Amerikai Magyar Szó, 1961. január-június (10. évfolyam, 1-26. szám)

1961-05-25 / 21. szám

6

AMERIKAI MAGYAR SZA

Thursday, May 25, 1961

SOKBA KERÜLNEK A SZÖVETSÉGESEK

WASHINGTON. — Nagyon sok jogos kritika érheti azt a támogatást, amit az Egyesült Államok “Foreign Aid” eimen nyújt azon államoknak, amelyek támogatják az amerikai külügyi politikát — Írja a külföldi segélyt vizsgáló “Brookings Institution” bizottságának elnöke, Robert A. Asher, a napokban közzétett jelentésében.

Ez a külföldi segély a 15 évvel ezelőtt — vagyis mindjárt a második világháború befejezése után — nagy nyomorba jutott államok gyors felsegi- tésére indított “Marshall Plan” folytatása. A Marshall-tervet úgy indították meg, hogy az csak négy- évre szól és maximális határa 17 billió dollár lesz. A jelenlegi “külföldi segély’’-programról azonban nem tudjuk, hová vezet, mennyibe fog kerülni és ki fogja fizetni a költségeket?

Eladó és vásárló

A kormány adatai szerint a “gazdaságilag elmaradt országokat akarjuk talpraállítani”. De hogyan? Úgy, hogy nagy összegeket kölcsönzőnk vagy ajándékozunk az elmaradt országok kormányainak, hogy azon összegekből amerikai gépeket, vagy kész árukat, esetleg szolgálatokat vásároljanak, amiket azután ELADNAK gyárosaiknak, kereskedőiknek, stb. A cél az, hogy az amerikai felszerelést nyert PRIVÁT vállalkozók majd felfogadnak munkásokat és igy megindítják az egész országra kiható iparosítást.

Maga a nép tehát csak közvetve kap valamit az amerikai segélyből—ha az ugyan eljut odáig. De a vállalkozók és kereskedők sem éreznek semmi különös hálát, hiszen ők MEGVÁSÁROLJÁK az amerikai árut. A vevő általában nem szokott túlságosan hálálkodni az eladónak, inkább kritikus szemmel nézi az árut, amit megvásárolt. Akik nek hálálkodni kellene, azok a kormányközegek és politikusok, akik azonnal megvámolják az amerikai segítséget, ami sok helyen már egészen elfogyott, mielőtt a szegény néphez érne.

Az árnyoldal

Az átlagos amerikai polgárt nagyon bántja, hogy sok olyan állam népe, amely már sokmillió dollár segélyt kapott, hála és köszönet helyett élesen kritizálja az Egyesült Államok külügyi politikáját. Nem szabad elfelejteni, hogy az igazán elmaradt országok szegény népéhez nem sok szivárgott le ebből az idegen segélyből, ami már eddig 75 billió dollárjába került az Egyesült Államok népének.

Ennek az összegnek nagyobb felét — körülbelül 40 billiót — az európai szövetségesek kapták. Ott olyan országokban, mint pl. Nyugat-Németország, meg is indította az iparokat olyannyira, hogy ma már sok iparágban komoly versenytársa az Egyesült Államoknak és most már az ily módon érdekelt amerikai nagyvállalatok tiltakoznak a versenytársak ilyen felépítése ellen. Ugyanez áll Japánra is, ahonnan ma már igen nagy mennyiségű árut exportálnak nemcsak azon országokba, ahová eddig amerikai árukat vittek, hanem még magába a kontinentális Egyesült Államokba is.

Az ily vállalatok méltán kérdezhetik, hogy az amerikai adófizetők pénzéből miért segíti az amerikai kormány felépíteni az amerikai munkásokat alkalmazó amerikai “privát vállalkozás” gazdasági versenytársait? Hiszen a beözönlő nagymeny- nyiségü export áru nagyon sok amerikai munkás elbocsátását jelenti.

A Brookings Institution ugyan még nem tört pálcát az amerikai “Foreign Aid” program fölött, hanem csupán annak az alapos átvizsgálását ajánlja.

A N.Y. Times máj. 22-i számában megjelent cikk — habár mint Írják bizonvos államok segítésére adott összegeket nem hozhatnak nyilvánis- ságra, mert azok hadititkot képviselnek, — néhány adatot mégis közöl, s ebből vettük a következőket :

EURÓPA

Az Egyesült Államk katonai segítsége Európának 14,830,800,000 dollárt tett ki távlövegekre, repülőgépekre , tankokra, hajókra, autókra és elektronikus felszerelésekre. Ebből:

Belgium s Luxemburg $ 1,194,100,000-t kapott 57 katonai és 11 polgári személyt helyeztek oda a program kivitelezésére.

Dánia $ 521,900,000-t kapott 41 katonai és 8 polgári tanácsadóval.

Franciaország $ 4.242,800,000-t kapott 64 katonai és 26 polgári tanácsadóval.

Nyugat-Németország $947,700,000-t kapott, 141 katonai, 24 polgári tanácsadóval.

Olaszország: $ 2,102,900,000-t 84 katonai, 15 polgári tanácsadót kapott.

HOLLANDIA $ 1,187,500,000-t kapott 46 katonai 7 polgári tanácsadóval.

Norv égia 8 674,700,000-t kapott 51 katonai 7 polgári tanácsadóval.

Portugália $ 298,000,000-t kapott 42 katonai 7 polgári tanácsadóval.

Spanyolország 8456,600,000-t kapott 106 katonai és 17 polgári tanácsadóval.

Anglia 8 1,000,100,000-t kapott és 13 katonai 4 polgári tanácsadót.

Jugoszlávia $693,900,000-t. A jugoszláviai katonai programot 1958-ban befejezték.

KÖZEL-KELET, DÉL ÁZSIA

Az Egyesült Államok katonai segítsége a Közel-kelet és Dél-Ázsia megsegítésére $4,410,200- 000 volt tankokra, repülőgépekre, teherautókra, puskákra, munícióra és akna szedőre. Görögország is állandó segítséget kapott a görög-török megsegitési program kezdete óta.

Görögország 8 1,378,900,000-t; Irán 457,500,- 000 dollárt; Irák 846,100,000-t; Izrael 81,000,000-t Jordan $ 17,600,000-t; Libanon $ 8,700,000-t;

Törökország 8 1,194,700,000-t; Afganisztán $ 1,500,000 kapott; Szaudi Arábia és Pakisztán részére a katonai segítség titkos.

A TÁVOL-KELET

Az Egyesült Államok katonai segítsége a távol keletre 6,775,300,000 dollárt tesz ki repülőgépekben, gépfegyverekben, hajókban, teherautókban, traktorokban és tankokban.

Kambodzsa 8 67,300.000-t; Taiwan $2,034,600000-t; Dél-Korea 8 1,514,800,000-t; Indokína

01953 előtt) $ 709,400,000-t; Japán $916,500,000-t; Laosz 8 68,700,000-t; Fülöp Szigetek $353500.000- t; Thaiföld 8305,700,000-t, Vietnam $497700.000- t kapott.

LATIN-AMERIKA

Az Egyesült Államok katonai segítsége Latin- Amerika részére 389,800,000 dollárt tett ki tankokban, teherautókban, repülőgépekben, repülőtámadást elhárító fegyverekben, elektronikus felszerelésekben.

Argentina 8 6,200,000; Bolivia $ 500,000; Brazília 152,500,000; Chile $39,700,000; Colombia $25- 700,000; Kuba fCastro előtt) 10.600,000; Dominikai Köztársaság 6,100,000; Ecuador 17,500,000 El Salvador 100,000 Guatemala 1,500,000; Haiti 5.500,000; Honduras 1,100,000; Mexikó 4,000000; Nicaragua 1,600,000; Paraguay 500.000; Peru 51- 200,000; Uruguay 23,200,00; Venezuela 38,000- 000 dollárt kapott.

AFRIKA

Ethiopia $42,500,000-t; Libéria $1,500,000-t; Libia $2,900,000-t kapott, összesen $57,200,000-t.

RÖVID HÍREK KUBÁBÓL

Vancouverben, a British Columbia főbb szak- szervezeteinek képviselőiből álló konferencia elhatározta, hogy 10—15 tagú szakszervezeti delegációt küld Kubába a nyár folyamán. Ezt a döntést a BC szakszervezetek annak ellenére hozták, hogy a Canadian Labor Congress és a Nemzetközi Szabad Szakszervezetek Szövetsége Kuba- ellenes álláspontot nyilvánított.

A Vancouver Labor Council visszautasította a szakszervezeti vezetők állásfoglalását. A tanács legutóbbi gyűlésen határozati javaslatban elitélte a Kuba elleni támadást és felajánlott “teljes segítséget Kuba népének szabadságáért és jobb életéért folytatott harcában”. A gyűlésen résztvett 225 delegátus közül — akik 60,000 tagot képviseltek — csak ketten szavaztak a javaslat ellen.

A felszólalók erélyes megrovásban részesítették az Egyesült Államok kormányát, amiért a II. világháború óta minden fasiszta kormánnyal szövetségre lépett.

A határozati javaslat szerint az invázió körülményei élesen rávilágítanak a “fekete reakció kezére, amelynek eltökélt szándéka visszajuttatni Kubát a Batista-féle fasiszta diktátor-rendszer kezére, mindazzal a szomorú következménnyel, amivel az a kubai munkásokat sújtaná.”

•

Fidel Castro kubai miniszterelnök az elmúlt hetekben látogatást tett a havannai egyetemen. A vendég fogadásra összesereglett több száz diák

előtt Castro hangoztatta, Kubának pedagógusokra van szüksége. Bejelentette, hogy a kubai kormány 40 ezer egyetemi hallgatónak és más diáknak biztosit ösztöndíjat, a tanító- és tanárképzés elősegítésére. Ismeretes, hogy a kubai egyházi és magániskolák államosítását követően a római katolikus egyház a tanerők tömeges áthelyezésével tesz kísérletet a kubai oktatásügy szabotálására.

A havannai egyetem tanárai kiadott nyilatkozatukban kifejtik, hogy az egyházi és a magániskolák államosítása már régen időszerű volt. Havannai jelentések szerint, az egyik volt katolikus egyebemen, amely az ellenforradalom melegágya volt, e hetekben technológiai főiskola nyílik meg. Ezerötszáz diáknak biztosit ja itt az állam a nyugodt tanulást.

•

Rév. Robert J. Wrigley, az Első Unitárius Templom segédlelkésze Providence, R. I.-on, május 1-i prédikációjában Krisztushoz hasonlította Fidel Castrot, mert ő is a gazdagok és szegények közti szakadékot igyekszik áthidalni.

Párhuzamot vont Krisztus üldöztetése a gazdagok és hatalmasok által és az Egyesült Államoknak Kubába való beavatkozása között. Krisztust is azért üldözték, mert bajcsinálónak tekintették.

‘'Most ismét”, mondotta, “egy gazdag és hatalmas csoport — ez esetben egy nemzet — különcnek és bajcsinálónak nézte ezt az embert és hadsereget állított össze abból a 2,000 gazdagból, akit elküldték és adott nekik tankokat, repülőgépeket, bombákat, hajókat és fegyvereket és segítette őket, hogy megbüntethessék ezt a különcöt azért, amit tett.”

Rév. Wrigley abban is hasonlatosságot látott Krisztus s Castro közt, hogy egyik se fogadta el “igazságnak” azt, hogy mindig voltak és mindig lesznek gazdagok és szegények.

Providence Evening Bulletin-böl

Az angolai szabadságharc

Angolában, ezen az afrikai portugál gyarmaton, a két hónappal ezelőtt megindult felszabadító véres küzdelem ma már feltartózhatatlan erejű nemzeti felkeléssé terebélyesedett. Hiába érkeznek Portugáliából újabb és újabb hajók katonákkal és hadianyaggal megrakva Angolába. Egy portugál tiszt szerint a csapatok azzal a feladattal érkeztek, hogy akár minden afrikait gyilkoljanak halomra, de “mentsék meg” Angolát. Az Angolából érkező jelentések azt igazolják, hogy a gyarmati katonaság be is tartja az utasítást. A gyarmatosítók légiegységeinek gyujtóbombái felperzselik a falvakat és az erdőket is, amelyekben felkelőket sejtenek.

E gyilkos irtóhadjáratnak eddig már több tízezer afrikai esett áldozatul, ennek ellenére a felkelés mind szélesebb méreteket ölt. A portugál gyarmatosítók alaposan elszámitották magukat. Azt hitték, hogy az évszázadok óta alkalmazott és eddig mindig bevált irtóhadjárattal most is elfojthatják a hazafiak felkelését. A gyarmatosítók módszereinek változatlansága mellett azonban Afrika teljesen megváltozott. A büntető expedíciók véres tömegmészáidásai sem képesek már megtörni a gyarmati iga ellen felkelt angolai nép szilárd ellenállását. Nyugati tudósítók helyszíni beszámolói szerint lényegesen megváltozott a harc formája is. Az angolai felkelők — mint azt a lapok írják— most már lándzsák, buzogányok és nyilak mellett zsákmányolt fegyvereket, köztük géppuskákat is. felhasználnak a büntető expedíciók elleni harcban. Legújabb jelentések szerint a felkelők zsákmányolt fegyverekkel már a második portugál repülőgépet lőtték le.

Arról is jelentettek, hogy Carmona város közelében a népi erők fegyveres alakulatai megütköztek a portugál katonasággal. A szorongatott helyzetbe került gyarmati csapatok kénytelenek voltak sürgős erősítést kérni. A partizánok megtámadták Mucaba észak-angolai város helyőrségét. A portugál katonaságnak csupán súlyos veszteségek árán sikerült ideiglenesen visszaszorítania a szabadságharcosokat. A hazafias erők fegyveres alakulatai felszabadították Maco- cola helységet. A portugál katonaság megkísérelte, hogv visszafoglalja a várost, a kísérlet azonban teljes kudarccal végződött.

VIETNAMI RÉGÉSZEK expedíciója a Han-ho tartományi Do-hegyen felfedezte az ősember mintegy háromszázezer éves lakóhelyét.