Büdösköz gürcölő lakói még álmodni sem mertek! Befejezésül engedje meg, Kedves Honfitársam, hogy reflektáljak a “gönci hordóra” is. Ezt ma már éppúgy nem emlegetik nálunk, mint hires társát a “tokaji antal”-t, azaz a tokij átalago^,. A finom hegyaljai borok államilag hitelesített 1—2 hektóliteres hordókban érnek be a riolittufába vágott, nyirokpenészes pincék alagutjaiban. Tartalmuk csak javult a régihez képest, s ha semmi másért, már ezért is érdemes még Kanadából is legalább egyszer ellátogatni az óhazai tájakra ! Remélve, hogy soraim kielégítők és megnyugtatók, jó egészséget, mielőbbi hasznos munkát kívánok és vagyok szives köszöntéssel: Monok, 1960 november 30. Zsuffa Tibor (Magyarország)-*■> *-> *5» *2» ►> *> ♦$* «i* *■> ♦!* ♦*» *■> *> *1* *t* >1* *> ♦> *1* *$* *1* *1- *2* *2» *> *> *> *2* *> *2« *2* *> *2* 4t Tisztelt Szerkesztőség! Itt küldünk 5 dollárt a naptárért, igen nehezen vártuk, mig végre megkaptuk. Sok szép kép van benne, azt már látjuk és sok jó olvasnivaló is. Meg vagyunk vele elégedve. Likkerék Az évkönyvet megkaptam, melyért azonnal küldök 5 dollárt, hogy minél előbb fedezhessék a kiadásaikat. Remélem, hogy a lapunk minden hü olvasója tehetségéhez képest rövidesen segíteni fog. Fojtho J. Tisztelt Szerkesztőség! Az 1961-ik évi naptárt megkaptam, köszönöm a szives fáradozásukat, hogy elküldték. Még nem volt időm átolvasni, de én rögtön küldök érte öf dollárt, mert tudom, nagy szükség van a pénzre. L. Vass JL