Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-19 / 3. szám
Thursday, January 19, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 5 4 keleteurópai országok szocialista irányú fejlődése A külföldi tökétől függetlenül korszerűsítik iparukat, mezőgazdaságukat. Emelik népük jólétét békés termeléssel A keleteurópai államok gazdasági helyzetének vázolására ez esetben szintén a N. Y. Times jelentéseiben levő adatokat használjuk fel, mert még ezek is igen alkalmasak arra, hogy szembeállítva az előbb felsorolt tőkésrendszerü fejletlen államok helyzetével, kidomborítsa a fennálló ellentéteket. Az ellentét természetesen ott kezdődik és abból származik, hogy ezen országok gazdasága az utóbbi 15 esztendőben a tőkés rendszerről a szocialista rendszerre tért át és ezzel a lépéssel, a tervgazdaság bevezetésével, megkezdődött ezen országok sokrétű fejlődése. A N. Y. Times cikke ezzel vezeti be az ismertetést: “Magyarország, Csehszlovákia, Románia és Bulgária kormányai az elmúlt év jelentős gazdasági eredményeiről számoltak be és még többet jósoltak 1961-re”. E négy országgal egy cikkben foglalkozik, mivel fejlődési fokozatuk hasonló irányú volt a múlt évben. Iparuk hatalmasan haladt előre, befektetési és termelési eredményeik túlhaladták az előirányzott tervet, az életszinvonal és áruellátás emelkedett, a tervezettnél több lakást építettek fel és még többhöz fogtak hozzá. Mezőgazdasági téren az eredmények szerényebbek voltak. Ennek a kivételesen rossz időjárás, a folyamatban levő szervezkedés a termelőszövetkezetekre való áttérés és az ezzel járó uj munka- módszerek kipróbálása és egyes helyeken a mező- gazdasági gépek elégtelensége volt az oka. Magyarországon pl. az utóbbi három év gazdasági fejlődésének üteme meghaladta az évi 10 százalékot, mig a mezőgazdasági termelés tervét csupán 1 százalékkal teljesítették túl. A N. Y. Times abban látja ezen országok közös föproblémáját, hogyan tudnának elegendő árucikket termelni a belső piac felvevőképességének ellátására. E célból tervbe vették, hogy fokozni fogják a közszükségleti cikkek termelési arányát és programot dolgoztak ki ennek teljesítésére. Evvel ellentétben a kapitalista gazdaságokban olyan helyzet áll ma fenn, hogy a gazdasági hanyatlás miatt leszűkített árutermelést sem képes a piac felszívni, ami az életszínvonal süllyedését jelenti. A szocialista országokban a kereseti lehetőség állandó, munkanélküliség nincs, az életszinvonal fokozatosan emelkedik. Mig a kapitalista rendszerű országok 1961-re vonatkozólag “kilátásokról” beszélnek, jósolnak és remélnek, azalatt a szocialista gazdaság “terveket” fektet le és buzgón hozzálát azok teljesítéséhez. Ezért a N. Y. Times azt mondja a keleteurópai országokkal foglalkozó cikkében, hogy “semmi gyökeres változások nem lesznek gazdasági téren 1961-ben, vagy a következő években. A hangsúly a nehézipar fejlesztésén lesz és valamivel nágyobb befektetések lesznek a könnyű iparban és a mezőgazdaságban”. Ez mindenesetre megnyilvánul az elfogadott 3 és 5 éves tervekben. De a tervek lelkiismeretes teljesitése és túlteljesítése mégis jónéhány gyökeres változást fog létrehozni a népi köztársaságokban. Lengyelország uj 5 éves terve A N. Y. Times külön cikkben foglalkozik Lengyelországgal tekintettel arra, hogy 1961-ben lépteti életbe az uj 5 éves tervét, amely 50 százalékkal szándékszik emelni az ország ipari termelését, vagyis évente 10 százalékkal. E kereten belül 1961-ben a nemzeti bevétel 5.5 százalékkal lesz nagyobb a tavalyinál. Az országos kereset emelkedése 3.5 százalékos lesz. Az állami költségvetés felét 106 milliárd zlotyt ipari befektetésre fogják felhasználni. Ipari és lakás- építkezésre 7.5 százalékkal többet szánnak, mint tavaly. 4 százalékkal több közszükségleti cikket, 4.3 százalékkal több mezőgazdasági termést vettek tervbe. 4 százalékkal emelték a béralapot és 1.5 százalékkal a munkáslétszámot. A gyors iparosításnak a hazai nyersanyagok felhasználása mellett sok külföldi nyersanyagra és gépre lesz szüksége. A kereskedelmi mérleg kiegyensúlyozására a Lengyel Népköztársaság ezért 34 százalékkal akarja emelni exportját 1961-ben. A N. Y. Times cikke a lengyel 5 éves tervet “optimista feltételezések piramisának” nevezi és kétséget fejez ki annak sikeres kivitelezése iránt. Ám a múlt tapasztalatai mutatják, hogy ami kapitalista szemszögből nézve lehetetlennek látszik, azt a szocialista tárgyilagos tex'vszerüség és elhatározás képes megvalósítani. Természeti csapások Kínában Miközben a jelentés beismeri, hogy a Kínai Népköztársaság ipari fejlődése továbbra is általánosan mély benyomást keltő eredményeket ért el, hivatkozik egy kínai jelentésre, amely szerint ebben az évben a kinai termőföldek több mint felét 100 év óta nem tapasztalt “elemi csapások” sújtották. Különböző arányban 148 millió acre területet érintett az 1960-ban fellépő szárazság, árvíz, tájfun, jégeső, fagy, rovarok és növényi kórok. Kina még nem bocsátott ki hivatalos adatokat az 1960-as mezőgazdasági eredményeiről. A nyugati szakértők — akik nem jártak Kínában — kijelentik, hogy a mezőgazdasági visszaesés — amelynek arányáról nem tudnak —, nem csupán a kedvezőtlen időjárásnak tudható be, hanem inkább a “parasztok messzemenő kollektivizálásának”. Ennek ellenkezőjéről számolnak be az angol nyelven is megjelenő kinai folyóiratok. Leirják az emberfeletti munkát, amellyel kinai termelő- szövetkezetek tagjai csatornák, vízmüvek építésével uj viztartalék feltárásával küzdöttek a szárazság ellen. A mezőgazdaság 1960-ra szóló termelési terve 12 százalékos emelést tűzött ki az 1959-es- sel szemben. Csak a kinai kormány közeljövőben megjelenő hivatalos statisztikai adatai mutatják majd ki, hogy a kinai nép hogyan teljesítette ezt a tervet a gátló körülmények ellenére. Kina magas ipari termelési eredményt ért el 1960-ban, főleg a nehéziparban. Feltételezhető, hogy a könnyűipart visszatartotta a mezőgazdaság ipari nyersanyagának — u. m. gyapot, stb. — bizonyos hiánya, de erről nincsenek számadatok. Az acéltermelés terve 18,400,000 tonna volt az 1959-es 13,000,000 tonnával szemben. Az egész évi termelés értékének tervirányzata 23 százalékkal volt magasabb az előző évinél. Kina annyira bizik erejében, hogy 1961-re és 1962-re nagyarányú termelési célpontokat tűzött ki, amelyek az országos eredményeket már 1962- ben az angol termelés színvonalára emelik. Az egyetlen kivétel A lehangoló latin-amerikai gazdasági helyzetkép nem vonatkozik Kubára. A sikeres forradalom óta eltelt két év alatt Kuba leszámolt az amerikai imperializmustól való függőségével és a nyugati féltekén eddig szokatlan uj utakon indult el felépíteni nemzeti gazdaságát és emelni népe életszínvonalát. Az uj kox’mány az óriási latifundiumokat és cukornádültetvényeket a dolgozó parasztság kezére juttatta^ főleg kollektívák és állami birtokok formájában. Az együttműködést megtagadó amerikai imperialisták tulajdonait, cukorfinomitókat, olaj feldolgozó gyárakat* és más ipari intézményeket állami tulajdonba vette. A külföldi imperializmus gazdasági megszorításokkal próbálta gátolni Kuba forradalmi újításainak sikerét, dé a Szovjetunió, Kina és más népi államok kormányaival kötött kereskedelmi kapcsolatok leküzdötték az eléjük tornyosuló akadályokat. Az Egyesült Államok a cukorbehozatal megszüntetésével tönkretette volna Kuba gazdaságát, amely túlnyomóan erre az árucikkre volt alapozva, ha a Szovjetunió nem vállalkozik arra, hogy a fennmaradt cukormennyiséget_ megvásárolja. A következő évre több ország kötött szerződést Kubával cukortermelése megvásárlására, úgyhogy e téren nem éri károsodás. A szocialista államok segitőkezet nyújtottak Kubának az ipar kiterjesztésére és felépítésére is. Egész gyárakat ellátó gépi felszereléseket és technikusokat bocsátottak rendelkezésére. Kétségtelen, hogy Kuba ujréndszerü átszervezésének megvánnak a maga nehézségei, zavarai,, amiket a? imperializmus minden eszközzel —. még a fegyveres beavatkozás eszközével is —• igyekszik mélyíteni. De ugyanakkor megvan a biztosíték Kuba fejlődésének sikeres kivitelezésére, mert az elavult elnyomó gazdasági módszerekről áttért az uj, a népek szükségleteire alapozott termelési módszerre. összehasonlítás és következtetés A felsorolt országok gazdasági helyzetének ismertetése igy, egymással szembeállítva, visszatükrözi azt a gigászi harcot, amely az emberi társadalom fejlődését a 20. században jellemzi az 1917-es orosz forradalom óta. A kulcskérdés a termelő eszközök — a föld, a gyárak, a gépek —• hovatartozása. A kapitalista rendszerű országokban a magántulajdonra és a profitrendszerre alapozott termelés a munkaerő kizsákmányolásával és a tömegek elnyomásával nem képes a népek szükségleteit ellátni. A fiatal szocialista rendszer viszont a termelőeszközök köztulajdonba vételével gyors iramban emeli a népek jólétét, az iparilag elmaradt országok gazdaságának felvirágoztatását és ez serkentőleg hat a gyarmati és félgyarmati országok népeinek szabadság és függetlenségi mozgalmaira. A latin-amerikai országok gazdasági fejlődése a külföldi, főleg az amerikai tőke befektetésétől függ. Az Egyesült Államokban fellépő gazdasági válság őket érinti a legsúlyosabban. Tehát az 1961-es kilátások ezekben az országokban bizonytalanok és nem sokat igérőek. Evvel szemben viszont a kelet-európai szocialista államok és Kuba, mivel gazdasági életük nem függ a tőkések befektetéseitől, a kapitalista világgazdaság hanyatlásától függetlenül fejlődnek. A két rendszer különbsége egyre szembetűnőbbé válik. Ennek gazdasági és politikai fejlemé- ixyei 1961-ben jeleixtősek lesznek. Diszkrimináció a szakszervezetekben George Meany, az AFL-CIO központi elnöke nem hajlandó elismerni az NAACP vádját, hogy a szakszervezetekben még mindig diszkximinál- nak a néger munkások ellen. A National Association for Advancement of Colored People munkatitkára, Herbex't Hill, évi jelentésében rámutatott, hogy még mindig léteznek elkülönített lokálok néger tagok részére, munkaszex’ződésekben külön elbírálásban részesítik a néger munkások rangidősségi jogait és diszkrimináció van az ipari kiképzés terén, amelynek adminisztrációjában a szakszervezetek is részt- vesznek. “Már régen lemondtam arról, hogy Herbex’t Hill-t kielégítsem”, vetette oda röviden egy újságíró kérdésére Meany. “Van haladás, ha nem is olyan gyors, mint amit ő szeretne”. A kérdést Boris Shishkin, az AFL-CIO polgárjogi bizottságának titkára a központi vezetőség februári gyűlése elé fogja vinni. Ugyancsak felkerül az ipari foglalkoztatás terén gyakorolt faji megkülönböztetés problémája az American Negro Labor Council febx’uár 17—■ 18-án Washingtonban megtax’tandó konferenciáján. Philip Randolph, a Council elnöke szerint az ipax’ban és az unionokban gyakorolt diszkrimináció, valamint a néger tanulók alacsonyrendü oktatása az oka annak, hogy a néger munkásokat aránytalanul kis számban alkalmazzák technológiai munkaterületeken. A MAINZI RENDŐRSÉG kétszer egymás után kiszállt egy éksz*exüzletbe, ahonnan az atomati- kus riasztóberendezésben hivójelzés éi’kezett. Az üzletben mindent a legnagyobb x-endben találtak; csak a második riadó után fedezték fel, hogy az éx’zékeny berendezést egy futkározó egér szólaltatta meg... ♦ KANADA LAKOSSÁGA meghaladja a 18,000.- 000-t. A múlt év novemberében érte el Kanada lakossága ezt a számot az ország statisztikai hivatalának jelentése szerint. Eszerint a lakosság egy év alatt 370,000-rel növekedett.