Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-06-01 / 22. szám

Thursday, June 1, 1961

AMERIKAI MAGYAR SZÓ

Egyik tengerparttól a másikig

A mezőgazdasági ipar vándor munkásai a legkizsákmányoltabbak az országban.— Nehéz munkájuk nem biztosit keresetet számukra. — Kongresszusi kihallgatások tanúvallomásai feltárják nyomorúságos helyzetüket

A rabszolga rendszerre emlékeztető kizsákmányolás és bánásmód került napvilágra a képviselőház munkaügyi albizottsága kétnapos kihallgatásán, amely New Jersey és New York állambeli farmokon dolgozó, főleg Porto Rico-ból behozott mezőgazdasági munkások körülményeinek kivizsgálásával foglalkozott.

Egy kifakult kék pamutinget és szürke pamutvászon kabátkát viselő munkás, Fermin Lopez Rosado, sírva panaszkodott, hogy 142 órai háttörő munka után egy Bridgton, N. J. közelében levő aszparágusz farmon, $12.31-et kapott készpénzben fizetésül. Egy másik munkahelyen, Glassboro,

N. J.-ben, a kapuőr rendőrbottal többször mellbe és hátba vágta, amikor egy vasárnap visszatért a szomszéd munkatáborban tett látogatásáról úgy, hogy a tábori betegszobába kellett vinni, ahol pirulát kapott. Másnap elküldték a munkából, de a táborban dolgozó 300 munkás sztrájkkal fenyegetőzött és erre megengedték, hogy maradjon.

Lopeznek Porto Rico-ban felesége és 5 gyermeke van, de ebben az évben semmit sem tudott nekik keresetéből küldeni. A farmon a legnagyobb esőben is reggel 6-kor, esőköpeny nélkül kellett a munkát megkezdeni és 100 font aszparágusz beszedéséért $2.70 volt a fizetése. Ebből levontak ellátásért, szállásért, társadalmi biztosítási és csoport betegbiztosítási adóra és előlegként adott összeg törlesztésére. Négy fizetési szelvényt mutatott fel. Az egyiken $14.40 volt feltüntetve, ami 18 órai munkáért járt, de a levonások után semmi sem jutott neki. A másik szelvény azt mutatta, hogy 23 órai munkáért, a levonások után $1.37 összeget kapott. A legnagyobb összeg $5.53 volt, amit május 6 és 12 között elvégzett 52 óra munkáért és a levonások után kézhez kapott.

Dupla kizsákmányolás

Thompson C. McGowan, a területfejlesztési munkálatok igazgatója Huntington, L. I.-on, ar- i*ól tanúskodott, hogy a vándormunkások a long- islandi farmokon elrettentő nyomortanyákon laknak “mélységes félelemben munkáltatóiktól, munkavezetőiktől és még egymástól is.”

Az Elmira, N. Y.-i baptista templom lelkésze, Rev. Latta R. Thomas azt mondta az albizottságnak, hogy a mezőgazdasági vándormunkások 5 és 10 centet kénytelenek a munkavezetőnek kifizetni abból a 35 centből, amit egy kosár zöldbab szedéséért kapnak.

Elhallgattatta a fenyegetés

Herbert Zelenko, newyorki képviselő, az albizottság egyik tagja, a kihallgatás második napján bejelentette, hogy az egyik tanú nem mert eljönni, mert megfenyegették. A munkásnő nevét nem mondta meg, csak annyit, hogy “csoport- vezető” egy Riverhaed, L. l.-i farmon és hogy az albizottság az ügyet vizsgálatnak veti alá.

A long-islandi krumplitermő farmokon uralkodó súlyos kizsákmányolásról két munkásnő adott ismertetést. Az egyik szerint a férfi csoportvezetők olcsó borral tartják a munkásokat részegen és adósságban. Az ő munkavezetője még pofozta is őket. “A csoportvezetők felhoznak ide és rabszolgákat csinálnak belőlünk,” mondotta Betty J. Johnson 52 éves tanú, aki Norfolk, Va.-ba való. A másik munkásnő, a 37 éves Rebecca Poe, Fa- yettville, N. C.-ból került északra.

Az asszonyok eskü alatt vallották, hogy krumpli kiválogatóként dolgoztak napi 17 órán, hat napon keresztül (104 óra) és a különböző levonások után — szállás, ellátás, uniótagsági dij és egyéb — sohasem kerestek 18 dollárnál többet. Készpénzben csupán 3 dollártól 8-ig terjedő ösz- szeget kaptak kézhez.

“Hetenként 1 dollárt vontak le unió tagdíjként, de nem tudom milyen szakszervezethez tartoztam,” mondotta Miss Johnson. “Sohasem láttam senkit, nem kaptam sem jelvényt, sem tagsági könyvet vagy igazolványt.”

Amikor az albizottság egy tagja megkérdezte tőle, hogy ismeri-e az állam védőtörvényeit, Zelenko képviselő közbevágott, hogy “ha vannak ilyen törvények, Rockefeller kormányzó semmit

sem tesz azok betartására. Felhívom a kormányzót, hogy tegyen megfelelő lépéseket.”

(Rockfeller másnap levélben kérte annak a tanúnak a nevét, aki nem mert megjelenni az albizottság előtt. Zelenko képviselő a kérést visszautasította azzal, hogy az az albizottság hatáskörébe tartozik.)

Egy newyorki spanyol napilap által bérelt autóbuszon 25 portorikói munkás érkezett vissza Virginiából New Yorkba és a newyorki állami munkaelhelyező hivatalt vádolták, hogy olyan helyre küldte őket eperszedő munkára, ahol a munka- és az életviszonyok kibirhatatlanok voltak. Másik 8 társuk már előbb visszatért, mert nem bírták a helyzetet. Az egészségtelen szállás falaiban patkányok és kígyók lakoztak. A régi, düledező farm házban egy árnyékszék volt, az sem működött. A vízellátás nem volt kielégitő.

Fizetésük 1 dollár volt óránként, de 10 nap alatt még 30 óx*át sem dolgoztak, mert nem volt elég termés. Miután a munkaadó levonta az odautazás költségeit, a villanyért és petróleumért felszámított költségeket (50 dollárt 5 gallon pet- roleumért, amit főzéshez közösen használtak), még élelemre is alig maradt pénzük. Amikor az egyik munkás megjegyezte, hogy az elszámolás helytelen, a farm vezetője pisztolyt rántott elő és

Támogassuk

a Neuberger törvényjavaslatot

Maurine Neuberger, oregoni demokrata szenátor egy kongresszusi bizottság megalakítását javasolja, amely a vásárló közönség érdekeit szolgálná. E bizottság kivizsgálná a helyzetet és olyan törvényhozást javasolna, amely megakadályozná a közönség manapság állandóan előforduló becsapását.

Neuberger szenátort másik 15 szenátor támogatja, azonban ugylátszik az amerikai nép nem tud róla, mert nem támogatja őket. Holott ez valóban a nép érdekeit szolgálná, ha sikerülne. Sajnos a nagyüzemek érdekeltségei, napilapjaink nem igen ismertetik e fontos lépést és félő, hogy támogatás hiányában sohasem jön létre.

Pedig tanulhattunk volna a Kefauver-bizott- ságtól, amely rámutatott, miképpen zsarolják ki a népet a vegyészeti gyárak az orvosságok magas áraival. Amióta ez nyilvánosságra került, az orvosságok ára sokat esett. A vásárló közönség becsapásának igen sokféle formája van. Csupán néhányat sorolunk fel: az élelmiszerek utánzása, a hús vizesitése, a kész ételek olcsó anyagokkal való hamisítása, illetve megtöltése.

Kansasban például ily szép nevek alatt gyártanak élelmiszert: “Chef Delight” (a szakács öröme), “Dairy Spread” (kenhető sajt), “Protein Loaf”, stb. Ezek mind olcsóminőségü felhígított sajtok, amelyeket drága pénzen árusítanak az ország minden részében.

A földmüvelődési minisztérium kihallgatásokat folytat a füstölt sertésáruk vízzel való telítése ügyében, amelyet Eisenhowerék engedélyeztek.

Nos és a rengeteg gyönyörűséges csomagolásban megjelenő árucikk? A vásárlónak fogalma sincs, hogy mennyire tulfizeti ezeket. Vannak csomagok, amelynek nagynak látszanak és a vásárló azt hiszi, hogy sokkal több van benne, mint előzőleg, pedig a valóságban kevesebbet tesznek bele. Csak nagykő üveggel lehetne megtalálni a csomagon a kötelező sulymérték mennyiségét, amit Phil Hart (Michigan, D.) szenátor bizottsága is megállapított.

New Yorkban, a Grand Street Cooperative vásárlók bizottsága jelentette például, hogy az “All” nevii mosópor előző 23 font és 10 oz. csomagolása helyett most csak 20 fontot tesznek a csomagba, a régi áron. Kraft karamel az eddigi 16 oz. csomag helyett csak 14-et ad, a régi 39 centért. Az egymást lökdöső vásárlók között ember legyen, aki megtalálja az apróbetüs 14 oz. jelzést.

A “Delson Thin Mints” csomagolásában a kormány ügynökei is kivetni valót találtak, mert a csomag egy része keménypapírral volt bélelve a cukorka helyett, s a doboz csak 75 százalékban

___________________________________________

megfenyegette.

Az állami munkaelhelyezési hivatal vezetője beismerte, hogy nem vizsgálták felül a virginiai farmot, mielőtt a m u n k á sokat odaküld- ték. A tulajdonost azonban ismerik, mert River- head, L. I.-on is van nagy farmja, ahol a viszonyok állitólag megfelelnek az állami követelményeknek és a hivatal remélte, hogy a tulajdonos a másik farmon hasonló viszonyokat tart fenn. Utólag intézkedés történt a virginiai farm munkakörülményeinek kivizsgálására.

Tiltakoznak a farmszövetségek

Az ország különböző farmszövetségei tiltakozásukat fejezték ki azon törvényjavaslat ellen, amelyet a szenátusi bizottság tárgyal jelenleg, s melynek az a célja, hogy a Labor Department ellenőrizze az ország mezőgazdasági munkásainak elhelyezését, bérét, munkakörülményeit és ellátását. Ez a törvény az egész mezőgazdaság “megvádolását” jelenti és az államok “jogaiba” való beavatkozásnak minősitik.

“Kifogásoljuk azt, hogy előbb be kell bizonyítanunk becsületességünket, mielőtt a Labor Department ellát bennünket munkásokkal”, méltatlankodik egy floridai nagy fairmer, aki a United Fruit and Vegetable Association nevében jelent meg a szenátusi bizottság előtt.

Az Inti. Apple Association megbízottja azt kifogásolta, hogy a törvényjavaslat a mezőgazda- sági munkaerőt állami ellenőrzés alá helyezné.

Ez pedig esetleg meggátolná a “szabad vállalkozás” hívőit, hogy szabadon a végsőkig kizsákmányolják a mezőgazdasági munkások szervezetien tömegeit.

volt megtöltve.

Paul Douglas, illinoisi szenátor megállapította, hogy a kamatok fizetésével történnek a legnagyobb csalások. “Truth-in-lending” (a kölcsön mögötti igazságok) törvényjavaslatában, ha keresztül menne, megkövetelné, hogy a kölcsönzésnél, vagy hitelvásárlásnál kötelező legyen, hogy a valódi évi kamatlábról értesítsék a hitelkérőket. Kevesen tudják, hogy a 6—7 dolláros kamat minden 100 dollár után a valóságban 12 meg 14 százalékos kamatot tesz ki.

Mrs. Neuberger és Paul Douglas törvényjavaslatait népszerűsíteni kell és aki csak teheti levélben támogassa e törvényjavaslatokat, mert ezek valóban a nép érdekeit szolgálják. Éppen ezért a kapitalista sajtó agyonhallgatja.

“Ki mini vet, úgy arai”

A faji gyűlölködés szerves része társadalmunknak. Ez újabban nagyon kellemetlen helyzetbe hozza vezetőinket.

Kormányunk, diplomatáink nem tudják, mitévők legyenek Washingtonban, hogy az afrikai diplomaták részére tisztességes lakást nyújthassanak.

Washingtonban a fehér háziurak nem hajlandók lakást kiadni, vagy házat eladni a néger diplomaták részére a jobb környékeken s igy a családos afrikai diplomaták a kevésbé jó lakásokba kényszerülnek. Vagy 30 család még mindig kénytelen hotelokban lakni, vagy a követségeik épületében, esetleg* bútorozott szobákban.

Nemcsak a lakás terén van meg a faji megkülönböztetés, ez más téren is folytonosan megnyilvánul. Nem, szolgálják ki őket a jobb éttermekben, az elegáns üzletekben, vagy a borbély üzletekben.

A külügyminisztérium protokol főnöke, Angier Biddle Duke, már egészen elkeseredett a helyzet miatt s bevallja, hogy milyen rossz hatással van az az afrikai országok kormányaira, illetve velük fennálló kapcsolatukra.

A néger diplomaták, akik a gyarmati uralom alatt szenvedték ezt a bánásmódot mint az újabb nemzetek képviselői, nem hajlandók tűrni a helyzetet. Például E. M. Debrah, a Ghana-i követség egyik tanácsosa felmutatott egy levelet, amelyet kézzel egy ügyvéd levélpapírján írtak hozzá és amelyen a következő állt: “Mint a kőkorszak ós- i maradványai, jó lesz ha nem avatkoznak be Amerika belügyeibe. Négereink jobban élnek, mint önöknél valaha is lehetséges lesz.”

Majd Debrah tanácsos mosolyogva megjegyezte: “irónia a dologban az a postabélyeg, amelyet a levélre ragasztottak.” Patrick Henry emlékbélyeg volt rajta, amelyen ez áll: “Give me liberty, or give me death.” (Adjál szabadságot, vagy halált.) JL