Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-19 / 3. szám
AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, January 19, 1961 4 A gazdasági helyzet a tőkés rendszerben élő elmaradt országokban Latinamerikában mélyül a külföldi tőkétől függő gazdaságok válsága. - A népfömegak nyomorúsága fokozódik Lapjaink, folyóirataink ha a nyugati országokról Írnak, akkor ezeket az államokat mint a “szabad világ” tagjait említik. Ha ezt az elnevezést vesszük alapul, akkor úgy tűnik, hogy ezen országok népei a legnagyobb szabadságban és jólétben élnek, gazdasági életük pedig virágzó. Hisz ahhoz, hogy az ember szabadnak érezze magát, a mi modern időnkben hozzátartozik, sőt elengedhetetlen kellék a gazdasági függetlenség és jólét. Ha valakinek pl. nincs munkája és nem tudja, hogy holnap mit fog enni és hol fogja tudni álomra hajtani a fejét, akkor az az ember a legsúlyosabb rabságban szenved — a gazdasági gondok rabságában — még ha látszólag független is és nem tartozik senkinek felelősséggel. Amilyen igaz ez a tétel az egyén esetében, ugyanolyan igaz az államokéban is. A különbség az, hogy az utóbbinál ez sok ember előtt nem olyan nyilvánvaló. Ennek lehettünk tanúi az elmúlt napokban, mikor a N. Y. Times gazdasági mellékleteiben, amit ilyenkor, újév utáni héten bocsátanak ki, az egyes államok gazdasági helyzetét ismertették. Ebben a gazdasági beszámojóban le kellett tenni minden szokásos politikai szólamról és a lehetőség szerint tiszta képet festettek a tőkés országok helyzetéről és várható fejlődésükről. Ez a melléklet ugyanis az üzletembereknek és szakértőiknek szólt, és nem kisebb célt szolgált, minthogy útmutatást adjon a számukra, hogy hová fektessék be tőkéjüket. A NY Times melékletéből tehát megtudhatták, hogy hol várható a legnagyobb profit és hol fenyegeti tőkéjüket a legkisebb veszély. így tehát ennek a nagybefolyásu és az adatok beszerzéséhez legjobban hozzáférni tudó tőkés újságnak beszámolója alapján fogunk rámutatni arra, hogy nagyon sok ország esetében mit érthetünk az alatt, hogy a “szabad világhoz” tartozik. Spanyolország gazdasági helyzete Spanyolország jelentős helyet foglal el a tőkés országok között. Amerikai támaszpontok egész sora épült ez állam területén. Az ország ipara és mezőgazdaság viszont - igen elmaradt körülmények között termel. Az import majdnem kétszerese az exportnak és egyre inkább csökken a kiviteli lehetőség, mert a fejlettebb nyugat-európai államok, különösen a most vámuniót alkotni akaró hat ország a kontinensen, csökkentik egymás közti vámjaikat és igy a Spanyolországból jövő áruknak egyre erősebb belső versenytársa támad. Pedig eddig ezek az országok igen jelentős helyet foglaltak el a spanyol exportban. A nemzeti termelés értéke 2 százalékkal csökkent a múlt évben, melynek összege 8,900,000,000 dollár, volt, mig ugyanakkor a kormány 1,200,- 000,000 dolláros költségvetés tervezetét 16 százalékkal túlhaladták. Tehát kb. egyhatoddal többet költöttek az előirányzottnál a rendszert fenntartó államgépezetre és 182 millió dollár deficit keletkezett. A deficitet külföldi kölcsönökből fedezték, aminek az árát a spanyol nép tömegei érezhetik majd. meg a magas kamatok miatt. Egyes spanyol gazdasági körök szerint a 400,- 000,000 dolláros amerikai légitámaszpont felépítése is rontotta az ország pénzügyi helyzetét, mert hozzájárult az infláció fokozódásához. Az Egyesült Államok követe, John Davis Lodge szerint, ennek nincs alapja, mert Amerikából háromszor olyan értékben jöttek be ritka áruk, amelyek alig találhatók az országban, mint amennyi spanyol nyersanyagra szükség volt a repülőtér építéséhez. Bármi is az igazság, tény az, hogy a belső piac felvevőképességét egyáltalán nem fokozták az elmúlt években és az ipar fejlődése is csak vontatottan és állandó zökkenőkkel halad, annak ellenére, hogy a természeti adottságok meglennének a gyors fejlődésre. Az ország jelentős nyersanyag és energiakincseit a fejlettebb tőkés államok vásárolják fel. Természetes tehát, hogy a belső piac felvevőképessége nem növekedhet, mert nem teremtenek ereseti lehetőséget a lakosság számára. Portugáliában a gyarmatokon van a hangsúly Portugáliát szoros politikai és gazdasági szálak fűzik a Nyugathoz. Tiz évvel ezelőtt kötötték meg az amerikai-portugál barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződést, amelynek alapján az Egyesült Államok továbbra is megtartja a háború alatt szerzett Azori-szigeti támaszpontjait. Portugáliában nem voltak inflációs jelenségek, ami bármilyen furcsán hangzik is, a rossz időjárásnak tulajdonítható. Ez ugyanis rossz mező- gazdasági termést hozott és jelentősen csökkentette a lakosság vásárlóképességét. Az ország kereskedelmi mérlegét az állandó de- . ficit jellemzi, amit a gyarmatokkal való “hasznos” kereskedelem hoz csak. egyensúlyba. Portugáliának ugyanis hatalmas gyarmatbirtokai vannak Afrikában. Angola (Portugál Nyugat-Afrika) egyedül 14-szer akkora, mint az “anyaország” és a lakossága csak feleannyi, 4.5 millió. Portugália fasiszta kormánya tehát a gyarmatok fokozottabb kiszipolyozásával igyekszik hatalmas deficitjét pótolni. Mindez nem csökkenti a hatalmas méretű belső nyomort és szegénységet, ami az ország elmaradt gazdasági helyzetének a következménye. Az ipara Európában a legelmaradottabbak közé tartozik. Jelenleg is alig van fejlődés. Az elmaradt' technika jellemzi és a teljes letargia, amely munkásosztályának elnyomásából fakad. Nagyarányú a munkanélküliség is. Hatalmas tömegek vándorolnak ki évente az országból Dél- Amerikába és Kanadába. Nyersanyagokban és energiaforrásokban gazdag, igy nenrez az oka elmaradt és fejletlen iparának. A baj az ország gyarmati heyzetében gyökeredzik. Ugyanolyan függvénye Portugália a nyugati fejlett kapitalista államoknak gazdaságilag, mint amennyire alá vannak vetve az afri- -kai gyarmatai saját kizsákmányoló osztályának. Kereskedelmi mérlege hiien tükrözi ezt a helyzetet: a behozatal 365 millió dollárt, mig a kivitel csak 215 millió dollárt tett ki. Ehhez még hozzá kell számítanunk, hogy mig kivitele főleg nyersanyagokból, addig behozatala leginkább kész ipari cikkekből áll. A latinamerikai államok A közép-amerikai államokat ipari szempontból a világ legelmaradottabb országai közé-sorolhatjuk. Mezőgazdaságuk pedig a United'Fruit Co. befolyása alatt áll. Ez azt.jelenti a gyakorlatban, hogy ezen országok gazdasági és politikai irányítását amerikai vállalat tartja a kezében. Ha az egyes államokat sorra vesszük láthatjuk, hogy a gazdasági pangás jellemző rájuk. Mindegyik gyéren lakott csak, igy területük bőven ellátná őket a szükséges nyersanyaggal és energiaforrással, ami álapot adhatna ipari életük kifejlődésének. Ezzel szemben munkanélküliség és a pénzügyi egyensúly labilitása jellemző rájuk, GUATEMALA pl. egyensúlyba hozta pénzügyét, de gazdasági fejlődésének lelassubbodása árán. Fő export cikkének a kávénak ára nagyot esett tavaly és igy külkereskedelmére a kivitel értékének nagyarányú esése és a behozatal túlsúlyba jutása lett jellemző. Az állam pénzügyi helyzete annyira leromlott, hogy a tisztviselők gyakran 2—3 hónapig nem kapták meg fizetésüket. Csak külföldi segéllyel hozták valahogy rendbe a hiányokat, de fokozódott az ország gazdasági életének a külföldi tőkétől való függése. HONDURAS 1960-ban sem tudott megszabadulni attól a gazdasági pangástól, ami már évek óta tart. 1959-ben kereskedelmi forgalmának teljes összege, a bel- és külkereskedelmet beleértve, 129 millió dollárt tett ki, ami 7 százalékos visszaesést jelentett az ’58-ashoz képest. A tavdvi hasonló volt a megelőző évihez. A munkanélküliség igen jelentős, az ipari befektetés aUcsonv. Egy papirmalom és feldolgozó üzem létesítésének terve már négy éve húzódik. A gyárat külföldi tőkéscsoportnak kellett volna megalapoznia. . PANAMÁNAK hatalmas államadósságai vannak. Ez jelenleg 108,400,000 dollárt tesz ki. Ez-az adósság béklyóban tartja az ország iparát és visz- szaveti gazdasági életének fejlődését. Az ország területén húzódik keresztül a világjelentőségü Panama-csatorna, amely az amerikai csatornatársaság bérletében van. A 100 millió dolláros jövedelmet hozó viziutból, Panama csak évi 1.9 millió dollár jövedelmet élvez, a többi a külföldi társaságé. Dél-Amerika államai sem különböznek sokkal Közép-A meri káétól. PERUVAL kapcsolatosan arról olvashatunk a N. Y. Timesban, hogy az uj miniszterelnök- milyen nagyszerű takarékossági programot vezetett be és igy rendbehozta az ország zilált pénzügyét. Ugyanekkor el kell, hogy ismerje, az országban nagy a politikai nyugtalanság, mert a lakosság nagy része szenved a rossz termés, a szárazság és a földhiány miatt. Persze itt van a bajok kutforrása. A földterület legnagyobb része csak a spanyol eredetű nagybirtokosok kezén van, valamint a külföldi vállalatokén, mig az indián parasztság 80 százaléka földnélküli, részes bérlőként dolgozik a nagybirtokon vagy kénytelen ledolgozni a bérelt összeget. A munkásság ugyancsak elégedetlen, mert a megélhetési költségek állandóan emelkednek. PERU iparában még ma is a bányászat a vezető ágazat. Bár a lakosságnak csak 2 százaléka dolgozik itt, ez adja a nemzeti jövedelem 13 százalékát és az export 47 százalékát. Az Andok hegyvonulataiban összpontosított .szinesfémbá- nyászat a külföldi tőke kezén van. Felmerül bennünk a kérdés, kinek a szempontjából olyan jó ez a kormány, hogy az újság ennyire megdicséri? Latin-Amerika természeti kincsekben leggazdagabb állama VENEZUELA, gazdasági depresszióval küzd. Olajkutjainak hozama a Föld harmadik legnagyobb olajtermelő államává teszi az országot és 20,000,000 tonnát meghaladó vasérc termelése hatodik helyre helyezi a világ vasérc-termelő államai között. De olaja a Rockefeller-i-rde- keltség hasznát növeli, vasércére pedig a Bethlehem Steel Corp. és a United States Steel Corp. leányvállalatai tettek rá a) kezüket, Ennek következménye volt, hogy az ország nyersanyagát nem a belső iparosítás céljaira fordították és igy 'néni teremthettek munkaalkalmakat a városi lakosság nagy tömegei részére. A munkanélküliek száma a múlt évben 200,000-ről 350,000-re ugrott. (Mindez egy 6 és fél milliós országban!) Nagy iparosítási programot hirdettek meg, hogy leküzdjék a válságot, de a tőkehiány lehetetlenné tette a megvalósítását. PARAGUAY gazdasági'clete ugyancsak függvénye a külföldi tőkének. Kivitele eddig rendszerint túlhaladta behozatalát. Az elmúlt évben a kereskedelme 4,000.000 dolláros deficitet mutatott ki. Ez a hús, quebracho kivonat (csersav), bőr és gyapot kivitelének visszaeséséből származott, jellemző a külföldi tőkétől való függésére, hogy kormánya azonnal elrendelte a “fél-mértékletességi” programot. Ez a mértékletesség főlég a szegényebb osztályokat érintette és az elégedetlenséget és elkeseredést fokozta a Slmessner-diktatura ellen. A nép ugylátszik koráritsmes annyira elragad tatva a népelnyomó rendszertől, mint a külföldi érdekeltségek, akik támogatják, mert sok helyen gerilla harcot kezdett ellene. A kormány viszont a nemzeti jövedelem egy jelentős részét a népi felkelések leverésére és uralmának fenntartására fordítja. (Ez a takarékossági program is nagyon hasonlít a jelenlegi belga “takarékossági” programhoz.) URUGUAY keservesen küzd az infláció ellen. Ez a nagy állattenyésztéssel rendelkező ország, ugyancsak teljesen a külföldi töke befolyása alatt áll. A külföldi tőke elsősorban az ország legfontosabb iparágát, a hütőipart monopolizálja. Ezen keresztül persze az ország egész gazdasági életére döntő befolyással van. Az állam pénzügyi helyzetet a külkereskedelmi mérleg multévről összegyűlt 100 millió dolláros deficitje ingatta meg. A gyapjú-eladás, amely igen jelentős tői rása az állam bevételének, erősen visszaesett, 181,835 báláról 108,558 bálára. De még nagyobb problémát okoz a földművelés és állattenyésztés termelésének visszaesése és a közlekedési rendszer elavultsága. Mindezt modernizálni kellene, hogy a termelékenységet növelni tudják és versenyt tudjanak tartani a világpiaci árakkal. Mivel a külföldi tőkének nem szívügye az ország fejlődésének előmozdítása, erre egyáltalán nem került még sor. A nagybirtokokosok karmai között vergődő országnak pedig nincs elegendő tőkéje, hogy a szük(Folytatás a 13-ik oldalon)
