Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)
1961-06-01 / 22. szám
10 AMERIKAI MAGYAR SZÓ Thursday, June 1, 1961 A MEZŐGAZDASÁG FEJLŐDÉSE A kapitalista világ propagandagépezete rendkívül szívesen jósolja meg a szocialista országokban lezajló nagy társadalmi, gazdasági változások kudarcait. Fantáziájukat szabadjára engedik, és semmiféle gátlás nem befolyásolja .fövendőmondásukat. Természetesen nem maradt ki jóslási témakörükből a mezőgazdaság sem. A földreform, a földosztás idején, és az azt "követő évekoen, jóformán egyes-egyedül azt hajtogatták hogy csak a grófi birtokok voltak képesek kenyeret termelni, és éhhalál szélére keni! nemcsak a magyar nép, hanem minden kelet- európai ország, ahol a parasztnak adják, adták a földet. De ez régen volt. A népi demokratikus országokban napirendre került a mezőgazdaság szocialista átalakítása, a korszerű nagy üzémü gazdaságok rendszerének a kiépítése. Most már ez kínálkozott jóslataikhoz témának. Sok mindent összefecsegtek. A fő érvük mindenesetre az lett ismét, hogy ebben aztán igazán tönkremegy minden mezőgazdaság. Persze egy kicsit furcsa, hogy a szövetkezetek megalakulásával kapcsolatban a nagygazdaságok rendszere ellen beszélnek, mert— ami a gazdaságok méreteit illeti — a kapitalista világban is a nagygazdaságok száma szaporodik. így nyilatkozik sok más nyugati ország agrárpolitikusa, közgazdásza is. Senki számára sem lehet meglepetés, hogy ezzel az állítással a szocialista ■országokban is egyetértenek. Persze ott egészen más következtetéseket vonunk le ebből az igazságból a gyakorlati politika számára, mint amilyeneket levonnak a polgári politikusok. A különféle kereskedelmi termelési akciók ki nem mondott, de valóságos célja a nagybirtokok tá mogatása, a kisgazdaságok tulajdonosainak tönkretétele. Azok a számok amelyek az amerikai nagyfarmok növekedéséről, a kisfarmok számának csökkenéséről szólnak, eléggé ismertek. De zajlik ez a folyamat más országokban is. Nvugat- Németországban például 1949-től mostanáig keleken 364 ezerrel csökkent a kisgazdaságok száma. Mogv mi történt tulajdonosaikkal? Miután tönkrementek, elárverezték, felszámolták őket. A volt gazdák a városok legrosszabbul fizetett segédmunkásai lettek, ha ugyan nem a munka- nélküliség keserveit viselték. Volt kisgazdaságuk pedig növelte a nagyobb birtokok területét. Egyáltalán nincs semmi csodálkozni való azon. hogy ebben az időszakban a száz hektárnál nagyobb gazdaságok területe jóval több mint tiz százalékkal növekedett Nyugat-Németországban. A kudarcot jövendölök — akár a földreformról akár a gyárak államosításáról, vagy más egyébről volt is szó — mindig tévedtek. Tévednek ma is, tévedtek a múlt esztendőben is, amikor Magyarország, s a baráti országok mezőgazdaságának teljes csődjét jósolták. Könnyű lenne ennek igazolására felsorakoztatni a magyar, a bolgár, a szovjet vagy a többi szocialista ország mezőgazdaságának eredményeit. Egyszerű és nagyon világos cáfolatot jelentene pusztán azoknak a korszerű termelési eljárásoknak a felsorolása, amelyek a mély talaj műveléstől az öntözésig, a kémizálás eredményeitől a gépesítésig hihetetlen gyorsasággal terjednek a szocialista országokban. De most hagyjuk ezt. Fogadjuk el az Egyesült -Nemzetek Szervezete egyik bizottságának, az Európai Gazdasági Bizottságnak az értékelését. Hogyan is alakult az Európai Gazdasági Bizottság mezőgazdasági bizottságának adatai szerint Európa mezőgazdaságának termelése? Az 1949- 1953 közötti évek termelését 100-nak vették, és enek alapján a következő kimutatást készítették: Az 1954—1958 közötti termelés színvonala Ny ugat - Európa 115 % Dél-Európa 117% Kelet-Európa 114% Szovjetunió 133% A szovjet mezőgazdaság termelésének gyorsuló üteme tehát világosan megmutatkozik ebben az időszakban is. Az európai népi demokráciákban — amelyeket Kelet-Európa néven foglaltak össze — ebben az időszakban kezdődött, illetve gyorsult meg a mezőgazdaság átszervezése. Eriül egyébként mindig azt mondták, hogy a termelés nagyfokú visszaesésével párosul. S ime, mit mondanak azok, akik hagyják magukat a tényéktől befolyásolni ? Azt, hogy a szocialista or- -szágokban ebben az időszakban is fejlődött a mezőgazdasági termelés. Tehát az az időszak, amely nagy gazdasági, társadalmi változásokkal előkészítette a — következő — gyors fejlődés időszakát, nem járt a termelés visszaesésével. A szocialista országok ellen uszító propaganda, persze, erről nem akar tudomást venni. Úgy tesznek, mint a vihar közeledtével a strucc. Homokba dugják a fejüket, hogy ne kelljen a tényekről tudomást szerezniük. S hogyan foglalja össze véleményét ugyanez a bizottság az európai mezőgazdaság jövőjéről? Szó szerint a következőket Írják: “A kelet-európai országokban a termelés üteme meg fog gyorsulni, túlhaladja az európai átlagos 2.8 százalékos évi növekedést.” Ennél a megfogalmazásnál az Európai Gazdasági Bizottság mezőgazdasági bizottságának egy másik statisztikája mond csak többet. Ha Európa mezőgazdasági termelését az 1954—58-as évek átlagában 100-nak vesszük, akkor szerintük 1965-re a következő helyzet várható : A National Industrial Conference Board gyűlésén összejött ipari és kereskedelmi vezetők egymást biztatták, hogy 1961-ben és 1962 közepéig fokozatosan javulni fog a termelés és emelkedni fog a termelt áruk eladása. Feltevésüket azonban nem igazolták egyébbel, mint azzal a csekély és ingadozó termeléstöbblettel, ami az acél és automobil iparban az utóbbi 2—3 hétben létrejött. Néhány acéltársulat, a National Tube Co., a Republic Steel, a Lone Star Steel Co. bejelentette, hogy részben behívja dolgozni munkanélküli alkalmazottainak egy kis töredékét, részben kibővíti a dolgozó munkások munkaidejét. Az autó-iparban változó lendülettel folyik a termelés, egyik héten emelik, másik héten ismét csökkentik a készülő autók számát. Szakszervezeti körökben az a vélemény fejlődött ki, hogy mindkét iparban a várható autó- sztrájkra készülnek fel a termelés emelésével. Készletet akarnak felhalmozni, mint az 1959-es acélsztrájk idején tették, hogy a gyárosoknak legyen kitartásuk és ne legyen áruhiány, amely a munkásokkal való gyors megegyezésre kényszerítené őket. Az ipari vezetők gyűlésén résztvett Ewan Cla- gue, a munkastatisztika megbízottja is, aki a munkanélküliség alakulásáról azonban nem tudott sem határozott, sem kielégítő képet nyújtani. Azt jósolta ugyan, hogy az év végéig a jelenlegi 6.8 százalékos ráta 6 százalékra csökkenhet, de május hónapra pl. “legfeljebb csak szezonsze- ríi javulásra számíthatok”, mondotta. Clague nem az egyedüli, aki kételkedik abban, hogy a közeljövőben megvalósul Kennedy elnök kívánsága, hogy a munkanélküliség 4 százalékra csökkenjen Szerinte a gazdaságnak rohamosan kellene fejlődnie, hogy az automatizálás terjedése mellett is legalább 1,500,000 uj munkaalkalmat teremthessen azoknak, akiket az automatizálás kiszorít állásukból és másik 1,250,000 munkaalkalmat azok részére, akik felnőnek és évente növelik a munkástábor számát. Ez 2,750,000 uj munkaalkalom éven+e. amire a kilátások semmi Ígéretet nem nyújtanak. T. F. Patton, a Republic Cteel Corp., az országos acéltermelők harmadik legnagyobb vállalatának elnöke, emelkedő termelést jósolt az év hátralévő és 1962 első két negyedévére. ^Szerinte az átlagos heti acéltermelés országosan 50 százalékkal több lesz, mint 1960-ban volt, amikor is tudvalevőleg a termelt acél mennyisége a termelőképesség 50.45, sőt annál is alacsonyabb százalékarányára szállt le. Sherwood H. Egbert, a Studebaker-Packard Corp. elnöke reményteljesen néz a következő hónapokban emelkedő autófogyasztás elé. Számit arra, hogy ez évben legalább egymillióval több autót fognak eladni, mint tavaly. Az ipar bevétele azonban “minden valószinüség szerint valamivel alacsonyabb lesz” — mondotta. Ezt annak tulajdonítja, hogy “alacsonyabb lesz az eladási ár, a munkabérek emelkedni fognak és drágább lesz a nyersanyag és a hozzávalók”. Szerintük azonban a “bevételt” nem kell összetéveszteni a “profittal.” A tapasztalat azt mutatja, hogy a Nyugat-Európa 122% Dél-Európa 129% Kelet-Európa 166% Szovjetunió 199% A kapitalista világ propagandagépezete irhát, beszélhet a szocialista országok mezőgazdasági csődjéről, alapvető bajairól, összeomlásáról, visz- szaeséséről. mindenféle zagyvaságot. Aki csak egy kicsit is hajlandó a valóságos helyzettel számolni, sehol a világon nem fogadhatja el sem helyzetértékelésüket, sem jóslataikat. Az EGB- ban nem a propaganda, hanem a kereskedelem, az adok-veszek alapján, a tények figyelembevételével kell számolni. így viszont már nem lehet felelőtlenül megítélni a dolgokat. Mindenesetre biztos, hogy az Európai Gazdasági Bizottság tagjai — akik bizonyára alapos fontolgatás után jutottak arra a következtetésre, amely szerint az előttünk álló időszakban a szocialista országok mezőgazdasága Európa leggyorsabban fejlődő mezőgazdaságává válik — nem csalódnak számításunkban. A. I. csökkent bevétel mellett is jelentős profit emelkedés állhat fenn. Ugyanaznap jelent meg az újságban a Federal Reserve Board jelentése a rendszeres, negyedévenként 17,000 család körében folytatott adatkutatásáról, a vásárlási irányzat fejlődésével kapcsolatban. A jelentés szerint javuló irányzat mutatkozik a háztartási felszerelések vásárlásánál, de “bizonyos gyöngülés az uj autók iránti érdeklődés terén.” Az olajipar nevében L. F. McCollum, a Continental Oil Co. elnöke fejezte ki reményét az olaj- termelés ez évi csúcsteljesítményéről anélkül, hogy rátért volna a nemzetközi versengésre, amivel az olajtermelők szembenéznek. A vegyipar képviselője, Hans SUuffer, szintén több termelést és nagyobb profitot vár, különösen a gyógyszeripar terén. Itt legalább 10 százalékos emelkedési helye, e’* kilátásba. Bizony, még nem elég drága az orvosság, lesz miért nyögni a betegeknek. Valamivel csak helyre kell hozni az export terén várható esést, amit az hoz létre, hogy a legtöbb amerikai találmányt már külföldön is készítik. A Montgomery Ward & Co. elnöke a kiskereskedelem 3 százalékos emelkedését helyezte kilátásba. Ez inkább a mindennapi családi szükségleti cikkek terén lesz jelentősebb, mint a háztartási gépeknél és felszei’eléseknél. Az építkezési árak emelkedni fognak, mondotta H. C. Turner építkezési vállalkozó. Azt állította, hogy az emelkedő munkabérek az utóbbi években a vállalkozókat terhelték és hogy 1957 óta ennek ellenére az építkezés költségeit nem emelték. Ez az állítás megfejthetetlen kérdést vet fel. Vajon ki felelős akkor az állandóan fantasztikusan emelkedő házbérekért? 21.8 millió forintot megtakarítottak A Kohó- és Gépipari Minisztérium erősáramú berendezések igazgatósága első Ízben hívta össze tanácskozásra az iparág kiváló újítóit és újítási előadóit. A Villamosgép- és Kábelgyár művelődési otthonában tartott baráti megbeszélésen Bó- di Gyula, az iparigazgatóság vezetője tájékoztatta a meghívottakat azokról az intézkedésekről, amelyek elősegítették az újítók mozgalmának fellendülését. Az igazgatóság által kidolgozott ügyintézési forma alapján ma már minden vállalatnál egyöntetűen végzik az adminisztrációt, s általában megtartják a határidőket. A nagy jelentőségű újításokat a vállalatok külön nyilván tartják, és megvalósulásukról negyedévenként jelentést adnak a minisztériumnak. Az intézkedések hatása szemléltetően tükröződik a mozgalom eredményeiben. 1960. első felében a benyújtott 3590 újításból 1570-et fogadtak el és 1418-at vezettek be, az év második felében 3703 javaslatból 1891 volt az elfogadott és 1602 a bevezetett újítások száma. A bevezetett ujitás- sokból származó megtakarítás pedig az első félévi 15.8 millió forintról 21.6 millió forintra emelkedett. ! IPARI VEZETŐK RÓZSÁS ELKÉPZELÉSEI A termelés és a kereskedelmi forgalom javulását jósolják. — A munka nélküliség jelentős csökkenése nincs kilátásban
