Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-06-01 / 22. szám

Thursday, June 1, 1961 AMERIKAI MAGYAR SZÓ 7 A továbbiakban dr. Castro és a foglyok arról vitatkoztak, hogy amennyiben arra alapozták az inváziót, hogy a kubai nép mint felszabadítóit várja a támadókat, akkor most az invázióban résztvevőknek alkalmuk van meggyőződni ennek az ellenkezőjéről. Láthatták, hogy a kubai nép miként védte hazáját és ők nem a nép érdekeiért harcoltak, amikor szülőföldjüket megtámadták. Az egyik fogoly kifejti, hogy úgy látszik, csalás áldozatai lettek. EGY NÉGER FOGOLY: Amikor dr. Castro be­lépett és engem meglátott, ezt mondta: “Hát te mit csinálsz itt?” Válaszomban kifejtettem, hogy őrmester voltam a kubai hadseregben, s amikor 1959-ben a hadseregből kiléptem, el kellett hagy­nom hazámat, hogy munkát találjak. Nekünk, volt katonáknak, meg volt minden okunk arra, hogy elmeneküljünk, mert mint dr. Castro is mondta, a nép gyűlölte a hadsereget S most itt vagyok és azt kérdezte tőlem, hogy “te mit csi- nász itt?” Hivatkozik színemre, amit mindig fel- hánytorgatnak előttem. Isten tudja, amig katona voltam, igyekeztem tanulni és igv lettem őrmes­ter. Igaz, hogy itt a faji megkülönböztetésnek gazdasági okai vannak. Csupán ezt akartam el­mondani. CASTRO: Mit gondol, itt van megkülönbözte­tés? FOGOLY: Bizonyos esetekben van. CASTRO: Mi nem úgy látjuk, hogy bizonyos esetekben. Azt szeretném most megkérdezni, hogy tagja lehetett-e maga bármilyen klubnak, amikor itt élt? (S ekkor odafordult egy másik fo­golyhoz és attól kérdezte) Engedje meg, hogy megkérdezzem, milyen klubba tartozott maga? A MÁSIK FOGOLY: A “Nautical” klubba. CASTRO: S voltak ott néger tagok is? A MÁSIK FOGOLY: Nem. CASTRO: Miért nem vettek fel négereket a tagok sorába? (Fogoly nem válaszol.) Miért nem harcolt maga azért, hogy ezt a négert felvegyék abba a klubba, amelybe maga tartozott? Ugye, nem fogott fegyvert ezen igazságtalanság miatt? S most idejön és ideálokról beszél a többiekkel együtt, s harcol a forradalom ellen, amely meg­teremtette a társadalmi egyenlőséget hazánkban, amely megadta a lehetőséget a négernek, hogy tanuljon, dolgozzon, hogy egy szabad országban éljen, ahol nincs megkülönböztetés. S nemcsak ö nem tartozhatott bele abba a klubba, melynek ezen fiatal tagja idejött harcolni; biztos vagyok abban, hogy mondjuk egy napszámos, aki a köz­munkákon dolgozott, szintén nem tartozhatott volna oda. Mennyi tagdijat fizetett maga ebben a klubban? FOGOLY: 5 pezót. CASTRO: Tehát, ha egy öt pézos klubba nem tartozhatott be egy néger, mi lehetett a helyzet olyan klubban, ahol tiz pezót, vagy többet kel­lett fizetni havonta? S gondoljuk el, hogy ezek nem is olyan klubok voltak, mint a Miramar, vagy a Country Club. (Előkelő klubok voltak Ha­vannában. — Szerk.) Jól ismertem ezeket, ide nemcsak négerek nem léphettek be, ha meg is lett volna az öt pézójuk, de a munkások, a nap­számosok, a nép egyszerű emberei sem mulathat­tak ezekben a klubokban. Volt magának autója? FOGOLY: Nem. CASTRO: S a családjának volt-e? FOGOLY: Igen. CASTRO: Szóval volt autójuk és a klubba is úgy mentek? Igaz? (a néger fogolyhoz fordul): Magának volt-e autója? NÉGER FOGOLY:. Nem. CASTRO: Maga nem lehetett tagja a “NaiPi- cal” klubnak? S mégis idejött, hogy ezzel az emberrel együtt harcoljon a forradalom ellen? De nem fürödhetett volna vele együtt a fürdő­helyeken? Playa Gironban azonban tudott vele együtt partraszállni ? Egy olyan úrral, aki nem törődött azzal, vajon lehet-e tagja annak a klub­nak, hová ő tartozott, vagy ott fürödhet-e, ahol ő! Mintha a tenger törődött volna a maga színé­vel ! NÉGER FOGOLY: Igen, igy van, de én nem azért jöttem Kubába, hogy fürödhessek. . . CASTRO: De azért most megfiirdött a tenger­ben Playa Gironban, ugye? (Majd a fehér fogoly­hoz fordulva kérdezte) : Maga is megfürdött Pla­ya Gironban ? FEHÉR FOGOLY: Nem, én ejtőernyős voltam. CASTRO: Akkor bizonyára jó sáros lett Ciena­gában, ugye? FOGOLY: Igen, négy napig voltam ott. CASTRO: Az iszapban? x FOGOLY: Igen, ott. CASTRO: Akkor bizonyára jó vizes lett, nemde? FOGOLY: Először is szeretném megmondani, hogy azért jöttem Kubába, mint már előbb is mondtam, mert 1959 május 18 óta nem láttam sem anyámat, sem feleségemet, sem gyermeke­met. Érthető tehát, hogy miért jöttem ide. Ami­kor egy ember a hazáját elhagyja, nem törődik azzal, hogy miképpen jöhet vissza, ejtőernyővel, helikopterrel, csak az a fontos, hogy visszajöjjön. Mert nagyon elhagyatva érzi magát a külföldön. CASTRO: Megmondom én magának, hogyan lehet Kubába jönni. Van annak ennél sokkal ve­szélytelenebb módja is. De erről most ne beszél­jünk. (A néger fogolyhoz fordulva mondta) : Be­széljünk inkább arról, hogy abban az országban, ahonnét maga most idejött, van társadalmi meg­különböztetés. Az iskolákban is van megkülönböz­tetés. Nem tanítják a testvériséget és az egyen­lőséget. A munkában is gyakorolják a megkülön­böztetést. Tudja-e, hogy a legtöbb üzletben, ahol az urak vásárolnak, nem dolgozhatnak néger nők, nehogy véletlenül “bepiszkítsák” az árut. így volt ez itt is azelőtt, de ennek véget vetett a forrada­lom. Ezért már nem kell senkinek sem panasz­kodni és a mi népünk megérti ezt. Azt mondta, hogy azért volt bajban, mert tagja volt a Batista hadsex-egnek. Mindenki tudja nálunk, hogy nem minden tagja a hadseregnek volt bűnös abban a sok gyászban, terroi’ban, véi-ben, amit a hadsereg idézett elő. Magának — mielőtt elment — meg volt a lehetősége bebizonyítani a különbséget ma­ga és mások között, de maga elszökött. Pedig tudhatta volna, hogy mi különbséget tettünk a rendőr és katona között. Tudja maga, hogy a hadsei'eg tagjai most mit csinálnak Oriente tar­tományban? Iskolavárost építenek 20,000 paraszt gyermek részére, s két éven belül felépitik. Hal­lott már a “Szabadság-városról”? Tudja, hogy ott tízezer gyermek tanul ? Ismerte a Moncada erő­dítményt? Ott ezer gyermek tanul ma. A hadse­reg minden erődiitményét iskolákká alakítjuk és 50,000 gyermek tanul azokban, s a mi forradalmi hadseregünk iskolákat épit mindenütt. Ha eddig nem tudta, most megtudhatja. FOGOLY: Nekünk mást mondtak. CASTRO: Szóval nem tudták, hogy 50,000 gyér mek tanul a régi erődítményekben? (A többi fo­golyhoz foi’dulva kérdezi: Maguk sem tudták?) FOGLYOK: Nem. CASTRO: Emelje fel a Kezét az. aki nem tud­ta? (A legtöbben felemelik a kezüket.) Látom, hogy nem tudják. Szabad egy olyan forradalom ellen harcolni, amely a katonai erődítményeket iskolákká változtatja? A történelem folyamán most először van Kubában egy olyan kormány, amely a néppel együtt iskolákká változtatja a kaszárnyákat. S ezt a népet, ezt a katonaságot akarták maguk a kormány ellen fordítani? Azon koi-mány ellen, amely a köztársaság történelmé­ben először nem az uraknak épit házakat és a katonákat nem a földeken dolgoztatja az urak, vagy külföldi társaságok érdekében, hanem isko­lákat épit olyan gyermekeknek, akik eddig nem járhattak iskolába? Castro leleplezi az ellenforradalom vezéreit Ezután Castro megmagyarázta a foglyoknak, hogy külföldön sokat emlegetnek egy Artime ne­vű kubait, aki állítólag a forradalmi hadseregben harcolt Batista ellen, Castroval. CASTRO: Tudják-e, hogy Artime ur dec. 28-án jelentkezett először a foi-radalmi hadseregbe? Három nappal harcunk bevégzése előtt? S egy lövést sem adott le? EGYIK FOGOLY: Ezt nem tudtuk, úgy tud­tuk, hogy tiszt volt a forradalmi hadseregben. CASTRO: Tudják-e azt, hogy ő eltulajdonítot­ta az agrár reformmozgalom pénzét, mielőtt meg­szökött? De erről nem is éi’demes beszélni, van­nak ennél fontosabb incidensek is. Tudják, hogy amikor a “Grandma”-ról leszálltunk, 12-en ma­radtunk életben? Senki sem gondolta volna, hogy 12-en topább vihetik á harcot repülőgépekkel felszex-elt hadsereggel szemben? S mégis 25 hó­nap alatt győzött a forradalom. Vajon ebből a 12-ből egy is cserbenhagyta a forradalmat? ők képezték a forradalom alapját. Hallottak-e Ciro Redondóról, aki harc közben halt meg? Vagy J. Diazról, aki szintén fegyverrel a kezében eseu el? Camillo Cienfuegosról aki repülőgép szeien- csétlenség áldozata lett? S akiről azt hiresztel- ték, hogy mi öltük meg! A 12 közül, akik a for- i'adalmi hadsereget megalapították, egy sem volt áruló, és a mai napig a nép szolgálatában állnak! Castro és a kommunizmus EGYIK FOGOLY: Engedje meg, hogy kérdez­zek valamit. Bennünket ugv infoi’máltak a tábo- í'okban, hogy a kormány teljesen kommunista. Igaz ez ? CASTRO: Szóval ezt mondták maguknak? S gondolja maga, hogy ezért joguk volt bennünket megtámadni? Az amerikaiaknak joguk van kapi­talista, monopolista kormányformájukat reánk ex-őszakolni ? Honnan veszik a jogot ahhoz, hogy megmondják a mi népünknek, hogy milyen kor- mányformát válasszon magának? Elismeri-e, hogy a nép többsége a forradalom mellett van? FOGOLY: Most már látom. CASTRO: Szóval látja, hogy a parasztok, mun­kások a forradalom mellett vannak. S ha Kuba népe kommunista kormányfoi'mát akar, gondolja, hogy magának joga van ahhoz, hogy ezért a ku­bai nép ellen harcoljon? Mi köze van magának ahhoz, hogy a nép milyen kormányt akar? FOGOLY: Bocsánat, én tiszta választ kértem, hogy kommunista, vagy nem kommunista-e a kormány ? CASTRO: A kormány szocialista, de tudja ma­ga, hogy mi a szocializmus? FOGOLY: Igen. CASTRO: Szóval tudja. (A foglyokhoz fordul­va kérdezi) : Megmagyarázzam, hogy milyen ez a forradalmi kormány? EGYIK FOGOLY: Ha akarja. . . CASTRO: Ez a kormány kiosztotta a földet százezer földnélküli kisparasztnak, részaratónak. Van itt ilyen paraszt pl. Pinar del Rio-ból? Tud­ják maguk, hogyan termeltek dohányt Pinar del Rióban? EGYIK FOGOLY: Igen. CASTRO: Maga tehát dohánytermelő volt? FOGOLY: Nem uram, de az apám termelt do­hányt. CASTRO: Mit fizettek a parasztnak a munká­jáért? FOGOLY: Nem tudom, én más munkán dolgoz­tam, halász voltam nyolc évig. CASTRO: Melyik kerületben? FOGOLY: Pinar del Rio-ban. CASTRO: Melyik részén? FOGOLY: Arroyo de Mantuában. CASTRO: Ott van dohánytermelés. FOGOLY: Igen. CASTRO: Akkor tudja, hogy a dohányterme­lőnek csak a föld bérletéért termése egy harma­dát kellett átadnia? FOGOLY: Nem tudom pontosan. CASTRO: Talán mégis akad itt egy paraszt, aki tud valamit a dománytermelésről ? Maga a X mondja, hogy halász.volt, tehát nem tudja. FOGOLY: Halász voltam, de a családom do- hánytei'melő volt. CASTRO: A föld az ő tulajdonukban volt? FOGOLY: Nem. CASTRO: Mit fizettek érte? FOGOLY: Nem tudom, a föld Digon űré volt. CASTRO: Fizettek érte, vagy sem? FOGOLY: Azt hiszem, hogy valamit fizettek érte. A vita ezután tovább folyt a szocializmus kér­déséről, s arról, hogy a forradalmi kormány a kis földbirtokosokat, kisháztulajdonosokat meghagy­ta, s ahol a nagy házakat kisajátította, ott a volt tulajdonosnak kártérítést fizet. A hosszú vita után az egyik fogoly felállt és meghatottan mon­dotta: Hallottuk a lefolyt vitát, dr. Castro vála­szát kérdéseinkre. Mi lehet a mi feleletünk, ha az Egyesült Államok még egyszer megtámadná Ku­bát? Mi mindenek felett kubaiak vagyunk. Ezt azoknak a megjegyzéseikre mondom, akik zsoldosoknak neveztek bennünket. Gonosz hazug­ságokkal ide küldtek bennünket. Ti, akik itt vagytok kubaiak vagytok, de mi is, akik idejöt­tünk, kubaiak vagyunk. EGY MÁSIK FOGOLY: Bajtársak, mi, akik idejöttünk jelentsük ki, hogy meghallgattuk dr. Castrot, megértettük és hisszük, hogy a kubai nép meg fogja érteni, hogy mi hajlandók vagyunk harcolni mindenki ellen, aki népünkre tör. (Vége) Castro és a foglyok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom